Az Itinerarius-nak egyníhány hívsági

Nagy részre le kellene írnom az Itinerarius-t, ha minden hívságit és hazugságit lajstromba akarnám írnya. De mi haszna ezen üdőt múlatni? Például egyníhányat feljegyzek.

Nem igazán írja az Itinerarius, hogy mi katolikusok nem merjük bizonyos formájú argumentomba előállatni bizonyságinkat. Merthogy egyéb könyvekrűl ne szóljak, az Kalaúz-ban inkább minden bizonyságok az újítók ellen syllogistica forma*-ban állanak.

Az sem igaz, hogy amely dilemmát az Itinerarius formált, abban légyen veleje az Pázmány Péter bizonyságának. Csak jelensége sincs annak az rossz dilemmának az Magyari ellen való írásban. Hanem az Itinerarius, mint valami játékos, alakot csinál magának és azzal játszik. Azon pedig nem múlatok, hogy azt az dilemmát az dialektikusok regulái szerént, semmirekellőnek mutassam, mert ezt az gyermek is eszébe veheti.

Hamisság az is, hogy az Luther+  és Calvinus+ tudományának újságát azzal bizonyítjuk; mert az jezsuiták ezt világ hallására bátran kiáltják; és hogy Pázmány Péternek első propositioja, melyet az dialektikusok majornak neveznek, emez: Valamely tudományt az jezsuiták világ hallására újnak kiáltnak, új tudomány az. Ha ezt az Pázmány Péter írásában valahol feltalálja az Itinerarius, ment légyen az hazugságtúl. Azért csak majmoskodás, valamit az magátúl csinált rossz bizonyságnak fejtegetésében nyálaskodik az Itinerarius.

Az is hamisság, hogy valaha Pázmány Péter ilyen syllogismust csinált volna: Valamely tudomány csak 1517-ik esztendőben kezdetett, új tudomány az. Az Luther+  és Calvinus+ tudománya akkor kezdetett. Ergo etc. Írta azt Pázmány Péter, hogy ezerötszáztizenhét esztendeig soha egy ember nem volt olyan vallásban, mint az Luther+  és Calvinus+ követői. De hogy az Luther+  és Calvinus+ tudománya akkor kezdetett, azt sohasem mondotta. Mert az Calvinus+ tudománya sokkal azután csírázott; sőt az lutherista vallásnak is akkor csak igen vékony zsengéje volt, éppen ki nem költ volt, holott azután sok esztendőkig misét mondott, csuklyát viselt maga is Luther+.

Hazugság az is, hogy Pázmány Péter Magyari ellen (fol. 30.) megvallja, hogy az paterek voltak, némely írások szerént, azon az valláson (Lutherén, Calvinusén), de efféle írások az patereknek igen homályosok. Ebben semmi sincs; mert amely helyt feljegyez az Itinerarius, ott ezt írja Pázmány Péter: Az régi szentatyák felől bízvást mondom, soha senki közülök nem volt, ki Lutherrel+ vagy Calvinussal egyetértett volna azokban az dolgokban, melyekben ezek tőlünk elszakadtak. Nem mondom, hogy az szentatyáknak némely homályos mondásit magok oltalmára elő nem hozzák. Mert miképpen még az Krisztust tagadók is az Szentírást hozzák oltalmokra, és annak valamely homályos mondásával, mintegy hályoggal akarják az emberek szemét békötni, noha ez nyilván ellenkezik vélek: azonképpen ezek is, az szentatyáknak némely homályos mondásit előhozhatják. Ítílje meg akárki, ha ezekkel az szókkal megvallja-é Pázmány Péter, hogy az paterek némely írásokban az Luther+  és Calvinus+ vallásán voltanak.

Hazugság az is, hogy az pápisták ellopták az Tízparancsolatból az második parancsolatot, mely az faragott képeket tiltja, és csak kilenc parancsolatjok vagyon az pápistáknak. Azért az Itinerarius jezsuita szamárságnak nevezi, hogy az paráznaságnak tilalmát hatodik parancsolatnak tartják. Mi az Tízparancsolatból semmit ki nem hagyunk; éppen valamint az szent könyvekben találjuk, úgy hisszük és tartjuk. Hanem az dolog ebben vagyon. Az Szentírás előnkbe adja az Tízparancsolatot, de számra nem osztja, fel nem jegyzi, melyik légyen az második vagy harmadik parancsolat, azaz meg nem mondja, hol végeződjék az első parancsolat és hol kezdessék az második; mert ha ezt megjelentené, semmi különbözés nem volna az dologban. Azért noha mindnyájan az Tízparancsolatot minden igéjével és bötűjével helyen hagyjuk s tanítjuk, de mint kellessék osztani az Tízparancsolatot, különbözés vagyon az tudósok között. Az zsidók, úgymint: Josephus, Philo+, sőt az keresztyének közül is némelyek az második parancsolatot, az képek csinálásának és tiszteletinek tilalmán kezdik, és az tizedik parancsolatban foglalják az felebarátunk feleségének gonosz kívánságát. Másfelől Clemens Alexandrinus+ (6. Stromt.), Szent Ágoston+ (Quaest. 7. in Exod. [Exodus – Mózes II. könyve – Kivonulás könyve (Kiv) – a szerk.] Epist. 119. cap. 11.), Szent Hieronymus+ (in Psal. [Psalterium Davidis – Dávid zsoltároskönyve – Zsoltárok könyve (Zsolt) – a szerk.] 32.) és közönségesen az hívek, az faragott képekrűl adott parancsolatot az első parancsolat cikkelyének tartják; kilencedik parancsolatnak az felebarátunk feleségérűl való tilalmat számlálják. De akár egyik s akár másik módon osztassék számra az Decalogus, azzal meg nem lopattatik az Tízparancsolat, sem az Szentírás meg nem sértetik.

Ehhez hasonló hazugság az is, hogy az pápisták tanítása szerént nem jó a Szentírást deák nyelven kívül semmi nyelvre fordítani; nem is kell engedni, hogy az egyházi rend kívül egyéb emberek olvassák az Isten könyvét, és hogy az község közül aki tudakozik az hit dolgárúl, átok alá vetik az pápisták. Ezek mind igen temérdek hamisságok. Mert az római eklézsia senkit el nem tilt az Bibliának igazán fordításátúl és keresztyéni józansággal való olvasásátúl. Mely dologrúl nem szükség, hogy az Kalaúz-nak tanítását itt leírjam; akinek kedve tartja, bővebb tanúságot vehet abból.

Az is hasonló hiúság, amit másutt fecseg. Vennék el csak az uraságot az mostani püspököktűl s adnák az evangelikusoknak, nem találtatnék csak egy is közülök, aki örömest kálvinistává vagy lutheristává nem lenne. Azt is ezután veti, hogy az Bellarminus írásiból eszébe vette, hogy Bellarminus+ csak csúfolja az pápistaságot. Elhitted-é, úgymond, hogy Bellarminus tudós ember lévén, olyan ostobául és mosdatlanul szólana affelől az eklézsia felől, melyet igaznak hinne? Vajon ganéjnak, hajhulladéknak és gonosz nedvességeknek nevezné-e? Hit, reménység és minden belső jóindulat nélkül valónak mondaná-e az őbenne vitézkedőket? Ez csak csélcsapás. Úgy tetszik, ebben az Bethlen Gábor háborújában, mind érsekeknek, püspököknek, papoknak jószágát elfoglaltátok. Úgy tetszik, egyníhányat meg is öltetek az papokban, hogy ím, az kálvinista prédikátorokhoz nem akartak búcsúra menni. De hála Istennek, egy püspök vagy pap sem lött lutherista vagy kálvinista. Az hamis prédikátorok, mivelhogy csak ez világi alkolmatosságot ásítják, másokat magokrúl ítílnek. Távuly légyen, hogy mi Istennek ez világi jókért szolgáljunk. Az Isten országát keressük; ha az Úristen ígíreti szerént adjicit caetera,* az külső alkolmatosságot is hozzáadja, dicsírtessék az ő szent neve; ha elvészi jószágunkat, azért is légyen áldott az ő szent neve, csak lelkünket megtartsa. Bellarminusrúl való ítíletiből Itinerarius-nak megtetszik, mit kelljen hinni néki, midőn az régieket luthero-kálvinistákká akarja tenni. Azok is olyan kálvinisták voltak, mint Bellarminus+. Nem igaz pedig, hogy az római eklézsiát gyalázatosan említené. Mert az Itinerarius-túl előhozott szavaiban is azt mondja, hogy in Ecclesia inveniuntur omnes virtutes, fides, spes, charitas.* Nem is hasonlítja az egész eklézsiát és annak minden tagjait ganéjhoz, hajhulladékhoz; hanem csak azokat, kik noha külsőképpen az igaz eklézsiához kapcsolják magokat, de magok vétkével az eklézsiának belső és lélek szerént való egyezségétűl elszakadnak.

Temérdek tudatlanság az is, hogy Irenaeus+ Vitalis pápa felől szól, hogy akkor tétetett az római gyöleközetnek mesterévé az ördög. Az Itinerarius írja, hogy ez az Vitalis pápa+ hatszázhatvan esztendőben élt. Irenaeusrúl+ pedig azt mondja, hogy élt anno Domini 179. Mint írhatott tehát Irenaeus+ Vitalis pápárúl+?

Az sem igaz, hogy Gratianus (II. Quaest. 3. cap. Absit) azt írná, amit beszél Itinerarius: Az glossában is az úgy nem találtatik, amit ő mond; jóllehet mind ott s mind egyébütt az régi glossában sok alkolmatlanságok vannak, mint az Kalaúz-ban feltalálod.

Az sem igaz, hogy Bonifacius idétt Phocas által adatott az római pápának az közönséges püspök neve. Mert az Kalaúz-ban megláthatod, hogy az dolog sokkal különben vagyon.

Az is temérdek hamisság, hogy Pázmány Péter az Krisztus Jézus érdemét nem az bűnnek bocsánatjára valónak tanítja, hanem az gonoszságnak cselekedetire ingerlőnek mondja. Ha Pázmány Péter ezt mondotta, nagyot esett és hamisat mondott. De ha jámbor vagy; hol és minémű szókkal tanította ezt Pázmány Péter? Hazugságát más hazugsággal támogatja Intinerarius. Azt írja (úgymond), hogy az Krisztus érdeme által hatalmunk vagyon mind az jóra s mind az gonoszra. Ezt pedig az Pázmány Péter írásában Magyari ellen (fol. 141.) mondja; hogy feltalálta. Ez csak káromló rágalmazás; mert soha semmi effélét Pázmány Péter nem írt s meg sem gondolt; sőt azon foliuson, melyet az Itinerarius említ, nem egyszer mondja, hogy az embernek szabad akaratja elégséges magátúl az gonoszra, az jóra pedig az Istennek malasztjával gyámolíttatik. Az Magyari ellen írt könyvnek említett foliusa ezeken az Szent Ágoston+ szavain kezdetik. Quid valeat liberum arbitrium non adjutum, in Adam est demonstratum. Ad malum sufficit sibi, ad bonum non, nisi adjuvetur;* és mindjárt utána veti, hogy ezt vallják az katolikusok. Ugyanazon foliuson előhozza és javallja Szent Ágostonnak ilyen mondását. Liberum arbitrium ad peccandum valet, ad bonum non valet, nisi gratia Dei fuerit adjutum.* Ugyanazon foliuson azt is írja, hogy az ember megvetvén az Istennek malasztját, gonoszt cselekeszik; és hogy az Istennek malasztjával erő adatik embernek az gonosznak eltávoztatására és az jónak megcseleküvésére. Erős fantáziájának kell lenni az prédikátoroknak, ha ezekből az mondásokból azt akarják kisatulni, hogy az Istennek malasztja gonoszra ingerli az embert. Nyílva az Kalaúz-ban sok bizonyságokkal megerősítette azt Pázmány Péter Calvinus+ ellen, hogy az Isten nem ingerli, sem izgatja embert az gonoszra; és hogy az Krisztus érdeme által adatott malaszt arra való, hogy ember üdvösséges jót cselekedjék.

De ki győzné mind előszámlálni ennek az útavesztett Itinerarius-nak hamis mondásit? Térjünk az elkezdett dologra és lássuk, mit felel azokra az bizonyságokra, melyekkel hallók, hogy megmutatta Pázmány Péter az lutherista és kálvinista vallásnak újságát?




Hátra Kezdőlap Előre