Az Úr Krisztus követésérűl és e világ hiúságinak megutálásárúl

Aki engem követ, setétségben nem jár, úgymond az Úr. Ezek Krisztus szavai, melyekkel int, hogy az ő szent életét és erkölcsét kövessük, ha akarunk valóban megvilágosíttatni, és minden lelki vakságtúl megszabadulni. Azért legnagyobb és szorgalmatosb igyekezetünk a Krisztus Jézus életének elmélkedésében légyen.

A Krisztus tanítása minden szentek tanítását felülmúlja, és akiben szentléleknek ajándéka volna, ebben elrejtett mannát találna. De sokszor történik, hogy némelyek az evangéliumnak gyakor hallásából kevés ájtatosságot és lelki gerjedezést éreznek; mert nincs a Krisztus lelke bennek. Aki pedig teljesen és édesdeden akarja érteni a Krisztus igéjét, szükség, hogy egész életének folyását igyekezzék ahhoz szabni és alkalmaztatni.

Mi haszon a Szentháromságrúl mély elmélkedéssel vetekedned, ha alázatosság nélkül lejendesz, kiért a Szentháromságnak kelletlen lészesz? A mély elmélkedések bizony szentté és igazzá nem tésznek; hanem a tekéletes élet tészen Isten előtt kedvessé. Inkább kívánom magamban a töredelmességet érzeni, hogysem ennek mivoltát általérteni. Ha az egész Bibliát bötű szerint tudnád, és minden bölcsek mondásit elmédben kapcsolnád is: mit használna az Isten szereteti és malasztja nélkül? Hívságok hívsági, és csak azon hívságok mindenek az Isten szereteti és egyedül nékie való szolgálat kívül. Ez a derék bölcsességnek sommája: hogy e sovány és csalárd világot megutálván, a mennyei boldogságra áhítozzunk és siessünk.

Csak merő hívság azért a veszendő gazdagság keresés és abban való reménység helyheztetés. Hívság a tiszteket vadászni, és magas polcokra felemelkedni. Hívság a testnek kívánságit követni és olyakra vágyódni, melyekért végre kemény kínokkal kell lakolni. Hívság hosszú életet reménleni, és a szent életre kevés gondot viselni. Hívság csak a jelenvaló életre figyelmezni, és a következendőre nem tekinteni. Hívság csak azt szeretni, ami hertelenséggel elmúlik, és oda nem sietni, ahol örökkévaló öröm találtatik.

Megemlékezzél gyakorta ama közmondásrúl: hogy meg nem elégszik a szem látással, a fül sem töltetik bé halással. Azon igyekezzél tehát, hogy szűvedet a láthatandó állatok szerelmétűl elfogjad, és a láthatatlanokra fordítsad. Mert akik érzékenységeknek legeltetése után járnak, megfertéztetik lelkiisméreteket, és Isten kedvéből kiesnek.




Hátra Kezdőlap Előre