A halálrúl való elmélkedésrűl

Itt igen hamar vég lészen dolgodban; meglásd azért, mint vagy el benne: ha ma él ember, holnap elenyészik; mikor pedig szem elől elvétetik, hamar feledékenységben mégyen. Oh, mely nagy az ember szűvének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenvalókrúl gondolkodik; és a jövendőkre gondja nincsen! Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kellene magadat tartanod, mintha e napon vagy órán meg kellene halnod. Ha jó lelkiismérettel bírnál, nemigen rettegtetne a halál. Jobb volna a bűntűl távul járnod, hogysem a haláltúl futnod. A halálhoz ha ma nem vagy kész, holnap mint lész merész? Bizonytalan e mai nap; és mint tudod, hogy reád kél a holnap? Mi hasznunk hosszú életünkben, holott ily kevés jobbítás vagyon erkölcsünkben? Jaj, s nem mindenkor jobbít a hosszú élet; sőt gyakran öregbíti vétkünket. Bárcsak egy nap viseltük volna jól magunkat e világon. Sokan számlálják esztendeit megtéréseknek; de gyakran kevés láttatja vagyon jobbulásoknak. Ha rettenetes a halál: talán a hosszú életben nagyobb veszedelem talál. Boldog, aki mindenkor halála óráját a szeme előtt tartja, és készül naponként az istenes halálhoz. Ha láttál valaha halálra vált embert: meggondold, hogy azon úton kell néked is elmenned.

Reggelt ha éred, azt gondoljad, hogy estvét nem érsz. Ha pedig béestvéleszel, reggelt ne ígírd magadnak. Készen légy tehát mindenkor, és úgy élj, hogy soha téged a halál készületlen ne találjon. Sokan hertelen és véletlenül meghalnak, mert az embernek fia abban az órában eljő, melyben ingyen nem alítanók. Mikor amaz utolsó óra eljövend, sokkal különbet kezdesz ítílni az egész elfolyt életedrűl; és igen megbánod, hogy oly rest és tunya voltál.

Bezzeg boldog és eszes az, aki életében igyekezik olyan lenni, aminemű halálakor kíván találtatni; mert nagy bizodalmat ád a jó kimúlásra e világnak tekéletes megutálása, a jó erkölcsökben való előmenetelnek buzgó kívánsága, a fenyítékben való életnek szereteti, a penitenciának sanyarúsága, az engedelmességnek gyorsasága, maga kívánságinak elhagyása, és a Krisztus szeretetiért akárminémű nyomorúságnak felvállalása. Míg egészségben vagy, sok jót cselekedhetel; de ha megbetegszel, nem tudom mit mívelhetsz. – Kevesen jobbulnak betegségekben; és akik zarándokságot gyakran járnak, szentté ritkán válnak.

Ne bízzál barátidban és atyádfiaiban, se elébb ne halogasd üdvösséged dolgát; mert vélekedésednél hamarébb elfeledkeznek terólad az emberek. Jobb most idején magadra gondot viselned, és Isten eleibe sok jót bocsátanod, hogysem egyebek segítségéhez támaszkodnod. Ha te magad most magadért nem szorgalmatoskodol, vajon s jövendőben kinek lészen gondja tereád? Most vagyon a drága üdő; most vagyon az üdvösség kereső üdő; most vagyon az igen kedves üdő. Jaj, s hogy jobban nem költöd ezt az üdőt, melyben örök életet nyerhetnél! Eljő az üdő, midőn a te életed jobbítására egy napot vagy egy órát kívánsz; de nem tudom, ha megnyerheted.

Ihon, édes atyámfia, mely nagy veszedelemből kifeselhetsz, mely nagy félelemtűl szabadulhatsz, ha mindenkor félelemben lészesz, és szemed előtt forgatod halálodat! – Úgy igyekezzél most élni, hogy halálod óráján örülhess inkább, hogysem retteghess. Most kezdj meghalni e világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal. Most utálj meg mindeneket, hogy akkor szabadoson mehess Krisztushoz. Most sanyargassad testedet a penitenciatartással, hogy akkor bizonyos bátorsággal lehess.

Oh, bolond, mit igírsz magadnak hosszú életet, holott egy bátorságos napod sincs e világban! Vaj ki sokan megcsalatkoztak, és véletlenül kiragadtattak a testből! Mennyiszer hallottál imilyen szókat: Ám amazt levágták, emez vízben holt, amannak nyaka szakadott, amaz étel közben megdermedt, amannak játék közben lett vége? Ki tűz, s ki fegyver miatt, ki döghalál, s ki tolvaj miatt veszett. Így mindeneknek a halál végét éri, és az emberek élete, mint egy árnyék, hertelen elmúlik. Ki emlékezik csak meg is rólad holtad után? Avagy kicsoda imádkozik éretted? No, édes atyámfia, no: most cselekedjél, valamit cselekedhetel; mert csak azt sem tudod, mely órában meghalsz, és azt sem tudod, mi talál holtod után. Míg üdőd vagyon, addig gyűjts állandó gazdagságokat; üdvösséged kívül semmivel semmit ne gondolj, csak az isteni dologra vigyázz; most szerezz jóakarókat, a szenteket, tisztelvén őket és az ő jó cselekedeteket követvén, hogy mikor kimúlandasz e világból, azok tégedet béfogadjanak az örökkévaló hajlékokban.

Szarándok és jövevény számban viseljed magadat e földön, és úgy, mint akinek semmi közi nincsen e világi dolgokhoz. Szabadságban és Istenhez mindenkor felemelve tartsad szűvedet, mert itt nincs maradandó várasod. Mindennapi imádságodat és óhajtásidat, könnyhullatásiddal egyetemben, oda feligazítsad, hogy holtod után a te lelked boldogul Istenhez juthasson.




Hátra Kezdőlap Előre