Előljáró levelében mivel vétkesíti a Kalaúz-t Balduinus

Írása kezdetit, tapasztalható hamisságokkal ékesíti Balduinus+. I. Könyvének első titulusában, azután Előljáró levelében háromszor, és egyebütt nemegyszer írja, hogy én immár cardinálságra* emeltettem. Mind Isten s mind világ tudja, hogy én cardinál nem vagyok. Ítílje meg azért, akinek esze vagyon, ha ettűl kell-é titkosb dolgokrúl igazat várni, aki ennyiszer, ily nyilvánvaló dologban, ilyen bátorsággal hazud. Azt is hamisan prófétálja, hogy én a cardinálság méltóságátúl tartóztatván kétség nélkül, választ nem írok az ő feleletire. Mert, egy az, hogy én cardinál nem vagyok: más az, hogy ha volnék, annál inkább köteleztetném az igazság oltalmára. (Írtam ezt a könyvet 1627-ik esztendőben, cardinállá lettem 1629-ben.) Mikor a Balduinus+ könyvét olvastam, sokszor álmélkodtam, micsoda orcával és bátorsággal mert oly éktelen hazugságokat, oly ostoba feleleteket, oly esztelen bizonyításokat könyvében írni, és szem eleibe bocsátani? De itt vészem eszembe, micsoda reménység viselte: azt vélte, hogy vagy megutálom, pököm az ő írásának méltatlanságát, és próbára nem viszem; vagy elunom bolondságival mocskolódnom, és válasz nélkül bocsátom. De kivegye ebből kétségét: mert míg Isten egy foltját tartja az én fogyaték életemnek, semmi munkát és fáradságot nem kímélek az igazság oltalmátúl.

II. Azt írja Balduinus+, hogy én úgy dicsekedem Kalaúz-omban, mintha minden pápista doktorok tartoznának nékem udvarlani. Effélét én sem írtam, sem gondoltam. sőt a Kalaúz Előljáró levelében nyilván mondottam, hogy amit írok, nem magam gondoltam: hanem a régiek fegyverházából vettem. Mert én a tanítvány nevet (melyet viseltek elein a keresztyének), mindenkor szerettem. És minthogy a jó pap holtig tanul, én is, valamíg élek, az anyaszentegyház doktoritúl tanulni akarok.

Én szóm az, hogy sokat gyűlölségesen reánk fognak az új prédikátorok, melyeket mi nem tanítunk: azért nem kell őtőlök venni, mit hiszen a római eklézsia; hanem mitőlünk kell ezt érteni, mert mi tudjuk másnál jobban, mi vagyon szívünkben; el sem titkoljuk vallásunkat. Ha azért valamely minister különbet beszél a mi vallásunkrúl, hogysem amit mi írunk, és mondunk; el kell hinni, hogy hazud. Erre nézve a Kalaúz-nak első nyomtatásában azt írtam, hogy ha különbet beszélnek a prédikátorok a mi vallásunkrúl, hogysem amit ebben a könyvben találsz; tudjad, hogy hazudnak. De ezt nem azért írtam, hogy az én írásomnak mindenekfelett nagyot tulajdonítanék; hanem csak azt akartam, amit második nyomtatásban világosban kifejeztem, hogy nem a mi ellenséginktűl, hanem mitőlünk kell érteni, mit hiszünk.

Akarnám, ha a Kalaúz-nak második nyomtatását tekintette volna Balduinus+: mert abban nemcsak sok dolgokat bővebben és világosban erősítettem; de ahol eszembe vehettem, hogy a gonoszság vagy tudatlanság megütközhetnék igazmondásomban, nyilvábban igyekeztem magyarázni értelmemet. Azért, ebben az írásban is, mikor a Kalaúz-ra mutatok, ezt a második nyomtatást említem.

III. Nem igazán írja, noha sok helyen írja Balduinus+, hogy én a Kalaúz-ban, tagadom a misét Isten engesztelő áldozatnak lenni. Mert világos szókkal, mind az első, s mind a második nyomtatásban sokszor írtam, és erős bizonyságokkal állattam, hogy a mise igaz és Isten engesztelő áldozat. De erről a hazugságrúl majd többet szólunk.

IV. Azt sem találja, hogy én a pápista doktorokkal ellenkezem: mert a hit dolgaiban, és anyaszentegyház végezésével erősíttetett igazságokban, miközöttünk nincs semmi ellenkezés. Nem is említ, s hiszem Istent, sohasem említhet Balduinus+ efféle dolgokban ellenkezést közöttünk.

V. Nem üti a tárgyot Balduinus+, mikor azt írja; hogy én a lutheristákat hamisan költött dolgokkal terhelem. És noha igyekezik azon, hogy ezt példákkal bizonyítsa, de heában fárad. Mert semmit nem írtam az új vallásokrúl annál egyebet, amit magam szemeimmel olvastam. De mégis, hogy hamisságban kapja a Kalaúz-t:

Először azzal kárhoztat, és két helyen kárhoztat; hogy amit az Augustai Confessio apologiája mondott, azt én a Concordia könyvnek tulajdonítom. A maga szemetét sem isméri Balduinus+. A Concordia könyvben foglaltatik az Augustai Confessio, az Apologia, a Luther+  Catechismusa, és több efféle moslékok. Azért, mikor a Concordiából előhoztam, hogy a lutheristák tanítása szerént minden jó cselekedetek tisztátalanok; a könyv szélire felírtam, hogy ezt a Concordia az Apologiában tanította. Nem eszes tehát Balduinus+, mikor engem bűnösít, hogy amit a Concordiából előhoztam, az Apologiában találtatik: mert az Apologia is a Concordiában vagyon; és a könyv szélin, nevezet szerént az Apologiát említettem.

Másodszor azt írja, hogy én fogom Lutherre, hogy minden jó cselekedetet bűnnek mond; hogy a törvénytartásra kötelességünket nem isméri; hogy a jó cselekedetek szükséges voltát tagadja; hogy magát ördögtűl tanultnak hirdeti, és arra mutat, hogy ezeket különben lenni ezután megmutatja. Minthogy másuvá mutat ennek bizonyítására; én is oda halasztom ennek mentségét: és a Kalaúz harmadik könyvének oltalmazásában megmutatom, hogy merő igazság, amit én írtam. Azért akarva sem szerezhetett volna Balduinus+ nagyobb hitelt a Kalaúz-nak, minthogy minden mesterkedésével sem találhatott oly mondást, melyet a Kalaúz hamisan hozott volna elő.

VI. Egyéb dolgokból kifogyván Balduinus+, engem akar tudatlanná tenni. De az én tudatlanságom a római hitnek igazságát meg nem sérti. Azért, mivel magam sem tartom igen tudósnak magamat, bár rajtam maradjon a tudatlan név, csak maradjon helyén az igazság.

Első példáját tudatlanságomnak egynéhányszor azt adja, hogy együtt, Judit helyébe, ki Holofernest megölte, Zsuzsannát írtam. Másutt, előhozván, hogy Josuénak engedett Isten; Josué helyébe Gedeont írtam. Ezt így csúfolja: Observet Lector, quam bene versatus sit in Bibliis, qui pro Josua, Gedeonem substituit.* Bizonyos, hogy amely eb csonton rágódik, húst nem kaphat. Azért Balduinus+ sem kapdosna efféle aprólékon, ha nagyobb fogyatkozást találna írásomban. A Kalaúz első nyomtatásában vagy a nyomtatónak hertelenségéből, vagy a magam pennájának futamatjából, Judit helyébe Zsuzsannát nyomtattak. De a más nyomtatásban ezt megjobbították, minekelőtte Balduinus+ errűl intett volna. Mint esett, hogy a Josue helyett Gedeont nyomtattak, nem tudom. Azt tudom, hogy okom nem volt, miért kellett szántszándékkal a nevet változtatnom: oly jövevény sem vagyok a Bibliában, hogy Josue és Gedeon között nem tudnék választást tenni. Jusson eszében Balduinusnak, az olvasóhoz szóló praefatio* végében mit íra: Senki oly szemes nem lehet (úgymond), hogy a nyomtatásban valahol meg ne ütközzék. Ezt kellett volna Balduinusnak az én írásomban meggondolni. Ha ilyen fogyatkozásokat vizsgálnék én a Balduinus+ könyvében, lajstromot írhatnék. De Elephas non capit muscam.* Mindazáltal, hogy eszébe vegye magát a Wittenbergai Sinédrium, tekintse meg, ha Isaiásnál találja, amit az Akadémiának Előljáró Levele ilyen pompával állat: Vaticinium extat apud Esaiam, cap. 54.* Suscitabo super oves pastorem unum.* Ezechiel próféta írásában vannak ezek a szók; Isaiásnak 54. részében nem találtatnak. Azt mondjuk-é tehát az egy feledékenységért, hogy mind tudatlanok a wittenbergai teológusok?

Második példáját tudatlanságomnak három helyen is azt említi Balduinus+, hogy Achabot szentek közé számláltam. És azt írtam, hogy Saulnak üdvössége felől jó reménységben volt Dávid, mikor böjtölt érette: De itt is heában haboz, Achab személyét szentek közé nem számlálom; sanyarú penitenciájának* cselekedetit, méltán a szentek cselekedeti közé írom, mivel a Szentírás mondja, hogy Isten ezért a sanyargatásért megtartóztatta haragját. Luthert+ kellett volna Balduinusnak bélyegezni: kinek tanítása szerént az istentelen Achab mennyországba vitetett, mert azt mondja, hogy mikor valakirűl a Szentírásban olvassuk, hogy az atyákkal elaludt, azt kell érteni rajta, hogy mennyországba ment. Achábról pedig ezt olvassuk. Tehát a Luther+  szavaként, Achab üdvözült. Saul felől írtam, hogy Dávid reménlette megtérését: akarnám érteni, mivel tudná Balduinus+ ezt hamisítani.

Ezek az előljáróban, legerősebb viadalra rendelt harcolói Balduinusnak, melyekből az okos ember ítéletet tehet, a több lézengő bizonyítások gazságárúl.




Hátra Kezdőlap Előre