A harmadik könyvnek harmadik bizonyságárúl

Az Úr Krisztus által kiterjedett igaz tudománynak világ végéig meg kell maradni és hirdettetni. Azért; valamely tudomány az apostolok után újonnan fakadott, és azelőtt nem hirdettetett a keresztyénségben: bizonyos, hogy abban igazság nem lehet. Mivel azért a lutherista és kálvinista tudomány nem régen kezdetett: bizonyosok lehetünk, hogy nincs azokban igazság.

Ezeket sok erős jelenségekkel állattam a Kalaúz-ban. De Balduinus+ csak csekély feleletekkel akar elmenni mellőlök. Hiúságos szószaporításit, hazudozásit, káromkodásit félretévén, velejét lássuk feleletinek.

Először azt írja, hogy az ő hitek régiségére elég, hogy a próféták és apostolok írásival egyez. Nem azért igyenesen a Szentírásra; mintha ebben valamely cikkely találtatnék azok közül, amiben tőlünk elszakadtak, mert amint elébb mondám, a próféták és apostolok írásiban semmi sincs az ő tanításokban: hanem ezzel az írásokat, magok elmélkedéséből, magok tetszése szerént magyarázván, senkit ennek igaz értelmérűl meg nem bírálván, véghetetlenné tegyék a visszavonyásokat. Lehetetlen pedig, hogy a próféták és apostolok írásával egyezzen az a tudomány, melynek az apostolok idejétűl fogva világ végéig, tanító doktori és pásztori nem maradnak, mivel a próféták és apostolok azt írták, hogy a Krisztus országában soha az igaz pásztoroknak és tanítóknak szünete nem lészen.

Másodszor: A Szentírásban olvassuk, hogy a pokol kapuja soha meg nem győzi a Krisztus eklézsiáját; és valamíg mindnyájan Krisztus eleibe megyünk, mindaddig doktori és pásztori lésznek az eklézsiának. Ezekből következik, hogy amely gyölekezetnek vagy tudománynak valamely üdőben szünete volt, és újonnan kezdetett az apostolok ideje után hirdettetni, nem lehet igaz.

Erre Balduinus+ azt írja; hogy a rész szerént való eklézsia ecclipsist szenvedhet* és elnyomathatik: de a közönséges eklézsiárúl mondja Krisztus, hogy az igazságtúl el nem eshetik, és az ördög ereje meg nem győzi. Azután azt írja, hogy az eklézsiának mindenkor megmaradásából nem következik, hogy az igaz tanításnak is mindenkor meg kellett maradni, mert Isten meg szokta tartani az eklézsiát, külső és nyilvánvaló egyházi szolgálatok nélkül.

Sohult a Szentírásban legkisebb jelenségét sem adta Isten, hogy a közönséges eklézsia külső egyházi szolgálatok nélkül megtartassék. Sőt sok világos tanításokkal különbet jelentett, mint elébb megmutatók. Mert Szent Pál írja, hogy építő s oltalmazó doktori, pásztori lésznek az eklézsiának, mindaddig, valamíg mindnyájan Krisztus eleibe megyünk. Tehát világ végéig építik, és a hamis tudományok szelétűl oltalmazzák az egyházi szolgák a Krisztus nyáját. Az is Szent Pál szava, hogy az igaz hit Isten igéjének prédikálásából vagyon. Az úrvacsorának szolgáltatását oly szükségesnek mondja Krisztus, hogy aki nem eszi a Krisztus testét, nem lehet élete. A keresztyénség is úgy kívántatik, hogy aki vízből és szentlélekből újonnan születik, mennyországba nem mégyen. Azt kérdem azért: Vagyon-é hit akkor az eklézsiában, mikor az Isten igéje nem prédikáltatik? Vagyon-é ott lelki élet és keresztyénség, ahol keresztyénség és úrvacsorája nem szolgáltatik? Avagy lehet-é külső egyházi szolgálat nélkül az Isten igéjének hirdetése vagy a keresztyénség?

Meggyőzetvén Balduinus+ a nyilvánvaló igazságtúl, visszahazudja elébbi szavát: és igazán írja, hogy a Krisztus ígéreti szerént mindenkor prédikáltatik az evangéliom világ végéig, noha némely helyeken néha megszűnik a külső egyházi szolgálat; úgymint Jeroboám alatt Samariában; az ariánusok idétt, napkeletnek sok részében. Amit Balduinus+ beszél a szentatyák tanításának hitelessége ellen, azokrúl ezelőtt szólottunk; nem szükség újobban azont leírnunk.

Harmadszor: Azt kívánjuk a pártosoktúl, hogy ha nem új az ő tudományok; mutassák meg: Kicsoda? Hol? Mikor tanította azt a tudományt, melyrűl Luther+  azt írja, hogy ezt egyedül ő kezdette tanítani?

Balduinus+, minekelőtte erre felelne, pirongat engemet, hogy a Luther+  szavait csak addig írtam le, ahol azt mondja; hogy mikor ő ezt a visszavonyást kezdette, legeltette őtet a község szele. De ő sem írja ki, mit akart, hogy ehhez hozzáírjak. Nem is tartozom leírnia, amit Luther+  mondott. Azután megengedi, hogy a Luther+  tudománya a régi atyáktúl különbözött, mint a magdeburgiak feljegyzették: Mert az atyák emberek voltak; megcsalatkoztak. De ebből nem következik – úgymond –, hogy új a Luther+  vallás: mert ha új tudomány volna ami az atyáktúl különböz; következnék, hogy az atyák előtt nem volt régi tudomány. Nagy dolog, ha meg nem hézagult a Balduinus+ feje, mikor ezt írta. Ennek a konzekvenciának semmi színe és látszatja nincsen: mert az atyák előtt is régi lehetett az a tudomány, melyet az atyák követtek, és amelytűl elszakadott Luther+, mikor az atyák tanítását hátravetette és újságát hintegette.

A derék kérdésre kettőt felel: Egyiket; hogy ha senkit nem nevezhetnek is, aki ővélek egyetértett, elég hogy ők az apostolokkal egyetértenek: mert az eklézsia gyakran megfosztatott az igaz tanítóktúl. Ennek helytelensége immár megbizonyodott: mert soha az eklézsia igaz pásztorok nélkül nem volt; soha egy pontban meg nem mutatják a lutheristák, hogy amiben tőlünk különböznek, abban az apostolokkal egyeznek. És ha ennyi száz esztendő forgásában csak egy tanítót sem nevezhetnek; aki vélek egyezett a tudományban: világos jelensége, hogy mostan fakadott újság az ő vallások.

Másikat azt feleli, hogy: Sokakat nevezhetnék, kik az ő vallásokat követték; mert valakik Luther+  előtt a pápát superiornak, magoknál feljebbvalónak nem ismérték, a mi eklézsiánkhoz tartoztak. Azután azt írja, hogy: Nem kell oly embert keresni, aki mindenben egyezett az ő vallásokkal; azért nem avégre emlegetjük – úgymond – a régieket, mintha azt akarnók mutatni, hogy ők mindenben egyeztek a mi tudományunkkal: hanem csak azt akarjuk állatni, hogy Luther+  előtt sokan a pápa ellen viaskodtak. Azt is ezek mellé veti, hogy az ő pásztorok közül mártírok voltak Luther+  előtt Husz János+, Prágai Jerónimus, Viclef János+; noha Illi quoque in multis a nobis discrepant,* ezek is sok dolgokban különböztek a lutheristáktúl.

Ezekből kitetszik, 1. Hogy magok vallása, hogy nem nevezhetnek csak egy embert is az apostolok idejétűl fogva, ki egyezett az ő tudományokkal. 2. Hogy merő bolondság a lutheristák dolga, mikor azokat emlegetik, mint magokféléket, kik a pápának ellene mondottak és a lutheristákkal egyéb ágazatokban ellenkeztek. Mert nem az a kérdés, ha voltak-é régentén, kik a pápára támadtak? mivel errűl semmi kételkedés nem lehet: hanem azon tudakozunk: Ha voltak-é Luther+  előtt, akik olyan Doctrinae Corpus*-t, tudományt, vallást, szertartást követtek, mint Luther+  után követnek az újítók? És hogy senkit ilyent nem nevezhetnek, nyilván vallja Balduinus+. Hogy pedig egy vagy két dologban való cimborálás, nem elégséges a hitnek egyességéhez, ilyen szókkal tanítja Balduinus+: Calviniani in quiqusdam contra papatum nobiscum sentiunt; unitas tamen fidei nostrae et illorum, inde probari non potest. Et papista nobiscum in multis contra calvinistas consentiunt.*

Mivel azért a Kalaúz harmadik bizonyságának erejét fel nem bonthatná Balduinus+, hazugsággal akar lábot kapni. Hazud abban, hogy Szent Bernárd a pápa elsőségének ellene mondott. Mert a Kalaúz-ban leírtam a Szent Bernárd szavait, melyekkel a római pápát minden püspökök fejedelmének, pásztorának, Szent Péter successorának* nevezi. Az is hazugság, hogy a görögök tagadják a purgatóriomot, kárhoztatják a halottakért való áldozatot. Mert aki rácokat és oláhokat látott, tudhatja, hogy ők a purgatóriomot nem tagadják, és a halottakért való imádságokat felette gyakorolják. Azt sem igazán írja; hogy én fogom Lutherre, hogy az ő tanítása szerént az atyák halálok óráján, régi vallások mellől elállván, lutheristákká lettek. Ezt én nem fogtam Lutherre: hanem maga szavait felírtam; melyekkel állatja, hogy az atyák, és nevezet szerént Szent Bernárd, halála óráján az igazságrúl vallást tett; azaz – amint Balduinus+ magyarázza –, a hitnek igazulásárúl, lutherista tudományt követett; és amint ő szól: Iamiam morituri, doctrinana nostram amplexi sunt.* Az sem igaz; hogy én bánom, mikor az igazság bizonyságinak lajstroma közé írják a Lucifer ördög levelét: mert a Kalaúz-ban semmi bánatomat e dologról nem jelentettem, sőt megengedtem, hogy ilyen böcsületes tanúval, úgymint a pokolbéli ördöggel, erősíttessék a lutheristaság.

Mindezekből világosan kitetszik, hogy a Kalaúz harmadik bizonysága erejében marad; és annak csak legkisebb cikkelyét fel nem bonthatta Balduinus+.




Hátra Kezdőlap Előre