Harmadik ok

Mert a hit dolgairúl bizonyost nem tudhatni a Luther+  és Calvinus+ táborában

Fondamentomul vetik azt egyenlőképpen a Luther+  és Calvinus+ követői, hogy a hit dolgaiban egyebet nem kell hinnünk, hanem amit Isten a Szentírásban előnkbe adott. Azt pedig hallani sem akarják, hogy írás kívül, Traditum Dei Verbum, Isten igéje találtatnék.

Ez ha így vagyon, világosan következik, hogy ők semmit bizonyosan és keresztyén hittel nem hihetnek, hanem csak valami gyanakodó vélekedéssel.

Először ezt bizonyítom: A Szent Biblia mondásit és azokat a dolgokat, melyeket hitünk eleibe ád a Biblia, nagyobb, erősebb és bizonyosb hittel nem vallhatjuk; mint azt valljuk, hogy a Bibliában foglalt könyveket Isten íratta emberek által: és hogy oly tisztán, épen maradtak, amint Isten íratta. Mert egész és teljes oka; miért hisszük igaznak, ami a Bibliában vagyon, nem egyéb, hanem hogy bizonyosan hisszük, hogy Isten tanításából; igazgatásából, vezérléséből íratott a Bibliának minden könyve: és oly tisztán maradott, amint Isten íratta.

Ebből következik, hogy amely csalatkozhatatlan és tekéletes isteni hittel valljuk a Biblia tanítását: azon igaz hittel és nemcsak gyanóságos vélekedéssel kell azt is hinnünk, hogy mindazokat a könyveket, melyek a Bibliában vannak, Isten íratta, és oly épen maradtak, amint Isten íratta. És ha ezt bizonyos hittel nem hisszük, semmit a Biblia tanítási közül bizonyosan nem hihetünk.

A luther és kálvinista vélekedés szerént lehetetlen, hogy ezeket bizonyosan higgyük. Mert ők azt vallják, hogy bizonyos, csalatkozhatatlan és isteni hittel nem hihetünk egyebet, hanem csak amit a Szentírásban találunk. De a Bibliában nem találjuk írva, vagy nevezet szerént egyenként vagy közönségesen a Bibliának minden könyvérűl, hogy azok Istentűl írattak; és oly tisztán s épen maradtak, mint azt Isten íratta. Tehát azt bizonyos hittel nem vallhatjuk. Második része az erősségnek azzal bizonyodik: Mert sohult senki a Szentírástan nem olvasta, hogy a Bibliában foglalt könyvek együl-egyig mind Istentűl írattak és tisztán s épen maradtak.

De bár a Bibliában azt olvasnók is, hogy a Biblia Isten igéje; sőt bár a Biblia könyveinek száma és lajstroma írva volna is: arrúl az írásrúl, melyben ez a lajstrom találtatnék; ugyanazont mondhatnók, hogy írva nincsen, hogy azt Isten íratta. És így vagy arra kell jutnunk, hogy a keresztyén hitnek első és legderekabb tudományát (tudniillik, hogy a Bibliában foglalt könyvek Isten szavai; és hogy oly épen és tisztán maradtak ennyi üdő forgásában, mint Isten íratta), tradícióból és nem írott Bibliából vett Isten szavából hisszük. És így nem igaz, hogy semmit keresztyén hittel nem tartozunk hinni, amit Szentírásban nem olvasunk. Vagy ha a lutheristák és kálvinisták felvetett fondamentomát helyén hagyjuk: bizonyosan nem hihetjük, hogy a Biblia és Annak nevezet szerént minden könyvei Isten szava, és tiszta épségben maradott. Ezt pedig, ha bizonyosan nem hisszük, azokrúl sem lehet bizonyos hitünk, ami a Bibliában taníttatik. És így a Luther+  és Calvinus+ követők vallása szerént semmit ők bizonyosan nem hihetnek.

Másodszor: Itt is azt fondamentomúl kell vetnünk, hogy a Szentírásban foglalt igaz tudomány, a Szentírásnak igaz értelmében áll. Mert a bötű (igaz értelem nélkül) megöl; és amint Szent Péter szól: veszedelmet szerez, ha hamisan értetik. Azért az Isten szava csak abban az értelemben Isten szava, melyben Istentűl mondatott. Ebből következik: hogy a hit dolgaiban bizonyost nem tudhatunk, valamíg a Szentírás igaz értelmének bizonyosan végére nem megyünk. Mert a Szentírás értelmérűl támadott különbözésben nagyobb bizonyosság nem lehet, hanem csak olyan, amely bizonyosan tudjuk, hogy ez és nem amaz a Szentírásnak igaz értelme. Az Luther+  és Calvinus+ követők nem mutatnak, és hitek szerént nem is mutathatnak csalatkozhatatlan módot a Szentírás bötűje igaz értelmének isméretire: mivel oly írásmagyarázót nem nevezhetnek, mely annak igaz értelmét tévelyedhetetlen igazsággal taníthassa. Mint ezekből kitetszik:

I. A Szentírás önnönmaga meg nem magyarázza mondásínak értelmét. Krisztus mondotta: Ez az én testem. Ezek oly világos szók, hogy akárki megértheti. De minémű értelemben kelljen ezeket venni, nem oly könnyű megítílni. Mert a Szentírás meg nem mondja, ha a szókat maga ereje szerént, csak tulajdon értelemben kelljen-é venni; vagy figurate, szokatlan és titkos jegyzet szerént. És ha tulajdon erejekben kell a szókat hagyni, meg nem magyarázza a Szentírás: mint kelljen érteni, hogy Krisztus kenyeret vett kezébe, és azután maga testének mondotta, amit kezében tartott. Bezzeg ha a Szentírás valahol azt mondaná, hogy a testen test jelét kell érteni; vagy hogy a testen kenyérrel együtt testet kell magyarázni; vagy hogy a Krisztus szavának erejével a kenyér testté változik: semmi közbevetés nem volna, mivel mindnyájan az Isten magyarázatján megállanánk; De világosan kifejezett szókkal, efféle magyarázat nincs a Bibliában.

Amit ezekrűl az Urunk szavairúl mondék, azont mondom minden egyéb szentenciákrúl, melyek értelméről visszavonyás vagyon. Mert azok közül csak egyrűl sem olvassuk világos magyarázattal kifejezve a Bibliában, minémű értelemmel kelljen afféle mondást venni: proprie vagy figurate; tulajdon jegyzésekben-é vagy más árnyékozó értelemben vétessék a szók folyása.

II. Ki-ki maga oly írásmagyarázó nem lehet, hogy meg ne csalatkozhassék és meg ne csalhasson. Mert a keresztyénségben első dolognak írja Szent Péter annak tudását, hogy propria interpretatione, magunk tulajdon értelme szerént nem magyarázhatni a Szentírást. Mivel ez nem embertűl, hanem Istentűl eredett; senki pedig az Isten dolgát nem tudja, hanem csak az Isten. Nem is lehetne annál nagyobb balgatagság, mintha valaki azt ítílné, hogy kinek-kinek maga tetszése csalatkozhatatlan mutatója a Szentírás értelmének.

III. Az eklézsiának tekéletes hitelt nem adnak a Luther+  és Calvinus+ hadai. Mert nyilván vitatják, hogy errare potest, el-eltévelyedhetik, megcsalathatik az eklézsia. Azért általjában helyt nem adnak az ő tanításának. Méltán is cselekszik, ha az eklézsia hamisat taníthat. Mert honnan tudjam, hogy akkor nem tanít hamisat, mikor az Írást magyarázza. Valaki pedig elhitetheti magával, hogy az eklézsia hamisat taníthat az Írás magyarázásban, semmit bizonyosan nem hihet. Mert így gondolkodhatik: Ím, hallom, hogy Ecclesia potest errare; tévelygésre, hamis vallásra juthat és vihet az anyaszentegyház: mentűl inkább én, egy ember lévén, tévelyeghetek?! Ki tehet és honnan, vagy miből tehet valaki engem bizonyossá, hogy mind én s mind az eklézsia, melyben vagyok, tévelygésre nem jutottunk?

Bezzeg a római eklézsiának fiai nem így haboznak. Megadják a Szentírásnak az ő böcsületét, és elhiszik, hogy az a hit dolgainak igazgató zsinórja és csalatkozhatatlan mértéke: de nem magán egyedül a bötű, sem a mi tulajdon értelmünk szerént való magyarázatja: hanem azokkal a több regulákkal, mértékekkel együtt, melyeket maga a Szentírás mutatott. 1. Mikor azt parancsolta, hogy nemcsak az írott tudományt kövessük, hanem amit szóval előnkbe ad a tradíció. 2. Mikor azt hagyja, hogy pogánynak tartsuk, aki meg nem nyugszik az anyaszentegyház tanításán. Mert ezek által kell megtanulnunk igaz értelmét és magyarázatját a Szentírásnak.

Azért akik a római pápához hallgatnak, a Krisztus hagyása szerént járván, csalatkozhatatlan tanítótúl értik, melyek a szent könyvek, és mint kelljen azokat magyarázni. Mert világos szókkal parancsolja Krisztus: hogy ha valamiben megbánt és háborít felebarátunk (minthogy igen megbánt, aki hitünket és vallásunkat kárhoztatja), feddjük meg elsőben. Ha nem fog rajta, vessük az eklézsia eleibe dolgunkat. Aki annak szavát nem fogadja, aki meg nem áll annak ítíletin, pogánynak tartsuk. Assecurál pedig és bizonyossá tészen, hogy ezt az eklézsiát az ördög ereje meg nem győzi és tévelygésbe nem ejti. Mert ez az igazságnak oszlopa, ezt az igaz pásztorok világ végéig építik és oltalmazzák a hamis tudományok forgószeleitűl.

Azért miközöttünk, mind tudós, mind tudatlan, egyaránt megnyugszik azon, valamit az eklézsia előnkbe ád a szent könyvekrűl, és azoknak igaz értelmérűl. És ha valaki, akárminémű színnel, szokatlan és azelőtt nem hallott tudományt kezd hintegetni, megtartjuk az Isten hagyását és megpróbáljuk a lelkeket: tudván, hogy sokszor a hamis tanítók apostoloknak mutogatják magokat, és az ördög angyallá tűnik. Minek okáért arra a próbakőre visszük, melyet Isten mutatott.

I. Azért valaki újságot kezd tanítani a keresztyénségnek egyenlő értelme ellen, azt minden tartóztatás nélkül megvetjük. Mert ez sokszor s erősen meg vagyon parancsolva (Galat. [Ad Galatas – Pál apostol levele a galatáknak (Gal) – a szerk.] I. v. 5., 9. 2. Joan. [II. Joannis – János apostol levele II. (2Jn) – a szerk.] v. 10. Rom. [Ad Romanos – Pál apostol levele a rómaiaknak (Róm) – a szerk.] 16. v. 17. Philipp. [Ad Philippinenses – Pál apostol levele a filippieknek (Fil) – a szerk.] 2. v. 2. cap. 3. v. 16. 1. Timoth. [I. ad Timotheum – Pál apostol levele Timóteushoz I. (1Tim) – a szerk.] 6. v. 20. Hébr. [Ad Haebros – Pál apostol levele a zsidóknak (Zsid) – a szerk.] 13. v. 9.).

II. Aki az apostolok idejétűl fogva rendszerént következő lelkipásztorok ellen pártot üt; és azoktúl elszakad, mindjárt kárhoztatjuk. Mert parancsolatunk vagyon arrúl, hogy lelkipásztorinktúl hallgassunk (Hebr. [Ad Haebros – Pál apostol levele a zsidóknak (Zsid) – a szerk.] 13. v. 17. 1. Joan. [I. Joannis – János apostol levele I. (1Jn) – a szerk.] 4. v. 6.).

III. Mihent valami visszavonyás támad, mint az Ótestamentomban, a papok eleibe kellett azt vetni és azoktúl várni (Deuter. [Deuteronomium – Mózes V. könyve – Második törvénykönyv (Mtörv) – a szerk.] 17. v. 8., 9.; Jerem. [Jeremiás könyve (Jer) – a szerk.] 3. v. 15.; Ezech. [Ezechiel – Ezékiel próféta könyve – Ezékiel könyve (Ez) – a szerk.] 44. v. 15. cap. 23. v. 24.; Aggei [Aggaeus – Aggaeus próféta könyve – Aggeus könyve (Ag) – a szerk.] 2. v. 12.; Malach [Malachias – Malakiás próféta könyve – Malakiás könyve (Mal) – a szerk.], 2. v. 7.). Úgy az Újtörvényben példát hagytak az apostolok, mit kell mívelni. Mert mikor ő idejekben versengés támadott volna, ha meg kelljen-é tartani a Mózes törvényét? Öszvegyőlének az apostolok és vének: Elvégezék, mit kell hinni és követni. Azután is azont cselekedték az egyházi pásztorok, mihent valamely nevezetes tévelygés fakadott; mint a Nicaenum, Ephesinum, Chalcedonesse Concilium* példájából kitetszik. És valamit az apostoloktúl származott lelkipásztorok elvégeztek, azt minden keresztyén ember kételkedés nélkül követte. Mert a községnek legeltetésit Isten efféle pásztorokra bízta (Ephes. [Ad Ephesios – Pál apostol levele az efezusiaknak (Ef) – a szerk.] 4. v. 12.; Actor. 20. v. 28.; I. Corinth. [I. ad Corinthios – Pál apostol levele a korintusziaknak I. (1Kor) – a szerk.] 12. v. 28.).

Mivel azért nemcsak a tudósokért, hanem a tudatlanokért is megholt az Úr Krisztus; mivel az igaz hitre mind tudós, mind tudatlan egyaránt köteles, úgy, hogy anélkül lehetetlen valakinek Isten kedvébe és üdvösségre jutni: Isten is mind tudósnak, tudatlannak világos, bizonyos, csalhatatlan utat mutatott az igazság isméretire: Azt tudniillik, hogy a Krisztus Urunktúl fondáltatott, az apostoloktúl építtetett és világ végéig lelkipásztoroktúl őriztetett eklézsiának tanítását kövessük. Aki azért a keresztyénségben meggyökerezett: mihent eszébe veszi, hogy az apostoli üdőktűl fogva, kézrűl kézre adott tudomány ellen tusakodik valaki, azt mindjárt ragadozó farkasnak és hitárulónak tartja; úgymint Luthert+, Calvinust+ és utánok lázadott prédikátorságot.




Hátra Kezdőlap Előre