Mint kell a keresztyén leányt nevelni

Keserves panaszolkodással említik sokszor a próféták, mely kegyetlen és emberi szelídséggel ellenkező szolgálatokat kíván az ördög azoktúl, kiket birodalma alá holdoltat, és engednek néki: Istennek pedig kegyes, könnyű parancsolatit szemtelenül megvetik.

Tudta az ördög, hogy Isten azzal próbálta az Ábrahám engedelmességét, hogy egyetlenegy fiát kívánta tőle áldozatra. Azért követni akarván az Isten hasonlatosságát, mely re vágyódott, mikor azt mondotta: hasonló lészek a felségeshez; azt kívánta szolgáitúl, hogy gyermekek megölésével kedveskedjenek néki.

A pogányokat arra vitte, hogy az anyjok jelenlétében, mint a bárányokat, úgy áldozták az apró gyermekeket: és ha megjajdult vagy sírt az anya, tisztessége vesztett volt: de azért a fiát ugyan megölték. És hogy az ártatlan gyermek sírása ne hallatnék; dobbal, síppal, kiáltásokkal eltemették a gyermekek jajgatásit.

A zsidóknál is sok helyen olvassuk, hogy magok fiait, leányit megölték az ördögöknek: kiöntötték és bálványnak áldozták ártatlan vérét gyermekeknek. És amint Isaias próféta írja, magas helyeket építettek: azokban fiokat, leányokat megégették. Azért a Királyok könyvében sokszor említi a Szentírás azokat, kik tűzre vitték gyermekeket, hogy ördögnek kedveskednének, melyért kemény panaszt tészen Isten a zsidók ellen Ezechiel prófétánál; hogy amely fiakat Istennek szültenek, ördögnek áldoztak. És az Isten fiai megölettek, hogy az ördögöknek kedve teljék.

Adná Isten, keresztyének, ne volnának most oly hívei az ördögnek, kik fiokat, lányokat néki áldoznák. Nincsenek bezzeg, kik gyermekek teste ölésével kedvét keressék a Sátánnak: de jaj, ki sokan vannak, kik fiok, leányok lelkét veszedelmesben áldozzák, hogysem ha testét megölnék? Valaki rossz erkölcsökben neveli; isteni félelemre és ájtatosságra nem szoktatja gyermekét, mit mível egyebet, ha nem azok lelkét ördögnek adja.

Nem elég a keresztyén szülék hivataljára, hogy fiok, leányok betegségében körülök vigyázzanak; orvosokat keressenek; halálokon síránkozzanak, mint a mai evangeliomban említett fejedelem: hanem kötelesek azt érteni; hogy akiket test szerént szülnek, azokat Istennek szülik: és kemény büntetés alatt tartoznak azzal, hogy Isten akaratja szerént neveljék őket.

Látom, hogy a fiak nevelésére vagyon az atyáknak valami gondjok: mert iskolákba és udvarokba küldik; lovagolni, vadászni, puskázni tanítgatják őket. De a leányok nevelésében nagy gondviseletlenség vagyon: mert csinosgatás, ruhacifrázás, gangosan lépés*, azaz kevélységre való tanítás minden nevelések. Maga úgy tetszik, igazán írta Aristoteles+, hogy a leányok jó neveléséből áll főképpen az országok böcsületes állapotja: nemcsak azért, hogy fele az ország lakosinak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagyrészre az asszonyoktúl vagyon. Mert akiktűl születünk és kisdedségünkben neveltetünk, azoktúl szopjuk tejjel együtt az erkölcsöket, melyek az új edényben legtartósbak. Erre nézve merem mondani; hogy teljes életünk tekéletes vagy feslett állapotja az asszonyemberek nevelésétűl árad: mivel első nyolc esztendőnket, azaz legnagyobb és hajlandóbb üdőnket, asszonyemberek gondviselése alatt töltjük. Aminemű vélekedéseket és erkölcsöket akkor belénk csepegetnek, azoknak zsinórja után futamodik a több életünk. Ennek felette a szent házasság csendes állapotja, a leányok nevelésén áll: mert a rosszul nevelt leány menyegzője holtig való galyiba*.

Innen vagyon, hogy valakik a pogány bölcsek közül, az országok boldog állapotjárúl írtak, úgymint: Aristoteles+, Plato+, Xenophon+; a leányok nevelésére kiváltképpen vigyáztak, és arra való tanúságokat adtak. Az anyaszentegyház nevezetes doktori közül nem tudom, ha vagyon, aki könyvet nem írt volna a leányok nevelésérűl és oktatásárúl: Tertullianus, Cyprianus+, Athanasius+, Nazianzénus, Basilius+, Chrysostomus+, Nisserus, Jerónimus, Ambrosius, Fulgentius és egyebek könyvei kezünk között forognak, melyek a leányok nevelését tanítják.

Én is azért, Isten segítségével, az evangeliomban említeti fejedelem leányára való gondviselésből okot vévén: ez jelenvaló órában csak azt akarom tanítani; mint kell a keresztyén embernek Istenesen nevelni és minden tekéletességre oktatni leányát, kisded korátúl fogva férjhez adásáig. Nem szólok most arrúl, amire kötelesek a szülék közönségesen minden gyermekek nevelésében; mert errűl immár bévségesen emlékeztem: hanem mivel a leányok nevelésében sok magánvaló tulajdon gondviselések kívántatnak, csak a leányok nevelésére határozom tanításomat.

Ne csudálja senki, ha én, aki soha leányokat nem neveltem, a leányok nevelésérűl tanúságot adok; meg ne botránkozzék senki, ha az ördög incselkedésit és a világ feslett szokásit világosban említem: mert én semmit magamtúl nem mondok; amit a Bibliában és elébb említett szent doktorok írásiban olvastam, azt egybe és rendbe hozom; azaz nem magam gondolatit mondom, hanem a szentlélektűl viseltetett atyák írásiból egybeszedem és előtökbe terjesztem az igazságot. És mivel a Szent Pál tanítása szerént, ebben a helyben éktelenséget nem illik említeni, hogy a szemérmetesség meg ne sértődjék: mikor a világ szabados feslettségirűl emlékezem, többet értsetek azon, amit mondok, és legyetek figyelmetesek.

Igazán írta Plutarchos, hogy kútfeje és gyökere a tekéletes jámborságnak a jó nevelés. Azért a szüléktűl nagy vigyázást kíván a gyermeknevelés: mert noha künnyen jóra hajol, ami gyenge; de a velünk nevekedett vétkeket nehéz kigyomlálni. Azért azt kívánják a bölcsek; hogy miképpen a kegyetlen medve éktelen kölyköket hoz; de nyelvével, mint gyaluval, kölykeinek külső tagait úgy rendeli, hogy nemcsak szüli, hanem mesterségesen ékesíti fajzásit*. Azonképpen a jó szülék, akiket e világra hoztak, azokat nevelésekkel jóra is oktassák: mert nem a születésbűl, hanem a nevelésből vagyon a jó vagy gonosz erkölcsünk. Ezt akarván ismértetni Licurgus; azon alamból két agárkölyköt nevele: egyiket konyhához, másikát vadászathoz szoktatá. Mikor együtt volnának a Lacedaemon várasiak, előhozatván az agarakat, egy tál abárlást, és egy eleven nyulat letétete: egyik agár mindjárt a nyúl után indula, a másik a moslékba kapa. Ezzel hiteté, hogy a nevelésből vagyon az erkölcsök különbözése. Annak okáért, miképpen Diógenes, nem az erkölcstelen gyermekeket, hanem tanítóját büntette: úgy a Lacedaemon bírái, nem az egymással veszekedő atyafiakat büntették, hanem az apjokat, hogy nem jól nevelte fiait.

Quintilianus+ ékesen szóló embert akarván nevelni, gyermekségén kezdi tanítását, és azt kívánja, hogy oly dajkája légyen, aki ékesen szóljon: mert ha annak vétkes szólása a gyermekbe avik, künnyen ki nem tisztul belőle. Szent Jerónimus azt parancsolja az anyáknak; hogy ha tekéletes erkölcsű leányt akarnak nevelni: részeges, fajtalan, haragos; nyelves dajkára ne bízzák gyermekeket: mert bizonyos, hogy nemcsak betegségeket, de sok alkalmatlan erkölcsök hajlandóságit, dajka tejével együtt szopják a gyermekek. Próbált dolog, hogy amely gyermeket disznótejen neveltek, mindenkor sárban akart heverni. És amint Gellius+ írja, ha kecske tejet szopik a bárány, kemény gyapja lészen: mert a tejnek ereje vagyon az erkölcsök tulajdonságára.

Láttam oly őzet, melyet az eb szoptatott, és eb erkölcsöket viselt. Így a részeges, buja, dühös természetű dajkáktúl hasonló erkölcsök hajlandóságát szopja az ártatlan gyermek. Annak okáért javallja Szent Jerónimus; hogy ha az anyának ereje és egészsége szenvedi, maga szoptassa leánykáját.

A természet nem egyébért adott az anyák mellyébe tejet a szülés után, hanem hogy amely vérrel méhekben táplálták magzatjokat, azzal neveljék. Egészségesbek is az anyák, ha magok szoptatnak: mert a tejek bévségét künnyebbítik. És nemcsak a gyermek vastagb és egészségesb azzal a vérrel, melyből alkottatott: hanem az anyák is inkább szeretik, akiket fáradságos bajlódással magok neveltenek. Azért az anya – ha lehet – maga erkölcsét csepegesse leányába: és akit méhében viselt, ölében hordozza; tejjé lett vérével nevelje; első mosolygásit és akadozó szólásit kedves csókolgatásival bátorítsa. Ha pedig a kételenség más nevelőt kíván, oly dajkát válasszon, mely nemcsak egészséges, hanem erkölcsében is dicséretes légyen.

Mihent a tejtűl elfogják, és szólani s járni kezd a leány: futosson és játsszék magához egyenlő üdős leánygyermekekkel; de úgy, hogy az anya vagy más megért asszony, reá vigyázzon. Játszadozni a férfigyermekekkel, vagy akármely kicsiny korokban is azokat ölelgetni, csókolni ne engedjék a szülék: mert akik társalkodásához kicsiny korokban szoknak, azok emlékezeti és szeretése, aligha holtig nem tart. Azért bölcs Plátó törvénnyel parancsolta, hogy hatesztendős korában a leányt a férfigyermek nyájaskodásátúl elfogják: hasonló leánykákhoz szoktassák.

Mindenekfelett arra kell vigyázni, hogy a gyermek semmi feslettséget ne lásson: mert a gyermeki tudatlanság, amit lát, azt mint a tükör, követésével kiábrázza. Azért nem kell néki olyat látni, amit nem kell követni. Jusson eszünkbe, hogy Eleazár inkább halált szenvedett, hogysem az ifjak előtt tettetné a tilalmas húsételét. Krisztus jobbnak mondotta, hogy malomkövet kössön ember nyakára, és tengerbe haljon, hogysem egy kisdedet megbotránkoztasson. Ama pogány Cato, kivete a tanácsból egy főembert, csak azért, hogy leánykája jelenlétében feleségét megcsókolta: mert bizonyos, hogy parancsolatnak tartják a gyermekek, amit szüléjektűl látnak. Azért példabeszéd az, hogy: Anyja minémű, leánya mégolyan.

Ne csak ne lásson, de ne is halljon illetlen szókat a leány: és oly távul járjon a gonosztúl, hogy azt ne is tudja: Ne értse a fajtalan szókat; szerelmeskedő beszédeket senki előtte ne említsen: hanem isteni félelemre és szeretetre gerjesztő históriákat oltsanak elméjébe: ájtatosságot csepegessenek szívébe: estvéli és reggeli imádkozásokra szoktassák akadozó nyelvét: a templomba menésre édesítsék akaratját: a mennyei dolgok böcsülésére vidámítsák értelmét.

Hatesztendős korban mit kell mívelni a leánynak, megírja Szent Jerónimus, mikor azt parancsolja Laeta asszonynak, hogy leányát, Paulát, ama világbíró Scipiók és Gracchusok maradékát; orsó, rokka forgatásra, szövésre, fonásra, recekötésre*, mesterséges varrogatásra tanítsa, hogy ezekben idejét tisztességesen, gyönyörűségesen, hasznoson tölthesse. Salamon, az okos asszony dicséreti között, elől tészi azt, hogy a szösztűl és lentűl nem kíméli kezét. Szent Nazianzénus is azt írja, hogy az asszonyok tiszti az otthon ülés, Istennel való beszélgetés, orsópergetés. Paradicsomban is azt akarta Isten, hogy az unalmas tunyaság távoztatásáért az ember munkálkodnék. És ha Augustus császár azt akarta, hogy az ő leánya és unokája szőni, fonni tanuljanak; ha Világbíró Sándor dicsekedve mutogatta a perzsiabéli asszonyoknak anyja és nénje kezével szőtt ingeket: nem okoson gondolkodik, aki úri személyéhez illetlennek véli a szövést, fonást.

Sőt hogy nagyobb kedvet találjon, mind leánykorában szüleinél, mind házassága után szerelmes uránál; szükség, hogy a leány tanuljon étkecskéket főzni. Nem tudom, ha vagyon foganatosb dolog, mellyel magát kedvesbé tehesse az asszony, mintha urát betegségében, maga kezével főzött gyenge étekkel kínálja. Mocskosb az asszonyember keze, mikor más férfiútúl szorongattatik, hogysem mikor az urának való főzésben fazék fogástúl kormoztatik: éktelenb a táncban vagy kockajátszásban a leány ujja, hogysem az ételek abárlásban*.

Tudom, a községnek nagy része azt ítíli, hogy nem jó írnia és olvasni tanulni a leánynak; mert félő, hogy az olvasásából gonoszt tanuljon; és olyakat ne írjon, amiket nem kellene. De én üdvösséges dolognak ítílem, hogy a keresztyén leány, mindjárt kisded korában vagy értelmes öregasszonytúl, vagy élemetes jámbor, istenfélő embertűl olvasni tanuljon; és a szép dolgok olvasásából, tekéletes erkölcsöket végyen.

Először: Mert minden üdőbéli példák arra visznek. A pogányok között nemcsak könyveket írtak, hanem iskolában tanítottak: Corinna+, Theano+, Diótima+, Aspasia+ és egyebek sokan. Sócrates nemcsak gyakorta hallgatta az Aspasia+ tanítását, de Diótimát+ mesterének hítta.

A keresztyénségben Szent Jerónimus idétt*: Paula, Laeta, Eustóchium, Fadiola, Marcella, Furia, Demétrias, Salvia, Herontia és több úri asszonyok, nemcsak tanultak, de oly tudósok voltak, hogy akármely írástudó doktorral vetekedhettek; mint azokból a mélységes bölcs kérdésekből kitetszik, melyek fejtegetését Jerónimustúl kívánták. Szent Borbálát Orógenes tanította. Alexandriai Szent Katalin; Eudoxia, Theodósius császár felesége; Hildegardis; Senásbéli Szent Katalin; Elpis, a Boëtius felesége és sokan egyebek, bölcs írásokat hagytanak.

Másodszor: Könyvek olvasása nélkül is megtanulják az emberek a gonoszt: mert a belső indulatokhoz és ördögi incselkedésekhez járulván a mindennapi példák, künnyen megejtik a gonoszra hajlandó természetet, kiváltképpen az ifjúság síkos útján, ha sok szent példák és üdvösséges tanítások olvasásával nem támogattatik. Mivel azért, annyi botránkozások között, melyek naponként szemünkbe és fülünkbe ütköznek, senki úgy nem élhet, hogy a gonoszt olvasás nélkül is meg ne tanulja: igen kívántatik minden rendekben, hogy a tekéletes élet példáját és oktatását, szent és üdvösséges könyvek olvasásából bévségesen vegyék; melyekkel az eláradott gonoszságok folyását vastagon meggátolják. De amint Seneca+ írja, és nem egy helyen írja; legnagyobb szüksége vagyon erre az asszonyoknak: mert az asszony szelídülhetetlen és mértéketlen, ha bölcsességgel és szép tudományokkal nem ékesíttetik, és ezek oktatásával nem szelídíttetik.

Harmadszor és utolszor: Nemcsak a táncolástúl, csevegéstűl, heábanvaló játékoktúl elvonsza a leányt a tanulás: de a szép, üdvösséges históriák és oktatások olvasása úgy bétölti kedvét és gondolatját, úgy felemeli akaratját a tisztességes élet kívánságára, hogy minden éktelen és csintalan indulatokat, fáradság nélkül megfojthat pázsitjában.

Soha egy asszony sem vetemedett gonoszságra, hanem csak aki nem értette: mely drága kincs a tiszta élet, mely veszedelmes az emberek szívét és fohászkodó kívánságát maga után vonni; mely gyalázatos a rövid gyönyörűségért holtig való gyalázatot viselni. Ezeket, és ezen kívül, valami tartóztathat a gonosztúl, valami a jóra izgathat, künnyen megtanulja, aki könyveket olvas. Mert miképpen írva hagyta Szent Ágoston+, egy fertály óráig való olvasása a Szent Antal életének, teljes életre való szentség tüzét gerjesztette sokakban.

Annak okáért, az én ítíletem szerént, igenis tanulja a gyenge leányka az olvasást: csak arra vigyázzanak a szülék, hogy ne valami hívságot és feslettséget olvasson, hanem imádságoskönyveket, ájtatos tanúságokat, Krisztusnak és az ő szentinek életét. Egyszóval, egyebet ne olvasson, hanem amiből erkölcsét jobbíthassa.

Bolondság az asszonyembernek hadakozó dolgokat olvasni: kárhozat a szerelmes históriákat forgatni, melyekből halálos méregnél, azaz veszedelmes gonoszságnál egyebet nem vehetni. Ah! Mely nagy esztelenség az atyáktúl vagy férjektűl, ha virágénekeket, szerelmeskedésről írt könyveket adnak feleségek, leányok kezébe! Olajt öntnek ezek a tűzre, mellyel felgerjed a bujaság. Mérget osztogatnak, mellyel megöletik a lélek. És hogy nyilvábban szóljak, akik szerzik, akik éneklik a virágénekeket, országos kerítők, közönséges kutakat mérgesítők. És mivel nem elégedvén magok gonoszságával, egyebeknek tőrt vetnek; mindazokban a gonosz indulatok vétkeiben részek vagyon, melyek az ilyen ének hallásból vagy olvasásból gyulladoznak, és nincs oly büntetés, melyet nem érdemlenek.

Menjünk tovább! Idején, gyermekkorában, az ájtatos imádkozáshoz szokjék a leány. Estvéli fektét, reggeli öltözetét, szokott könyörgések késérjék. A templomban való menetelhez és a szent mise halláshoz idején szokjék. Lelkipásztora vezérlését kövesse, a gyónás és úrvételének gyakorlásában. Arra figyelmetes vigyázása légyen, hogy amely szentnek nevét viseli, annak életét elméjébe kapcsolja; és Istentűl segítséget kérvén, teljes igyekezettel erőlködjék, hogy nevén való szenti példáját kövesse tekéletes erkölcsökkel: és gyakran eszébe juttassa, mely gyalázatos, ha Szent Katalin, Margit, Borbála nevét viselvén, életével és erkölcsével megrútítja a szent nevet. Egyéb szent szüzek históriáit olvasván, azok életének tüköréből maga erkölcsét ékesgesse: kövesse azok alázatosságát, szelídségét, engedelmességét, szemérmetességét.

De mindenekfelett szüzessége tisztaságát szeme fényénél inkább böcsülje és oltalmazza a leány, mert annál nagyobb kincse nincsen. Az pedig oly dolog, hogy ha egyszer elveszti, másszor fel nem találja. Még a pogányok is nagy böcsülettel tisztelték a szüzességet; mert a Vestális Leányok állapotjából kitetszik; kik előtt minden fejedelmek felköltek, sőt útjokból is kitértek. A mi ártatlan bárányunk, a mennyei boldogságban szüzeket választott; kik mindenütt utána járjanak, és amaz új éneket mondják, melyet a szüzeknél egyéb, senki nem mondhat. De azért mennél böcsületesb a leány a szüzességgel: annál gyűlölségesb és utálatosb, ha gyalázattal elveszti szüzességét. Mert azzal atyjafiait, édes szüléivel egyetemben, keserves sírásokra indítja és halálos szomorúságba ejti. Vér szerént való jóakaróinak szerelmét gyűlölségre fordítja; mivel azok, mint nemzetségek rútítóját, vérek árulóját pökik és rágalmazzák: szomszédi és ismerői gyalázzák, szidják, elkerülik: leánybaráti közül senki nem akar véle szólani, sőt mint a mirigyes emberhez, közel sem mennek: mivel a tisztesség szerető anyák tilalmazzák leányokat, hogy ne beszéljenek a szüzesség gyalázó tisztátalannal. Egyszóval csudálom, hogy ilyen szégyen és gyalázat között; ilyen keserves szomorúságokban és pironságokban élhet a leány, mely egy rút gyönyörűségért, ily nagy gyalázatba ejtette magát.

Ha titkon maradna, és soha ki nem tudódnék is az eset; de a lelkiisméret oly kemény furdalásokkal fárasztja szívét az elesett leánynak vagy asszonyembernek, hogy halált kellene inkább szenvedni, hogysem ennek a házi hóhérnak szünetlen kínzásit viselni. Ha valaki szemét reáveti: mindjárt szívébe ütközik, hogy talán ért az valamit gonoszságában. Ha látja, hogy súgnak: ottan azt gondolja, hogy az ő vétkérűl suttognak. Ha szó esik a feslett életrűl: azt alítja, hogy őróla példáznak. Egy zördülés légyen a házban: azt tudja, hogy kiterjedett dolga, és őreá vigyáznak. Mindenekkel félve beszél: akirűl gyanakodik, hogy megsajdította vétkét, retteg mindenkor tőle, hogy szemére ne vesse feslettségét. Egyszóval, halál az ő élete, mely mindenkor retteg, mindenkor kedvetlen és bátortalan. Ezek a belső kínzások, noha a gonosz férfiat is sujtogatják; de sokkal inkább a leányt és asszonyt: egyért azért, mert természet szerént félelmesb az asszony. Másért azért, mert sokkal rútabb a fajtalanság az asszonyban, hogysem a férfiban. A férfiban sok jóságok lehetnek, úgymint: vitézség, okosság, tudomány, mesterség, igazság, tiszta élet: Ezek közül ha egyben megfogyatkozik is, csak légyen a többiben tekintetes: tűrhető. Az asszonyemberben pedig a tiszta szemérmetesség oly szükséges, hogy bár se szép, se gazdag, se gondviselő ne légyen; böcsületessé tészi őtet a tisztaság. De ha e nélkül találtatik; nincsen semmi böcsületes benne. Innen vagyon, hogy nemcsak a keresztyénségben, hanem a temérdek vak pogányságban is, sok leányok és asszonyok, tűzzel, vízzel, fegyverrel, istránggal megölették magokat, hogy tisztaságokat megtarthassák.

A keresztyén leányzó, ne csak emberek előtt épen tartsa testi szüzességét; hanem eszében forogjon, hogy Krisztusnak jegyeztetett: azért Isten szemei előtt is, lelke és akaratja szűz és minden fajtalan kívánságoktúl üres légyen. Ez pedig nagy és szorgalmas gondviselést kíván. Mert elsőben szükség, hogy Istentűl gyakorta kérjen segítséget a tisztaságra: mivel Isten ajándéka nélkül senki tiszta életet nem viselhet. És azt akarja a mi Istenünk, hogy őtet ismérjük szüzesség hadnagyának: mivel ebben a hadban senki győzedelmet nem vehet, Isten oltalma nélkül. Annak utána két dolog kívántatik főképpen, hogy a szüzek makula nélkül viselhessék a tiszta életet; melyek nélkül senki nem remélheti, hogy a test kelepcéjét elkerülhesse.

Első az, hogy rejtve és magán maradjon; szem előtt és férfiak között ne forogjon a leány. Oly hatalmat vett az ördög a világon; oly sokan fogják pártját és segítik az ő gonosz szándékát, hogy mihent emberek közé lépünk, minden érzékenységünk ablakán, halál mégyen lelkünkre: mert mindenütt példát látunk a gonoszra, esztent a feslettségre. Azért mindenkor úgy kell vigyáznunk, mint a szállott várban, hogy bé ne lopja magát az ellenség. Sőt mivel az ember élete vitézkedés, minden órában úgy kell őrizkednünk; mintha harcon volnánk. Ha mindnyájan veszedelemben forgunk, mentűl inkább a gyenge leány? A Jákob leánya, Dina, látni akara: de megláttaték, és maga tisztessége vesztésével sok száz embernek halált szerze. A zsidóknál a leány neve Alma, azaz elrejtetett: mert addig leány; míg rejtve marad; és amint Plutarchus+ mondja, legjobb és böcsületesb asszony, akit sem dicsírnek, sem gyaláznak: hanem mint testét, úgy hírét benn tartja; hogy őróla se jót, se gonoszt ne tudjon a szomszéd: Mert a böcsületes asszonynak szégyenlenie kell, ha férfiútúl dicsírtetik.

Nem kívánkoznék bezzeg a leányasszony piacra vagy lakodalomba menni, ha meggondolná; hogy ítílőmesterek eleibe mégyen, kik erkölcsérűl és tisztességérűl törvényt tésznek. És soha magát úgy nem viselheti, hogy kárhoztató szentenciát ne nyerjen. Ha keveset szól vagy hallgat; parasztnak ítílik; szaporább szaváért csácsogó neve. Ha együgyűn beszél, tudatlannak; értelmes szólásért álnok– és csalárdnak mondatik. Ha nehezen felel, rosszul nevelt, ha künnyen szónak adja magát, szerelmeskedő; ha szemérmetesen hallgat, képmutató. Ha szépen öltözik, kevély; ha az öltözettel nem gondol, ocsmány: ha valahová néz, azt mondják, hogy oda hajol szíve, ahová néz szeme, mivel a szem után jár a szűvek gonoszsága. Egyszóval: soha olyat nem mívelhet a leány, hogy meg ne szólják, meg ne ítéljék, ne kárhoztassák. Ami pedig egyszer reá ragad, künnyen le nem mosatik; csaknem holtig rajta marad. Micsoda okosság tehát, hogy a leány szem eleibe kívánkozik?

Otthon üljön, és ha a szükség kívánja, hogy kimenjen, anyjával menjen: és a férfiak között úgy légyen, mintha ellenségi között volna, kik legdrágább kincsétűl meg akarnák fosztani. Férfiemberrel, akármely közel való atyafi légyen, egyedül sohult ne maradjon. A Szent Dávid házában Amnon megszeplősíté húgát, kivel atyul egy volt*: Loth a maga leányit, mégpedig kettőt egymás után, megterhesíté. Nem ok nélkül íratta Isten könyvébe ezeket a rút eseteket: hanem tanúságot akar adni, hogy a tisztaság oltalmában senkitűl bátorságot nem ígérjen senki magának.

Ennek felette ne szenvedje a leány, hogy férfiú illesse őtet, akármi okon és módon: mert régi mondás, hogy nem szűz, akit gyakran tapogatnak. Ő is pedig, semmi okkal férfihoz ne nyúljon: megemlékezvén, hogy Isten az asszonyemberben, ura élete oltalmáért sem szenvedte a szemérmetlen illetést. Ajándékocskákat ne küldözzön, se ne vegyen: mert példabeszéd az, hogy az asszony, ha ajándékot ád, magát adja: ha ajándékot vészen, maga árát felvészi. Mihent szerelmeskedő szókat kezdenek mondani, azt Cselekedje a leány, amit csudálkozva említ Plutarchus+, egy Clitómachus nevű, szemérmes jámborrúl: ki mihent szerelmeskedő szókat hallott, felkölt és elment.

Kimondhatatlan bolondságokat látunk néha a leányokban. Némelyek, mintha a házasság reménységétűl viseltetnének, ifjú legényekhez adják magokat; és a szép, hízelkedő szónak, ajándékocskának, írogatásoknak és izengetéseknek helyt adván, nyilvánvaló szerelmeskedésbe esnek. Mert igazán írja Nazianzénus; hogy a szeretet kezdeti az egymás szépségének szemlélésén kezdetik: azután egymásra mosolygás, suttogás, és végre bátorságos nyájaskodás következik. Mivel pedig a szeretet akarva kezdetik, de ha meggyökerezik, akarva mindjárt le nem tétetik: annyira mennek a bolond leányok, hogy csaknem mint férjekkel, oly bátran nyájaskodnak szeretőjökkel. Nem veszik eszekbe, hogy ezzel házasságok szerencséjét bégátolják. Mert mihent eszébe vészi a legény, hogy enged annak, aki nem ura: ottan általérti, hogy házasság után is, künnyen máshoz szokik. Azért nemhogy feleségül venné, de kedve töltése után meggyűlöli és csúfolja. Annak okáért a keresztyén leánynak tudni kell, hogy senkivel nem szabad néki szerelmeskedni, hanem csak férjével. És mikor hízelkedő beszéddel hazudoz az ifjú legény, hogy halálra szereti őtet: bizonyoson higgye, hogy nem őtet szereti, hanem a maga gyönyörűségét, melyet bé akar tölteni. Mint marad azután a szegény leány tisztessége; és ha pokolba mégyen-é vagy mennyországba? semmi gondja arra; csak ő tölthesse kedvét, buja kívánságiban. Azért a keresztyén leány, úgy hallja az ifjak dicsíretit, mint ördög incselkedésit; ajándékit úgy nézze, mint kígyó fullánkit: és ha veszni nem akar, minden tehetségét arra fordítsa, hogy idején kiadjon tisztessége rontására igyekező ellenségén: mely dologban; adná Isten, volnának sokan oly okosok, mint ama dicsíretes asszony; ki hogy szeretőjét elidegenítené, büdös káposztát tartott sok ideig szájában; és az iszonyú rút szaggal úgy elkergette incselkedőjét, hogy azután feléje sem ment; gondolván, hogy természetből oly dohos a szája.

Némelyek a leányok közül elkerülik a szemtelen szerelmeskedést: de eszek, kedvek táncra vész. Ezek is oly közel járnak az esethez, hogy közelebb nem lehetnek. Szent Antoninus írja; hogy ritkán lehet a tánc halálos bűn nélkül. Okát adja Petrarcha+: Mert senki a táncot csak szökdösésért nem szereti; hanem a kézfogások és szorítások, ölelések és tapogatások, a lassú beszélgetések tetszenek: melyekből olyat tanul az együgyű leány, hogy teljes életében megsiratja.

A pogányok között, noha férfiú módon ugrándozva a testet gyakorlani dicsíretes volt; de a jóllakásban asszonyemberekkel táncolni, gyalázatosnak ítíltetett. Azért dicsíri Plutarchus+ a perzsákat, hogy mikor részegeskedni és táncolni akartak, feleségeket elküldötték, és feslett életű asszonyokat hívattak: ismértetvén ezzel, hogy az ital és tánc között nem bátorságos az asszony tisztessége. Tiberius császár+ kiűzte Rómából a táncmestereket; fejek vesztése alatt tilalmazván, hogy senkit táncolni ne tanítsanak. Nagy úriembert kivetett a tanácsból, csak azért, hogy táncban gyönyörködött. Sallustius+ Catilinának+, Cicero+ Gabiniusnak+, gyalázattal szemekre vetették, hogy táncot jártak: mert senki nem táncol, hanem vagy részeg, vagy bolond. Azért okoson cselekedtek az ázsiai követek, kik látván, hogy a spanyolok táncba kerekedtek; megijedtek, és elfutottak; alítván, hogy a táncolók megbolondultak.

A szentatyák csudálatos kemény szókkal tiltják a mennyegzős táncokat. Aranyszájú Szent János, magyarázván, mely tisztességesen szolgáltattak menyegzőket a szent pátriárkák; azzal magasztalja, hogy nem voltak akkor a menyegzők lakodalmában ördögi táncolások. Másutt azt írja, hogy a tánc nem egyéb, hanem ördögnek mulatságos játéka és pokolra vivő eszköze: mert valahol csintalan táncolásokat látsz, bizonnyal higgyed – úgymond –, hogy az ördög ott vagyon. Azért amely asszony táncol, megmocskolja és rútítja az asszonyok nemét. Szent Ambrus+ nem egyszer írja, hogy a táncolás, társa a dobzódásnak; tréfája a bujaságnak.

Azért az istenfélő keresztyén leány, mint ördögi kísértetet, úgy távoztassa a táncot.

Második szükséges dolog a szüzesség oltalmára az, hogy testének ne kedvezzen, aki szereti a szüzességet: hanem az ifjúság tüzét szünetlen oltogassa; böjtöléssel, vigyázással, ostorozással és egyéb testi sanyargatásokkal. Azt is tanácsolja Szent Jerónimus, hogy a régi római szokás szerént bort ne igyék a leány, míg férjhez nem mégyen: jobb – úgymond –, a gyomor szenvedjen, hogysem a tisztaság. Mert nem égnek annyira az Etna tüzei, mint gyulladoz az ifjak veleje, mikor a bortúl és jó étkektűl megmelegszik.

A testi öltözetet, ami illeti, arrúl törvényt szabott Isten, mikor apostoli által azt mondotta; hogy nem a bajok sodorgatása, aranyak fényeskedése, öltözetek cifrasága ékesíti a keresztyén asszonyt: hanem a szűnek* Isten előtt való tisztasága, az ájtatosság és tekéletes cselekedetek. Nem tiltja Isten a tisztességes öltözetet; sőt akarja, hogy az asszonyok ékes öltözetben járjanak: de úgy, hogy szemérmetesen és józanon ékesgessék magokat.

Ne kenje tehát a keresztyén leány orcáját idegen festékkel; de tiszta vízzel szépen megmossa. Ne terítse verőfényre festett haját; de boglyoson, csoportoson, korpáson és szennyesen se hagyja fejét. Pézsmaszagokkal ne füstölögjön; de dohosságot se szenvedjen maga körül. Értéke felett drágában ne öltözzék; de amibe öltözik, tiszta légyen. Tükörbe avégre ne nézzen, hogy magát cifrázza; de hogy fején vagy orcáján dísztelen és illetlen valami légyen, megtekintse tükörében magát. És ha szép; eltekélje, hogy meg nem rútítja feslett élettel ékességét: ha rútacska, arra igyekezzék, hogy jó erkölccsel szépegesse magát.

De amellett hatalmas okok és kemény fenyítékek alatt tilalmazzák a szentatyák, hogy a keresztyén leány se kendővel ne mázolja, se cifrákkal ne ékesgesse magát. Tertullianus egynéhányszor írja, és őutána Cyprianus+, hogy ördög találta és tanította a kendőket; avégre, hogy aki a bűn által megrútította lelkünket; külső festékkel az Isten alkotmányát ábrázatunkban elváltoztassa. Bizonyos, hogy jót nem tanított a gonoszság mestere. Bizonyos, hogy temérdek gonoszság, az Isten alkotmányát ördögi találmánnyal fedezni. Mert a Szent Cyprianus+ mondása szerént, minthogy Isten minket maga hasonlatosságára teremtett: Istenre támad, és tudósbnak akarja mutatni magát a teremtőnél, valaki az Istentűl teremtetett ábrázatot, idegen színekkel változtatja. Nem tetszik Istennek, amit ő nem alkotott: magáénak nem tartja a festett bálványt, melyen keze munkáját nem isméri. Egyszóval: A régi atyák azt jelentik, hogy ördög zászlója és bélyege a kendőzés. Nem is isméri Isten azokat magáénak, kik az ő hasonlatosságát szégyenlik, és ördögi álorcával fedezik; mert akinek nem tetszik az Isten alkotmánya, és azt jobbítani akarja: az alkotót tudatlanságrúl dorgálja, ördögi toldalékkal vesztegetvén alkotmányát, Isten azt az ítílet napján meg nem isméri, és magátúl elkergeti, akiben nem a maga képét, hanem az ördög festékét látja.

Tovább: Szent Cyprianus+ írja, hogy a szüzek, virági az anyaszentegyház kertjének: fényesebb részei a Krisztus nyájának. Azért tudtokra kell adni, hogy a cifra öltözet, a festett orca kurvák és bordélyok zászlója. És amint Tertullianus mondja: testét árulja, és ha vevőt talál, eladja, valaki színét változtatja. Mert ura kedvéért, a házas asszony sem festi magát; hanem azért, hogy a külsők előtt szebbnek láttassék, és a férfiak szemét és szívét, sőt fohászkodását, utána vonja. Ura szeme előtt természetinek színe forog: mivel a mosdás vagy izzadás után, elolvad a festék. Nem is hon ültében, hanem szem eleibe menésben kendőznek az asszonyok. És ebben világi mód szerént is, esztelenül cselekesznek: mert nemhogy szerettetné, de sőt utálatossá tészi őket a kendő; mely az asszonynak gyenge bőrét összvevonsza, megégeti: fogait oly feketékké tészi, mintha holtszén darabok volnának: lélegzetit megdohosítja: ábrázatját töpörödteti: és ha e világon annál szebb asszony nem volna is, a festék megrútítja. Egyszóval: Nem egyéb a festett orca, hanem ifjak tüze, bujaság taplója, szemérmetlen szűnek cégére.

Azzal mentegetik némely bolondok kendőzéseket; hogy ezzel mátkát keresnek: azok szemének kedveskednek. Ah, ki nagy vakság, ha azt ítílik, hogy a kenőcsét rajtok meg nem ismérik! Ki nagy gondolatlanság, ha elhiszik, hogy a festéket szereti, aki személyeket nem szereti! Jobb férjhez nem menni, hogysem oly emberhez menni, kinek inkább tetszik a festék, hogysem a személy. Mert ha bolond volna, aki lovat akarna venni, és nem nézné a lovat, hanem öltözetit; annak sem lehet esze, aki festékét nézi mátkájának, nem tekéletességét. Azért bolondok a férjek, kik feleségekben; a szülék, kik leányokban; a mátkák, kik jegyesekben szeretik és elszenvedik efféle büdös kendőzéseket. Mert a természettűl adatott színen kívül nagyobb ékessége nincs az asszonynak, mint a tiszta öltözet. Azonkívül egyéb öltözeti és cifrája, rútítása: a többi ördög tőre, pokol horga, kárhozat lépes vesszeje: azaz idegen tüzek gerjesztése: bolond ifjak csalogatása: veszedelemnek terjesztett hálója.

A keresztyén leányban nem elég, hogy maga nem vétkezik: tartozik azzal is, hogy másoknak veszedelmet ne szerezzen; ördög eszköze ne légyen, a lelkek kárhozatjára. Mert ha te ment vagy a fajtalan tekintetektűl, de egyebeket ingerelsz magad ékesgetésével: lelkedet mocskolod mások vétkével. Boldogasszonyrúl régi doktorok írják; hogy noha szépséggel mindeneket megelőzött: de erkölcse és magaviselése oly ájtatos volt, hogy soha senki az ő tekintetiből, fajtalan gondolatokra nem indult, sőt mint a tüzes vas, megaluszik a hideg vízben; úgy eloltattak minden testi képezések az őreá nézőkben. Ezt kell követni, erre kell igyekezni a keresztyén leánynak, hogy senki veszedelmének eszköze ne légyen cifrájával.

De úgy tetszik, a leányok neveléséről eleget szólánk: két szóval, házasításokrúl emlékezzünk.

Hogy az emberi nemzet tisztán és szentül szaporodjék; hogy az atyák éljenek fiokban, és az Isten népe világ végéig megtartassék, a házasságot rendelte Isten: és azt hirdette, hogy aki leányát férjnek adja, nem vétkezik, csak Isten szerént légyen a házasság. Tizenhét vagy tizennyolc esztendős korokban tanácsolja Plato+ és Aristoteles+ a leányok házasítását; mivel akkor a szülésre és gyermektartásra elégséges erejek vagyon. A férfiak házasulására pedig Aristoteles+ harminchat esztendőt kíván.

Nehéz iga a házasság. Azért mikor a tudós emberek között az a kérdés támadott volna: Micsoda rend és szerzet terhesb és nehezebb? Némelyek azt mondották, hogy legnehezebb a carthusianusok* rendi: mivel mint némák, senkivel nem szólanak: soha, még betegségekben is, húst nem esznek: közel tíz óráig, éjjel és nappal a templomban énekelnek. Mások azt állatták, hogy sanyarúbb a Szent Ferenc+ szerzete. De egy, aki minden állapotokat jól megvizsgált, azt mondotta; hogy nehezebb állapot nincs a házasságnál: mellyel holtig köteleztetik ember, és ha rosszul talál házasodni, semmi künnyebbsége nem lehet; tűrni kell és szenvedni. Ez az oka, hogy ha valamiben kívántatik, a házasulásban kívántatik a vigyázás.

A keresztyén leánynak nem szabad férjet keresni vagy házasságrúl szorgalmatoskodni: hanem édes szüléire bízza magát, kik őtet szeretik; kik a világ állapotját tudván, messzére néznek; és jobban gondolkodhatnak szerencséjérűl, hogysem maga a leány; ki otthon rekesztve élvén, nem tudja erkölcsét és állapotját a férfiaknak. Sőt mikor a házasságrúl emlékeznek szüléi, Istenhez emelje szívét a leány, és azt mondja Sárával: Úristen, te tudod, hogy férfiú után nem vetettem szívemet. Azért hagyja szüléire igyét: maga pedig szünetlen könyörögjön Istennek, hogy adjon oly férjet, ki őtet Istentűl el ne szakassza, hanem tekéletes szent életre vezesse.

A szülék is eszeken járjanak, és úgy válasszanak társot leányoknak, mintha magoknak választanák. Kövessék a Temistocles+ példáját: kirűl azt olvassuk; hogy mikor sok kérői voltanak leányának, jámbornak adta inkább, hogysem gazdagnak: inkább akarván oly vőt, aki pénz nélkül, hogysem oly gazdagságot, mely emberség nélkül szűkölködjék. Sokan a szülék közül pénznek adják, nem embernek, gyermekeket; mivel csak arra néznek, hogy kedvek szerént való vőt találjanak; ki előkelő, gazdag, nemzetes légyen: arra pedig keveset vigyáznak; micsoda alkalmatos az ő leányoknak, kinek holtig együtt kell élni jegyesével.

Ebből vannak gyakorta szerencsétlen házasságok; hogy magok hasznára kufárkodnak és kereskednek gyakorta a szülék leányok házasításában. Bezzeg nem ezt mívelte amaz istenfélő Noëmi: ki midőn Rutnak férjet keresne, azt mondotta néki: Édes leányom, nyugodalmat keresek néked; és gondot viselek, hogy jól légyen dolgod. Leányok nyugodalmára, leányok javára nézzenek a szülék, mikor házasítani akarják. És elhiggyék; hogy nagy dolgot cselekesznek, ha leányokat értelmes embernek adják; jól házasítják.

A külső jók között első és legnagyobb tekintet légyen annak erkölcsére és okosságára, akinek akarják adni gyermekeket. Azután értékére és nemzetségére: csakhogy felettébb nagyobbnak – én tanácsommal –, ne adja senki leányát, ha szolgálóvá nem akarja tenni. Idejét és termetét is kell a legénynek nézni: mert ha gyermek, nem tudja megböcsülleni a házasságot: ha igen üdős, egyéb kedvetlenséget is szerezhet; de hihető, hogy hamar özvegységben hagyja feleségét, és árvaságra neveletlen gyermekit.

De mindenekfelett elsőben is a religióra és vallásra nézzen a keresztyén leány: meglássa, hogy a Római Anyaszentegyház engedelmes fia és tagja légyen, akihez mégyen. Mert valamely okokért Isten erős parancsolattal kötelezte választott népét, hogy idegen nemzetek házasságába ne kötelezze magát: azon okok tartóztatják a keresztyén leányt, hogy hamis vallású férjet válasszon. Először: Mindennapi kedvetlenségek, vesződések, háborúságok, idegenségek félelme vagyon a különb vallású férfiútúl. Másodszor: A böjtök, innepek és egyéb egyházi parancsolatok megszegésére ok adatik a tévelygő házastárstúl. Mert a Tertullianus mondása szerént; aki mellett ördög szolgája vagyon, Istennek nem szolgálhat, amint kellene: mivel ez akadékot szerez a keresztyéni hivatalokban. Mikor a templomban kellene vigyáznod, förödőbe viszen: mikor böjtöléssel tartozol, lakodalmat szerez: mikor processióba kellene menned, házi foglalatosságokkal terhel. De ami ezeknél nagyobb: Hittűl szakadás félelme vagyon efféle idegen hitű házasságban: mert a szép szó, a szeretet, a fenyegetés, a pántolódás; és ha ezek nem fognak, végre a vereség megcsalja, és hiti vesztésére viszi sokszor az asszonyt. Adná Isten, ezt példákkal ne próbálnók: Valaki nem kerüli a veszedelmet, nyaka szakad benne. Senki magát ne biztassa, hogy efféle veszedelmek őbenne nem lésznek: mert ha Salamont vénkorában az asszonyok szerelme bálványozásra vitte; nincs egy asszonynak is bátorsága, hogy férjétűl meg ne csalassék. És az okos embernek nem kell üdvössége vesztését arra függeszteni; hogy talán efféle veszedelmektűl ment lészek: hanem arra kell nézni, ami közönséges szokás efféle dologban: Tehát aki férjhez mégyen: Isten házában, Isten szolgájához menjen! Végezetre: Sok dolgokért elválasztják és új házasságra indítják a mostani tévelygők az embereket: mert vélekedések szerént, oldható az ő házasságok. A Római Anyaszentegyház vallása szerént pedig semmi okon új házasságra nem mehet ember, valamíg él házastársa. Ebből következik; hogy a pápista és kálvinista emberek házasságában nagyobb és erősebb kötelesség vagyon a pápista személyben, hogysem a kálvinistán. Ellenkezik pedig a házasság kötelével, hogy egyik személynek vastagabb kötelessége légyen, hogysem a másiknak. Mit mondjak a fiakrúl, kiket veszedelmes állapotra szülnek az anyák, ha tévelygőhöz mennek?! Az atyák szavából és példájából egyházi rendek gyalázását; anyaszentegyház szidalmát; az igaz tudomány rágalmazását tanulják a fiak és leányok. Tévelygő mesterek oktatásával veszedelemre vezettetnek és eretnekségben neveltetnek. Azért jobb volna holtig a leánykoszorút viselni, hogysem gyehennára menendő fiakat szülni.

Meghallátok, szülék, mire kell a leányok nevelésében vigyáznotok. Azért gyakran eszetekbe jusson, amit Szent Pál mondott; hogy a szülék üdvözülnek, ha szentül nevelik gyermekeket: kemény ostorozást szenvednek, ha szájokra bocsátják őket; mint a Héli pap példája kimutatja. Azért ne legyetek olyanok, mint akiket Isten szű nélkül való galamboknak nevez. Ha ki fészkéhez nyúl egyéb madaraknak, hozzácsapdosnak, körüle röpdösnek, és minden tehetségekkel oltalmazzák fiokat: a galamb távul nézi; feléje sem mégyen, mikor látja, hogy fiait fészkéből szedegetik: és mihent azokat a konyhára viszik, mindjárt azon helyre tojik; mert nincs szíve és szerelme fiaihoz. Távul légyen ez a vadság a keresztyénektűl! Hanem azon igyekezzetek mindnyájan, hogy nevekedő leányotokat az ördögnek és világnak incselkedésitűl oltalmazván, a mennyei vőlegény házasságának örömébe bocsássátok: és Szent Dáviddal abban dicsekedhessetek, hogy nemcsak magatok lelke Istennek él, hanem maradéktok is néki szolgál. Melyre segítsen benneteket az Atya, Fiú; Szentlélek Isten. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre