| Nem messze van, nem messze van a szeretőm lakása; |
| Ide látszik, ide látszik annak a rózsafája. |
| Fújja a szél körös-körül a sok szegfűt, rezedát; |
| Nem taposom, nem taposom a szeretőm udvarát. |
|
| Csak titokba, csak titokba akartalak szeretni, |
| De ki kellett, de ki kellett annak világosodni. |
| Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek, |
| Kihajtatott a faluból, hogy el ne vehesselek. |
|
| Szél fújja le, szél fújja le a fáról a levelet; |
| Szőke kislány, szőke kislány, felejtsd el a nevemet; |
| Ne tarts engem, ne tarts engem abb’ az árva szívedbe! |
| Öleltelek, csókoltalak mostanáig kedvemre.559 |
|
|
