| Nem fogok a falutokba asszony lenni; |
| Nem fogok a karjaid közt megpihenni. |
| Elraboltad a szívemnek a nyugalmát; |
| Megsiratod a két szemem ragyogását. |
|
| Gyógyítgatom a szívemet, hogy ne fájjon, |
| Mert én vagyok a legárvább a világon. |
| Kapok én még valakitől páros csókot, |
| De nem igaz, hogy te adtad az utolsót!723 |
|
|
