| Vajda, hegedűdnek szűnjék meg zengése, |
| Némuljon el immár sarkantyúk pengése! |
| Hallgasson menyecskék tréfás bigyegése, |
| Mert szóért a garast, ehol, én teszem le! |
| Ne beszéljünk többet haszontalanságot! |
| Kétszer összejártam az egész világot, |
| Láttam szúnyogbőrből készített nadrágot. |
| Egyszer egy roppant nagy erdőn eltévedtem, |
| Egy dohányasztagba lovamat megköttem. |
| Egy buglya pánkóba beléheveredtem, |
| Másnap egy sült tyúkkal esszeverekedtem. |
| Kevés órák után onnét odébb mentem, |
| Egy nagy borpatakba szinte belévesztem. |
| Üggyel-bajjal abból amint kieveztem, |
| Egy kürtös kalácsnak784 odvába béestem. |
| De én még abból is kivágtam magamot, |
| Vígan cincogtattam rezes sarkantyúmat. |
| Szomjazván, kiittam egy zúgó patakot, |
| Sűrű nád nőtte be attól az orromot. |
| De még ezeknél is értem nagyobb csudát. |
| Láttam egy csukorban hetvenkét boszorkányt: |
| Kigyót, békát ettek, süttek, főztek folyvást, |
| Szúnyogszalonnából készítettek rántást. |
| Csakugyan nem tréfa, ne mosolyogjatok! |
| Hanem jobb lesz, minnyát asztalhoz híjjatok; |
| Négy ujj szalonnáig engem hízlaljatok, |
| De nehogy a borba beléfullasszatok!785 |
|
|
