|
(Búcsú az anyától:)
| Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, |
| Nem hittem, örömöm, hogy búra forduljon, |
| S szépen felkölt napom homályba boruljon. |
| Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, |
| Fölnevelt ke(nd) engöm, de nem ke(nd) magának, |
| De nem ke(nd) magának, más keze-lábának, |
| Más keze-lábának, lábakapcájjának. |
|
(Búcsú a koszorútól:)
| Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, |
| Fölkötik énneköm szomorú koszorút, |
| De nem szép virágból, hanem búbánatból, |
| Kinek a két ága két vállamra hajlik, |
| Annak a bimbójja kebelembe hullik, |
| Annak az illatja szívem szomorítja, |
| Az én bús szívemet majd széjjelszakítja. |
|
(Hajfésüléskor:)
| Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, |
| Leféslik hajamat, minden lányságomat, |
| Mindön lányságomat, az én vígságomat. |
| Kedves édösanyám, fölnevelő dajkám, |
| Megkötöznek éngöm, mind a szegény rabot. |
| De a szegény rab is várja szabadságát, |
| De én nem várhatom halálom óráig, |
| Halálom óráig, koporsóm zártáig, |
| Míg a sárga halál koporsómba nem zár. |
|
(Búcsú a leánypajtásoktól)
| Kedves lánypajtásim, mind megbocsássatok; |
| Ha valamit vétöttem, rosszat cseleködtem, |
| Tüsökbokor nyőjjön az én lábam nyomán, |
| Amére én jártam, veletök játszottam! |
| Irigyök, irigyök, teljen be torkotok, |
| Nincs már Ács Juliska, kit rágalmazhattok!818 |
|
Püspökszenterzsébet (Baranya)
|
