1

[Kedves fiam, drágo fiam, szerelmes fiam, Korc Pétöröm …]

Kedves fiam, drágo fiam, szerelmes fiam, Korc Pétöröm, aranyos angyalom, drágo virágszálom, kinyílt rózsabimbóm, nefelejcsvirágom, drágo virágszálom, aki elment miközülenk az örömbe, jaj, paradicsomnak kertébe, lölködnek boldog helébe!

Jaj, lölke már fönn az égbe örvendez a nagy dicsőségbe!

Teste meg már a földbe nyugoszik a nagy Úrnak szent nevébe.

Nyugosszon is meg tégedet a nagy Úr, mindön esz szem porodat a földnek gyomrába, jaj, lölködet pedig dicsőítse ott fenn ő magánál a mennyeknek országába!

Azt kívánom én neked, szerelmes, kedves jó fiam, aki huszonegy éves korábo, vőlegény korábo jutott a mennyeknek országábo.

Jaj, földi vőlegény akartá lönnyi, mönnyeivel cserét átú tégöd a nagy Úr.

Szerelmes virágom, itt hattál bennünket sírva, tehetetlen két nyomorult, öreg apáddal zokogva.

Akik számtalanszor azt mondják: Jaj, fiam, jaj, fiam, szerelmes kedves gyermekem, bárcsak én haltam vóna meg teheletted!

Kedves fiam, szerelmes fiam, Korc Pétöröm, aranyom, angyalom, drágo virágszálom!

Kinyílt rózsabimbóm, nefelejcsvirágom, drágo virágszálom, aki énelülem elhervadtál huszonegy éves korodba, vőlegény korodba!

Juttál a mennyeknek országábo, szerelmes, kedves jó fiam!

Ó, hogy hervadtál el mielülenk ilyen korán, jaj, hogy lehettél virágból, kinyílt rózsaszálból, jaj, eggy elszáradt kóró!

Jaj, fájlalom bennem szívednek szépségét, jaj, de elmondhatom, hogy holtom napjáig siratom az te erényed ékességét!

Jaj, de fáj a szívem, hogy közülenk elvesztettünk!

Jaj, veled, benned hogy tovább is nem örvendezhettünk!

Jaj, kedves Pétöröm, aranyom, angyalom, drágo virágszálom, aki énelülem elhervadtál, jaj (reménycsillagom, aki énelülem elhervadtál), égő gyertyám, aki énelülem elaludt, jaj, reménycsillagom, aki énelejbém lehullott!

Jaj, hogy hervadtál el?

Fényes napom fénye, aki énelejbém homályba borult.

Jaj, béborult rám a fényös nap.

Leszakadt elejbém a drágo csillag, elhunyt énelülem az én drágo jó fiam.

Jaj, elmentél, kedves fiam, közülenk az örömbe, jaj, paradicsomnak kertébe, lölködnek boldog helyébe.

Jaj, lölköd már fönn az égbe, örvendez a nagy dicsőségbe, tested meg már a földbe, nyúgoszik a nagy Úrnak szent nevében.89


Csököly (Somogy)




Hátra Kezdőlap Előre