| Ez álnok világnak zöldellő kertjében |
| Kinyíltam, mint rózsa, éltem zsengéjében. |
| Örömet szerzettem mindenek szívében; |
| Éltem szülőimnek drága szerelmökben. |
|
| Győzedelmet vett a halál már éltemen, |
| Mert nagy sebet ejtett nyilával szívemen; |
| Megfojtott, azonban romlandó testemen |
| Vett erőt egyedül, nem pedig lelkemen. |
|
| Már lelkem Jézusom nagy dicsőségében |
| Él az ártatlanok fényes seregében; |
| Tovább nem gyötrődik a gyarló életben, |
| Hanem vigadozik az ég örömében. |
|
| Atyám s édesanyám, e végső szólással |
| Hív dajkálástokat nagy háláadással |
| Köszönöm, s kívánom: az Isten áldással |
| Árnyékozzon titeket vígasztalással! |
|
| Istennek, szülőim, titeket ajánllak. |
| Adjátok testemet az én kis síromnak!140 |
|
|
