| Szernyű nagy romlásra készül Pannonia, |
| Kinek mint tengernek megáradó hobja; |
| Sok búnak, bánatnak környülvette árja, |
| Mert a vitézeknek esett ma egy héjja. |
|
| Fölemeli Kádár szemeit az égre, |
| Mondván: – Uram, Jézus, jöjj segítségemre! |
| Nosza, jó katonák, harcoljunk két kézre! |
| Mert nem látok embert jőni segítségre. |
|
| Az zászlótartónak felszóval kiáltja: |
| Vidd el, fiam, vidd el a zászlót más útra, |
| Hogy el ne vesszen mi urunk kevés hadja, |
| Mert Magyarországért meghalok én még ma! |
|
| Kiontom véremet én szegény hazámért, |
| Ezenről meghalok kedves nemzetemért; |
| Nem szánok érette bizony ontani vért, |
| Mert én a Krisztustól veszek jutalmat, bért.381 |
|
|
