| Egy bujdosó szegénylegény, |
| Hogy ne is látná a napfény. |
|
| Terebély, nagy sátoros fa, |
|
| Sárga levél csak hulldogál, |
| Bús madárszó csak sírdogál. |
| Nyugszik ő is vagy álldogál, |
| Csak szomorú nótát talál. |
|
| Fújhat a szél visszafelé! |
| Úgy elmegyek, meglássátok, |
| Soha hírem sem halljátok! |
|
| Mikor hírem meghalljátok, |
| Könnyes szemmel olvassátok. |
|
| Piros csizmám a kengyelbe; |
|
| A nagy útnak mennyi porja, |
| Bús szívemnek annyi búja; |
| A nagy útnak mennyi köve: |
|
| Az én kedves galambomért. |
|
| Ülj le mellém egy kicsidég, |
| Szívem bárcsak úgy nyugodjék! |
| Hogy nyugodjék, hogy próbáljon, |
| Csak még végre meg ne bánja! |
|
| Szülőföldem, isten hozzád! |
| Az én hazám: Lengyelország; |
| Az én hazám: Lengyelország, |
| Mégis sírva gondolok rád. |
|
| Szíved mindent elfelejtsen. |
| Hogy ne fájjon, emlékezzen! |
|
| Szerzék Ung vize mentében, |
| Mikor volnánk menőfélben. |
|
|
