23

[Ezernyolcszáznyolcvannyóc, …]

Ezernyolcszáznyolcvannyóc,
Üresen maradt a póc.
Nem kellenek nagy zsákok,
Csak azok a vékások,
Azok a vékás zsákok.
A mágocsi aratók,
Jaj, de nagyon szomorúk:
Learatták a búzát,
De nem kell neki a zsák,
Mert a részt lefoglalták.
– Nemzetes uram, kérjük:
Ne vegye el a részünk!
Odahaza a család
Várja a kis gabonát,
Mint a madár az anyját.
De ő meg se hallgatja,
És a részt behordatja.
Nem nézi az árvizet,
Amely minket tönkretett:
Elvette a részünket.
Most már Mágocs határa,
Annak minden polgára,
Itt hagyunk benneteket,
Isten legyen veletek!
Soha ne feledjetek!1174

Csongrád




Hátra Kezdőlap Előre