A hódmezővásárhelyi határban 1855-ben létesítették az első tanyai iskolákat. Számuk folyamatosan emelkedett, bár a legtöbb iskola nem állandó épületben volt elhelyezve. A helye is gyakran változott egy-egy iskolának, sőt előfordult, hogy megszűnt, majd évek múltán ismét létesítettek. Az 1870-es évek végétől kezdett lendületesebben fejlődni a hódmezővásárhelyi tanyai iskoláztatás, ebből a város, az egyházak és az érdekelt tanyai lakosok egyaránt kivették részüket. 1882-ben 16 tanyai iskola volt, 1887-ben pedig már 21 iskola működött a vásárhelyi határban. A korai iskolák legtöbbje érdekeltségi iskola volt a fenntartójuk szerint, azaz az érdekelt szülők által társulás folytán fenntartott iskola; ugyanakkor legtöbb zugiskola volt az iskola-felügyelet szerint, mert felügyelet nélkül működött.

1878-tól voltak községi iskolák. 1896-ig csak egy iskola volt községi felügyelet alatt, de két iskolaépület volt községi tulajdon. 1896-tól 6 iskolát biztosított felügyeletéről a város, 1897-től pedig egy, a Csajághy Iskola kivételével az összes községi felügyeletű lett. Több mint felük bérelt épületben volt ekkor, közülük a legtöbb iskola céljára teljesen alkalmatlan tanya volt, de 1903. szeptemberben már 22 iskola a város tulajdona volt (az öt bérelt helyiségből pedig négy iskola céljára épített épület volt).

Egyházi tulajdonú iskolák 1890-től kezdtek lenni, de még 1896-ban is voltak egyházi jellegű iskolák, azaz érdekeltségi iskolák, amelyekre az egyház gyakorolt közvetlen felügyeletet. E felügyelet ellátásának korabeli megítélésére enged következtetni, hogy már 1892-től községi felügyeletű érdekeltségi iskolát akartak a tanyasiak több helyen. Az egyházi felügyeletű iskoláknál gyakran kell alkalmazni a jellegű kifejezést, mert a levéltári iratok arra engednek következtetni, hogy az egyházak a felügyeletet alig, vagy egyáltalán nem látták el; voltak olyan tanyai iskolák, amelynek egyházi mivolta kimerült az ott tanító (legtöbbször képesítés nélküli személy) hitfelekezeti hovatartozásában. Ezeket legfeljebb egyházi jellegű iskoláknak szabad nevezni, de nyugodtan mondhatnánk zugiskoláknak is, mint ahogyan korabeli iratok is nemegyszer annak minősítették.

A vásárhelyi tanyák között állami iskolák 1903-tól voltak. A Csajághy Iskola kivételével minden tanyai iskola állami felügyeletű lett ekkor, de az iskolaépületek csak évekkel később mentek át államkincstári tulajdonba, vagyis az állam csak felügyeletet látott el, az épületeket a város tartotta fenn és újabbak építése is a város kötelessége volt. Az 1890-es években építették azokat az iskolaépületeket, amelyekben az iskolák végleges elhelyezést kaptak, de tanyai iskolák korszerű épületei 1897, a tanyai iskolák községi kezelés alá vétele után épültek. 1903-ra, a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák állami kezelés alá adásáig 11 téglaépületet adtak át.

Az 1903. szeptembertől 1918. őszéig terjedő időszak iskolaépítésben nagyon látványosan indult. 1903-tól 1909-ig évenként átlag egy épületet adtak át (1903-ban kettő, 1905-ben kettő, 1906- és 1907-ben egy, majd 1909-ben ismét egy, állami elvárásnak teljesen megfelelő épületet). 1910-ben 5 új iskolaépület készült el. Az 1910/11. tanévben már 36 iskolában folyt tanítás, mindegyik iskola céljára épült épületben volt elhelyezve, melyekből 22 korszerű, új épület volt. Ezután 1914-ben terveztek felépíteni egy új iskolát, de a háborús helyzet miatt elmarad.

A tanyai iskolák tanítói a 19. század végéig sokszor képesítés nélküli tanítók voltak, és gyakran változtak. Az utolsó évtizedben az állandó épületben elhelyezett iskolákban már okleveles tanítókat alkalmaztak az egyházak, az iskolák községi kezelés alá vétele után pedig csak rendkívüli esetben alkalmaztak képesítés nélküli tanítót.^[1] 

Az iskolaállítás célja az volt, hogy külterület úgy be legyen hálózva iskolával, hogy ne legyen tanya, amely 3 km-nél nagyobb távolságra lenne valamely iskolától.^[2] 

Az iskolaellátottság fejlesztésében három fő területet különböztetünk meg. Egyrészt iskolalétesítést olyan területre, ahol addig nem volt iskola, azaz az iskolák sűrítése a külterületen. Ilyen volt korszakunkban: atkaszigeti, batidai, belsőkutasi, kishomoki, nagyréti, paléi, rárósi, répásháti, szentkirályi, szikáncs-tanyaközponti és vajháti iskola létesítése. - Másrészt iskolabővítést, olyan fejlesztést az iskolahálózatban, amikor meglévő iskolát kell nagyobb befogadóképességűvé tenni a tankötelesek nagy száma miatt. Ez történhetett egyfelől második iskolaépület építésével. Ilyen volt korszakunkban Mártélyon és Vásárhelykutason. Itt kedvezőbb helyre át is helyezték az iskolát az új építésekor, vagyis egy kicsit az első típusba is beletartozik. Történhetett másfelől hozzáépítéssel. Ilyen a korszakunkban nem volt, bár több iskolánál is szóba került, így a csicsatéri, külsőerzsébeti, mártélyi új, szőkehalmi iskolákhoz egy második tanterem hozzáépítése. Itt utalnunk kell a 47-es út mellett ma is látható sóshalmi iskolára, amelynek kibővítésére ugyan korszakunk után, 1956-ban készült, de feltűnő, hogy az épületet megjelenésében mennyire teljessé teszi a hozzáépített második tanterem (mintha az 1910 körül épített tanyasi iskolákat eleve kéttantermesnek tervezte volna az építész). - Harmadrészt újjáépítés. Ilyen egy volt, de az előző kettőbe is beletartozik valamennyire, mert a kardoskúti iskola helyett két új iskola épült a határ különböző pontjain, és a régitől mindkettő jelentősen arrább. Kérték a belsőerzsébeti, hatablaki, kistóvölgyi, kútvölgyparti, külsőerzsébeti, öthalmi, pusztafeketehalmi és rácúti iskolák újjáépítését, de elmaradt. Ez mind régi vályog épület volt, ugyanúgy mint a mártélyfeketehalmi, amelynek többször is szóba került az újjáépítése, de az sem valósult meg. - Az iskolaállítás kapcsán ki kell térnünk a jelentős átalakításokra. Ilyen egy volt korszakunkban a kistóvölgyi iskola kibővítése, de szóba került a fehértóparti iskola nagy tantermének kettéválasztásával kéttantermes iskola kialakítása.

A tanyasi iskolák első világháború előtti korszaka úgy zárul, hogy egy tervbe vett iskola már nem épülhetett meg a pusztaszéli út mellett, korszakunk pedig egy meg nem valósult iskolaállítással kezdődik. 1919. nyarán a sóstóparti tanyasiak kérték a valamikori sóstóparti iskola visszaállítását, kérésüket a tanügyi hatóságok is pártolták, de az ügy intézése elakadt és 1920 júliusától nincs nyoma az tanyai iskolák irataiban. A megvalósult iskolák korszakunkban időrendben: 1926-ban az aranyadhalmi és kardoskúti, 1929-ben a mártélyi új, 1930-ban az atkaszigeti, 1931-ben a batidai, répásháti, szentkirályi, vajháti, vásárhelykutasi, 1939-ben a kishomoki, paléi, belsőkutasi, 1948-ban a rárósi, 1949-ben a nagyréti, szikáncs-tanyaközponti iskola.^[3] 

Korszakunkban több átfogó iskolarendezési terv volt, az első 1924-ben. Ezen a tavaszon a tanfelügyelőség jelentést kért, hogy a tankötelesek oktatásának biztosítására indokolt-e új iskola szervezése, és ha igen, akkor melyik tanyás területen? A vásárhelyi külterületi állami iskolák I. körzetének igazgatósága jelentette, hogy négy helyen szükséges iskola létesítése: Atkasziget, Mártély, Répáshát és Vajhát. Atkaszigeten a törzskönyvi hivatal kimutatása szerint 45 mindennapi tanköteles volt. Egy részük a városban járt iskolába, másik részük Sövényházára járt át, a legnagyobb részük sehová. Volt egy zugiskolájuk, de két év óta az se volt meg. Az építendő iskola részére telek még nem állt rendelkezésre. Mártélyon ugyan modern iskola volt, de a tankötelesek nagy száma már évekkel ezelőtt indokolttá tette egy második tanerő alkalmazását. Ekkor váltakozó rendszer mellett folyt a tanítás egy tanteremben, ami hátráltatta az intenzív tanulást. A mindennapi tankötelesek száma 129. Az iskolát már 1919-ben kérték kibővíteni úgy, hogy egy tanteremnek megfelelő helyiséget kibérelnek a szomszédban. Répásháton a tankötelesek száma ismeretlen, mert tanyák szerinti összeírás nem volt. A lakosság már mozgalmat indított iskolaépítés tárgyában. Ezen a területen 1922-ben felparcellázták a nagybirtokot, ennek következtében sok új tanya létesült. De nemcsak az új tanyákban voltak iskolázatlan gyermekek, hanem a közeli batidai majorban is. Ott legalább 20 mindennapi tanköteles nem jár iskolába. Az iskola részére 2400 négyszögöl föld lett biztosítva parcellázáskor. Vajháton a földreform végrehajtása következtében igen sok tanya fog épülni - állapították meg. Egy iskola számára földterület már 1923-ban igényelve lett.

Az iskolák építésére az 1903-ban kötött államosítási szerződés szerint a város volt köteles, de az érintett szülők is kötelezhetők lettek volna fuvarral és más természetbeni segítséggel. Az illetékes városi hatóság nyilatkozata szerint, ha a miniszter egyedül a várost kötelezné az iskolák felépítésére, akkor belátható időn belül nem lesznek iskolák. A város inkább támogatja a tanyai lakosokat az iskolaállítási mozgalmukban azáltal, hogy az építkezéshez cserepet, téglát ad és az építkezést saját szakembereivel irányítja. Felépítés után hajlandó tulajdonba venni, és további gondozását elvállalja. Az iskolaépületek nem építhetők tisztán téglából a költségek miatt. Ha ilyen megoldás elfogadható, akkor az 1924/25. tanévre felépülhetne a répásháti és atkaszigeti iskola.^[4] 

A vásárhelyi külterületi állami iskolák II. körzetének igazgatósági jelentését - amelyet a tanfelügyelőség szintén 1924 tavaszán kért be az iskolák fejlesztéséhez - nem ismerjük, de tudjuk, hogy 1925-ben szó volt négy iskola létesítéséről: a később aranyadhalmi iskolaként létesült, a később kardoskúti iskolaként létesült iskolákról, továbbá Katraszélen és Tompaháton egy-egy iskoláról. Hódmezővásárhely város az iskolák állami kezelésbe adásakor vállalta, hogy a bérelt helyiségben elhelyezett iskoláknak a törvény előírásainak megfelelő iskolaépületet épít. A kardoskúti iskola bérelt épületben volt elhelyezve, és ezt az épületet 1926 november 30-án vissza kellett adni. Ezért a közgyűlés 1924. októberben határozatot hozott, egy kéttanítós iskolatelep létesítéséről, amelyet a következő évben felsőbb utasításra módosított két iskolára egy-egy tanteremmel és tanítói lakással. A katraszéli iskola kérdését a szentkirályi iskola igénye és felépítési lehetősége levette napirendről, hiszen a szentkirályi iskola ugyanannak a határrésznek a nyugati szélén van. Katraszél keleti részén a kövesút mellett, azaz a makói út mellett iskola építése eleve nem lett volt indokolt, ugyanis oda már közel esett a hatrongyosi iskola. A tompaháti iskola csak a külterület térképvázlatát nézve látszik szükségesnek. Egy részletes térképet tekintve, amelyen a tanyák is fel vannak tüntetve, már nem indokolt Tompaháton iskola létesítése, ugyanis azon a határrészen nem volt annyi tanya, hogy ott egy iskolának elegendő tanulója lett volna. Ebben keressük az okát annak, hogy későbbiekben a tompaháti iskola létesítésének kérdésével sem lehet találkozni az iratokban.^[5] 

1925. október 9-én összeült egy bizottság, melyet tanyai iskolák szervezésére hoztak létre. A bizottsági ülésen részt vett többek között a VKM képviselője, és a szentesi tanfelügyelőség képviselője is. A bizottság feladata volt a külterületi iskolaellátottság megvizsgálása, javaslat tétele újabb hódmezővásárhelyi tanyai iskolák felállítására. Az iskolák felépítéséhez teljesült négy fontos feltétel: Egyrészt a minisztérium hajlandó a tanyai iskolák fejlesztésére áldozatot hozni, nem úgy mint a múltban, amikor teljesen a várost terhelte az építés. Másrészt az iskolák részére szükséges telek rendelkezésre áll. Harmadrészt minden létesíteni kért iskola körzetében annyi tanköteles van, hogy mindegyiknek lenne elegendő számú növendéke. Negyedrészt mindegyik kért iskola a külterületnek olyan pontjára került volna, amely szomszédos iskolától vagy a várostól 3 km-nél nagyobb távolságra van.^[6] 

A klebesbergi iskolaépítési program előtti állapotot részletesen megtudhatjuk a korabeli iratokból: Hódmezővásárhely külterületén 1926. június 30-ig 35 állami és egy róm. kat. felekezeti tanyai iskola volt. Ekkor épült 2 új iskola, és megszűnik helyettük a kardoskúti iskola s lesz így 36 iskola. Szervezés alatt állt 6 iskola: Batida, Darvasszél (körtvélyesi iskolaként is írták, a paléi iskola első elképzeléséről van szó), Répáshát, Szentkirály, Tompahát, és Vajhát határrészeken. Bővítésre volt szükség 2 helyen: Mártélyon és Vásárhelykutason. Mártélyon csak egy második tanterem felépítését látták szükségesnek az ottani 100 feletti tanulói létszám miatt. A vásárhelykutasi iskolánál is két tanerő dolgozott egy tanteremben. Itt egy két tantermes, két tanítói lakásos új iskola felépítését kérték, az eddigi iskolát pedig a külterületi iskolák II. körzet igazgatója lakásának és hivatalos helyiségének javasolták. "A tanterem méretei olyan kicsinyek, hogy ezen szoba tanácstermül szolgálhatna." Vásárhelykutason ekkor már volt katolikus templom, és folyamatban volt a református templom építése, a templomok körül pedig erős lendületet vett a lakásépítés, így a tankötelesek számának rövid időn belüli jelentős növekedése volt várható.^[7] 

A Klebesberg Kunó által megindított állami népiskola építési akciót biztosító törvény megjelenése után a hódmezővásárhelyi iskolaszervezési ügyek stagnáltak. Egy új bizottság feladata lett az iskola létesítésének kérdése. Amíg ez az iskolaérdekeltségi bizottság a már kezdeményezett iskolák ügyeit le nem tárgyalta és az iskolaépítés szükségét ki nem mondta, valamint azt is meg nem állapította, hogy az iskolát az állam vagy a város köteles építeni, addig a városi tanács a kérdéssel nem foglalkozott.^[8] 

Egy megdöbbentő fordulat következett be 1927. decemberben: A városi mérnöki hivatal nem volt hajlandó összefoglalót készíteni az iskolaépítési programról, mert megfelelő felsőbb rendelet sem a mérnöki hivatalhoz, sem a főjegyzői hivatalhoz nem érkezett. Azt találták leghelyesebbnek, ha az iskolák építése dolgában új tárgyalásokat tartanának és ott szögeznék le az építési programot. A város hozzájárulása az iskolaépítéshez nagyon megingott, pedig továbbra is nagy szükség lett volna 4 külterületi iskolánál építkezésre: a répásháti új iskola felépítésére, a mártélyi iskolánál egy új tanterem felépítésére, Vásárhelykutason egy új két-tantermes két tanítói lakásos iskola építésére, a fehértóparti iskolánál egy új tanterem építésére.^[9] 

Nem sokkal később a minisztériumhoz ismételten levél ment, amelyben egy újabb kiszállást, helyszíni szemlét kértek. A levél szerint "a városnál most igen kedvező a hangulat az építést illetően. A polgármester úr is azt szeretné, hogy hamarosan letárgyaljuk ezeket a dolgokat, hogy a szükséges összegeget a jövő évi költségvetésbe felvehessék. Attól is tartunk, hogy a kormánynak rendelkezésre álló összeg elfogy és mi kimaradunk az akcióból." Egyúttal a tanfelügyelőséghez is küldtek egy újabb javaslatot az iskolák fejlesztéséhez. Az átalakítani kért iskolák köre bővült: a régi vályog épületek helyébe újat javasoltak a belsőerzsébeti, kistóvölgyi, külsőerzsébeti, mártélyfeketehalmi, öthalmi és rácúti iskola esetében. A mártélyi iskolához kért bővítést is nagyobb szabásúra javasolták: két tantermes és egy tanítói lakásos iskolát láttak szükségesnek, ahol az egyik tantermet nagyobbra kellene építeni a ref. istentiszteletek tartására. A vásárhelykutasi iskolát is kéttantermes két tanítói lakásos iskolának kérték. Végül a répásháti iskola mellé immár a batidai iskola felépítését is szükségesnek látták, mivel a batidai nagybirtokot is parcellázták. A telek Batidán is biztosítva lett.^[10] 

Eközben Mártélyon már annyi tanköteles járt iskolába, hogy az 1928/29. tanév kezdetekor szükségesnek látták a harmadik tanerő alkalmazását. Az 1-2. járt volna az iskolaépületbe délelőttönként az egyik tanerővel, a 3. osztály délutánonként az iskolaépületbe a másik tanerővel, és a 4-6. osztály az iskola közelében levő olvasókör épületébe járt volna egész napos tanulásra a harmadik tanerővel. A gazdasági továbbképző iskolában pedig külön oktatták volna a fiúkat és a külön a lányokat. Az olvasókör helyiségét díjtalanul bocsátották volna rendelkezésre, csekély átalakítással alkalmas lett volna tanítási célokra. Padok és egyéb felszerelések ideiglenesen elhozhatók lettek volna olyan iskoláktól, ahol csekély a létszám. Azt hozzáfűzte az igazgatóság ekkor is, hogy a mártélyi iskola ügyét csak építkezéssel lehet rendesen megoldani és a bérhelyiség csak átmeneti állapot lenne.^[11] 

1927-ben tanfelügyelői levél lapján foglalkozott a külterületi iskolák II. körzetének tantestülete az iskolák fejlesztésével. Három iskola fejlesztését javasolták: az öthalmi, vásárhelykutasi és szőkehalmi iskoláét. Az öthalmi iskola tanterme és tanítói lakása nem volt megfelelő, mert szűk és nedves volt. Vásárhelykutason sem volt megfelelő az iskolaépület, a tankötelesek száma is több volt annál, amennyit egy iskola be tud fogadni, és az egyházi érdek is 2 tanítót kívánt. Itt az öreg, 1878-ban épült kispusztai iskoláról volt szó, amit ekkor már vásárhelykutasi iskolának neveztek. Túlzsúfolt volt a szőkehalmi iskola is.^[12] 

1930. januárban a külterületi iskolák igazgatói és a polgármester személyesen adták át a VKM-ben a hódmezővásárhelyi állami iskolák rendezését kérő felterjesztésüket. A külterületre jelentős fejlesztést kértek. Az irat nem maradt fenn, csak a vázlata, amely csak tételes felsorolást tartalmaz, így az a fejlesztési terv részleteit nem ismerjük. Iskolabővítésként kértek Mártélyra még egy tantermet, Vásárhelykutasra 3 tantermet és egy igazgatói lakást. Új iskola építését kérték Batida, erzsébeti nyomásszél, kutasi nyomásszél, Szentkirály, Vajhát határrészekre. Az iskola újraépítését kérték Mártélyfeketehalmon. Az iskolaáthelyezést kértek két helyre, a rácúti helyett a szikáncsi állomás közelében a makói útfélre, az öthalmi iskolát rárósi útra.^[13] 

Rövid időn belül - mindössze néhány héttel később - az első körzet igazgatója 9 iskola rendezését kérte: Batida, erzsébeti nyomásszél, Kistóvölgy, kutasi nyomásszél, Mártélyfeketehalom, rácút, Répáshát, Szentkirály, Vajhát határrészeken. A felsorolásban szereplő répásháti iskola építése ekkor már folyamatban volt. Indoklásul a már ismert okokat sorolták fel: a tanyák szaporodása, a szomszédos iskolák tehermentesítése, iskolaépület elavultsága és korszerűtlensége. A batidai iskolára az ottani uradalmi földek felparcellázása és benépesülése miatt van nagy szükség. Ennek az iskolának felépítésére ígéretet tett január 27-én a minisztérium illetékese. Az erzsébeti nyomásszéli iskola, amely az erzsébeti úton a nyomásszélre kellene, a várostól és a belsőerzsébeti iskolától egyaránt nagy távolságra levő tanyákból fogadná be a tanköteles gyermekeket. A kistóvölgyi iskola sötét, alacsony vályogépület. Szűk és egészségtelen, bővítését illetve átépítését már a tiszti főorvos is javasolta. A kutasi nyomásszéli iskolával, amely a kutasi út mentén a körtöltés közelében épülne, a vereskutasi iskola lenne tehermentesítve, így annak kibővítése mellőzhető. A mártélyfeketehalmi iskola régi vályogépület, amely már korszerűtlen. A rácúti iskola régi vályogépület és rossz helyen van. A makói út mentén, a szikáncsi állomás közelében kellene helyette egy új épület. A szentkirályi iskola, amely a lelei út mellett épülne fel, a szikáncsi iskolától és a gr. Károlyi Melinda iskolától vonna el annyi tanulót, hogy úgy azokat nem kellene bővíteni. Itt kápolnás iskola lenne szükséges. A répásháti iskola kivitelezésének iratai ekkor már felterjesztés alatt voltak. A vajháti iskola, mely a szegedi út mellé kellene, tehermentesítené a bodzásparti és kopáncsi iskolákat, tehát e két helyen nem kellene iskolát bővíteni. Ennek az iskolának felépítésére is január 27-én a minisztérium illetékes tisztviselője ígéretet tett.^[14] 

Az első körzeti igényekből kimaradt az atkaszigeti iskola, mert ekkor már folyamatban volt a létesítése. Tanítási célokra egy tanyaszobát és a tanítónő lakására egy szobát díjtalanul felajánlottak - helyette 1932-ben új, bár kissé szerény iskolaépületet építettek -, továbbá vállalták a fűtést és takarítást is. Balogh Etelka okleveles tanítónő, aki már korábban helyettes tanítóként dolgozott tanyai iskolában, hajlandó volt havi 80 P fizetésért a tanítást elvállalni. A külterületi állami iskolák I. körzetének igazgatója díjtalanul vállalta az iskola ellenőrzését, irányítását, valamint egyszerű felszerelését.^[15] 

A második körzet igazgatója szintén 9 iskola rendezését kérte ekkor: csicsatéri, fehértóparti, szőkehalmi, vásárhelykutasi, valamint hatablaki, kútvölgyparti, külsőerzsébeti, öthalmi és pusztafeketehalmi iskolákét. A csicsatéri iskolához egy második tanterem építését kérték, mert a tanulók magas létszámát állandónak ítélték. A fehértóparti iskolánál a nagy tanteremet kérték átalakítani kéttantermes iskolává, hogy a két tanítónak ne váltakozó rendszerben kelljen tanítani a nagyszámú tanulót. A szőkehalmi iskolához egy tantermet és egy tanítói lakást kértek, mert a tanulók létszáma nagy, és hosszabb távon is sok tanköteles lesz ebben a körzetben, akik közül Kutasra senkit nem kötelezhetnek át. A vásárhelykutasi iskolát (itt a kispusztai iskoláról van szó) a tiszti orvos se találta megfelelőnek. A tanterme nagyon kicsi volt. Mivel Vásárhelykutas mint tanyaközpont nagy fejlődésnek indult, a tankötelesek létszámának további emelkedése várható - számolt be az igazgatóság -, itt a falu belsejében egy új s három tantermes iskola építését látták szükségesnek. A többi iskolánál a rossz épületek miatt újraépítést tartottak szükségesnek, egy-egy tanteremmel és egy-egy tanítói lakással.^[16] 

Ezek az iskolarendezések 1930. márciusig tervek maradtak, mert az illetékes hivatalok nem foglalkoztak az üggyel. Ekkor a város határozatot hozott, hogy az 1931. évi költségvetésben egy iskola kibővítésének megfelelő pénzösszeget irányoz elő. A kisgyűlési határozat eredetileg a kútvölgyparti iskola átalakítására akarta felhasználni a pénzt, de miután megállapították, hogy a kistóvölgyi iskola szorul kibővítésére, a határozatot ennek megfelelően módosították. A határozat felsőbb jóváhagyása néhány hónap múlva megérkezett, az 1931. évi városi költségvetés jóváhagyása után a az iskola kibővítése megkezdhető lett.^[17] 

Ezt követően a tanyai iskolák rendezése 1937-ben került napirendre. 1937-ben Hódmezővásárhely 132.000 kat. hold terjedelmű külterületén 42 iskola volt, és azokban 50 tanító volt alkalmazva. Az iskolák úgy voltak elhelyezve, hogy a legtöbb tanyától 3 km-nél kisebb távolságra esett a legközelebbi iskola. Ugyanakkor a legtöbb iskolában magasnak tartották tanulók létszámát. 1938-ban a tanfelügyelőség pontos felmérést készíttetett a tanyai iskoláztatás állapotáról. A külterület térképvázlatán berajzolva kérte az iskolákat, különböző módon jelölve a működő, az építés alatt levő, a építés előtt álló és a tervbe vett iskolákat. Fel kellett tüntetni a térképvázlaton azokat a területeket, ahol olyan tankötelesek laknak, akik saját hibájukon kívül nem járhatnak iskolába.^[18] 

A külterületi iskolák első körzetében 4 helyre kértek új tantermet, ebből hármat új iskolaépületben, és egy helyre második tantermet kértek meglévő iskolaépülethez. A belsőkutasi határrészen sok olyan tanya volt, amelyik a legközelebbi iskolától 3 km-nél nagyobb távolabb volt. Onnan a tanulók egy része városba, más részük a vereskutasi vagy kistóvölgyi iskolába járt. E kettő túlzsúfolt iskola volt, a belsőkutasi iskola megépülésével, amely mintegy 20 tanulót vont volna el ezektől az iskoláktól, is elegendő tanulója maradt volna mindkettőnek. Az iskola felépítése már évekkel korábban tervbe volt véve, de a gazdasági válság miatt elmaradt; telek is rendelkezésre állt, díjtalanul ajánlották fel a belsőkutasi iskola létesítéséhez. A kishomoki határrészen szintén évek óta kérte a lakosság iskola létesítését. Itt is mind a távolság, mint a tanulók létszáma indokolta egy iskola építését, sőt a város ehhez már állami hozzájárulást is kért másfél éve. A paléi iskola a szomszédos iskoláktól csak néhány tanulót venne el, olyanokat, akik nagyon rendetlenül tudnak feljárni azokba a nagy távolság miatt. Telek itt is rendelkezésre állt az iskola létesítéséhez. A mártélyi iskolában két tanterem volt, amelyben 3 tanító oktatta a 150 feletti tanulólétszámot ekkor már több, mint 9 éve. Itt az újabb építésű iskolához kért az igazgatóság egy második tanterem építését. A külterületi iskolák igazgatósága szerint ezzel a külterület olyannyira be volna hálózva iskolával, hogy nemigen lenne olyan lakott hely, ahol 3 kilométernél nagyobb távolságra esne az iskola. A kért iskolák felépítése után már csak a régi iskolák átalakítása és bővítése látták követelménynek, de azt a jobb gazdasági viszonyok bekövetkezéséig elhalaszthatónak vélték. Átalakítandó és bővítendő tanyai iskoláknak véltek 7 iskolaépületet: a kistóvölgyi, mártélyfeketehalmi, felsőkopáncsi, külsőerzsébeti, belsőerzsébeti, öthalmi és hatablaki iskolát. Ehhez a város ugyanúgy államsegélyért folyamodott, mint a 3 újonnan építendő iskolák létesítéséhez.^[19] 

1939. februárban iskola­átalakítási tervet kellett összeállítani: ehhez a tanfelügyelőség bekérte a legrosszabb iskolák adatait, mely adatgyűjtést a VKM adta utasításba a költségvetési tárgyalások előkészítéséhez. A tanyai iskolák első körzetéből a mártélyfeketehalmit tartották teljesen átalakítandónak. Az épület beosztása előnytelen volt, a feljáró tanulók száma 62 és a tanterem mérete 49 négyzetméter. A számadatokat könnyű értékelni, mert tudjuk, hogy 1938/39-ben az átlagos tanulói létszám 63, tehát a mártélyfeketehalmi iskolának kellően sok tanulója volt a többi tanyai iskolához viszonyítva, ugyanakkor a legtöbb iskolának legalább 62 négyzetméteres tanterme volt. A mártélyi iskolához ismételten kértek egy harmadik, azaz az új iskolához egy második tanteremet, mivel a két iskola egy-egy tantermében csak úgy lehetett elhelyezni a nagy létszámú gyerekeket, hogy a három csoportban felváltva jártak iskolába, míg a továbbképző iskolás tanulók a szomszédos olvasókörben voltak elhelyezve. Az iskola-átalakítási igények kapcsán a kishomoki iskola felépítését is kérték, mivel onnan 5-6 km távolságra jártak a tankötelesek iskolába. 1939. júniusban a külterületi iskolák I. körzetének igazgatósága a VKM-hez fogalmazott kérvényt az iskola létesítésére. A felterjesztés minden bizonnyal megismételt volt, és azért kellett megismételni, mert a minisztérium 1939-ben újabb formai és tartalmi követelményeket írt elő az iskolák és tanítói lakások építésének kérvényére. Újból összeírták a tankötelesek számát, és kimutatták, hogy a szomszédos iskolák létét nem fenyegette a kishomoki iskola létesítése. Az iskola az akkor felépült kishomoki gyümölcscsomagoló és népkör épületében ideiglenesen volt elhelyezve, amely iskola céljaira abban az állapotban csak átmenetileg volt alkalmas. Nem sokkal megnyitása után megállapították, hogy ha az iskola még egy tanévig ott marad, akkor feltétlenül szükséges dupla ajtó, mert különben nem lehet rendesen befűteni. A földes padozatú helyiség amúgy is hideg volt. Az iskolához tanítói lakás nem volt, így a tanító a városból járt ki.^[20] 

Az 1943. évi rendezési tervek már nem hoztak változást. 1943-ban egy VKM rendeletre kimutatást állítottak össze az építendő és fejlesztésre szoruló népiskolákról. A külterületi iskolák I. körzetében 5 iskolát jelöltek meg. Új iskola építését kértek Kishomokra egy tanteremmel és tanítói lakással, mert ez az iskola bérhelyiségben volt. Bővítést kértek három iskolához: a mártélyi és kopáncsi iskolákhoz egy-egy tantermet, az atkaszigeti iskola tanítói lakásához egy szobát, mert ott csak egy szobája volt a lakásnak. A mártélyfeketehalmi iskolának újjáépítést kérték, két tanteremmel és egy tanítói lakással, mert a meglévő iskola épülete alkalmatlan volt. Az iskolát másik helyre, nagyobb telekre kérték építeni.^[21] 

A hároméves terv kapcsán 1947 nyarán érkezett meg a tanfelügyelőség körlevele, amely a VKM idevonatkozó rendelete alapján a hároméves építési tervhez kért jelentést az iskolák tatarozásáról, újjáépítéséről, új tantermek építéséről. Az iskolák első körzetéből két iskolát jelöltek ki: egy új iskola építését Kishomokra, ahol ekkor még a gyümölcscsomagolóban folyt a tanítás, továbbá Mártélyra kértek egy két tantermes egy tanítói lakásos új iskolát. A második körzetből a külsőerzsébeti iskolához kértek új tantermet. A hároméves terv második évében új iskola létesítéséhez kellett javaslatot tenni. Már meglevő iskola fejlesztését nem lehetett megnevezni, ekkor csak új iskola helyének megválasztását várták, mert a miniszteri rendelet azokon a lakott helyeken kívánta a beiskolázást biztosítani, ahol iskolaépület még egyáltalán nem volt. A vásárhelyi külterületi iskolákról azt jelentették, hogy új iskola szervezésére nincs szükség.^[22] 

A hároméves terv keretén belül létesült a nagyréti és rárósi iskola, valamint a szikáncs-tanyaközponti iskola elődje, a volt Pollák birtok részét képező ingatlan kisajátításával, a volt város-tanyájának iskola céljára átalakításával, valamint a volt Dobosi-féle majoron levő a város tanyájának használatba vételével.^[23] 

Csupán egy iratanyag van az 1949-ben - az ötéves terv kapcsán - bekért iskolafejlesztési igényekről. A külterületi iskolák első körzetéből továbbra is kérték a kishomoki iskola felépítését, kérték a mártélyfeketehalmi iskola újjáépítését, és Mártélyra egy két tantermes, két tanítói lakásos bővítést. A kishomoki iskola még mindig bérelt épületben, a gyümölcscsomagolóban volt.^[24] 

Az iskolaépületek fenntartása, karbantartása a város kötelessége volt. Ezt a tanyai iskolák államosítására kötött szerződés írta elő 1903-tól. Korszakunk elején az iskoláknál fellépő hiba javítását közvetlenül kérhették a tanítók, 1927-től viszont elrendelték, hogy aki az iskolához karbantartást kér a városi hivataloktól, mindig az iskolagondnokság útján kell kérnie. 1928-ban a júniusi tantestületi értekezleten felszólították a tanítókat, hogy az iskolaépület hiányairól rövidesen tegyenek jelentést. Egyúttal közölték, hogy ha valaki a nyári szünetben elutazik, a kulcsot hagyja a legközelebbi szomszédnál, hogy ha a kőművesek kimennek, ne legyen semmi akadálya a karbantartásnak.^[25] 

1929-ben az előző évhez hasonlóan a júniusban kellett a tanítóknak jelentést tenni az épületek hiányairól. Az évzáró vizsga után az igazgató és a városi főtanácsos sorra járták az iskolákat, hogy a hiányokról személyesen is meggyőződhessenek. 1935-től a tanítóknak április végéig be kellett adni az iskolák javítására vonatkozó kérelmet, hogy elegendő ideje legyen a városi hatóságnak az elbírálásra a nyári javítások megkezdése előtt. A következő évben az iskolaigazgatóság összegezve küldte meg a kért karbantartásokat a polgármesternek. A kérelem mindössze egy oldalas, de meglepő. Érdekessége, hogy több éves hiányok pótlását is kérték ismételten.^[26] 

A korszakunkban is érvényes tankötelezettséget 1868-tól törvény írta elő. Ebből az ún. népiskolai törvényből ezeket a rendelkezéseket meghagyta az iskolázatási kötelezettségről 1921-ben kiadott törvénycikk is.^[27] 

Minden hatodik életévét betöltött gyerek köteles volt elemi népiskolába járni. Ha továbbtanult, akkor négy osztályt kellett elvégeznie és folytathatta a tanulmányait polgári iskolában vagy gimnáziumban. Ilyen azonban nagyon kevés volt a tanyai iskolások között, mivel akiknek módjukban állt gyermekeiket taníttatni, azoknak volt városi házuk és már elemi iskolába is onnan, városi iskolába járatták gyerekeiket. Ha nem tanult tovább az elemi iskolás, akkor hat tanéven át elemi népiskolai, továbbá három tanéven át továbbképző (ismétlő) népiskolai oktatásban kellett részt vennie.

Az iskolába járási kötelezettség kezdete az életkor szerint mindkét irányban elmozdítható volt, és vége kitolható volt. Lefelé csak nagyon minimálisan (a tanév első négy hónapjában be kellett tölteni a hatodik életévet), de ez nem volt jellemző és nem is található adat a tanyai iskolák iratai között korengedményről. Ennek ellenére 1934-ben rendelkeztek, hogy aki szeptember 1-ig nem tölti be a 6. életévét, az első osztályba nem vehető fel. Nem maradt fenn irat iskolaéretlenségről sem, azaz arról, hogy valakit hatévesen nem vettek volna fel iskolába - ugyanakkor szinte minden évben van irat az iskolába járás alól felmentésről amiatt, hogy gyermek testileg vagy szellemileg hátramaradt.

A tanköteles kor meghosszabbítása nem az ismétlő iskolai osztályok végzésénél, hanem az elemi népiskolai, azaz a mindennapos iskolai évek végén jelentkezett. Az iskoláztatási kötelességről szóló törvény biztosította, hogy ha egy tanuló 6 év alatt nem sajátította el a tanítási tantervben kitűzött ismereteket, akkor a mindennapos iskolába járási kötelezettsége meghosszabbítható. Emellett külön rendelkezések is történtek. 1926-ban a VKM rendeletet adott ki a tankötelezettség meghosszabbítására indokolt esetben, melynek értelmében a tanfelügyelő meghosszabbította azoknak a tanulóknak tankötelezettségét, akik ugyan betöltötték a 12 életévet, de nem végezték el a 5. osztályt. 1928-ból hasonló tanfelügyelői rendelkezésről olvashatunk. Ekkor az iskolák egyharmadánál volt egy-egy tanuló, akinek tankötelezettségét meg kellett hosszabbítani. A következő években is rendre megtalálhatók a tanfelügyelői utasítások, amelyek a tanév végéhez közeledve intézkedtek a tankötelesség szükség szerinti meghosszabbításáról.

A vásárhelyi tanyasi iskolákban átlagosan 56 tanuló volt korszakunkban. Ezen belül az 1920-as években átlagosan 48 tanulót írattak be iskolánként, a harmincas években és negyvenes évek első felében átlagosan 61 tanulót, végül az 1945 utáni átlag 63 tanuló. A kiértékelést azért kell 1945-nél megszakítani, mert addig jelentős az évközi lemorzsolódás: átlagosan 9 tanuló nem fejezte be a megkezdett tanévet. Ezen belül a húszas években 8, a harmincas években 10, a negyvenes évek első felében átlagosan 8 tanuló hagyta abba az iskolába járást tanév közben. Az 1920 előtti évek alacsony tanulói létszámot jelentettek minden iskolában, ami a háború következményeként érthető is; ugyanakkor ezekben az években alig van évközi lemorzsolódás, nyilvánvalóan amiatt, hogy a munkára fogható gyerekeket fel sem adták.

Néhány további jellemző a beiratkozottak és bizonyítványt szerzettek számáról: Az 56 tanulóátlag nagyon eltérő szélsőértékek között oszlik meg, a legnéptelenebb iskolákban átlag 22 tanuló volt, a legnépesebbekben átlag 167. Nyilvánvalóan a legnépesebb a falukban levő, azaz a mártélyi és vásárhelykutasi iskola volt. A legtöbb tanuló 1947-ben volt Vásárhelykutason, amikor 315 tanuló járt oda, Mártély jóval ezalatt volt a 186-os maximumával. Folyamatosan kevés tanulója volt az atkaszigeti iskolának, amely elzárt területen volt, továbbá a rossz termőterületen levő cinkusi iskolának, valamint a paléi iskolának, amely sűrű betanyásodáshoz szintén nem megfelelő területen volt. Ezekben az iskolákban a létszám legtöbbször 30 alatt volt. Az abszolút minimum az 1944/45. tanévben volt, ekkor a háborús helyzet miatt az egyik iskolának mindössze 7 diákja volt; természetesen nem tekintve azokat az iskolákat, amelyekben nem is volt tanítás, és így azoknál létszámként 0-val kellene számolni. A tanulói összlétszám átlagosan 2369 volt, a legkevesebb tanuló a 1925/26. tanévben volt, amikor 1448 iskolást írattak be, a legmagasabb az 1942/43. tanévi 3113 tanulói összlétszám.^[28] 

A tankötelezettség végrehajtása sokszor problémás volt a vásárhelyi külterületen mindkét oldalról. Találkozunk olyan esetekkel, hogy a szülők járatták volna gyereküket iskolába, de nem volt hova, mert a közelben nem volt iskola, és találkozunk olyannal, hogy a szülők vagy gondviselők nem küldték iskolába a tanköteles korú gyerekeket. A törvény értelmében minden iskolalátogatási kötelezettség alól mentesültek azok a tankötelesek, akik mind a legközelebb eső tanyai iskolától, mind a várostól három kilométernél nagyobb távolságra laktak.

1921-ben a tanév elején igen gyenge létszámban jelentkeztek a gyermekek az iskolában, ami a mezőgazdasági munkának, valamint annak a körülménynek tudható be, hogy a városi tanács a tanköteles gyermekek összeíratására, vagyis beiskolázásra egy hirdetményen kívül mást nem tett. Így mindössze az íratta be a gyermekét, aki akarta. Különösen az ismétlő iskolai tankötelesek jelentkeztek kevés számmal, némely iskolában egyáltalában nem volt jelentkező s így természetesen nem is volt tanítás. "A sokat hangoztatott mezőgazdasági oktatás így csak papíron lesz megoldva és a valóságban nincsen gyermek, kit ezen ismeretekre megtanítson a tanító" - vélekedett egy korabeli értékelés. A tanév folyamán sem tette meg a városi hatóság azt, amit a törvény szerint a tankötelesek beiskolázása körül tennie kellett volna. Az igazolatlan mulasztókat sem nem intette meg, sem nem bírságolta meg, ami az iskolai fegyelemre is igen rossz hatással volt, mert a szülő, illetve gyerek minden lelkiismeretfurdalás nélkül követte el egymásután az igazolatlan mulasztásokat.

1923-ban a közigazgatósági bizottság "tanügyi nyilvántartó hivatal" felállítását határozta el. A hivatal célja volt az iskolalátogatási kötelezettség végrehajtása és ennek ellenőrzése. A külterületi tanítókat tájékoztatták az új iskoláztatási törvény értelmében kinevezendő és a tanköteleseket nyilvántartó törzskönyv vezetésével megbízott tisztviselő személyéről. 1925-től a tanítóknak a negyed, ötöd és több ízben mulasztó gyerekekről a Városi Kihágási Bírósághoz értesítést kellett küldeniük. A jelentéshez kaptak a tanítók megfelelő nyomtatványt. 1926-ban hasonló problémáról számoltak be: szeptemberben a tanyás változások és a sürgős nagy mezei munka miatt a gyermekek iskolába járása rendetlen volt, a növendékeknek alig 20 %-a járt fel iskolába, így ebben a hónapban rendes tanításról szó sem lehetett. Októbertől már pontosabban jártak a növendékek iskolába, azonban még ekkor is voltak be nem íratott tanulók. A tankötelesek összeírását ekkor sem végeztette el a város, így azokat pontosan nyilvántartani sem lehetett. A külterületi tanítók tantestülete többször behatóan foglalkozott a tankötelezettség végrehajtásának problémájával.^[29] 

Mind helytörténeti, mind neveléstörténeti szempontból a visszatartó körülmények, ezek közül a gyermekmunka az, amiről első helyen kell szólnunk. 1922-ben a tanfelügyelőség közreműködését kérte a külterületi iskolák igazgatósága, mert a beiratkozott tanulók nem jártak fel iskolába, emiatt eredményes munkát végezni nem lehet. A szülők a nagy dologidőre való hivatkozással visszatartják gyermekeiket, naponként alig 7-8 gyerek jelenik meg tanórákon. 1930-ból egy érdekes jelentést találunk: szeptember első felében sok felsőbb osztályos tanulónak "gazd. szabadságot" kellett adni, így a hónap elején leginkább az alsóbb osztályosok jártak fel. 1941-ben a VKM megengedte, hogy azok a felsős tanulók, akiket a szülők foglalkoztatni tudják - és munkájukra az amúgy is elmaradt mezei munkák elvégzésénél szükség van -, május elején levizsgázhatnak. A külterületi iskolák tantestületei úgy döntöttek, hogy ahol csak erre igény van, az 5. és 6. osztályos tanulók részére engedélyezik a korábbi vizsgáztatást. Továbbá indítványozták a tanfelügyelőségnek, hogy a továbbképző vagy régies elnevezéssel ismétlő iskola tanulóinak is legyen korábbi vizsgáztatás, mert az ő munkájukra nagy szükség van a mezőgazdaságban. Az ismétlő iskolákban áprilisban hétről-hétre növekedett a mulasztók száma.^[30] 

Az iskolák megközelíthetőségének problémája második a külterületi oktatás vizsgálatakor. Esős időben az utak sárosak voltak, olykor járhatatlanul feláztak, a határban gyakori volt a belvíz megjelenése - mind-mind olyan körülmény, amely nemhogy a kisgyerekeket, de még a felnőtteket is próbára tette. Például a csomorkányi iskolához 1919 áprilisában kinevezett tanítónő megkezdte volna a tanítást, de a járhatatlan út és belvizek miatt nem tudott az iskolához kimenni, hogy állását elfoglalja, így a tanítás szünetelt. További példa az emberpróbáló körülményekre: szinte minden tanévben lehet találkozni olyan igazgatói feljegyzéssel, hogy az utak teljesen járhatatlanok voltak, az iskolalátogatások emiatt elmaradtak.^[31] 

A megközelíthetőség miatti mulasztásokat a havi jelentésekben lehet megtalálni, mint általános tényeket, de külön ügyiratban foglakoztak pl. 1932 elején a répásháti iskolával, mert környékét annyira elöntötte a vadvíz, hogy a gyerekek nem tudtak bejutni az iskolába, mivel még a bejárat előtt is víz borította az utat, továbbá az iskola kertje és udvara is víz alatt állt.^[32] 

Komoly gondot hoztak a tanyasi iskolák működésében az 1940-es évek elejének árvizes és belvizes esztendői. 1941. februárban jelentették, hogy a vadvizek felszaporodásával néhány iskolánál nehézségekbe ütközik a tanítás, majd az 1940/41. tanév végén több iskoláról írták, hogy sok volt a szünet a belvíz miatt. 1942. februárban a nagy havazás miatt egy heti szünetet kellett elrendelni, de ezután is alig jártak fel a tanulók a nagy hideg és havazás miatt. A hónap utolsó hetében a megindult olvadás miatt voltak az utak járhatatlanok, és a keletkezett belvizek miatt nagyon iskola még márciusban is szinte megközelíthetetlen volt. Márciusban több tanyai tanító nem tudott részt venni a tantestületi ülésen, mert a vadvizek miatt nem tudtak bejutni a városba, és áprilisban még mindig elmaradtak az igazgatói iskolalátogatások, mert az igazgatóság a legtöbb iskolát megközelíthetetlennek találta a belvizek miatt. Végül az iskolák megközelíthetőségével kapcsolatban 1949-ből egy olyan adatunk van, amely korábban csak 1900 előtt fordult elő. A nagyréti iskolához vezető utat a szomszédos kenderfonógyári üzem vezetője lezáratta.^[33] 

A tanulók életkörülményei, amiről harmadik sajátosságként kell szólnunk a vásárhelyi tanyasi iskolák kapcsán. Közismert tény, hogy korszakunkban sok tanyasi család élt nehéz, nemegyszer nyomorúságos körülmények között. A külterületi állami népiskolák iratai között minden évből megtalálhatók a segélyezések iratai, amikor ruhát, cipőt osztottak szét a szegény sorsú gyerekek között. E bőséges iratanyagon túl az iskolaügyeknél is olvasható: sajnálattal állapítják meg, hogy a nehéz viszonyok között nagyon sok tanuló lábbeli nélkül van, akik a rosszidő miatt nem járhattak iskolába.^[34] 

A lakásváltozás szintén jelentős probléma volt a tankötelesség végrehajtása során. Szeptember hónap végén tömeges változások voltak a tanyai iskolákban. Több eltávozást jelentettek ilyenkor a tanítók és több új növendék felvételére lehetett számítani; szeptember végén volt a tanyások és felesek változása, ami változást okozott az iskolák életében is. Ilyenkor több iskolánál olyan tanköteles is jelentkezett, aki addig be se volt íratva. Ezért gyakorlatilag minden tanévben október elején állt be a normális állapot.^[35] 

A szülői értekezletet 1923-tól vezették be az iratok szerint. 1922 novemberében ismertették a tanítókkal azt a tanfelügyelői felhívást szülői értekezlet tartásáról: évenként hármat kell tartani, és minden egyes alkalommal gondosan elő kell készíteni. Az értekezlet célja - jelölte ki az utasítás - az iskolának a szülői házzal való megértő együtt munkálkodása; hasson a gyermek jellemének, hazafias és vallásos érzésének fejlesztésére. 1923. januártól kezdve az előírt évi három szülői értekezletet a tanyai iskolák tanítói közül csak az nem tartotta meg, aki nem tanított teljes tanévet, sőt volt olyan iskola, ahol négyet is tartottak. A szülői értekezleteket a tél folyamán kellett megtartani, mivel a téli időszakban a szülők is jobban ráértek.^[36] 

Az általános iskola bevezetésével a szülői értekezlet rendszere folytatódott. 1945 után a szülői értekezlet tartására rendszeresen tanfelügyelői utasítás érkezett. 1948-ban az iskolák államosítása utáni első szülői értekezlet megtartására utasító rendeletével még beszédvázlatot is küldött a tanfelügyelőség (ugyanis méltatni kellett az iskolák államosítását kimondó törvényt). Ebből az időszakból a szülői értekezletekről gyakran lehet találni részletes beszámolót, jelentést, sőt a szülői értekezlet jegyzőkönyvét - ezekből átpolitizálódás, mozgalmi jelleg olvasható ki. Magát a szülő értekezletet is többször szülői munkaközösségi gyűlésnek írták.^[37] 

Családlátogatásról az első rendelkezés 1932-ből található. Az 1932/33. tanévben egy tanfelügyelői rendelet kötelességévé tette minden tanítónak azt, hogy időnként látogatásokat tegyenek a tanulók szülőinél, tanulmányozzák a családot s annak környezetét, hogy a közvetlen tapasztalatokkal gazdagodva eredményesebbé tegye nevelői munkáját minden tanító. 1937-től a gondosabb munkát követeltek meg a tanügyi hatóságok, elrendelték, hogy minden tanító végezzen környezettanulmányt tanítványainál s arról feljegyzést kell készítenie. A környezettanulmányokat füzetbe jegyezve kellett vezetni, amelyet év végén áttekintésre beküldtek a tanfelügyelőségre, majd a következő tanévben folyatni a feljegyzéseket.^[38] 

1947 őszén rendelték el a szülői munkaközösségek megalakítását. Ezeket a vásárhelyi tanyai iskolákban meg is alakították. A szülői munkaközösségek jól beváltak - értékelték egy év múlva -, nem remélt módon közel hozták egymáshoz a családi és iskolai nevelést. A szülők rész vettek az iskolák dologi életében, valósággal versenyeztek, hogy az érdekelt iskola minél csinosabb és ellátottabb legyen.^[39] 

A gyerekek segélyezésének korszakunk kezdetekor már gyakorlata volt. A városi tanács mellett különböző társulatok és szervezetek is osztottak segélyeket, pl. Gazdaasszony Szövetkezet, Kereskedelmi Társulat, Mátyáshalmi Ifjúsági Egyesület. A segélyezések rendszeresen év végén, karácsony körül voltak, a segélyt kapott gyerekek száma iskolánként 7 körül volt.^[40] 

A tanítótestület minden alkalmat megragadott arra, hogy szegény tanulók legyenek ellátva könyvvel és írószerrel - számoltak be az 1925/26. tanévről tankönyv- és taneszköz-segély kapcsán. A tanulókat sokszor csak decemberre sikerült ellátni tankönyvekkel. Általában nem lehetett minden rászorulót ingyen tankönyvvel ellátni a nagy igény miatt, de akik ingyen tankönyvre igényüket bejelentették, azok kedvezményes áron kaptak könyveket bizonyos tanévekben.^[41] 

A vásárhelyi tanyai állami iskolákban már korszakunk előtt is egységes órarend volt és ez gyakorlat korszakunkban is megmaradt. A tanórák alapegysége 30 perces foglalkozás volt. Egy-egy osztálynak a tanító fél órás tanórát tartott, az önálló foglalkozások viszont gyakran 60 percesek voltak. A tanyai iskolák legtöbbje osztatlan iskola volt, együtt tanult az 1-6. osztály; néhány iskola részben osztott volt, itt az 1-2. és 3-6. osztály tanult egy-egy tanító vezetése mellett. Ilyen lehetőségek mellett egy-egy osztállyal általában két órát foglalkozott egy nap a tanító közvetlenül, a többi órán csendes foglalkozás (vagy későbbi elnevezéssel önálló foglalkozás) volt. A csendes foglalkozásokat gondosan megtervezve ugyanúgy órarendbe állították, mint a közvetlen foglalkozásokat. Érdekessége, hogy általában napi egy csendes foglalkozása az volt órarendileg egy-egy osztálynak, hogy "figyel", ami a legtöbb esetben az eggyel alatta járó osztály számtan órájára való odafigyelést takarta.^[42] 

Egy-egy tanév megkezdése előtt lehetőség volt az órarenden módosítani. 1926-ban az új tanterv bevezetésével a külterületi tanítók jelentős változtatást nem terveztek, mindössze a második osztály számtanórájának számát akarták emelni a rajz és kézügyesség óra rovására. Ezután minimális változások voltak az tanyai iskolák órarendjében, pl. 1929-ben az új tanévre a péntek délutáni órákat felcserélték a szombat délelőtti hittan órákkal. A 30-as években több tanéven keresztül ugyanaz az órarend volt érvényben a tanyai iskolában.^[43] 

A tantárgyak tanításának és a tanítási eredményüknek részletes bemutatása messze túlnyúlik a terjedelmi lehetőségünkön, mindössze néhány tantárgy kapcsán emelünk ki jellegzetességeket.

Ének (tantárgy volt 1-6. osztályban). Tanítása gyakran elhanyagolt volt a tanyai iskolákban. 1926-ban az igazgató arra kérte a tanítókat, hogy lehetőleg hegedűvel tanítsák az éneket, mivel ez a legalkalmasabb hangszer e célra. 1935-ben intézkedés történt, amely a magyar dal megkedveltetéséről szólt, mivel "a magyar dal a magyaros irányban való nevelés igen hatékony eszköze". A tanyai tanítók ígéretet tettek, hogy mind az iskolai, mind az iskolán kívüli munkában fokozottan törekednek magyar dalok megismertetésére.^[44] 

Írás és fogalmazás (tantárgy volt 2-3. osztályban), valamint helyesírás és nyelvi magyarázatok (tantárgy volt 2-6. osztályban). Némelyik iskolánál a palatáblát a felsőbb osztályokban teljesen mellőzték, pedig nem kellett volna. Habár a palatáblának a felsőbb osztályokban való használata pedagógiailag kifogásolható volt, de gyakorlati szempontból, továbbá a drága papír megspórolása szempontjából mégis célszerűnek ítélték. 1931-ben kifogásolták, hogy néhány iskolában az elsősök tintával egész évben nem írtak, csak palatáblára és ceruzával, pedig februártól kezdve az első osztályosokat is tintával kellett íratni.^[45] 

Az 1932-től tanítható zsinórírásról egyetlen apró adat található a tanyai iskolák kapcsán. 1938/39-től tanfelügyelői rendelet alapján, akik a zsinórírást bevezették, használhatták a Angyal-Kun-Ölveczky: Betűország című ábécés könyvét. 1934-ben egy miniszteri rendelet jelent meg írótollak beszerzéséről, amely az rendeletben reformírás elnevezéssel említett íráshoz szükséges. A külterület iskoláinak II. körzete úgy határozott, hogy 1934/35-től a 4-6. osztályokban bevezetik a reformírást. Az 1941/42. tanévvel minden tanyai iskolákban bevezették az álló írást az iratok szerint.^[46] 

Női kézimunka (tantárgy volt 3-6. osztályban). A női kézimunka tanítása minden tanítónőnek kötelessége volt, a nős tanítók iskoláiban a feleségeknek kellett végezni a tanítását. Eredményes munka évi tiszteletdíja 1923-ban 240 K volt, ami a kezdő tanítói fizetés egyhatoda körül volt. Ugyanakkor egy pár évvel későbbi tanévvégi beszámoló szerint a tanítófeleségek ezért a munkáért nem kaptak külön díjazást, de ekkor is biztatták őket a kézimunka oktatására, mert a szülők és gyerekek azt sokszorosan meghálálják.^[47] 

Természettan (vegytan, egészségtan, természetrajz, gazdaságtan, háztartástan - tantárgy volt 5-6. osztályban). Egy korabeli tanév végi összefoglalóban az igazgató rámutatott egy általános hibára: Véleménye szerint sokan azt hitték, hogy a természetrajzi ismeretek tanításánál a súlyt arra kell helyezni, hogy a tanuló el tudja mondani egy-egy állat testének főrészeit, színét, hasznát stb., ahelyett hogy a tanyai iskolában e tárgynál a helyes állattenyésztésről, a különböző fajtákról és azok előnyeiről s a betegségekről beszélgetnének. Ez felel meg a gyakorlati életnek.^[48] 

A testnevelés egyfajta korjellemzőként mutatkozik meg a tanyai iskolák kapcsán is. A testgyakorlás (tantárgy volt 1-6. osztályban). 1928-ban a VKM rendeletet adott ki a testgyakorlás órák számának szaporítására. Ennek kapcsán a külterületi állami iskolák igazgatósága kérte a tanítókat, hogy a tornaórák anyagát úgy válasszák meg, hogy az mintegy előkészítője legyen a levente kiképzésnek. 1930. decemberben a tanfelügyelőség megküldte a tanítói kézikönyveket a testneveléshez, valamint a tantervet a testnevelés gyakorlati végrehajtására.^[49] 

1939. decemberben tájékoztatták a tanyai tanítókat, hogy hangsúlyt kellett fektetni a elemi iskolások katonai előképzésére. Ehhez egy nyomtatott általános kiképzési tervezetet küldtek az iskoláknak, és kiképzési segédletnek a "Kézikönyv a honvédelmi és testnevelési ismeretek elsajátítására", valamint a "Testnevelési utasítás I." című szakkönyveket jelölték ki. Négy fő területet jelöltek ki: szabad gyakorlatok, játékok és terepjátékok, kiképzés puska nélkül, raj és szakasz zártrendje.^[50] 

Az 1946-os új tanterv mástípusú hangsúlyt fektetett a testnevelés órákra. Ennek kapcsán tanfelügyelőségi rendelkezés jött ki tornaruhák készítéséről. A tanyai iskolák tanítóinak testülete azon a véleményen volt, hogy tanyai viszonyok között a tornaruha szükségtelen és ennek beszerzését a szülők anyagi körülményei nem engedik meg.[51] 

Hittan. E tantárgy szintén korjellemző és a külterületen sajátos vetülete volt. Az idős tanyasiak gyakran mondják visszaemlékezéskor, hogy nem szerették, aminek oka az is, hogy a fagyoskodást jelentette nekik a hittanra járás. Ugyanis legtöbb iskolában csak egy hitfelekezetnek tartottak hittant, így a másik hitfelekezethez tartozó gyerekeknek a messzebb levő szomszéd iskolába kellett átjárni, és ez a hosszú gyaloglás a szegénység miatt alulöltözött gyerekeknek hideg időben nagyon rossz volt.

Hittannál a fő cél a vallásos érzés és hitbeli tudás fejlesztése volt. Tanév végén hittan vizsgákat is tartottak, melynek lebonyolítását némely iskoláknál az illető egyház végezte, máshol a rendes tanév végi vizsgával együtt tartották meg és az eredményekről a külterületi igazgató jelentést tett az illetékes egyházaknak. A hittan órarendbe iktatására később visszatérünk, tantárgyi vonzata csak néhány iskolában volt. A határ keleti részén a lakosság jelentős része evangélikus volt, így a tanulók három felekezethez tartoztak, nagy százalékban az evangélikushoz. Mivel a lelkészek és az egyházak egyaránt követelték, hogy felekezetükhöz tartózó növendékek részesüljenek szabványos két-két órai hitoktatásban, ezeknél az iskoláknál az órarendet meg kellett változtatni. A közismereti tárgyakat össze kellett vonni bizonyos mértékben az aranyadhalmi, cinkusi, fecskésparti, fehértóparti, kardoskúti és tatársánci iskoláknál.^[52] 

A hittanhoz kapcsolódott istentiszteleteken való részvétel. 1929. március elején elrendelték a rendszeres templomba járást Vásárhelykutashoz és Kardoskúthoz közeli iskoláknak a tavaszi jó időjárás beköszöntése után.^[53] 

1947. áprilisban érkezett meg a tanyai iskolákhoz a tanfelügyelői utasítás, amely szülői értekezlet tartását írta elő, amelyen tájékoztatni kellett a szülőket arról, hogy ezután a vallásoktatás választható tárgy lesz. A fennmaradt jegyzőkönyvek szerint a legtöbb iskolánál a szülők egyhangúlag kérték a hittanoktatást. Hozzáfűzték, hogy vallás nélkül nincs erkölcsös élet, a hittan továbbra is kötelező fő tantárgy legyen és annak tanítása az iskola keretén belül történjen. Ugyanakkor kérték a tanítót és a hitoktató lelkészeket, hogy se istentiszteleteken, se hittanórán ne politizáljanak.^[54] 

Az elemi népiskolák számára az 1905-ös tanterv és utasítás volt a meghatározó dokumentum az első világháború után, majd 1925-ben jelent meg az új népiskolai tanterv. A külterületi tanítók ülésén 1926. februárban részletesen foglalkoztak vele. Hiányolták, hogy akkor, amikor a tanyai iskolákat előtérbe helyezték, nincs speciális tanyai tanterv, amely a tanyai iskolázás különleges körülményeinek tekintetbe vételével készült volna. A tanyai iskolák októberig üresek - hiába minden szigor. A téli hónapokban a tanítást 9 óra előtt kezdeni és délután 3 óránál tovább tartani nem lehet a rossz utak miatt és a nagy távolságok miatt, ahogyan sok gyerekek iskolába jár. Heteket tesznek ki azok a napok, amelyeken a rossz időjárás miatt csak az iskolához közeli tanyából járhatnak iskolába a gyerekek. Tehát tanyasi iskolában a tanításra rendelkezésre álló idő olyan rövid, hogy az új tantervben előírt anyagot elvégezni is alig lehet, becsületesen feldolgozni végképp nem lehet. Szerencsésnek tartották a tanterv által bevezetett A és B évek rendszerét, amellyel az amúgy is gyér létszámú ötödik és hatodik osztályban nagy időmegtakarítást lehet elérni. Úgy vélekedtek, hogy nagyon csalódnak azok, akik ezután jellemesebb és tanultabb embereket várnak felnőni. Nem az a baj, hogy eddig keveset nyújtott az iskola, hanem, hogy 12 éves korban befejeződött a mindennapi nevelés és tanulás, abban a korban, amely a jellemkifejlődés ideje. Célravezető a nyolcosztályos iskola, vagy a 9 éves kezdő életkorra épített hatosztályos iskola lenne. Az új, 1925-ben megjelent tanterv követelménye éppen a nyolcosztályos iskola számára lenne megfelelő - vélekedett a külterületi tanítóság. A következő tanév végén már sokkal barátságosabb vélemény volt az új tantervről. Megállapították, hogy az jó, és nem azért, mert új, hanem mert közelebb áll a gyakorlati élethez.^[55] 

1932-ben új tantervi utasítás jelent meg. A külterületi tanítók rendszeresen foglalkoztak értekezleteiken az új utasítások szerinti tanítás módszertani kérdéseivel. A tanítók jó véleménnyel voltak az új tantervről, ugyanakkor sajnálták, hogy az elemi iskolához a középiskola nincs hozzáhangolva s így az elemi iskola után a középiskolában a növendékek nem tudják megállni a helyüket. Az 1941. évi nyolcosztályos népiskolai tanterv és a hozzá kiadott utasítás hathatós bevezetéséhez pedagógiai szemináriumokat rendeztek, amelyeken a tanyai tanítók is részt vettek.^[56] 

1946-ban megjelent az általános iskola első tanterve. 1947 tavaszán össze kellett foglalniuk a tanyai tanítóknak a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat, ötleteiket és a nevelőtestület állásfoglalásáról jelentést kellett küldeni a tanfelügyelőséghez. A tanyai tanítók azon a véleményen voltak, hogy az általános iskolai tanterv kibővült célú és kibővült tartalmú tananyaga az egytantermes tanyai iskolák nevelőit nehéz helyzetbe hozta, különösen a felső tagozatokban. Kifejtették, hogy a tanterv követelményeinek megvalósításához megfelelő iskolaépületek is kellenének, minden tanyai iskolát kéttantermessé kell alakítani (de a nem megfelelő iskolaépülteket nem toldozgatni kellene, hanem újakat építeni helyettük). Ezekben a kéttantermes és két tanerős iskolákban tanulna az alsó tagozat, ugyanakkor a felső tagozatosok részére körzetenként (6-8 iskola alkotna egy körzetet) internátussal ellátott többtantermes iskola épülne, ahol teljes szakoktatás lenne.^[57] 

A tanyai tanítók testülete azon az állásponton volt, hogy házi feladatot csak a lehető legszükségesebb esetben szabad adni. A tanyán, ahol a gyermekek reggel 8 órától délután 4 óráig iskolában vannak, a nap többi részére a gyerekeknek szüksége van. Különben is, ha a gyermek nem érti a feladatot, megcsinálja helyette a szülő és így teljesen értéktelen a munka.^[58] 

A tanfelügyelő 1926 tavaszán tanulmányi versenyek lebonyolítását rendelte el, amelyet ezután a rendszeresen megtartottak tanév végén. A versenyt 4., 5. és 6. osztályosok részvételével rendezték; osztályonként egy-két tanuló vett részt egy iskolából. A 4. osztálynak számtanból, helyesírásból, olvasásból és földrajzból. Az 5. és 6. osztályosoknak számtanból, fogalmazásból, történelemből és földrajzból voltak feladatok. A legjobb eredményt elért tanulók könyvjutalmat kaptak.^[59] 

Tehetséggondozásról, azaz a tehetséges gyerekek külön képzéséről először 1934-ben lehet olvasni a tanyai iskolák iratai között a zenei tehetségek felkarolására. 1938-ban a hódmezővásárhelyi református egyház a szegény sorsú tehetséges református tanyai fiúgyerekek kitanítása érdekében internátus létesítését határozta el. Ez az internátus értékadó jellegű volt, ezért a középiskolás és felsőbb tanulmányokra való előkészítést céljait szolgálta. Az internátus megbízott szervezője, Szathmáry Lajos felhívást adott közre, amelyben buzdította a tanyai tanítókat, hogy tehetséges gyerekeket küldjenek felvételi vizsgálatra. Az internátus ígéretet tett arra, hogy a tanuló az érettségi letétele után képességeinek megfelelő egyetemi illetve főiskolai tanulmányokat folytasson s diplomát szerezzen.^[60] 

A tanfelügyelő a korabeli tanügyigazgatás fontos tisztviselője volt. A tanfelügyelőségek hatósága egy-egy megyére terjedt ki, így a vásárhelyi tanyai iskolák ellenőrzését Csongrád vármegye kir. tanfelügyelője látta el. A tanfelügyelőség Szentesen volt 1925. novemberig, amikor Szegedre helyezték. Az év végén kezdeményezték visszahelyezését, melyhez a hódmezővásárhelyi külterületi állami tanítók nyilatkozatát is kérték, az viszont elzárkózott az állásfoglalástól. A tanfelügyelő csak kevés alkalommal tett látogatást a vásárhelyi tanyai iskolákban, de már az 1925/26. tanévben tett látogatása alkalmával is igen elégedett volt a hódmezővásárhelyi külterületi iskolákban talált eredménnyel. Örvendetesnek találta a tanyai népoktatás ilyen előrehaladottságát. A tanügy-igazgatási rendszer átszervezésével a tanfelügyelői tisztség 1949-ben megszűnt.^[61] 

A hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi iskolák elsődleges ellenőrzője az igazgató volt. Ezt a tisztséget mindig olyan személlyel töltötték be, aki korábban tanyai tanító volt. Az iskolák nagy száma miatt az igazgatói teendőket kétfelé osztotta a minisztérium. 1922-ben, majd 1930. augusztusban az iskolákat három körzetre osztották. Ezek szerint a I. körzetbe 11, a II. körzetbe 17, a III. körzetbe 13 iskola került; az I. körzet iskoláiból a mártélyi iskola három tanerős volt. A tanerők közül az I. körzetbe tartozott 18 tanító, a II. körzetbe az igazgatóval együtt 15 tanító, a III. körzetbe az igazgatóval együtt 17 tanító.^[62] 

Az igazgatók rendszeresen látogatták az iskolákat, ellenőrizték a pedagógiai munkát, módszertani tanácsokkal segítették a tanítókat. Az iskolalátogatások célja a jól irányított oktatás megteremtése volt, ennek biztosítására a tanfelügyelőség rendszeresen határozott utasításokat adott. Kijelentette: Elvárja, hogy tanítás alól felmentett igazgatók minden idejét a legsűrűbb és leglelkiismeretesebb iskolalátogatás kösse le. Elvárja, hogy e tekintetben kifogás ne legyen, ha mégis akadálya lenne az iskolalátogatásoknak, akkor a VKM-hez tegyenek panaszt az igazgatók. Egy-egy iskolalátogatás két órahossznyi volt általában.^[63] 

Az iskolai évnek a rendelet értelmében minimum 190 munkanapnak kellett lennie. A Közigazgatási Bizottság engedélyezhette ugyan a tanév megrövidítését, de egyrészt a munkanapok számának 150-nél kevesebbnek nem volt szabad lennie ebben az esetben sem, másrészt csak a 10 éven felüli tanulók, azaz a 4-6. osztályosok számára volt engedélyezhető.^[64] 

A beiratkozás a korszak elején még nem volt szigorú időhatárok közé helyezve. 1927-től már szabályozva volt, eszerint a beiratkozásra 3-5 nap volt kijelölve június végén vagy július elején, majd ősszel az első tanítási nap előtt volt két pótbeírási nap. Azonban pótbeíratások alatt sem iratkoztak be teljes számmal a tanyai iskolák növendékei, a tankötelesek jelentkezése az iskoláknál egész szeptemberben elhúzódott, ami miatt a tanítás lassan zökkenhetett rendes kerékvágásba.^[65] 

1919-ben a tanév, a régi szokásoknak megfelelően, október 1-én kezdődött, de az iskolákat többször be kellett zárni, rendes tanítás csak február 18-tól kezdődött, sőt volt olyan iskola is, ahol csak április 1-jén indult meg a munka. 1920-tól már szeptember elején kezdődött a tanév, leginkább szeptember 5-10. körül, olykor szeptember 1-jén, ám előfordult 15-i tanévkezdés is. A tanítók aug. 25-én kötelesek voltak szolgálati helyükön megjelenni.^[66] 

A külterületi állami iskolák igazgatósága 1922-ben kérte a tanfelügyelőségtől, hogy a tanyai iskolákban a tanítás ne szeptember, hanem október 1-jén kezdődjön, mint az a múltban volt. Ugyanis a tanyai körülmények között a szeptember hónap a tanításban elvesztett hónap, mert a tanyások változása miatt, mely szeptember végén szokott lenni, minden iskolában olyan nagymérvű változás van, hogy a tanító emiatt nem tud rendes munkát végezni. Azonkívül a mezőgazdaságban is olyan sok munka van még szeptemberben, hogy - a szülők, ha be is íratják a gyerekeket, de nem járatják - ebben a hónapban nagyon rendetlenül járnak a tanulók az iskolába. "Ha október 1-jén kezdődik a tanítás, akkor pár nap alatt együtt van a tanulók serege és azonnal kezdetét veheti a komoly munka és kilenc hónapi szorgalmi idő mellett az egész tananyagot elvégezhetik." A tanfelügyelő nem teljesítette a kérést, így 1929-ben a külterületi iskolák igazgatósága részéről ismét felmerült az a javaslat, hogy a helyi viszonyok miatt a tanév október 1-jén kezdődjön.^[67] 

1941/42-ben, a nyolcosztályos népiskola bevezetésével az alsó tagozatosoknak szeptember elején kezdődött a tanév, a felső tagozat csak október 15-től járt iskolába. Ugyanúgy október 15-én kezdődött a tanév a felsősöknek 1942-ben. 1943-ban a tanévkezdést november 3-ra halasztották rendeletileg. Ekkor a tantestület alakuló ülése is október 27-én volt, és 28-30-ára határozták meg a beiratkozást. A következő tanévekben már szeptember elején kezdődött a tanítás.[68] 

A tanév vége június 10-15-én volt általában. Eltérések ebben is voltak, például az 1920/21 tanévet egyes iskolákban hamarabb be kellett zárni s a vizsgákat korábban meg kellett tartani a kanyarójárvány miatt - ugyanakkor volt olyan is, amikor a tanév több iskolában június végéig elhúzódott. 1929-ben a külterületi iskolák igazgatósága részéről felmerült az a javaslat, hogy a tanév július első napjáig tartson, amennyiben a helyi viszonyok miatt október 1-jén kezdődne. A tanítóknak még néhány napig az iskolánál kellett maradniuk, és az év végi adminisztrációt megcsinálni, csupán 1931-ből van eltérő rendelkezésről adatunk. Ekkor tanfelügyelői rendeletre a tanítók kötelesek voltak július 1-ig állomáshelyükön maradni, hogy a felhalmozott munkát elvégezhessék és felettes hatóságaik rendelkezésére álljanak. Aki nyáron elutazott valahová, annak az elérhetőségét és az iskolakulcs helyét az igazgatóságon be kellett jelentenie.^[69] 

A vizsgázatás rendjéről miniszteri utasítás rendelkezett. Az iskolahatósági utasítások szerint a vizsgavezető elnök jelölte meg a vizsgálati tárgyak sorrendjét, ő szólította fel feleletre a tanulókat. A vizsgán minden tanulónak felelni kellett valamely tantárgyból. A vizsgálat három óránál tovább nem tarthatott. A vizsgák beosztásáról szóló iratokból megállapítható, hogy egy-egy vizsgáztató elnök vezetése alatt naponta kettő, olykor három vizsgát tartottak. A vizsgákra legtöbbször kettő órahossznyi időt terveztek be iskolánként, amiből látható, hogy a tanulók kikérdezése másfél óránál tovább nem tartott, mivel adminisztrációs munkát is kellett végezni a vizsga alkalmával, és a másik iskolához való átéréshez is idő kellett. A hittanvizsga a tantárgyi vizsgáktól külön is megtartható volt, és gyakran meg is tartották. 1928-ban például a katolikus hittan vizsga május második felében volt, több iskolánál istentisztelettel egybekötve s ugyanakkor a gyónást is megtartották. Ezekhez az iskolákhoz a szomszédos iskolák növendékeit is el kellett vinni.^[70] 

A tanórai foglalkozások alapegysége 30 perces volt. Szünetek ugyanakkor csak óránként voltak. Ebből adódóan a csendes foglalkozások, vagy későbbi elnevezéssel önálló foglalkozások között voltak 50 vagy 55 percesek is, attól függően, hogy milyen hosszú szünetet tartott a tanító. Gyakran előfordult, hogy 9-kor, 11-kor és du. 2-kor csak ötperces szünet volt, és csak a 10 órai, valamint a du. 3 órai szünet volt tízperces.^[71] 

A tanítási nap reggel 8-kor kezdődött és du. 4-ig tartott. 12-től 13:30-ig ebédszünet volt. Azokon a napokon, amelyeken hittan volt délután, két óra ebédszünet volt, a hittan órák du. 2-kor kezdődtek. A téli hónapokban a tanítást hamarabb abba kellett hagyni a korai sötétedés miatt. Befejezésére határozott időpontot nem adtak meg, rendszeresen csak annyi utasítás volt, hogy a tanulókat olyan időben engedjék haza, hogy világossal hazaérjenek.^[72] 

A tanítási hét fel volt osztva: a hét 6 napján volt tanítás, ebből az 1-4. osztály 5 napot járt iskolába, szerdán az ismétlő iskolásoknak volt tanítás. Szombaton csak 10-ig voltak tanórák, ezután hittan volt. Mivel a vásárhelyi tanyasiak jellemzően két - katolikus vagy református - hitfelekezet valamelyikéhez tartoztak, ezért az egyik hitfelekezethez tartozóknak délelőtt volt két óra hittan, a másik felekezethez tartozóknak délután. Volt olyan tanév, amelyben a tanfelügyelőség engedélyezte, hogy a szombat délelőtti hittant pénteki délutánra cseréljék, így ezekben a tanévekben pénteken és szombaton csak délig voltak tanórák és az egyik felekezethez tartozó gyerekek pénteken, a másik felekezethez tartozók szombaton csak délig voltak iskolában. A határ keleti részén a lakosság jelentős része evangélikus volt, így a tanulók három felekezethez tartoztak, ott bizonyos tanévekben több iskolában csütörtökön délután is volt hittan, de mind a csütörtöki, mind a pénteki hittan után voltak még közismereti órák.^[73] 

A váltakozó rendszer sajátossága volt korszakunk tanyai iskoláinak, és azt jelenttette az húszas években, hogy a tanulók egyik fele délelőtt, a másik fele délután járt iskolába. A rendelkezésre álló iratok szerint a 3-6. osztályosok jártak délelőtt, és az 1-2. osztályosok jártak délután. Ezzel a megoldással elég jó arányban sikerült az óraszámokat felosztani az osztályok között. A korabeli órarendek szerint délelőtt 8-tól 12-ig volt tanórai foglalkozás, szombaton csak 8-tól 10-ig, így 22 órahossza jutott 4 osztályra. Délután fél kettőtől 4-ig volt tanítás, ám szerdán és szombaton nem volt, tehát 10 órahossza jutott 2 osztályra. Ettől eltértek télen, rendkívüli hideg időszakokban, olyankor egyik nap az 1-2. osztály, másik nap a 3-6. osztály járt iskolába. 1921/22-ben kérvényezték a tanfelügyelőségnél a kisegítő tanító alkalmazását a bodzásparti és a kispusztai iskolákhoz, hogy a váltakozó rendszer mellett az egyik az alsó két osztályt, míg a másik a felsőbbeket oktatná, amint ez már Kardoskúton és Mártélyon évek óta be volt vezetve.^[74] 

Az iskolai ünnepek tartását a rendtartási utasítások írták elő. A megtartott ünnepélyekről jelentést kellett tenni a tanfelügyelőségnek. A jelentés általában pár soros volt, pl. 1926-ban a nemzeti ünnep után az iskolaigazgató leírta, hogy a vezetése alatt álló iskolák március 15-én mind megtartották a hazafias ünnepeket. Iskolai ünnep volt március 15., a szabadságharc emlékünnepe, május utolsó vasárnapja, a Hősök Napja. Néhány napról meg kellett emlékezni tanórai keretben, ilyen volt április 11., az 1848-as törvények szentesítésének emlékünnepe; május 2., az ezredévi emlékünnepély; május 18., az első hágai békekongresszus emlékére tartandó nap. Az iskolát fel kellett lobogózni augusztus 20-án, Szent István napján, mint nemzeti ünnepen. Emellett további iskolai megemlékezéseket írtak elő, legtöbbször évfordulókat. Ilyen volt pl. a mohácsi vész 400. éves évfordulójának megünneplése 1927. februárban, a trianoni elleni tiltakozás erősítése és állandósítása június 4-én. Továbbá alkalmi ünnepet is kijelöltek, mint pl. 1938. június 27-ét, amikor a szent jobbot hozó aranyvonat Hódmezővásárhelyre érkezett és a tanfelügyelő utasítást adott ki, hogy a kopáncsi és mártélyi állomáson minél több gyerek vonuljon fel a fogadására; de említhetjük 1940. szeptember 10-ét is, amikorra a VKM rendelt el iskolai ünnepély tartását Erdély visszacsatolásának megünneplésére. Végezetül meg kell említeni a korabeli akció jellegű rendezvényeket, mint pl. a tanfelügyelőség által elrendelt alkoholellenes nap megtartását 1935. februárjában, a farsang idején.^[75] 

Karácsonyi ünnep tartásáról 1927-ből van először adatunk. Az igazgatóság kérte a tanyai tanítókat decemberi gyűlésükön, hogy tartsanak karácsonyi ünnepélyt, állítsanak karácsonyfát, mert üdvös és emlékezetes. Több iskolánál meg is tartották a karácsonyi ünnepet, mely a korabeli értékelés szerint a vallásos és erkölcsös nevelés jegyében zajlott és igen jótékony hatása volt. Az igazgatói jelentés szerint 1930-ban is több iskolánál rendeztek ünnepélyt a tanítók; a II. körzet iskoláiban 1939-ben mindenhol tartottak szeretet ünnepet december 17-én vagy 24-én: karácsonyfát állítottak és szeretetcsomagot osztottak szét. - Az 1945 utáni időszakból több részletes beszámoló fennmaradt karácsonyi ünnepélyről, de ezek már teljesen politikai, mozgalmi hangvételűek.^[76] 

Az "Anyák napja" ünnepélyt 1928-ban rendeztette meg a VKM kísérletképpen, majd 1930-tól rendelte el az iskolák számára. A vásárhelyi tanyasi iskolákban is megtartották ettől kezdve ezt az ünnepséget az anyák tiszteletére. Az ünnepségen minden iskolában nagy számmal voltak jelen az édesanyák is - olvasható gyakran a tanév végi összefoglalókból. Az 1945 utáni időszakból 1948-ból maradt fenn olyan jelentés, hogy anyák napját megünnepelték egy-egy iskolánál.^[77] 

A hősök napja még az első világháború idejére nyúlik vissza, de 1928-ból található az első utasítás a megünneplésére. A harmincas években minden tanév végén megrendezték az iskolák ezt a napot. Amelyik iskolánál hősök emlékoszlopa, vagy a tanteremben emléktábla volt, ott az előtt tartottak ünnepet emlékbeszéddel, szavalattal és énekkel, továbbá koszorút és virágot helyeztek el egyúttal. A tanítók közreműködésével állítottak emlékoszlopot 1924/25-ben több tanyai iskola mellett az első világháborúban elesettek emlékére, illetve helyeztek el emléktáblát az iskola falán a hősi halottak nevével. Emlékoszlopot emeltek a vereskutasi, kardoskúti, fehértóparti és vásárhelykutasi iskolánál, emléktáblát helyeztek el a sóshalmi, belsőerzsébeti, külsőerzsébeti és téglásszéli iskola falán. A negyvenes években e naphoz kapcsolódóan előírás volt az emlékek gondozása.^[78] 

A madarak és fák napját 1906-tól kezdve kellett ünnepelni, de korszakunk elejére feledésbe merült. 1931-ben ismét elrendelték, amely ezután rendszeres lett, és több iskola együtt tartotta meg majálissal egybekötve. A gyerekeknek beszéltek a hasznos és káros madarakról, továbbá a fák hasznáról, majd alkalmi énekek és szavalatok hangzottak el minden iskola növendékei részéről. Ezt követően közös játékot tartottak a lányoknak és fiúknak tanítói irányításokkal.^[79] 

Május 1. - Az 1947/48. tanévről a második körzet több iskolájából úgy számoltak be, hogy megünnepelték május 1-jét, a munka ünnepét.^[80] 

Az évfordulók közül nem mehetünk el említés nélkül amellett az egy mellett, ami a vásárhelyi tanyasi iskolák sajátja volt: 1928-ban megünnepelték a külterületi iskolák államosításának 25. éves évfordulóját. Ennek alkalmából értesítőt adtak ki. Ez az 1927/28. tanév végén kiadott nyomtatott füzet tartalmazta a tanyai iskoláztatás történetének rövid áttekintését, majd sorra az egyes iskolák rövid bemutatását az elmúlt tanév tanulói névsorával és azok átlagos eredményével. Egyúttal egy tablót állítottak össze a külterületi iskolákról. Az ünnepet június 23-án, szombaton tartották tantestületi díszgyűléssel egybekötve. A jubileum alkalmából Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter levélben köszöntötte a hódmezővásárhelyi külterületi tanítókat, valamint köszöntötte a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége is - levelében országos jelentőségűnek nevezve a hódmezővásárhelyi tanyai tanítók sok évtizedes munkáját.^[81] 

Tanévközi szünet kétszer volt egy-egy tanévben: karácsonykor és húsvétkor. A karácsonyi szünet általában december 20-án kezdődött és január 3-ig tartott. Eltérés csak akkor volt, amikor a tüzelőanyag hiány volt a tanyai iskolákban, vagy rendkívüli hideg volt, valamint az 1930. évi és 1940. évi népszámlálásokkor, mert a tanítóknak kellett végezni az összeírásokat. Egy-egy példa az előző kettőre: 1922/23-ban jan. 8-ig tartott volna a téli szünet, azonban a tanítás megkezdése a legtöbb iskolában tavaszra maradt a tüzelőanyag hiánya miatt. 1942/43-ban a kemény tél miatt a karácsonyi szünet január 25-ig tartott. A tavaszi szünet vagy húsvéti szünet rendszeresen virágvasárnaptól húsvét másnapjáig tartott. - Tanévközi kényszerszünetet kellett elrendelni tüzelőanyag hiánya, rendkívüli hideg vagy járvány miatt, de alkalmi jellegű iskolaszüneti napok nagyon ritkán voltak.^[82] 

Korszakunkat szinte teljesen végigkíséri a jelentős hiányzás. Csupán a negyvenes években kezdett csökkenni és csak 1945 után állt be egy 21. századi értékítélettel elfogadható szintre. A korabeli iskolai anyakönyvi naplóban gyakran szerepel a "sok mulasztása miatt nem osztályozható" bejegyzés. Különösen áll ez az ismétlő iskolásokra. Azonban a mulasztás oka a naplókból nem derül ki; nem lehet tudni, hogy betegség miatt, ruhátlanságból adódó téli otthonmaradások miatt, vagy a gyerekek munkába bevonása miatt hiányozott sokat egy-egy gyerek. A hiányzások jelentős része adódott abból az okból, amelyről sem a szülők, sem a gyerekek nem tehettek, ám a tanyasi iskoláztatás jellegzetessége volt: az időjárás. Például 1932. decemberben a nagy hó miatt napokon keresztül csupán a közeli tanyákból járt 5-10 tanuló. Rendszeresen lehet találkozni olyan feljegyzéssel, hogy a zivataros idő miatt csak nagyon kevesen voltak az iskolában. A rácúti iskola tanulói közül 49-en hiányoztak az egyik rossz idő alkalmával.^[83] 

A nyolcadik osztály bevezetésének gondolata a tanyai tanítóság előtt is messze nyúlt vissza. Már 1926-ban úgy vélekedett néhány tanyai tanító, hogy az elemi iskolai oktatásban jelentős javulást csak a nyolcosztályos képzés bevezetése hozna. Az elemi iskola hat osztálya akkor sem megfelelő, ha azt minden gyermek elvégezné - vélekedtek az egyik tantestületi ülés alkalmával 1927-ben.

1941/42-től a vásárhelyi tanyai iskolákban megnyíltak a 7. osztályok, majd 1942/43-tól a nyolcosztályossá váltak. Az új oktatás nagy munkateljesítményt kívánt a tanítóktól. A kezdet nehézségei közül a legsúlyosabb az volt, hogy nem volt megfelelő tankönyv. Az 1945 előtti nyolcosztályos iskolában turnusrendszer volt, A és B évekkel, amikor az 5-6. és 7-8. osztály egy anyagot tanult, tehát lényegében csak 6 osztállyal foglakozott a nevelő. A nyolcadik osztályt követte egy kilencedik év, amelynek neve gyakorló év volt.^[84] 

Az általános iskola intézményével először 1945 szeptember 1-jéről lehet olvasni a tanyai iskolák iratai között. 1946 nyarán a tanyai iskolák tanítói foglalkoztak az miniszteri rendeletek szerinti általános iskola megvalósításának kérdésével. Arra a véleményre jutottak, hogy sajnálatos, de a vásárhelyi tanyavilág sajátos körülményei között teljes egészében megvalósítani még nem lehet. 1947-ben vázoltak egy elképzelést, amely internátussal ellátott körzeti általános iskolai rendszert célzott meg Hódmezővásárhely külterületére. Központok lettek volna Mártélyon, a kopáncsi iskolánál, Vásárhelykutason, Kardoskúton, a kenyereparti iskolánál és a belsőerzsébeti iskolánál. Ugyanakkor hozzátették, hogy az internátus létesítéséhez elegendő pénzen túl még törvény is szükséges, amely kötelezné a szülőt, vagy gondviselőt gyermekének odaadására. Eközben hangsúlyozták, hogy az internátusra szükség lenne, mert a csak körzeti iskolák szervezete nem fejlesztené a vásárhelyi külterületi oktatást, ugyanis rossz időben, nyakig érő sárban, víztől borított utakon 3-7 kilométert, esetleg még nagyobb út megtételét nem lehet elvárni az iskolás gyerekektől.^[85] 

Az általános iskola megnevezést csak azokra az iskolákra lehetett használni, amelyik legalább kéttanerős volt, 50 feletti tanulólétszámmal. 1949-ben egy VKM által bekért statisztikai adatgyűjtésen a külterületi iskolák első körzetéből általános iskolának tüntették fel a bodzásparti, gorzsai, mártélyi, tegehalmi és vajháti iskolákat, a többit népiskolának jelölték meg. Az általános iskolákhoz anyaiskolát is feltüntettek, mindegyikhez a Damjanich u. II. sz. ált. anyaiskola van írva.^[86] 

1948 augusztusban küldte a tanfelügyelőség az értesítést, hogy az 1948/49. tanévvel a minisztérium a dolgozók általános iskoláját minél több iskolában meg fogja nyitni. A dolgozók általános iskolája a felnőttoktatás intézménye volt, amelyben 480 órás tanév volt, és egy év alatt az 5-8. osztályról bizonyítványt lehetett szerezni. A miniszteri rendelet értelmében 15 jelentkező esetén a dolgozók általános iskolája (5-8. osztály) már megnyitható volt, viszont az iskolába való felvételre megszorítások voltak. Csak azt lehetett felvenni, akinek a felvételéhez hozzájárult az üzemi bizottság, vagy ha ilyen nem volt, akkor az illetékes szakszervezet. Ha ilyen sem volt, akkor a Szakszervezeti Tanácshoz kellett fordulni.

A tanév szeptember 1-től június 30-ig tartott, de azokban az iskolákban, ahol tanulóknak legalább a fele mezőgazdaságban dolgozott, a tanévkezdés november 1-re eltolható volt, és a tanítás a mezőgazdasági dologidőben szüneteltethető volt. A dolgozók iskolájának intézményéről a tanyai tanítókat az 1948649. tanév évnyitó tantestületi ülésén tájékoztatták, egyúttal utasították őket, hogy a dolgozók kultúrájának felemeléséből jelentősen vegyék ki részüket.^[87] 

A hódmezővásárhelyi külterületi állami iskolák iratai szerint a tanyai iskolák berendezése, felszerelése magába foglalta a korszak iskolai tárgyait. Néhányról említést teszünk a következőkben.

A tanterem szokásos berendezési tárgya volt a kanta, bádog víztartó edény, ivóedény és hozzátartozó állvány vagy asztalka, lavór (mosdótál), lenvászon törölköző, szemétlapát, köpőcsészék (legtöbb iskolánál 3 darabot sorolnak fel); tanítói asztal, székek, tanszerszekrény; órarendkeret (egy képkeret az órarendnek), falióra; kályha, bádog szeneskanna, szeneslapát, piszkavas, fali hőmérő, lámpa. Néhány iskolánál említenek 10 literes olajoskannát, ablakrolókat. Tanítói asztal része volt tintatartó talpazattal (némely iskolánál csak egy tintásüveget soroltak fel). - Az iskolaudvar tartozéka volt sártisztító vas, lábtörlő vasrács, a tanító részére nyári sütőkemence. A tanítói lakásban több iskolánál cserépkályhák voltak, a tanítói lakás része volt a konyhában egy takaréktűzhely. - Az iskolai felszerelései tárgyak közé tartozott néhány iskolánál vizes lajt és kocsi; olyanoknál, ahol nem volt iható vizű kút, így a jó vizet hordani kellett.^[88] 

Egy konkrét eset az 1926-ban a kardoskúti és aranyadhalmi új iskolához megrendelt berendezés listája: 24 iskolai pad, 1 tanítói asztal, 1 asztal alá való dobogó, 4 szék, 1 db álló fekete tábla, 1 falon függő fekete tábla, 1 iratszekrény, 2 fogas 50-50 foggal, 6 db képkeret, 4 db vasból készült sártisztító rács.^[89] 

Klasszikus taneszközök voltak a számológép, állványon álló tábla, falitábla, métergyűjtemény, térképek, métermérték gyűjtemény, természetrajzi ábrák. Térképek közt felsorolták a következőket: Magyarország általános térképe, Magyarország hegy- és vízrajzi térképe, Európa hegy- és vízrajzi térképe, a Föld képe féltekékben, Csongrád vármegye térképe, Hódmezővásárhely belterületének térképe, Hódmezővásárhely külterületének térképe - ezek közül nem volt meg mind az összes tanyai iskolánál, viszont a legtöbbnél volt földgömb. A szemléltető képek közt olvasható: történelmi szemléltetőképek (történelmi képsorozat), beszéd- és értelemgyakorlat szemléltető képek, zsinórírás falitábla sorozat, földrajzi falikép-sorozat, egészségtani képsorozat. Többször olvasható a felsorolásokban továbbá: fali olvasó táblák első osztály számára, mozgatható betűk. További szemléltető eszközök: mérősúlyok (súlymértékek), métermértékek gyűjteménye és métermértékek szemléltető táblája. Néhány iskolánál írtak fizikai felszerelést.^[90] 

A tanulók tanfelszereléséről ritkán tettek említést az iratokban. Feltehetően csak a legszükségesebb eszközöket vették meg a legtöbb tanyasi kisdiáknak. 1923-ban a VKM rendeletileg engedményt adott a tanfelszerelés redukálására, mivel nyilvánvaló volt, hogy a drágaság miatt nagyon sok gyereknek nem tudják megvásárolni szülei az összes szükséges felszerelést. A rendelkezés korlátokat is szabott, nem lehetett mellőzni a hittan könyvet, ábécés könyvet, olvasókönyvet; palatáblát és palavesszőt az első és második osztályban; nem lehetett mellőzni a legszükségesebb írófüzeteket, tollszárat, tollat, irónt és a rajzoláshoz szükséges legolcsóbb papírt. Mindezeket az összes gyermek részére akár szülők útján, akár segélyezés útján biztosítani kellett. A kézimunkát a szükséges óraszámban tanítani kellett, ezért a rendelet kimondta, hogy ha a tanterv által megállapított munkához az anyagot megszerezni nem tudják, hozzanak a tanulók hazulról bármiféle javításra szoruló munkadarabot.^[91] 

Korszakunk két járvánnyal kezdődik: 1918 őszén a tanévkezdés után néhány nappal az összes tanyai iskolát be kellett zárni spanyolnátha miatt. Közel egy hónapig szünetelt a tanítás. Decembertől újabb iskolabezárásokat kellett elrendelni járványos betegség miatt. Kisebb járványok többször is voltak a tanyasi iskolások között. 1921-ben amellett, hogy több iskolát is be kellett zárni kanyaró továbbterjedésének megakadályozása érdekében, néhol az évzáró vizsgát is megtartották május végén június elején.

Átlag 8-15 gyermek betegedett meg évenként ragályos betegségben a húszas évek végén. Megbetegedés gyanúja esetén a gyermeket a betegség fertőző voltára figyelmeztette a tanító, és fokozott tisztaságra intette. A ragályos betegség legkisebb jelére a gyereket azonnal hazaküldte, a szülőket a beteg gyermek elkülönítésére figyelmezette. A beteg gyermek testvérét sem engedte iskolába jönni. Más tanító hozzátette, hogy szólt a gyerekeknek, hogy a ragályos betegségben levő tanulótársukat nem szabad látogatniuk. Betegség esetén a hivatalos orvosi látogatás megtörténtéig a tanító a következő intézkedéseket végezte: jelentést tett az igazgatóság útján a tiszti orvosnak, kérte az orvosi látogatást, megtiltotta a fertőzött helyről a tanulóknak az iskolába járást. A felgyógyult tanulók csak orvosi bizonyítvány bemutatása után látogathatták az iskolát. Járványos betegség észlelése esetén, ha iskolabezárást rendeltek el, akkor az iskola helyiségeinek kimeszelését a bezárás ideje alatt elrendelték.^[92] 

A kötelező oltásban résztvevők nyilvántartását az iskolák kezelték. Az újraoltandók névsorát tanítóknak kellett összeállítani és határidőre beterjeszteni. A névsornak tartalmaznia kellett minden 9 évet betöltött, újra nem oltott tanulót, és minden újraoltottat, akinek az újraoltása nem sikerült.

Gyakran lehet olvasni az iratokban vörhenyes, kanyarós, diftériás megbetegedésekről. 1930-as években rendre márciusban tartották a tavaszi újraoltásokat, és az első osztályosok diftéria elleni védőoltását. Újraoltani a 9 éveseket kellett. A tantestületi üléseken előre tájékoztatták a tanítókat az oltás és leolvasás iskolánkénti sorrendjéről.^[93] 

Az iskolai vizsgálatok kapcsán azt állapították meg az 1920-as évek végén, hogy a külterületen örvendetesen kevés a gombás megbetegedés a gyermekek között. Sokkal jobb, mint a belterületen, de különösen jobb a nagyvárosokban tapasztalt állapotnál. Megállapították, hogy a tanyán azért olyan csekély a beteglétszám, mert a tanyai nép még a városinál tisztább; második ok a városi építkezés sajátosságaiban keresendő; harmadrészt a megszállás alatt szerencsésen nem hurcoltak be betegséget.^[94] 

Az iratok arra engednek következtetni, hogy a tanyai iskolákkal kapcsolatban ötféle könyvtár elnevezést használtak korszakunkban. Ezek a fogalmak helyileg két helyen elhelyezett gyűjtemény köteteit jelölték. Minden iskolában volt iskolai könyvtár, amelynek állománya három, némely iskolánál négy részből állt. Egyrészt a tanulók számára rendelkezésre álló könyvekből; ez volt a ifjúsági könyvtár (de gyakran nemcsak ezt a gyűjteményt, hanem a teljes iskolai könyvállományt ifjúsági könyvtárnak nevezték). Állománya néhány száz volt. - Másrészt állt a tanítók számára biztosított könyvekből, amit tanítói könyvtárnak neveztek. Ez egy néhány tízes állományú gyűjtemény volt. - Harmadrészt a kölcsönkönyvtár. Így nevezték az iskolai könyvtár kölcsöntankönyveit, azaz azokat a tankönyveket, amelyeket az olyan szegény sorsú tanulóknak adtak ki használatra, akiknek szülei nem tudtak tanfelszerelést venni gyermekeiknek. Ezeket a köteteket 1948-ban iskolai vagy ifjúsági segélykönyvtárnak nevezték. - Negyedrészt volt egy gyűjtemény bizonyos iskoláknál, amely a tanulókon kívüli tanyasiak számára is hozzáférhető volt, ez volt az iskolai népkönyvtár. A népkönyvtár fogalom olyan kisebb könyvanyagot takar, amely csak kölcsönzésre szolgált, és melynek célja, ellentétben a tudományos könyvtárakkal, az önképzést, szórakozást kereső tanyasiakat olvasmánnyal ellátni. Az iratok arra engednek következtetni, hogy mind az olvasóköri, mind az iskolai könyvtárra használták ezt a kifejezést. Az iskolai népkönyvtár állománya szintén néhány száz kötet volt. - Második helyként a városban volt egy közös tanítói könyvtár is, amely a Mária Valéria utcában volt elhelyezve a külterületi állami elemi népiskolák gondnoksága és igazgatósága mellett.

Korszakunk elején már minden iskola rendelkezett könyvtárral: 1918/19-ről úgy számoltak be, hogy minden külterületi iskolánál van ifjúsági könyvtár, azonkívül a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 10 iskolánál helyezett el vándorkönyvtárat. A könyvtárak azonban hiányos és elhanyagolt állapotban voltak, ami a gyakori tanítóváltozásnak is köszönhető volt. A tanítói könyvtárak hasonló állapotban voltak. Fejlesztésről a háború alatt szó sem lehetett. A belterületi közös tanítói könyvtár is megrongálódott. 1923-ban ismét úgy összegezték, hogy már mindegyik iskolánál van könyvtár - bár későbbi adatok arra engednek következtetni, hogy volt egy-két könyvtár nélküli iskola is. Az ifjúsági könyvtár köteteit nemcsak a tanulók, hanem rajtuk keresztül a szülők is forgathatták. Emellett ekkor már 11 vándorkönyvtár volt a tanyai iskolában, amelynek köteteit a tanyai nép különösen a téli időben nagy érdeklődéssel olvasgatta. Főleg az elbeszélő és történelmi írásokat kedvelték. Az 1920-as évek adatai szerint 170 kötet volt átlagosan egy-egy ifjúsági könyvtárban, ezek között volt 200 fölötti is, de 80 alatti is.^[95] 

1933. szeptemberben tájékoztatták a tanítókat, hogy az új tantervi utasítás alapján az önálló olvasás és könyvszeretet szolgálatába kell állítani az ifjúsági könyvtárakat is. A jövőben tehát fokozottabb gonddal és körültekintéssel kell kezelni az ifjúsági könyvtárakat, melyek tartalmát három csoportba kell osztani a tanulóifjúság szellemi foka szerint. Az olvastatást a tanév elején meg kell kezdeni s az iskolában egy könyvtárszolgálati napokat kell rendszeresíteni. Az olvasottak helyes számonkéréséről megfelelő módon szintén gondoskodni kell. A tantestület elhatározta, hogy minden pénteken 12-től fél órás könyvtárszolgálatot tart.^[96] 

Az iskolai tanítói könyvtár állománya a negyvenes években 25 és 60 kötet között volt. 1923-ban az egyes külterületi iskoláknál alig több, mint 10 darabból álló tanítói könyvtár volt, amely csupán a legszükségesebb kézikönyveket foglalta magába. Emellett viszont a tanítóknak rendelkezésre állt a központi tanítói könyvtár. Volt olyan pedagógiai vezérkönyv, amelyből nem kaptak a tanyai iskolák annyit, hogy minden iskolának jusson, némelyből 2-3 iskola kapott közösen egyet.^[97] 

A kölcsönkönyvtárakban a tankönyvek példányszámát a használat szerint alakították, ha nem vettek igénybe minden kölcsöntankönyvet a tanulók, akkor azokat más iskolához jutatták, ahol nem volt minden tanuló ellátva tankönyvvel. 1944. januárban a tanyai iskolák I. körzetében 464 könyvet mutattak ki a kölcsönkönyvtári jelentésben, tehát átlagosan 29 az iskolánkénti könyvek száma. Ténylegesen azonban az igény szerint alakultak a számok, a kis tanulói létszámú atkaszigeti iskolában csak 5, míg a mártélyi iskolában 63 könyv volt. 1944-ben a II. körzetben 272 segélytankönyv volt nyilvántartva, ami osztályonként átlag 3 könyvet jelentett.^[98] 

A városban elhelyezett tanítói könyvtár nemcsak a tanyai iskolák tanítóit szolgálta, hanem az állami tanítók közösségét. Hódmezővásárhely állami tanítóságának már a kezdettől fogva volt egy gazdag könyvtára, amelyet annak idején azért létesítettek, hogy a tanítók ne csak a pedagógiai, hanem tárgyi tudásukat is fejleszthessék. Érdekes, hogy eközben a tanítói könyvtár könyveit tanév végén bekérték a tanítóktól. Ennek a könyvtárnak a gyarapítása, korszerű könyvekkel felszerelése folyamatos volt.^[99] 

Az ismétlőiskola, amelyet a korabeli iratok legtöbbször két szóban "ismétlő iskolának" írtak, az elemi iskola 6 osztályát elvégezett gyerekek számára volt kötelező iskolai oktatás. A 6. osztály után három tanévig tartott, és tananyaga túlnyomórészt az elemi iskolai ismeretek ismétlését jelentette. Ebből adódott az elnevezése. Az ismétlőiskolai oktatás nem mindennapos iskolai képzés volt, és a tanév is rövidebb volt az elemi iskolai tanévnél. Egy héten két napon kellett iskolába menni a tanulóknak: szerdán és szombaton. Szerdán az elemi iskolásoknak nem volt tanítás, ekkor csak az ismétlősökkel foglalkozott a tanító; ezen a napon tantárgyi órák voltak. Szombaton két óra hittan volt, ilyenkor az elemi iskolásokkal közösen mentek iskolába az ismétlősök vallásuktól függően délelőtti, vagy délutáni hittanórára.

A tanév októbertől április közepéig tartott a korszakunk elején, később májusig, majd a 1929-től május végéig - június elejéig. A tanévet tanítás szempontjából két időszakra bontották: téli időszakra, ami november elejétől március végéig tartott, valamint őszi-tavaszi időszakra. A téli időszakban reggel 8-tól délután 3-ig voltak órák (délben egy órányi szünettel), ilyenkor elméleti oktatás volt. Őszi-tavaszi időszakban reggel 8-tól 12-ig volt iskolai foglalkozás, és ilyenkor gyakorlati munka volt, rossz idő esetén elméleti oktatás, ismétlések.

Ismétlő iskolai oktatás 1897-től, a tanyasi iskolák községi felügyelet alá vételétől kezdve minden tanyai iskolában volt, azaz korszakunk kezdetkor már 20 év távlatában volt az a régi rendszer, hogy csak bizonyos iskoláknál tanítottak ismétlőköteleseket és a tanító az ismétlősök oktatásáért külön díjazásban részesült. Az ismétlőiskola tehát már 1903, a vásárhelyi tanyai iskolák államosítása előtt szerves része lett a tanyasi iskoláknak.^[100] 

A vásárhelyi tanyai ismétlőiskolákban átlag 28 tanuló volt korszakunkban. Ezen belül az 1920-as években átlagosan 25 tanulót írattak be iskolánként, a harmincas években 38 tanulót. Évközi lemorzsolódás a mindennapos oktatáshoz hasonlóan itt is volt: átlag 5 tanuló nem fejezte be a megkezdett tanévet. Ezen belül a húszas években 4, a harmincas években 8 tanuló hagyta abba az iskolába járást tanév közben. Az 1920 előtti évek alacsony tanulói létszámot jelentettek minden ismétlő iskolában, sőt a legtöbb iskolánál nem iratkozott be egyetlen ismétlős sem, ami a háború következményeként érthető is; ugyanakkor ezekben az években alig van évközi lemorzsolódás, nyilvánvalóan amiatt, hogy ahol munkára fogták a gyerekeket, ott be sem íratták.

Néhány további jellemző a beiratkozottak és bizonyítványt szerzettek számáról: A 28 tanulóátlag eltérő szélsőértékek között oszlik meg, a legnéptelenebb ismétlőiskolákban átlag 9 tanuló volt, a legnépesebbekben átlag 60. Nyilvánvalóan a legnépesebb a falukban levő, azaz a mártélyi és vásárhelykutasi iskola volt. A legtöbb tanuló 1935/36-ban volt Vásárhelykutason, amikor 97 tanuló járt oda, Mártély kicsivel ezalatt volt a 93-as maximumával 1933-ban és 34-ben. Folyamatosan kevés tanulója volt az atkaszigeti iskolának, amely elzárt területen volt; továbbá a kishomoki iskolának, ahonnan cselédnek adták más területre gyermekeiket az itt élő szegény családok; valamint a paléi iskolának, amely sűrű betanyásodáshoz szintén nem megfelelő területen volt. Ezekben az iskolákban a létszám 15 alatt volt. Abszolút minimum több tanévben és több iskolánál volt, mindössze 2 diákkal; természetesen nem tekintve azokat az iskolákat, amelyekben nem is volt beírt ismétlős, és így azoknál létszámként 0-val kellene számolni. A tanulói összlétszám átlagosan 1202 volt, a legkevesebb tanuló a 1919/20. tanévben volt, amikor 38 ismétlőiskolást írattak be, a legmagasabb az 1938/39. tanévi 2106 tanulói összlétszám.^[101] 

Az ismétlőiskolák látogatottságából azonnal kitűnik, hogy ezt a korosztályt már bevonták otthon a mezőgazdasági munkába. Az első világháború után 1924-re rendeződött azt ismétlőkötelesek iskolába járása. 1919-ben csak 6, a következő évben csak 8 ismétlőiskolának volt tanulója, 1920-ban viszont már csak nyolcnak nem. Igaz, 17 iskolában 10 alatti volt a létszám. Lemaradásuk a harmincas években is gond volt, az igazgatóság külön kérte a tantestületet, hogy az anyakönyvi napló félévi kitöltésekor különös gondot fordítsanak az ismétlősökre, mert azok nagy része újévkor kimarad s így pontosan jegyezzék fel azt is, hogy hová költözik. Januárban volt a cselédválasztás, ilyenkor sok ismétlőköteles a határ más részére került, az eddigi iskolájától akár egészen távolra. Egy alkalommal a tanítótestület a tanfelügyelőséghez fordult segítségért, hogy a városi hatóságok erélyesen fellépjenek az ismétlősök igazolatlan mulasztása miatt. Sorozatossá váltak az ismétlősök igazolatlan mulasztásai, a gazdák valóságos harcot indítottak az ismétlősök iskoláztatása ellen - indokolta kérését a külterületi tanítók egyesülete. Sok esetben más vidékről fogadnak fel béresgyereket és életkorukat hamisan adták meg, hogy kivonják az iskolakötelezettség alól.^[102] 

Az 1930-as évek közepétől az ismétlő iskolában A, B, és C évek voltak, vagyis bizonyos tárgyakból minden osztály előbb az ismétlő iskolai első osztályos anyagot tanulta, a következő tanévben minden osztály a második osztályos anyagot tanulta, majd a következő évben a harmadikos anyagot. Igaz, így azok a tanulók, akik C évben kerültek ismétlő iskolába, előbb tanulták a harmadikos anyagot, majd az elsőst és végül a másodikost, viszont ezzel a módszerrel eredményesen lehetett használni az ismétlő iskolai foglalkozásokra rendelkezésre álló időt. Ez az ún. turnus rendszer 1929. novemberben került napirendre. Egy VKM utasítás lehetővé tette, hogy az osztatlan gazdasági irányú továbbképző iskolákban a tananyagot úgy osszák be, hogy minden évben egy osztály anyagát tanulja az összes tanuló.^[103] 

A tanítási idő - mint, ahogy már arról már szóltunk - szerdára korlátozódott. 8-tól 12-ig, majd délután 1-től 3-ig voltak tanórák. A tanítás alapegysége 60 perces volt, de néhány tanórai foglalkozás (a mindennapos iskolaihoz hasonlóan) 30 perces volt. Mindhárom osztálynak volt egy-egy óra gazdaságtan, egy-egy óra számolás, és egy-egy óra közismeret. A csendes foglalkozásokra számtan, gazdaságtan, olvasás, fogalmazás és szépírás volt órarendbe állítva. A gazdaságtan keretében állattenyésztésről, növénytermesztésről és földművelésről tanultak. A közismereti tárgy keretében földrajz, fizika, egészségtan mellett szó volt pl. a segélypénztárról, a tűz- és jégkár elleni biztosításról, valamint a mezőgazdasági munkásokról és cselédekről szóló törvényről. (A hittan tanítását az ismétlő iskolában is nagyon fontosnak tartották: utasították a tanítókat, hogy a rendes hittanórákra az ismétlősöket is fel kell rendelni.)

1933-ban tanfelügyelői utasítás rendezte a tanórák számát. E rendelet értelmében a nyári hónapokban négy, a téli hónapokban hét óra volt az ismétlő iskolákban. Ahol a tanító leventeoktató is volt, ott ezt a rendelkezést körülményes volt betartani. Mindamellett az előírt óraszámból kettő hittan volt, vagyis télen 5, nyári hónapokban 2 tantárgyi óra volt. Ekkor a tanítás alapegysége már teljesen 60 perces volt, kizárólag egész órás tanórák voltak; számolás-mérés, írás-fogalmazás, gazdaságtan és környezeti olvasmányok tárgyalása volt órarendbe állítva. 1934-ben a tantestület elhatározta, hogy az ismétlősöknek rendszeresen házi feladatot fog adni, mert a heti egy alkalom, amikor ezek a tanulók iskolában vannak, nagyon kevés, így nagyon sokat felejtenek. A házi feladattal otthon is foglalkoztatva lettek.^[104] 

A nyolcosztályos népiskolát bevezető 1940. évi törvényt követően a VKM rendelete szerint az ismétlő iskolát továbbra is fenn kellett tartani ott, ahol 7-8. osztály még nem volt. 1941/42-től, a 7. osztály elindításával csak második és harmadik ismétlő iskolai osztályok voltak, majd a 1942/43-tól csak harmadik ismétlő osztály. 1943/44-től bevezették a IX. osztályt, amelyet gyakorlóéveseknek is neveztek. Ezek a tanulók minden héten szerdán jártak iskolába, és a 7-8. osztályokhoz kapcsolódva tanultak. A gyakorlati képzésükre kirándulásokat és helyszíni megbeszéléseket, valamint az iskolánál vagy egy-egy gazdaságban végzett gyakorlatokat határoztak meg. A legtöbb iskola naplójában a IX. osztályt nem értékelték jeggyel, év végi értékelésként "a gyakorlati évet elvégezte" bejegyzés van.^[105] 

A tanyai tanítók fontos szerepet töltöttek be a külterületen. A tanító nemcsak egyszerűen kezelte az iskola felszerelését és vigyázott az épületekre, hanem a tanító volt a lelke az iskolának. Elvárták tőle, hogy ezért ez magatartásában, viselkedésében, öltözködésében, modorában kifejezésre jusson. Arra is felhívta az igazgatóság a fiatal pedagógusok figyelmét, hogy a tanító a környékbeliekkel legyen jóban, mert együtt élnek, egymásra vannak utalva. Négyféle státuszú tanítók voltak a tanyai iskolákban korszakunkban: rendes, segéd, helyettes és kisegítő tanító. Természetesen mindegyik státuszra csak képesített, azaz tanítói oklevéllel rendelkező személyt választottak meg. A státusz az alkalmazás jellegét, a díjazást és juttatásokat határozta meg. A tanítói pálya ebben az időben is rögös volt. A tanítónak száz százalékosan soha nem ismerik el a munkáját - állapították meg az egyik tantestületi ülésen 1931-ben.^[106] 

A tanítók tanórai munkán, a mindennapos tanításon kívül számos egyéb tevékenységet is végeztek:

A tanyai tanítók száma fontos jellemző a tanyasi iskolák kapcsán. Korszakunk elején a mártélyi és a kardoskúti iskola kivételével mind egytanerős volt. Mártélyon már 1916-tól két tanító dolgozott, egy tanítónő az 1-2. osztályosokat tanította, valamint az ismétlőiskolás lányokat; a másik tanerő férfi volt, ő tanította a nagyobb gyerekeket és a fiú ismétlősöket. 1928-ban felmerült a mártélyi iskolánál harmadik tanerő alkalmazása, az 1929/30. tanévet már három tanító kezdte meg. 1945-től pedig négy tanítós iskola volt. A kardoskúti iskola a keleti határrész egyik központjában volt, itt már jóval korábban is nagyon magas létszámú osztályokkal foglalkozott a tanító. Viszont az iskola helyett megépült kardoskúti és aranyadhalmi iskolákhoz egy-egy tanítót alkalmaztak. A keleti határrész másik központjába is sok tanköteles volt, így kéttanerős lett a kispusztai, későbbi nevén vásárhelykutasi iskola is 1922/23-tól, és amikor felépült utódjául a mai Székkutason levő vásárhelykutasi iskola, onnan kezdve háromtanítós, majd 1945-től öttanerős lett. 1928-tól kéttanerős volt a szőkehalmi iskola is, de a vásárhelykutasi új iskola felépülése után csökkent a tanulói létszám, így 1937-ig ismét csak egy tanító dolgozott ott. Kéttanerős volt egy rövid ideig a bodzásparti iskola a húszas években, 1928-tól 1940-ig a fehértóparti iskola, 1936-tól 1948-ig a kopáncsi iskola, 1929-től 1939-ig a mágocsoldali iskola.^[108] 

1942-ben, amikor már nemcsak hetedik, hanem nyolcadik osztály is kezdett járni a népiskolákba, több tanyai iskolához kért második tanerőt az igazgatóság. A második világháború utáni időszak jelentős változást hozott a tanítók alkalmazásában. 1945-ben a VKM elrendelte, hogy az egytanítós osztatlan népiskolákat kéttanítós népiskolává kell fejleszteni ott, ahol a tanulók létszáma a 40-et meghaladja. A tanyai iskolák második körzetében novemberben már hat iskolánál dolgozott két tanerő, a tanév végén pedig már nyolcnál. A következő tanév előtt kiadott tanfelügyelői rendelet, amely az egy- és kéttanerős iskolák továbbfejlesztését célozta, ebben a körzetben csak egy iskolát érintett, ugyanakkor a létszámcsökkenés miatt több iskolától megvonták a második tanerőt. 1946/47. végén a tanyai iskolák második körzetének 15 iskolájánál 19 tanító állt alkalmazásban.^[109] 

A tanyasi tanítók életkörülményeit érzékelteti egy 1919-ben írt kérelmük: A tanyai tanítók testülete a közoktatásügyi minisztériumhoz fordult, hogy a városban megüresedett tanítói állásokat tanyai tanítókkal töltsék be. Beszámoltak arról, hogy tanyai iskolákban a legkisebb falusi iskolánál is rosszabb a helyzet. Osztatlan, túlzsúfolt iskolák a vásárhelyi tanyai iskolák, felszerelésük rendkívül hiányos. A várostól 10-40 km-re vannak, legtöbbjük összeköttetés nélkül, mert nincs vasút, műút. A tanító együtt nyomorog a nyomorgó gazdasági cselédekkel, mert hiszen a gazdák télen a városban laknak. - Több tanítónak volt mellékfoglalkozása. A tanyai tanítók közül többen voltak anyakönyvvezetők, és többen voltak olvasóköri elnökök. Néhányan társadalmi tevékenységet vállaltak el: olvasóköri titkár, gazdasági egyesületi titkár.^[110] 

A valláserkölcsi nevelés és oktatás fontos elvárás volt a tanyai tanítókkal szemben. Egy 1925-ös beszámoló szerint a tanyai iskolákban vasár- és ünnepnapokon a lelkészek a külterületi tanítókkal karöltve istentiszteleteteket tartottak. Emellett az iskolásoknak tanórai keretben hittanóra volt. - A katolikus egyház részéről többször érte sérelem a tanyai tanítókat korszakunkban is. 1940-ből egy megdöbbentő dolog derül ki az iratokból. Az egyház elvárta volna, hogy a tanítók minden javadalmazás nélkül hittant tanítsanak, miközben az járt volna nekik. Amikor a tanítók ezt észrevételezték, az egyház fölényesen, helyreutasítóan reagált, és a tanfelügyelőséghez is levelet intézett, amelyben felháborodását fejezte ki, hogy a tanítók kérik a nekik járó fizetést. (A tanyai tanítók lenézése a katolikus egyház részéről nemegyszer előfordult már az 1800-as években is, amikor még egyházi jellegű iskolák voltak a tanyák között. Akkor a tanítók teljes fizetését visszatartotta a katolikus egyház. A hozzáállás is hasonló volt: amikor a tanítók panasszal éltek, az egyházi elöljáróság fel volt háborodva.) - 1948-tól csak a felsőbb hatóság által elfogadott hitoktatók tarthattak hittan órákat. A tanítókat elfogadta volna a tanügyi hatóság hitoktatónak, de legtöbb tanyai iskolában mégis leállt a katolikus hitoktatás ezen az őszön, mivel a vásárhelyi egyházi vezetőség hónapokig nem kérte a püspökséget, hogy a tanítókat bízza meg a hittan tanításával; nemcsak a református, a katolikus vallásúaknak se kért megbízólevelet.^[111] 

Iskolai rendtartási igények: Az iskolai rend biztosítása érdekében a tanulók megérkezésétől a tanítás megkezdéséig is a gyerekek között kellett tartózkodnia a tanítónak. Legalább negyedórával a tanítás megkezdése előtt a tanteremben kellett lennie, amely egyúttal megfelelő alkalom volt arra, hogy maga is előkészítsen egyet s mást a tanítási naphoz. Ilyenkor beírhatta a naplóba a napi tananyagot, igazolhatta a mulasztást. - Reggel nem tartották szükségesnek a gyerekeknek a kinti játékot, az csak a 10 órai, déli és délutáni szünetben volt javasolt. (Tudni kell azonban, hogy a reggeli játékot a gyerekek érdekében nem engedélyezték, mivel iskolába menet előtt a legtöbb gyereket dolgoztatták otthon.) Ugyanakkor fontosnak tartották, főleg a harmincas évek közepétől, hogy jó idő esetén legyenek játékos tornák. - A tanítóktól óravázlatot vártak el, amely feltüntette az új anyagot, tanítási és nevelési célt, a szemléltetést módját és eszközeit, az új ismeretek alkalmazását és elmélyítését.^[112] 

Pár szót kell itt is kell szólni a tanítók adminisztrációs tevékenységéről. Kezelni kellett az iskolai irattárat. Évközben vezetni kellett az előírt adminisztrációt. Rendszeres jelentést kellett beadni a mulasztásokról (szeptemberben és októberben a mulasztási kimutatást hetenként kellett elkészíteni, később kéthetenként). A félévi értesítőket karácsonykor kellett kiosztani, tehát december 20-a tájáig kellett kitölteni. A tanév végén május végéig ki kellett tölteni, hogy a tanév bezárásig az igazgatóságra bekerülhessenek aláírásra. Mindkét értékelésnél be kellett vezetni az anyakönyvi naplóba az eredményeket. Tanév végén az tanítóknak ki kellett tölteni az országos statisztikai íveket, és azokat, valamint a naplókat lezárva, vizsga után az igazgatóságra be kellett adni. A tanév végén jelentéseket kellett készíteni különböző iskolai eseményekről a tanfelügyelőség felé. A korszak elejétől kezdve beszámolót kellett beadni a madarak és fák napjának, az anyák napjának és a hősök napjának megtartásáról. Be kellett számolni a környezettanulmányok (családlátogatások) tapasztalatairól, az ifjúság nevelése, serdülők gondozása körül végzett munkáról, az erkölcsi nevelésről általánosan, a tanulók lelki gondozásáról, a szabadban való tanításról. Összefoglalót kellett készíteni az iskolán kívüli munkáról, amelyhez a harmincas évek végétől hozzáadódott az ifjúsági vöröskereszt csoportok működéséről, a történelmi emlékek gondozásáról készített összefoglaló. 1941-ben további jelentést kértek a madarak és fák napjához a fásításról, faültetésről és erdősítésről, és külön a gyümölcstermelés fokozásáról, valamint gyümölcsfavédelemről.^[113] 

A tanítók önképzése fontos kérdés az oktatásügy kapcsán. A tanyai iskolák már 1897-től megkapták a Néptanítók Lapját. Ebben a folyóiratban a néptanítókat érintő közhasznú ismeretek, a módszertani és az általános pedagógiai írások, a hivatalos közlemények jelentek meg. A harmincas évektől a tanítók havi gyűlésein is rendszeresen foglalkoztak a lap tartalmával, egy-egy tanító ismertette a lapban megjelent írásokat. 1937. januártól jelent meg a Nevelésügyi Szemle, amelynek szerkesztésében a Csongrád megyei tanfelügyelő is részt vett. A lap Szegeden jelent meg évente tíz alkalommal - sokoldalú, igényes folyóiratnak tartják a mai neveléstörténeti értékelések -, megjelenésétől kezdve megrendelték a tanyai tanítók tantestülete részére. A tanyasi tanítók tanulmányi kirándulásra mentek időnként, ahol olyan ismereteket kívántak szerezni, amelyeket az iskolán kívüli tevékenységnél is felhasználhatnak. Kecskemétre, Mezőhegyesre szerveztek kirándulást például, de igyekeztek helyben is ismereteket szerezni.^[114] 

A tanítók továbbképzése további fontos kérdés az oktatásügy vizsgálatakor. Rendszeresen voltak a tanügyi hatóságok által szervezett továbbképzések, amelyre jelentkezhettek a vásárhelyi tanyai tanítók. 1929-ben a tanfelügyelő rendszeres szemináriumi előadások rendezését írta elő a tanítóság továbbképzése céljából. A szeminárium megnevezés maga is továbbképzést jelentett az ekkori szóhasználatban. Az igazgatóság álláspontja szerint a tanyasi tanítóknak érdemes részt venni a belterületi állami iskolák tanítóinak pedagógiai szemináriumi előadásain is, hogy az ott hallottakat és tapasztaltakat a tanyai viszonyokhoz mérten alkalmazhassák a tanyai tanításban. A harmincas évek második felétől rendszeresen voltak pedagógiai szemináriumok. Legtöbbször Szegeden, az ezeken való részvételt ajánlották a tanyai tanítóknak, ritkábban Hódmezővásárhelyen, amelyen viszont kötelező volt részt venni.^[115] 

Tanítótestületek, érdekképviseletek, jóléti intézmények: A tanyai tanítók munkájában az egyesületek, tanítótestületek közül legfontosabb a külterületi állami iskolák tanítótestülete volt. Igazgatósági körzetenként egy testület volt, azaz előbb egy, végül három tanítótestület volt a vásárhelyi tanyasi iskoláknál. Minden hónapban tartottak ülést, olykor összevontat. Helye az igazgatósági irodánál a központi iskola tanácstermében volt, majd 1932/33-tól vándorgyűlés lett: minden másik hónapban valamelyik külterületi iskolánál tartották meg. 1936-tól a legtöbb tantestületi ülést tanyai iskolában tartották éspedig ülésenként másik iskolában, félévenként egyet pedig a tanácsteremben a Mária-Valéria utcában. 1920-tól a tanítótestületi értekezleten részletesen foglalkoztak egy-egy módszertani kérdéssel; gyakorlati tanítást tartottak, módszertani értékelést, tantervbírálatot, tapasztalat-megosztást szülői értekezletről stb. Később a bemutató tanítás mellett rendszeresen volt egy-két tanító, aki előadást tartott a tanítás és nevelés köréből. A tanítótestületi ülés alkalmat adott arra, hogy a tanítók találkozzanak hivatalok és szervezetek tisztségviselőivel: pl. a tanyai kirendeltség vezetője, kórházi főorvos, testnevelési őrnagy.^[116] 

1941-ben a fiatal tanyai tanítókkal részletesen ismertették az egyik tantestületi ülésen a Csongrád Vármegyei Általános Tanítóegyesület, a járásköri egyesület, Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetsége, Állami Tanítók Országos Egyesülete működését. Kitértek az egyházi tanítóegyesületek működésének szükségességére is. Tájékoztatták a fiatal kollegákat, hogy a vásárhelyi tanyai tanítók mely egyesületeknek tagjai, milyen jogok és kötelességek hárulnak rájuk úgy tanügyi, mint egyéni érdekből. Egyidejűleg felsorolták a tanítói jóléti intézményeket is, így az Eötvös Alapot, Ferenc József Tanítók Házát, Péterfy Sándor Leányotthont, az állami tanítók balatoni üdülőházát, a Hajdúszoboszlóra tervezett gyógyhelyet, valamint a Csongrád Vármegyei Általános Tanítóegyesület mátrai üdülőházát. A Szegedi Tanítói Internátus élén a Csongrád vármegyei tanfelügyelő állt. - Az Eötvös Alap (teljes nevén Magyarországi Tanítók Eötvös Alapja) feladata a tanítók és családtagjaik segélyezése, ösztöndíjak odaítélése, üdülések biztosítása volt. A Ferenc József Tanítók Háza és a Péterfy Sándor Leányotthon a vidéki tanítóknak a budapesti egyetemeken v. főiskolákon tanuló gyermekei adott otthont. - A Szegedi Tanítói Internátus, vagy korábbi néven Tanítók Háza szintén diákotthon volt: tanárok, tanítók, óvónők középiskolába járó gyermekei számára a tankerület székhelyén fiú és leánynevelő intézet. Azaz a Tanítók Háza a megyeszékhelyeken volt, hiszen egy-egy tankerület megegyezett a vármegyék területével.^[117] 

1945 után minimális érdekképviseleti információ található az igazgatósági iratokban, bár még ez év október elején lehet találkozni először a szakszervezet szerepével: egy szeptemberben kibocsátott rendelkezés alapján azt jelentette a tanyai iskolák II. körzetének igazgatója, hogy a szervezendő pedagógus állások kialakításánál a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének képviselői is jelen voltak. Hódmezővásárhelyen 1945. szeptember 24-én tartották a pedagógusok szabad szakszervezetének választmányi gyűlést. Ezután egy körlevelet küldtek az igazgatókhoz a Magyar Pedagógusok Magyar Szakszervezetének Hódmezővásárhelyi Csoportja működéséről.^[118] 

Az első világháború után a húszas évek közepére konszolidálódott a helyzet annyira, hogy a tanítók hathatós népművelési tevékenységet folytathassanak. Iskolán kívüli oktatásra többen vállalkoztak, a tanítók egy-egy tanyai körzetben előadás, dalest megtartását irányították. 1929-ben a tanyai népművelést új irányba való tereléséről kellett véleményt alkotni a külterületi tanítóknak; úgy vélték, jó hatással vannak az olvasókörök által rendezett kiállítások, a körök által tartott ünnepélyek, ugyancsak a háziipari tanfolyamok.^[119] 

A népművelés körébe sorolták a közerkölcsök megszilárdításának kérdését is. Ennek szolgálatában álltak az ünnepélyek is, amelyeket karácsony előtt tartottak, amikor sok helyen pásztorjátékokat adtak elő a tanulók, továbbá a hazafias ünnepélyek is sok tekintetben alkalmat adtak az erkölcsi élet javítására. Vasárnapokon több helyen istentiszteletet tartottak a tanítók. Ugyancsak igen kedvező volt az erkölcsi élet fejlődése a leventeegyesületekben, valamint az ifjúsági egyesületekben, ahol szintén a tanítók voltak a vezetők.^[120] 

1937. szeptemberben a tanfelügyelő levelet intézett az iskolaigazgatóknak, amelyben kérte őket, hogy a tanítói kart minél hathatósabban támogassák az iskolán kívüli népművelés végzésében. A tanítók népművelési tevékenységét időnként megnehezítette az olvasókörben tartott előadásaikról egy-két ember által hangoztatott elutasító vélemény. (A gazdasági irányú ismeretterjesztő előadást azzal bírálták, hogy a gazdák jobban tudják, a történelmi témát iskolás gyerekeknek valónak tartották, az egészségügyi előadással pedig azért nem voltak megelégedve, mert az meg az orvosok dolga.) A tanítók a külterületi olvasóköröknél folyó szabadoktatások állapotát tarthatatlannak ítélték, mert dacára minden törekvésnek, hallgatóság alig van, vagy egyáltalán nincs. Az eredmény így természetesen majdnem semmi. A gazdasági irányú szabadelőadások helyett célravezetőbbnek találták, ha környékenként egyes műveltebb kisgazdák segítenének valamely vívmánynak megvalósításában. Egy ilyennek eredményét látva a többi gazda is szívesen alkalmazná. Az általános műveltséget célzó előadások helyett a könyvtárak fejlesztését ajánlották, mert azok eddig is nagy forgalomnak örvendtek.^[121] 

Az 1940-es években is kérték a tanítókat, hogy az iskolán kívüli népművelésből minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket, vagy az iskolájuknál vagy a pedig a közelében levő körben tartsanak előadásokat vagy tanfolyamokat. Hangsúlyozták, hogy az előadott anyaggal egyúttal feltétlenül neveljenek is, erősítsék a hitet a népben, mert csak így lehet számítani a teljes győzelemre.^[122] 

A szülők iskolája intézmény az 1920-as évektől létezett, amelynek keretében felvilágosító, ismeretterjesztő előadás-sorozatokat szerveztek szülők számára a gyermeknevelés időszerű kérdéseiről, de a hódmezővásárhelyi tanyai iskolák kapcsán csak 1945 után találkozunk vele először. A tanyai iskolák igazgatósága 1949. februárban jelentést küldött a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének és az Államrendőrségi Kapitányságnak, hogy a külterületi iskolákban a szülők iskoláját mely időkben tartják. Az MNDSZ az átpolitizálódást sejteti, az a tény pedig, hogy a jelentés szerint minden iskolában heti kétszer egy óra volt délutánonként 8 héten keresztül februártól áprilisig, a kötelező vagy csak papíron létező rendezvény gondolatát veti fel. A jelentés nem több, mint időpontok egyszerű felsorolása iskolánként.^[123] 

Az 1921/22. tanév során a tanyai iskolákban nagyon sok helyen megalakították az ifjúsági egyleteket. Ezek már a tanév végéig igen szép kulturális eredményt mutattak fel. 1922 őszén 12 ifjúsági szervezet volt a vásárhelyi külterületi állami iskoláknál, melyek közül kettő alakult az első világháború előtt. Egy 1926. évi beszámoló szerint ilyenek az olvasóköröknél már több év óta eredménnyel működtek a tanyai tanítók vezetése mellett. 1940-ben a tanyai iskolák második körzetében öt ifjúsági egyesület működött. Jellegéről nem tudunk.^[124] 

1926-ban egy rendelet foglalkozott ifjúsági vöröskereszt egyesületek alakításának lehetőségével. A tanítók az ifjúsági és levente egyesületek szervezésével, valamint azok vezetésével olyannyira igénybe voltak véve, hogy még egy újabb egyesület alakítását nem lehetett tőlük kívánni, egyébként is nagyon körülményesnek tartották a vöröskereszt egyesületeket tanyai iskoláknál. Az 1930-as években a mártélyi iskola tanítónőjének vezetésével alakult egy ilyen csoport. 1938-ban újabb rendelet szorgalmazta, hogy az ifjúsági vöröskereszt egyesületet minél több helyen alakítsák meg. 1943-ban egy jelentés szerint iskolakörzetenként 4-5 iskolánál működött vöröskeresztes csoport, de ezek csak névleg léteztek. 1945-ben felhívást tettek közzé az egyesületek újjászervezéséről, sőt az 1945/46. tanév elején tanfelügyelői rendeletet adtak ki, hogy minden iskolánál meg kell alakítani.^[125] 

A hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban 1926-ban kezdték a tanítók a leventeoktatást. Az 1924/25. tanév első tantestületi ülésén tájékoztatták a tanítókat a levente egyesületek kötelező megalakításáról: a testnevelés 21 éves korig kötelező; Hódmezővásárhelyen is megalakult a Testnevelési Bizottság, melynek célja a testnevelési törvényt végrehajtása. Elrendelték, hogy a tanítók jelentkezzenek levente egyesület vezetésére és vegyenek részt oktatókiképző tanfolyamon. 1926 tavaszán utasításokat adtak a foglalkozások módjára. Ígéretet kaptak a tanítók, hogy a lehetőség szerint biztosítanak nekik segédoktatókat és gyakorlóteret. A tantestület megkapta a testnevelési őrnagytól a részletes programot a leventeoktatásra és a tanítandó rendgyakorlatokra, továbbá utasítást kaptak a leventékkel való bánásmódot illetőleg.^[126] 

Az 1926/27. tanévi leventeoktatás megkezdésekor buzdították a tanítókat, hogy karolják fel teljes erőből a leventeintézményt, "nehogy minket érhessen az utókor átka hazánk elszakított részeinek vissza nem szerzéséért". Közölték a tanítótestülettel, hogy a testnevelési őrnagy, akit ekkor már testnevelési altanácsnoknak tituláltak, október és november folyamán látogatásokat tesz a leventeoktatásokon. A testnevelési vezető hangsúlyozta ugyanezen a tanítótestületi ülésen a levente egyesületek célját, előadásának "minden szavából kiérzik az igazi és mély hazaszeretet" - írták az ülés jegyzőkönyvében. A leventeintézmény népszerűsítéséért, a leventeoktatásra való buzdításért a pénzjutalmat is alkalmazták. A kispusztai iskola tanítójának a leventeoktatás terén kifejtett munkájáért az Országos Testnevelési Tanács egymillió koronás jutalmát adták át.^[127] 

1926-ban "Tornaünnepély" tartására adtak ki rendeletet. A rendeletet ismertették a külterületi állami népiskolák tantestületének ülésén, majd bemutatták az egyes gyakorlatokat, amelyekhez a testnevelési őrnagy még külön szakutasításokat is adott. Ezt követően meghatározták a tornaünnepélyek megtartásának beosztását. A testnevelési őrnagy közreműködéséből látható, hogy a tornaünnepély tulajdonképpen a leventemozgalom népszerűsítését szolgálta. Az év végi értékelés szerint a rendezvény nemcsak a tanulókra, hanem a felnőttekre is kellemes hatással volt.^[128] 

Leventeoktatás a nyári időszakban nem volt, június 15-én befejeződött, az őszi foglalkozás pedig szeptember második hetével kezdődött. A téli hónapokban kéthetenként egy csoportban kellett oktatni, 2 órán át. A foglalkozás tárgya jó idő esetén a szabadban együttesen végzett svédtorna gyakorlatok. A fősúlyt azonban az elméleti oktatásra kellett helyezni, a vallásosság, erkölcsösség, szülőkkel és idősebbekkel szembeni tisztelet, engedelmesség témakörében. Oktatni kellett a népbetegségekről. Ápolni kellett a hazafias érzést. Az előadásokat a tanteremben kellett megtartani, de több tanyai tanító aggodalmát fejezte ki a tanterem igénybevétele miatt, így a tantestület indítványozta, hogy a testnevelési bizottság vegye igénybe az olvasókörök nagytermét. Minden leventeoktatással megbízott tanítónak adtak a Gyalogsági gyakorlati szabályok 2. című füzetéből, és figyelmeztették az oktatói kart, hogy senki előtt ne mondják, hogy a szakkönyvet a leventék oktatásához kapták: mindenkivel fokozott óvatossággal kell eljárni, mert "kémekkel vagyunk körülvéve, akik a népszövetség előtt a leventék katonai kiképzését akarják ránk bizonyítani". 1929. áprilisban a testnevelési vezető úgy értékelte, hogy a vásárhelyi tanyai iskoláknál a leventefoglalkozások a legnagyobb rendben folynak és a leventeoktatás ügye jó kezekben van. További lelkes és önzetlen munkát kért a tanyai tanítóktól.^[129] 

1930 őszén napirendre került a leventeegyesület alakításának kérdése. A tanítókat úgy tájékoztatták, hogy külterületi iskolákkal kapcsolatosan három levente egyesület fog alakulni, körzetenként egy, és elnöke az iskolai igazgató lesz. 1931 őszén már volt leventeegyesület az tanyai iskolák első körzetében, amelyen belül egy-egy iskolánál oktatott leventék csoportját leventeszakaszoknak nevezték.^[130] 

1940-ben a háborús helyzet a leventeoktatásban is éreztette hatását. Ebben az évben szeptember 1-től minden 12. életévét betöltött fiú leventekötelessé vált, még akkor is, ha a az elemi népiskola rendes tanulója. Röviddel ezután ezt a rendeletet visszavonták, viszont a leventeoktatás fokozott hangsúlyt kapott, 1941 tavaszán miniszteri rendelet tette kötelezővé, hogy az iskola tantermét és udvarát át kell engedni leventeképzés céljára. - A nyolcosztályos népiskola bevezetésével változtatni kellett a leventeképzés rendszerén is. 1941. januárban érkezett meg az utasítás, amely elrendelte, hogy a felső tagozatba járó hetedikes és nyolcadikos tanulók leventeoktatásra is kötelesek járni. A kiképzés ideje azonban a tanítási órákon kívül, szabad délutánokon, esetleg váltakozó oktatásnál szabad délelőttökön történhetett.^[131] 

1947-ben engedélyezte a minisztérium az úttörőcsapatok iskolai szervezését, de a vásárhelyi tanyai iskolák iratai között ekkor még nem található adat erről a gyermekszervezetről. A következő évben viszont már felsőbb utasítás érkezett, hogy az 1948. októberben tartandó négynapos felnőtt csapatvezetőképző tanfolyamra tanítókat kell küldeni. Már 1947. decemberben kijött egy tanfelügyelői rendelkezés, amely az "Úttörő mozgalom" szervezést és működését foglalta magába. A tanyai iskolák első és második körzetének közös tantestületi értekezletén, azaz olyan fórumon, ahol a tanyai tanítók kétharmada jelen volt, erről olyan vélemény alakult ki, hogy a tanyai viszonyokban azt megvalósítani nem lehet. Ugyanakkor az 1947/48. tanévről a második körzet 10 iskolájából úgy számoltak be, hogy májusban megalakították az úttörőcsapatot. - Az 1948/49. tanév elején rendkívüli értekezletre hívták össze a tanyai tanítókat, hogy tájékoztassa őket az úttörő titkár a tudnivalókról és tennivalókról. Elvárás volt, hogy még szeptember folyamán megalakuljanak az iskolai úttörő csapatok. Utasították a tanítókat, hogy énekórák alatt gyakorolják a mozgalmi és úttörődalokat. 1949-ben már sürgették, sőt kötelezték az úttörőcsapatok megalakítását.^[132] 

Korszakunk elején még érződött az első világháború hatása. A háború alatt alkalmazott helyettes tanerők közül többen a tanügy hátrányára voltak. Némely helyettes tanítóul alkalmazott óvónő már négy-öt éve ugyanannál az iskolánál volt, de csupán jóakarat volt látható részükről, tanítási eredmény alig. Eközben az 1918/19. tanévben a járványok miatti kényszerszünetek mellett több iskolát be kellett zárni tüzelőanyag hiány miatt. A rendes tanítás csak 1919. február 18-án kezdődhetett, de volt olyan iskola, amelyben csak április 1-jén indult meg a munka. 1919 március elején utasították a tanyai tanítókat, hogy a jobb idők beálltával most már a tüzelőanyaggal el nem látott iskolákban is kezdjék meg a tanítást. A nagyon megrövidült tanévre való tekintettel kettőzött erővel dolgozzanak, hogy az egész tanév ne vesszen el véglegesen a beiskolázott tankötelesekre nézve.^[133] 

A háború gazdasági következményei az 1919/20. tanévben is érződtek. A tanévnyitó értekezleten közölték a tanítókkal: tankönyveket nem lehet beszerezni, mert túl drágák, ezért azokat lehetőleg a tanyákon kell biztosítani. A hírlapban megjelent erre felhívás, és a beíratások alkalmával a tanítóknak is kérni kellett a szülőket, hogy gyermekeiknek szerezzenek használt tankönyveket s a feleslegeseket bocsássák az iskolák rendelkezésére. A téli fűtés nehézségére is felhívták a tanítók figyelmét: szólítsák fel a szülőket beíratáskor arra, hogy a téli fűtés biztosítására bizonyos szalmamennyiséget ajánljanak fel gyermekeik érdekében. A gondnokságnak volt arra kerete, hogy boglyakemencét építtessen abba az iskolába, ahol elegendő szalmát adnak össze a szülők. A fűtés természetesen a tanítói lakásokban is gond volt. Volt olyan iskola, ahol elbontották az udvaron álló nyári kemencét, és annak anyagából készítettek a lakásban kemencét. A hatóság csak az engedéllyel járult hozzá ehhez, a kivitelezés költsége teljes egészében a tanítót terhelte.^[134] 

A háború során a tanyai iskolákat károk érték, némelyet nagyon súlyosak. A tanítókat több helyen meglopták, volt akinek mindenét ellopták. Az igazgató kérte az iskolák szomszédságában lakó tanyasiakat, hogy vigyázzanak az iskolákra, ennek ellenére több iskolát megrongáltak az 1918/19. tanévi kényszerszünet alatt, elloptak felszerelési tárgyakat.^[135] 

A tanácsköztársaság eseményei alig észrevehetőek a vásárhelyi tanyai iskolák életében. Mindössze két rendelkezés érkezett a tanyai tanítók testületéhez: Március 25-én érkezett a Direktórium rendelete, hogy a tantestület tagjai a szocialisták és a munkás-kormányzati rendszer becsmérlésétől, annak bírálatától a legszigorúbban tartózkodjanak. Április közepén elrendelték, hogy "a proletár uralom ébredésének örömünnepére", május 1-re a munkáshimnusz éneklést minden iskolába járó növendéknek meg kell tanítani. Ugyanekkor értesítették a tanyai iskolák igazgatóságát a tanfelügyelői hivatal átvételéről, mellyel az új és munkás kezekbe került tanfelügyelői hivatal valóban az is lesz, aminek a múltban is kellett volna lennie: a tanítóság ügyeinek gyors, érdemleges és jóakaró elintézője.^[136] 

Tanügy a román megszállás alatt: 1919. április végén megszállták a román csapatok Hódmezővásárhelyt. 1919. május 3-án már a román parancsnokságtól kellett kérni, hogy a rendes havi tanítótestületi gyűlésüket a tanyai tanítók május 4-én megtarthassák. Hasonlóan kérvényezni kellett a későbbi értekezletek engedélyezését. Az 1919/20. tanévet nem lehetett rendesen megkezdeni, mert a legtöbb tanyai iskola néptelen volt. A hatóság sem volt olyan a helyzetben, hogy szülőket a törvényes kötelességükre szorítsa, másrészt a gyermekek nagy része ruha és lábbeli nélkül volt, így a járhatatlan tanyai utakon képtelenek voltak iskolába járni. Amelyik iskolában megkezdődött a tanítás, azok közül is több helyen be kellett szüntetni azt a tüzelőanyag hiánya miatt. A román katonaság is nagymértékben akadályozta a tanítást, mert több iskolát elfoglaltak. A román megszállás következtében több iskolával alig volt kapcsolata az igazgatóságnak, mert Vásárhely határában húzódott az ún. demarkációs vonal, ami 20 tanyai iskolát vágott el a várostól, mivel a demarkációs vonal átlépését nagyon megszigorították, így az oda vagy onnan való közlekedés nagyon nehéz volt.^[137] 

1920. márciusban véget ért a román megszállás, a határ egy részén már a hónap elején megkezdődhetett a tanítás. Néhány iskolánál nagytakarítást kellett végezni, az iskolák felszerelése több iskolánál megrongálódott, némelyiknél teljesen megsemmisült a megszállás alatt. A kopáncsi iskoláról májusban még mindig azt jelentették, hogy az iskola nincs felszerelve, mert a románok mindent elpusztítottak, az iskola összes padját eltüzelték.^[138] 

Az irredentizmus és sovinizmus terén néhány intézkedés a tanyai iskolákat is érintette. Az 1922. februári tantestületi ülésen tájékoztatják a külterületi tanítókat a VKM rendeletéről, amelyben a magyar Hiszekegynek az iskolákban való naponkénti imádkozását és dallammának énekórán tanítását elrendelte. 1923-ban tanfelügyelői utasítás érkezett a tanyai tanítókhoz, hogy a nemzeti lobogó tiszteletére nevelésből aktívan vegyék ki részüket. Mind a gyerekeket neveljék arra, mind maguk járjanak elöl jó példával, hogy bárhol találkoznak egy magyar katonacsapattal, amely nemzeti lobogó alatt vonul, tiszteletadásuk jeléül álljanak meg, forduljanak a lobogó felé s a férfiak vegyék le kalapjukat. Rendszeresen tanfelügyelői utasítás érkezett a trianoni béke évfordulójának megemlékezésre. Az iskolaépületre gyászlobogót kitűzését rendelték el, és buzdították a tanítókat hogy az ifjúság szívében "szítsuk a Nagymagyarországért égő vágyakozás szent tüzét". 1932-ben miniszteri rendelet jelent meg a helyes beszéd, írás és fogalmazás elmélyítéséről. A rendelet kívánatosnak tartotta a Magyarosan című folyóiratra való előfizetést minden iskola részéről, amelyet a külterületi iskolák igazgatósága minden iskolája számára meg is rendelt. A folyóiratnak nemcsak módszertani szerepet tulajdonítottak, hanem a nemzettudat elmélyítésében jelentőséget szántak neki. 1939-ben már a Magyarosan című folyóiratot a tanyasi iskolákban senki sem használta.^[139] 

A második világháború előszele már 1938-ban érződött, ugyanis ekkor már napirendre került a légoltalmi szolgálat megszervezése. A vásárhelyi légoltalmi parancsnokság azt a felvilágosítást adta, hogy tanyán a gyermekeket haza kell küldeni támadás esetén; esetleg futóárkot lehet ásni fűrészfog alakban 80 cm mélységűre. A háborús helyzet 1940-ben kezdett láthatóvá válni a tanyai iskolákban. Az 1940/41. tanév elején több tanító volt katonai szolgálaton, a tanfelügyelőséghez kellett fordulni intézkedésért, hogy a tanítás megkezdhető legyen helyettes tanítókkal. Ettől kezdve rendre behívtak több tanítót 3-4 hétre, nem egyet frontszolgálatra.^[140] 

A front az 1944/45. tanév elején érte el Vásárhelyt, de már az 1943/44. tanév zárása sem volt zökkenőmentes. Bár az 1943/44. tanévben csak abban a néhány iskolában nem indult meg a tanítás szeptember 1-jén, ahol tanítója katona volt, viszont a tanévet miniszteri rendelettel 1944. április 1-jén bezárták. 1944-ben a tanév ismét rendes időben megkezdődött, de ekkor már teljesen eredménytelen munka folyt, mert a naponta ismétlődő légiriadók miatt a gyerekeket haza kellett engedni. A legtöbb iskolájában a tanítás szeptember végén megszakadt, majd október 2-án megérkezett a tanfelügyelői intézkedés a Tisza keleti partjának kiürítésére. "Október 8-án bevonultak az oroszok. Mivel az iskolák többsége a jártabb utak mellett fekszik, a felszerelésekben mindenütt kár esett." - olvasható a tanévvégi jelentésben.^[141] 

Decemberben a tanítást meg lehetett kezdeni egyes iskolákban, miután a várostól kevés fát sikerült beszereznie az igazgatóságnak, amit azután a szülők pótoltak. 1945. januárban már 17-ben folyt a tanítás. Több helyen tüzelőanyag hiány miatt nem lehetett tanítani, több helyen nem volt tanító, mert katona volt, vagy elmenekült. Több iskolát feltörtek és kifosztottak, nyolc iskola a katonai használat miatt megrongálódott. Amelyik iskolában tanítottak, ott is nagy volt a mulasztás, mert az utak rosszak voltak, valamint a gyerekek ruházattal (különösen lábbelivel) gyengén voltak ellátva. - Összességében áprilisban a legtöbb iskolában megkezdődött a tanítás, de a csak az alsó tagozatosoknak. Néhányban még megkezdődött májusban az alsósoknak, de a 44 tanyai iskola közül 12 anyakönyvi naplóját "nem volt tanítás" bejegyzéssel zárták le a tanév végén van, és nagyon sokban van egy megjegyzés: "az akvi naplóban nem szereplők a háborús okok miatt nem jártak fel"^[142] 

Háborús károk nemcsak az első világháború utáni román megszállásban érték a tanyai iskolákat. Kárösszesítések vannak arról, hogy a front átvonulása utáni beszállásolás tartalma alatt az iskola leltári tárgyai eltűntek. A felsorolt tárgyak között vannak apróbb méretű dolgok, (pl. az iskola pecsétje, számológép golyói, hőmérő, súlymérték kisebb súlyai); szerepelnek nagyobb tárgyak, (pl. vaskályha, földgömb, mosdótál); és feltűnően sok éghető anyag (többek között térképek, szemléltető képek, könyvek, asztalfiók, szekrénypolcok, szék, iskolapad). Viszont nemcsak a beszállásolásra igénybe vett, hanem olyan iskoláknál is olvashatók a szándékos rongálás nyomai, ahol csak egyszerűen átvonultak a katonák: a feltört iskolák, a betört ablakok, megrongált zárak, szétdobált tárgyak, összetört iskolakapu, sőt összetört artézi kút.^[143] 

A háborút követő gazdasági helyzet érződött az 1945/46. tanévben is. Október végén arra kellett kérni a szülőket, hogy az iskolát tüzelővel lássák el. A szülőknek azonban saját háztartásukra sem volt elég tüzelőanyaguk, ezért az igazgatóság jelezte a tanfelügyelőség felé, hogy a tanítást kénytelenek lesznek a hidegben beszüntetni, mert a gyermekek ruházata is hiányos és cipőjük sincs. A rácúti iskola tanítója azt jelentette, hogy november 20-a óta a tanulók nem jönnek iskolába; a gyerekek nagykabátban is (akinek egyáltalán volt) fáztak, dideregtek a tanteremben. Három hét múlva a csomorkányi iskolában is be kellett szüntetni a tanítást tüzelőanyag hiány és a gyerekek ruhátlansága miatt. - A tüzelőanyag hiány 1946/47-ben is gond volt. A téli szünetet február 10-ig meghosszabbította a tanfelügyelő, mert a rendkívüli hideg időjáráson túlmenően a hó is akadályt jelentett a külterületen.^[144] 

Fordulat éve: Az iskolák államosítását elrendelő 1948. évi XXXIII. törvény a vásárhelyi tanyai iskolák életében nem volt mérföldkő, mivel már 1903-tól, vagyis 45 éve állami iskolák voltak a külterületen. Egy kivétellel, mert a Csajághy iskola a katolikus egyház felügyelete alatt ált. Ennek ellenére az összes tanyai iskolában rendkívüli szülői értekezlet tartását írták elő, amelynek célja megnyugtatni a szülőket, hogy az államosítás nem vallásellenes, amint azt sokat igyekeztek beállítani. A megtartott értekezletekről azonnal levélbeli jelentést kellett küldeni a VKM-hez.^[145] 

[i] A kézirat eredetiben megtalálható a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár kézirattárában.

[ii] A "Hódmezővásárhely története 3." monográfia tervezett megjelenése: 2006. október.

^[1] Koncz 1990., Koncz 1998b., Koncz 2000., Koncz 2005., Koncz 2006.

^[2] Külter. isk. ir. 8/1926.

^[3] Külter. isk. ir. 176/1919., 106/1920. (.12., VI. 25.), Koncz 1990., Koncz 2006.

^[4] Külter. isk. ir. 27/1924., 15/1919.

^[5] Külter. isk. ir. 42/1925. II., 22/1926. II., 142/1924. II., 42/1925. II., 74/1925. II. (1926. I. 5.), kgy. jkv. 453/1925., 296/1924., 83.428/1925. VKM rendelet.

^[6] Külter. isk. ir. 7/1926., 8/1926.

^[7] Külter. isk. ir. 133/1926. Vásárhelykutason a kántori teendőket mindkét templomban az ottani tanítók végezték.

^[8] Külter. isk. ir. 140/1926., 1926. évi VII. törvénycikk a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról

^[9] Külter. isk. ir. 222/1927. I., 37/1928. I. (.31., II. 24., IV. 5.), V. 2.)

^[10] Külter. isk. ir. 99/1928. I.

^[11] Külter. isk. ir. 138/1928. I., 142/1928. I., 150/1928. I.

^[12] Külter. isk. ir. 179/1927. II.

^[13] Külter. isk. ir. 26/1930. I.

^[14] Külter. isk. ir. 53/1930. I. A VKM-ben Petróczy István vette előjegyzésbe a vajháti iskola felépítését, az aki személyesen is járt többször a vásárhelyi határban iskolaállítás ügyben.

^[15] Külter. isk. ir. 102/1929. II., 202/1929. II., 146/1929. I., 164/1930. I., ir. 208/1930. I., 64/1932. I., 107/1932. I., 56/1933. I.

^[16] Külter. isk. ir. 42/1930. II.

^[17] Külter. isk. ir. ad 53/1930. I., 97/1930. I., 154/1930. II.

^[18] Külter. isk. ir. 141/1937. I., 75/1938. I.

^[19] Külter. isk. ir. 141/1937. I., Kgy. jkv. 125/1938. A rendelkezésre álló iratok alapján úgy tűnik, hogy a paléi iskolát először nem a környékbeli lakosok kérvényezése alapján akarták felállítani, hanem 1925-ben hivatalból hozott döntés alapján. Az szervezése egy év múlva rendeletileg le lett állítva. - Külter. isk. ir. 7/1926.

^[20] Külter. isk. ir. 29/1939. I., 56/1939. I., 74/1940. I., 77/1940. I., 196/1947. I., 27/1949. I. A kishomoki iskola 1949. februárban még a gyümölcscsomagoló helyiségében volt. A mártélyfeketehalmi iskola tanulói létszáma a megelőző s majd a következő években se marad el az átlagtól, sőt legtöbbször kevéssel átlag fölötti. - Külter. isk. akv.

^[21] 177.870/1943. eln. B. sz. rendelet - Külter. isk. ir. 132/1943. I.

^[22] Külter. isk. ir. 198/1947. I., 224/1947. II., 101/1948. I.

^[23] Külter. isk. ir. 274/1947. II., 260/1947. II., 251/1948. II., 399/1948. II., 438/1948. II., 9/1949. I., 109/1949. I.

^[24] Külter. isk. ir. 104/1949. I.

^[25] Külter. isk. ir. 140/1927. I., 97/1928. I. 145/1928. I. Szeptember elején a városi tanács jelentése szerint az iskolák karbantartása, apróbb hiányainak pótlása még folyamatban volt.

^[26] Külter. isk. ir. 83/1929. I., 107/1931. I., 127/1934. I., 54/1936. I.

^[27] 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatásról, 1921. évi XXX. törvénycikk az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról - Magyar törvénytár.

^[28] Külter. isk. ir. 157/1926., 60/1928. I., 60/1928. I., 79/1928. I., 109/1934. II., 84/1931. I., 63.577/1926. VIII. a. VKM rendelet, Külter. isk. akv. 1918-1948., Külter. ált. isk. ir. 1949-1950

^[29] Külter. isk. ir. 8/1926., 133/1922., 36/1923., 46/1923., 10/1926., 53/1925. II., 33/1928. I., 1909. évi 100.361. sz. VKM rendelet, 31.000/1942. VKM sz. rendelet, 101.140/1947. III. VKM sz. rendelet

^[30] Külter. isk. ir. 171/1930. II., 83/1941. I., 85/1941. II. A tanfelügyelőség közreműködésére azért volt szükség, 1922-ben mert a városi hatóság a beiskolázás tekintetében semmi intézkedést nem tett. - Külter. isk. ir. 114/1922. II.

^[31] Külter. isk. ir. 180/1919., 80/1940. I., 33/1939. I.

^[32] Ez a víz könnyen elvezethető volt egy árokkal a közeli csatornába, amit a igazgatóság kért is a városi hatóságoktól. - Külter. isk. ir. 33/1932. I.

^[33] Külter. isk. ir. 43/1941. II., 71/1941. I., 54/1942. I., 92/1942. II., 81/1942. I., 103/1942. I., 106/1942. II., 35/1949. I.

^[34] Külter. isk. ir. 1919-1948. (-1950)

^[35] Külter. isk. ir. 171/1930., 130/1935. II. Tanyásoknak a tanyabérlőket nevezték, a felesek földbérlők voltak. A tanyásokat gazdasági évre fogadták, vagyis Mihály naptól Mihály napig, azaz amikor az új szántás kezdődik. - Kiss 1981.

^[36] Külter. isk. ir. 191/1922. II., 8/1923., 191/1926., 35/1934. II., 249/1938. II., 56/1941. II., 50/1923., 84/1931., 76/1932. I., 112/1939. I., 119/1940. I., 56/1941. II., 11/1937. I., 68/1938. I., 86/1944. I., 48/1930. II.

^[37] Külter. isk. ir. 126.-, 127.-, 128/1947. II., 235/1948. I., 76.-, 77/1949. I.

^[38] Külter. isk. ir. 96/1932. I., 6/1937. I., 51/1937. I., 83/1937. I., 87/1944. I.

^[39] Külter. isk. ir. 260/1947. I., 284/1947. II., 292/1948. I.

^[40] Külter. isk. ir. 7/1919., 13/1919., 1/1924. 121/1926., 55/1930. I., 2/1928. I., 24/1928. I., 193/1929. I., 7/1930. I., 2/1932. I.

^[41] Külter. isk. ir. 121/1926., 2/1928. I., 144/1928. I., 168/1928. I., 106/1931. I.

^[42] Külter. isk. ir. 1/1919., 107/1923, 160/1929. II., 64/1930. II.

^[43] Külter. isk. ir. 105/1926., I., 83/1936. I.

^[44] Külter. isk. ir. 100/1929. I., 64/1930. II., 158/1935. II., 71/136. II.

^[45] Külter. isk. ir. 63/1923., 128/1931. I.

^[46] Külter. isk. ir. 71/1934. II., 152/1938. I., 86/1940. I., 129/1942. I.

^[47] Külter. isk. ir. 46/1921., 111/1926.

^[48] Külter. isk. ir. 111/1926, 128/1931. I., 183/1926, 140/1927. I.

^[49] Külter. isk. ir. 168/1928. I., 243/1930. I. Mivel a testgyakorlási órák számát a miniszteri rendelet értelmében meg kellett szaporítani, ezért egy 2. osztályos számtan órát (és a többi osztály vele párhuzamos önálló foglalkozásait) testnevelésre akartak cserélni, de ezt a tanfelügyelő nem engedélyezte. - Külter. isk. ir. 12/1929. I.

^[50] Külter. isk. ir. 71/1932. I. A tervezet megemlíti, hogy a az előképzés a levente egyesületekben folytatódik. - 204/1939. I. Külter. isk. ir. 8/1940. I., 14/1940.

^[51] Külter. isk. ir. 11/1948. II.

^[52] Külter. isk. ir. 169/1921., 10/1930. II., 161/1927. I. (IX.12.), 13/1928. I., 33/1928. I.

^[53] Külter. isk. ir. 161/1927. I. (IX.12.), 49/1929. II.

^[54] Külter. isk. ir. 126.-, 127.-, 128/1947. II.

^[55] Külter. isk. ir. 29/1926., 111/1926., 140/1927. I., 7/1930. I. A természetismeretek keretein belül a helyes állattartásról, gazdaságos állattenyésztésről lehetett a tanyai tanulókkal beszélgetés útján ismeretet átadni.

^[56] Külter. isk. ir. 134/1933. I., 129/1942. I.

^[57] Külter. isk. ir. 116/1947., 124/1947. II. A tantervet a 75.000/1946. sz. rendeletével adta ki a VKM, végrehajtása tárgyában pedig 124.108/1946. sz. a. intézkedett.

^[58] Külter. isk. ir. 19/1931. I.

^[59] Külter. isk. ir. 66/1926., 121/1926., 85/1927. I., 97/1927. I. 79/1928. I., 8/1928. II., 170/1929. II, 31/1930. A könyvjutalomra 1927-ben a külterületi tanítók adták össze a pénzt.

^[60] Külter. isk. ir. 35/1934. II., 158/195. II., 71/136. II., 72/1938., 126/1938. II.

^[61] Külter. isk. ir. 124,- 145/1925., 111/1926., 129/1927. I., 83/1929. I.

^[62] Külter. isk. ir. 28/1943., Értesítő 1928., Külter. isk. ir., 188/1919., 250/1919., 111/1921., 83/1944. 157/1926., 194/1926. II., 145/1944. II., 6/1945. II., 8/1945.

^[63] Igazgatói panasz alapján a minisztérium kényszeríthette a várost a tanyai iskolák államosítási szerződésében vállalt kötelezettségére. - Külter. isk. ir. 64/1926.

^[64] Külter. isk. ir. 71/1929. I.

^[65] Külter. isk. ir. 111/1926., 140/1927. I., 97/1928. I., 71/1929. I., 83/1929. I., 118/1930. I., 155/1930. II., 107/1931. I., 153/1929. II.

^[66] Külter. isk. ir. 250/1919., 184/1921., 230/1921., 201/1930. I., 155/1930. II., 107/1931. I., 118/1933. I., 83/1936. I., 110/1938. I., 183/1921.

^[67] Külter. isk. ir. 133/1922., 157/1926., 140/1927. I., 83/1929. I., 157/1929. II.

^[68] Külter. isk. ir. 139/1941. II., 230/1942. II., 153/1943. I., 178/1943. I., 9/1944. I., 175/1943. II., 119/1944. II., 153/1944. I., 162/1946. II.

^[69] Külter. isk. akv. 1919-1950. Külter. isk. ir. 183/1921., 154/1920., 133/1922., 107/1928. I., 71/1929. I., 83/1929. I., 157/1929. II., 107/1931. I.

^[70] Külter. isk. ir. 77/1923, 98/1927. I., 79/1928. A vizsgáztatás rendjéről a gondnoksági utasítások 115. §-a rendelkezett.

^[71] Külter. isk. ir. 44/1928. I., 101/1928. II. A rendelet "délközi" szünetnek nevezi a déli szünetet.

^[72] Külter. isk. ir. 217/1929. II., 249/1938., 180/1939. I., 23/1936. II., 40/1937. II., 210/1942. I.

^[73] Külter. isk. ir. 106/1929. II., 213/1929. II., 10/1930. II.

^[74] Külter. isk. ir. 10/1928. I., 230/1921., 107/1926., 148/1922. II., 203/1926., 171/1929. II., 198/1929. I., 133/1933. I., 29/1938. I., 9/1942. I.

^[75] Külter. isk. ir. 52/1926., 12/1927. II., 99/1927. II., 104/1927. II., 110/138. I., 149/1940. I., 22/1935. II.

^[76] Külter. isk. ir. 221/1927. I., 3/1928. I., 250/1930. I., 300/1939. II., 76/1949. I.

^[77] 54.423/1928. VIII. a., 330-05-128/1930. VIII. d. VKM rendeletek, 687/1930. tfsz. körrendelet - Külter. isk. ir. 48/1930. II., 85/1930. I., 64/1930. II., 80/1930. II., 118/1930. I., 77/1937. I., 101/1938. I., 85/1939. I., 116/1940. I., 80/1942. I., 10/1933. II., 115/1941. II., 152/1942. II., 115/1941. II., 203/1948. II.

^[78] 1917. évi VIII. törvénycikk, 1924. évi XIV. törvénycikk. Külter. isk. ir. 79/1928. I., 52/1931. II., 80/1936. I., 73/1937. I., 102/1938. I., 94/1939. I., 117/1940. I., 80/1942. I., 84/1933. II., 8/1935. II., 153/1942. II., 95/1925. II., 95/1932. II., 107.-, 112/1941. II.

^[79] A VKM 26.120/1906. sz. körrendelete intézkedett erről az ünnepről. 1931. jubileumi évforduló volt. 25 éve kezdtek el a Madarak és Fák Napjáról megemlékezni. - Külter. isk. ir. 65/1931. I., 43/1931. II., 71/1932. I., 3/1934. I., 10/1934. II., 73/1934. I., 65/1935. I., 73/1936. I., 73/1937. I., 100/1938. I., 75/1939. I., 115/1940. I., 80/1942. I.

^[80] Külter. isk. ir. 203/1948. II.

^[81] Külter. isk. ir. 10/1928. I., 33/1928. I., 63/1928. I., 79/1928. 97/1928. I., 102/1928. I., 144/1928. I.

^[82] Külter. isk. ir. 208/1922., 1/1924., 211/1929. I., 243/1930. I., 191/1930. I., 162/1933. I., 6/1937. I., 273/1938. II., 205/1939. I., 13/1941. I., 127/1943. II., 36/1923, 43/1931. II., 41/1930. I., 29/1935. I., 55/1938. I. Iskolai szünetet rendeltek el 1940 március 1-én Horthy Miklós kormányzóságának 20 éves évfordulója alkalmából.

^[83] Külter. isk. ir. 85/1923., 82/1932. I., 163/1933. I., 34/1935. II., 59/1942. II., 28/1938. II, 139/1941. II.

^[84] Külter. isk. ir. 29/1926., 5/1928. I., 38/1929. I., 116/1929. I., 146/1929. II. A 7. osztály beindításával kapcsolatban a VKM 860-1/362-1929. számú rendelete intézkedett. - Külter. isk. ir. 51/1937. I., 9/1940. I., 144/1940. I., 189/1940. I., 200/1940. I., 85/1942. II., 139/1941. II. - A Nyolcosztályos iskolát az 1940. évi XX. törvénycikk rendelte el. - 189/1941. I., 129/1942. I., 188/1941. II., 189/1941. I., 210/1942. I., 105/1943. I., 116/1947.

^[85] Külter. isk. ir. 122/1945. I., 27.822/1945. IV. VKM rendelet, 141/1945. I., 9/1946. I., 9/1946. I., 146/1945. II., 358/1947. I. A szóban forgó utasítások a 70.000/1945. 75.000/1946. számú miniszteri rendeletek.

^[86] Külter. isk. ir. 87/1947. II., 88/1947. II., 104/1948. II., 28/1949. I.

^[87] Külter. isk. ir. 218/1948. I., 169.400/1948. VKM rendelet - Külter. isk. ir. 227/1948. I., 261/1948. II.

^[88] Külter. isk. ir. 42/1929. I., 100/1929. I., 140/1930. II., 97/1933. II., 90/1944. II., 3/1946. I.

^[89] Külter. isk. ir. 154/1926. Mivel az államosítási szerződés értelmében a berendezéseket a város az állam részére tartozott készíttetni, az államkincstár tulajdonába mindjárt tovább is adták a helybeli állami elemi iskolák gondnokságának.

^[90] Külter. isk. ir. 9/1944. I.

^[91] Külter. isk. ir. 121/1923.

^[92] Külter. isk. ir. 250/1919., 149/1921., 153/1921., 12/1922. II., 128/1927. I., 138/1930. I., 21/1935. I., 182/1930. II., 151/1921.

^[93] Külter. isk. ir. 96/1920., 46/1923., 29/1923., 66/1926., 75/1927. I., 31/1929. I., 10/1926., 130/1930. II., 155/1930. II., 78/1931. II., 83/1935. II., 106/1942. II., 55/1938. I., 99/1941. II. A vörheny, más néven skarlát torokgyulladással, skarlátpiros kiütésekkel járó, heveny, fertőző gyermekbetegség.

^[94] Külter. isk. ir. 161/1927. I. (IX.12.), 83/1935. II., 99/1941. II.

^[95] Külter. isk. ir. 250/1919., 113/1923., 112/1923. II., 188/1926., 188/1926., 181/1926., 73/1939. I., 161/1927. I.

^[96] Külter. isk. ir. 118/1933. I., 116/1933. II, 135/1927. II., 191/1942. I.

^[97] Külter. isk. ir. 112/1923. II., 155/1930. II., 188/1930. II., 178/1943. I.

^[98] Külter. isk. ir. 13/1944. II., 13/1944. I., 67/1940. I., 93/1944. I., 113/1932. II.

^[99] 1939-ben a Nyár utcai iskola igazgatója nem volt hajlandó egy fillért sem áldozni a tanítói könyvtár fejlesztésére. - Külter. isk. ir. 61/1939. I., 165/1939. I., 137/1938. I., 165/1939. I., 175/1939. I.

^[100] Koncz 1999., Koncz 2000.

^[101] Külter. isk. akv. 1918-1948.

^[102] Külter. isk. ir. 191/1931. I., 85/1930. I.

^[103] Külter. isk. ir. 144/1928. I., 193/1929. II., 160/1931. I., 118/1933. I., 73/1929. I., 108/1937. I., 126/1938. II., 189/1941. I.

^[104] Külter. isk. ir. 201/1927. I., 59/1928. I., 131/1928. I., 106/1929. II., 162/1930. II., 162/1933. I., 111/1934. I., 55/1938. I.

^[105] Külter. isk. ir. 13/1941. I., VIII. 119. c. 78., 178/1943. I.

^[106] Külter. isk. ir. 113/1932. II., 112/1929. II., 70/1931. II.

^[107] Külter. isk. ir. 11/1935. II., 198/1930. II., 19/1931. II.

^[108] Külter. isk. akv. 1918-1948. Külter. ált. isk. ir. 1949-1950.

^[109] Külter. isk. ir. 151/1942. II., 141/1945. I., 112/1945. II., 146/1945. II. A belsőerzsébeti, csókási, kenyereparti, kistóvölgyi, külsőerzsébeti és szőrháti iskolánál volt másodtanerő is, listájuk a tanév végig még a hatrongyosi és a mátyáshalmi iskolával bővült. Külter. isk. ir. 162/1946. II., 261/1946. II., 229/1947. II.

^[110] Külter. isk. ir. 42/1919., 184/1921., 11/1935. II., 11/1935. II., 160/1929. I., 11/1935. II. A tanyai tanítók között 1919-ben nyolcan voltak olyanok, akik oklevelük megszerzése óta tanyán tanítottak, páran már több mint 20 éve, de a legfiatalabb is tíz éve.

^[111] Külter. isk. ir. 53/1925. II., 7/1941. II., 397/1948. I., Koncz 2000.

^[112] Külter. isk. ir. 55/1941. II., 72/1941. II.

^[113] Külter. isk. ir. 97/1928. I., 128/1931. I., 85/1941. II., 139/1941. II., 215/1945. II.

^[114] Külter. isk. ir. 8/1919., 21/1919., 33/1928. I., 96/1932. I., 30.-, 42/1929. I., 114/1932. I., 136/1932. I., 4.-, 95/1933. I., 3.-, 127/1934. I., 23.-, 137/1935. I., 6.-, 159/1936. I., 6.-, 55/1937. I.; 6/1937. I., 40/1937. II., 55/1938. I., 55/1941. II.

^[115] Külter. isk. ir. 59.-, 134/1919., 82/1928., 170/1929. II., 126/1938. II., 161/1939. I.

^[116] Külter. isk. ir. 138/1921., 45/1928. I., 170/1922., 123/1932. I., 191/1926., 161/1927. I. (IX.12.), 107/1928. I., 59/1929. I.

^[117] Külter. isk. ir. 55/145. II., 159/1929. I., Online Pedagógiai Lexikon [online]

^[118] Külter. isk. ir. 112/1945. II., 145/1945. I., 117/1945. II.

^[119] Külter. isk. ir. 95/1925. II., 111,-. 121,-. 191/1926., 39/1927. I., 121/1928. I., 144/1928. I., 90/1929. I.

^[120] Külter. isk. ir. 115/1931. I., 86/1932. I., 90/1933. I., 82/1934. I., 77/1936. I., 75/1937. I.

^[121] Külter. isk. ir. 7/1930. I., 19/1931. I., 70/1931. II., 145/1933. I., 96/1937. I.

^[122] Külter. isk. ir. 146/1938. I., 161/1941. I., 191/1942. I., 148/1943. I., 148/1943. I., 42/1944. II.

^[123] Külter. isk. ir. 73/1949. I.

^[124] Külter. isk. ir. 133/1922., 175/1922., 53/1925. II., 7/1941. II. A kenyereparti, öthalmi, mátyáshalmi, rácúti és külsőerzsébeti iskoláknál volt ifjúsági egyesület.

^[125] Külter. isk. ir. 32/1926. I., 35/1926. II., 132/1930. II., 15/1931. II., 175/1930. II., 76/1935. I., 55/1938. I. 161/1939. I., 144/1940. I., 186/1940. I., 150/1940. II., 110/1941. II., 129/1943. II. 173/1941. II., 30/1945. I., 60/1945. II., 122/1945. I Az ifjúsági vöröskereszt egyesületek céljait többé-kevésbé az ifjúsági egyesületekben szolgálják és így felesleges is azoknak külön megszervezése a tanyák világában - vélekedett a tanyai iskolák igazgatósága.

^[126] Külter. isk. ir. 94/1924. II., 53/1925. II., 101/1925., 29/1926., 66/1926., 98/1926., 111/1926., 105/1926., 121/1926. I.

^[127] Külter. isk. ir. 181/1926., 39/1927. I., 113/1927. I., 221/1927. I. 1927-től pengő pénznem volt forgalomban, a korona pénznemben tízmilliós volt a legnagyobb címlet. - Rádóczy 1984.

^[128] Külter. isk. ir. 66/1926., 121/1926.

^[129] Külter. isk. ir. 188/1928. I., 33/1929. I., 59/1929. I., 175/1930. II.

^[130] Külter. isk. ir. 228/1930. I., 243/1930. I., 198/1930. II., 188/1931. I.

^[131] Külter. isk. ir. 143/1940. I., 186/1940. I., 62/1941. I., 14/1941. I.

^[132] Külter. isk. ir. 218/1948. I., 11/1948. II. 327/1948. I., 101/1949. I., 297/1948. II. 1948. májusban a Rácúti, vereskutasi, belsőerzsébeti, szőrháti, belsőkutasi, csókási, csomorkányi, kenyereparti, külsőerzsébeti, öthalmi iskolánál alakult úttörőcsapat. - Külter. isk. ir. 203/1948. II.

^[133] Külter. isk. ir. 250/1919., 4/1919., 64.-, 65/1919., 100/1919., 117/1919.

^[134] Külter. isk. ir. 283/1919., 294/1919., 96/1920.

^[135] Külter. isk. ir. 4/1919., 106/1919. A rongált állapotot fokozta, hogy a múlt év őszén a rendes évi karbantartás is elmaradt.

^[136] Külter. isk. ir. 143/1919., 183.-, 184/1919. A jóakaratú jelzőt vitathatóvá teszi, hogy az előző két rendelkezés is kifejezetten goromba volt, mind megfogalmazásában, mind a kilátásba helyezett szankciókkal.

^[137] Külter. isk. ir. 218/1919., 226/1919., 240/1919., 273/1919., 279/1919., 300/1919., 325/1919., 345/1919. 96/1920., 164/1920. Az 1920 márciusi ülésre a román parancsnokság nem küldött ki megfigyelőt, ezért a résztvevők bizakodásukat fejezték ki, hogy az ülés zavartalanabbul folyhat le, mint a múlt haviak. - Külter. isk. ir. 2/1920., 47/1920.

^[138] Külter. isk. ir. 51/1920., 95/1920., 127/1920., 140/1920., 148/1926.

^[139] Külter. isk. ir. 26/1922., 47/1922., 82/1923., 101/1926., 117/1927. I., 63/1930. I., 115/1930. I., 71/1932. I., 91/1939. I.

^[140] Külter. isk. ir. 151/1937. I., 11/1938. II., 139/1938. I., 145/1938. I., 164/1938. I., 139/1940. I., 202/1940. II., 63/1941. I., 7/1941. II., 28/1943. II., 113/1944. II.

^[141] Külter. isk. ir. 82/1945. I., 162/1944. I., 163/1944. I., 53/1945. II., 165/1944. I., 82/1945. I., 171/1944. I. 153/1944. I., Külter. isk. akv. VIII. 119. a. 35., b. 29., c. 77.

^[142] Külter. isk. ir. 82/1945. I., 2/1945. I., 14/1945. I., 53/1945. II., 82/1945. I., Külter isk. akv. VIII. 119. c. 78.

^[143] Külter. isk. ir. 1/1946. II.

^[144] Külter. isk. ir. 127/1945. II., 154/1945. II., 166/1945. II. 1947. januárban a városban lehetetlen volt tüzelőanyag beszerzése, a városba érkező fa a kenyérsütödék és a kórház részére volt fenntartva. - Külter. isk. ir. 44/1947. II.

^[145] Külter. isk. ir. 190/1948. II., Varsányi 1973.

A mórahalmi iskolák története (Összeállította: Márkiné Bóka Zita) [Letöltés dátuma: 2001. 05. 21.]

Gátfalvi Zsófia: A tanyasi iskola hétköznapjai [Letöltés dátuma: 2000. 12. 04.]

Magyar néprajzi lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982 [Letöltés dátuma: 2006. 03. 21.]

Online Pedagógiai Lexikon [Letöltés dátuma: 2000. 12. 04.]

Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum [Letöltés dátuma: 2001. 07. 20.]

Pukánszky-Németh: Neveléstörténet [Letöltés dátuma: 2001. 02. 06.]

Szabó László: Népiskolai történelmi szemléltető képek 1913-1915 [Letöltés dátuma: 2000. 11. 20.]

Száz esztendő a magyar iskola ezer évéből (képek a polgári korszak iskolatörténetéből, 1848-1948) [Letöltés dátuma: 2001. 05. 21.]