HELTAI GÁSPÁR KOLOZSVÁRI PLÉBÁNOS ÁLTAL SZERZETETT
Kolozsvárba, 1552.
Az igaz nemes fírfiúnak, Kendi Antalnak, a nagyságos Kendi Ferenc öccsének kéván Heltai Gáspár kolozsvári plébános Istennek kegyelmességét és békességet.
Az elmúlt napokban, mikor ültük volna a mi urunk Jézus Krisztusnak születésének napját, kezdék az időről gondolkodni, mely nemesen rendelték a régi szent jámborok azt a hitnek ágai szerént, hogy ugyan rendszerént majd minden ágáról egész esztendő által prédikálhatnának. Mert elmúlt immár a karácsony napja; akkor prédikálottuk ezt az ágát: ki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”. Majd elérközik a nagyhét; akkor követközik a hitnek ágaiba: „ként szenvedett Pontius Pilátusnak alatta. Megfeszíttetett, megholt, eltemettetett; alászállott pokolba”. Azután előjő mindjárást a húsvét napja. Akkor leszen emlékezet a mi urunk Jézus Krisztusnak feltámadásáról, melyről vallást teszünk ez igíkkel: „harmadnap után halottaiból feltámadott”, etc. Látja tekegyelmed, mely nemes rendet tartottak, a régi szent jámborok az időnek elrendelésébe. Ők kedig rendelték az időt oly formán, csak a szegény községért, hogy e renddel inkább vihessék a szegény igyügyűket a hitnek ágainak ismerésére és megtanulására. Mert ez volt fő gondjok: mint megláthatjuk a régi prédikációkból, kiket a szent jámborok azokra a napokra írtak. Nem múlották el az innepnapokat a sok külemb-külemb emberektől találtatott pepecselésekkel és ceremóniákkal, mint az ő utánok valók azután cseleködtek, és mostan is a képmutatók cselekednek. Mert tudták, hogy csak az egyetlen egy szükség, kit Magdaléna a mi urunk Jézus Krisztus lábainál ülvén hallgat vala.
Mikoron eképpen az időnek rendeléséről gondolkodnám: mindjárást eszembe juta az ördegnek álnaksága, miképpen az ő szerzését elegyítötte az Úristennek szerzésével. Mert ez az ördegnek igyekezete, hogy valahol az Úristen egy templomot épít: ott mindjárást az ördeg kápolnát rak melléje. Így művelt az időnek rendelésével is. Mert egész esztendő által őnekije is elrendelt idője vagyon, mikor az emberek nagy buzgósággal, nagy jókedvvel őnéki szolgálnak. Mert mindjárást a mi urunk Jézus Krisztus születésének napja után következik az ördegnek nagy innepe: a regélő hét, ottan a farsang, etc. Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak, és külemb-külembféle heábavaló költséget művelnek. És noha azt művelik, de kevesen gondolják meg azért, mit művelnek. És száz közül sem gondolja egy, mely igen nagy bűn legyen a részegség és tobzódás. Gyűjtöttem ezokáért e kis könyvecskét, hogy az embereknek eleikbe adnám az én ítíletem szerént ez iszonyóságos bűneknek nagy voltát: hogy eszekbe vévén magokat, innét ennekutána ez ondokságokat eltávoztassák és az Úristennek parancsolatja és kévánsága szerént józanon éljenek.
Miért kedig hogy tudom, hogy tekegyelmed, nemes uram, az Úristennek igéjének tiszta szeretője: én is akarom ez írással tekegyelmednek az én jóakaratomat és szeretetemet megjelenteni és tekegyelmed neve alatt kibocsátani. Kérem ezokáért tekegyelmedet, hogy tekegyelmed jó néven vegye: ha szinte tiszta magyarsággal írva nincsen, tekegyelmed megbocsássa. Mert jól tudja tekegyelmed, hogy nyelvem szerént szász vagyok és ezt e keveset tizenhat esztendeig tanultam. Az Úristen tekegyelmedet az igaz hitben megtartsa. Amen.
PERSONAE:
ANTAL. DEMETER.
A részegségről és tobzódásról az embereknek lelki nagy kárt vall. Mert ezek az embert mindenféle ondok bűnbe és gonoszságba ejtik: a lelket elvesztik, és az Istentől elszakasztván, örek kárhozatra viszik.
DEMETER. Láss, láss, hol ballag az én régi pajtásom. Bezzeg sok ideje annak, hogy nem láttalak! Isten adjon jó napot.
ANTAL. Fogadj Isten, jó Demeter! Mint vagy? Jobban vala dolgod, mikor ez elmúlt időbe szembe valánk egymással. Mert akkor szép színed vala, jó ruháid valának; de mostan, mint én látom, beteges vagy: mert színed azt mutatja, igen rongyos is vagy, valamint vagyon dolgod.
DEMETER. Tudja veszél, hol jártam mind. Pokol társaságba elegyültem vala, azok közett megszokám a boritalt és amiatt mind egészségemet, mind pénzemet, mind ruhámat elköltém és elvesztém.
Immár a szokás természetté vált bennem, nehezen hagyhatom el immár.
ANTAL. Mi dolog, jó Demeter, hogy a gonosz társaságnak annyéra engedtél? Hiszem, inkább kellett volna engedned az Úristen parancsolatjának, hogy nem mint a te társaságodnak.
DEMETER. Micsoda parancsolatjának? Ingyen sem tudom, ha vagyon az Istennek valami igíje avagy parancsolatja: mert én nem hallottam.
ANTAL. Nem jártál-e a prédikációra, ahol az Istennek igíjét prédikálják? Bezzeg, ha oda mentél volna, vaj ki szépen megtanultad volna, miképpen kell az embernek isteni félelembe, tisztán és józanul élni.
DEMETER. Patvar tudja! Nám azt mondják a képmutatók, hogy a mostani prédikátorok csak testi gyönyörűséget és minden bűnre való szabadságot prédikálnak.
ANTAL. Nem igazat mondnak. Mert, jó Demeter, ím látod, hogy egészségem vagyon, jó ruháim vadnak, pénzem is vagyon: ezt senkinek nem köszenem, hanem csak az Úristen igéjének és a mostani prédikátoroknak. Nem szólok most a több haszonról, hogy tudom az én Istenemet szolgálnom, és igazán őnéki könyörgenem. De te, jó Demeter, lássad, mint vagy: marhádat a részegség miatt elvesztötted; egészséged elveszett, lelked sincsen helyén. Talám vagyon fél esztendeje, hogy egy miatyánkat nem mondottál szüvedből: hogy élhetsz tahát? Félek, hogy gonoszul vagyon dolog és hogy készen elkárhoztál.
DEMETER. Mint én hallom, jó Antal, nagy észre fogtad magadat! Nám, ezelőtt ugyan jó pajtársom valál és a bort kedveled vala, miképpen hogy én is igen szeretem. Mi oka ez okáért annak, hogy most oly nagy mértékletességre fogtad magadat?
ANTAL. Bezzeg nagy oka vagyon ennek! Mert az Istennek igíjéből hallottam és tanultam, mely igen nagy gonoszság legyen a részegség és a tobzódás, és mely igen gyűlölje az Úristen. Hogy kedig igen gyűlölje e gonoszságokat, a Szentlélek bőven megmutatja és megjelenti a szentírásba, kiváltképpen Szodomának és Gomorrának elsűlyesztésének rettenetes példájába. Mert mikor a szent Ezekiel próféta előszámlálja cap. 16. az okokat és a bűneket, melyekért az Úristen e városokat elsűlyesztötte, legelőszer is e gonoszságról emlékezik. Mert ezt mondja: a te húgodnak, Szodomának bűnei ezek: tobzódás, mindenféle eledelnek felöttevalósága, mórálás és hivolkodás, etc. Mert ez nyilvánvaló dolog, melyről minden ember is bizonságot vehet, hogy mikor az ember a tobzódásnak miatta megtölt és megrészegedett, hogy akkor az ördeg könnyen győzedelmet vehet rajta és mindenféle éktelenségbe és gonoszságba ejtheti. Holott józan korába soha ezt nem művelhetnéje.
DEMETER. Íme, jó Antal, erről soha nem gondolkodtam. De kérlek, mondd meg énnékem, mint legyen ez?
ANTAL. Így lészen: mikor az ördög az embert borral, avagy egyéb erős itallal megfoghatja – osztán megdúlja a fejét és elvészen minden értelmet és okosságot belőle és az embert tiszta bolonddá teszi. Annakutána csúfolja, játszódtatja és egyik fajtalanságból másikba keveri. Mert efféle megrészegedett ember az ördeg rabja és tulajdona. És mivelhogy az Úristen immár nem ő istene, gondot sem visel reá; az ördeg minden kévánsága szerént cselekedik véle.
DEMETER. Antal atyámfia, nagy dolgokat beszélesz! Tahát, mint én hallom, az Isten nem volna az részegeseknek Istene?
ANTAL. Jó Demeter, nyilván nagy dolog, kit beszélek. És nyilván higyjed, hogy nincs külemben, mint mondom. Hogy kedig az Isten efféle megrészegedett embernek ne legyen Istene, megmondja Szent Pál, Galat. 5. E helyen Szent Pál kemény beszéddel a részegeseket kirekeszti az Istennek országából. Így szól a szent Ozeás próféta is cap. 4.: hogy a bor elveszi az embertől a szűvet. Mikor a szűv az embertől elvétetett, micsoda azután az ember? Hanem csak egy darab hús, s két szöm, kit az ördeg megszállott, kit az ördeg bír, hordoz és odavonssza; azt is művelteti véle, amit ő szeret és amibe ő gyönyörködik. Aféle törsek amit mer gondolni, és amit az ördeg szűvébe ád, meg is meri mívelni. Ezt nyilván látjuk igaznak lenni a szodomabelieknek példájába, kik olyan fajtalanságba és bűnbe esének, hogy még a természetnek rendelését is megmáslák és az ebekkel egy társaságba magokat elegyűték, oly bűnekkel magokat megterhelvén, kikről a Szentlélek szégyenli szóltát: Gen. 18., Rom. 1. E kedig egyebünnen nem, hanem csak a lakásból és tobzódásból származék, miképpen a szent Ezékiel próféta mondásából elébb meghallók.
DEMETER. E rettenetes dolgokat ezelőtt való időkből nem tudtad, jó atyámfia Antal, mert semmit nem hallottam effélékről, hogy beszélettél volna. Mert igaz így szereted vala a bort, mint én és az egyéb társaság.
ANTAL. Szánja az Isten, én is a tü ledér céhetekbe valék. De hála legyen most az Úristennek, ki a jámbor prédikátorok által az ő igéjével megszabadított engemet e gonosz céhből és hozott az ő szent igazságának ismeretire, hogy tudom immár, mint éljek és mint tiszteljem őtet.
DEMETER. Mi ördeg kíszteti tahát a képmutatókat, hogy ezt kiáltják, hogy e mostani prédikátorok csak lakásra és testi gyönyörűségre és szabadságra tanítják az embereket, holott te, jó Antal, oly jeles dolgokat tanultál őtőlek?
ANTAL. Hadd szóljanak a képmutatók, de nyilvánvaló dolog, hogy ebbe nem igazat mondnak. Mert a jámbor keresztyén prédikátorok úgy tanítnak, hogy a szenvedetesség és a mértékletes élet oly igen szükség az embernek, mint az étel és ital az ő testének táplálására. És netalámtán jobb volna, hogy egy háborúság miatt egynihányszor elveszne mind a földenvaló, hogy nem mint olyan bőség volna. Mert akképpen szelídségbe és alázatosságba maradnánk és az Úristenről megemléköznénk. Holott külemben őtet mind elfelejtjük minden jótétével egyetembe, mint Izaiás is mondja cap. 5. Jaj azoknak, kik reggel fenn vannak, hogy űzzék a részegséget és kik mind éjjelig mulatnak, hogy a bortól meghevüljenek. És az ő lakodalmokba hegedő, lant, dob, síp és bor vagyon. De az Úrnak dolgát nem látják, és az ő kezének cselekedetit nem tekintik. Ez okáért igazán ítílvén, jobb a szerencsételenség a jószerencsénél és jóllakásnál. Minekokáért is az apostolok örvendeztenek a kereszt és a nyomorúság alatt, és mind beszéddel, s mind példájokkal tanítottak minket, hogy nagy örem gyanánt tartsuk, mikor mindenféle nyomorúságba és késértetbe esünk. Mert ők jól tudták, minek jó a kereszt és a háborúság-szenvedés. Ugyanezért mondja Salamon is Eccl. 7.: jobb a gyászlásnak házához menni, mint a korcsomaházhoz, mert ím, itt eszébe veszi az ember, hogy minden embernek meg kell halni.
DEMETER. Jó Antal, szokotlan dolgot beszélesz énelőttem: nem fér fejembe.
ANTAL. Jó Demeter, nem csoda ez, hogy nem fér fejedbe. Mert olyan az emberi okoskodás: nyilván ezt mondja és ezt ítíli, hogy az én beszédem, mely nem enyim ugyan, hanem az Istené – hazugság. De vedd eszedbe, hogy az Úristennek igíje oly természetű, hogy mindenkor ez emberi okossággal viaskodik és semmi helt nem hagy, sem ad annak, amit az okosság talál és forgat. Az emberi okosságnak ítíleti ezt mondja: bódogok azok, kik vigadnak és kedvek szerént élnek. Inkább siet ezokáért a korcsomaházhoz, hogynem mint a gyászlásnak házához. Ez ellen kedig Krisztus Urunk Salamonnal ezt mondja: hogy azok bódogok, kik keserűséget szenvednek, etc. Vedd eszedbe ezokáért, mely igen veszedelmes dolog az Úristennek igéjét az emberi okosság szerént mértékleni, mivelhogy ekképpen egymással ellenkednek. A korcsomán és egyéb lakodalmokba elfelejti az ember minden szegénségét és nyavalyát. Aki kedig nyavalyáját és minden gyötrelmét elfelejti, ez nem kiált az Istenhöz, segétségül nem híja az Istent. Ezért mondom, hogy jobb a bánatnak házához menni, ahol bánkódik az ember, és halálát eszébe veszi: mert ott semmit nem lát, hanem csak keserűséget és szomorúságot. Mert az ember emlékeztetik ott az Istennek ítíletéről és meggondolja: mi jövendő ez világnak vakságára. Evégre is végezte az Úristen, hogy az emberre vesse a keresztet, hogy el ne higyje magát, elébb se menjen a gonoszságba; hanem engedni tanuljon az Isten igéjének, nem követvén a régi Ádámnak indulatját, mint Szent Pál is mondja: 1. Korinth. 1. Mikor e világ bölcsesége által az Istennek bölcseségét nem ismernéje, meg sem foghatnája: tetszett az Istennek, hogy az esztelenség, azaz a keresztnek (hirdetése) prédikáció által idvezítené a hívőket. Mert a régi Ádám természet szerént dölyfes, sokat tulajdonít magának, és igen gyönyörkedik a gazdagságba, vígan lételbe és tobzódásba. Egyébre ő nemigen visel gondot, hanem miképpen magát szépen terengethesse, etc. Az Isten ez okáért ezt e módot és eszközt találta hozzá: hogy megalázhassa, gyötri őtet nyomorúsággal, bánattal, keserűséggel, és mindenképpen gyötri. Továbbá elejbe hányja a Szentlélek az ő intésit, és mindenképpen körüle forgolódik, hogy az igaz útra vigye.
DEMETER. Tehát az Istennek nagy gondja vagyon reánk. Én kedig mind azt tartottam, hogy mindenek csak egy terténetből lesznek rajtunk.
ANTAL. Olyan nagy vakságba éltek mindnyájan: mert nem hallgatjátok a mennyei tudománt, az Úristennek szent igíjét. De vedd eszedbe másodszor, hogy a régi Ádám, azaz az embernek teste és természete, mely még meg nem máslatott és a Szentlélek által meg nem újult, nemcsak dölyfes és kevély, hanem igen gyarló is. Ezokáért nem szükség, hogy a tetűt beoltsák a ködmenbe, mert anélkül is csak könnyen megterem benne. Azonképpen aki az ő testét borral megtölti, nem művel egyebet, hanem az oltatlan mészre vizet tölt, és a tűzbe olajt, hogy inkább meggerjedjen és égjen. Mivelhogy tudjuk ezokáért a mi testünknek és természetünknek gonoszságát, tartozunk véle, hogy megzabolázzuk és ostor alatt tartsuk; meg is sarkantyúzzuk, eledelébe is elvonjunk és elszakasszunk, hogy ne emelkedjék, a lélek ellen se támadjon fel. Mert mivel erősb a test, annyéval erőtlenb a lélek. Mikor a test meggerjed és az ő kévánságos szabadságába szaladhat, akkor a lélek alányomattatik és meggyőzettetik. Viszontag, mikor a test megfenyítés által megaláztatik: akkor jól vagyon a léleknek dolga, győzedelmet és diadalmot veszen.
DEMETER. Vagyon-é arról valami írás, hogy így viaskodnak egymás ellen a test s a lélek?
ANTAL. Vagyon: mert szent Pál erről bőven szól Galat. 5. cap. Ott megmondja, hogy két halálos ellenség a test s a lélek, kik szüntelen egymással viaskodnak, sohasem békélnek meg egymással, hanemha egyik teljességgel elvész a halál miatt. Mikor kedig a test erős, akkor a lélek meglankad és erőtlenné lészen. Akkor veszen kedig a lélek győzedelmet, mikor a test erőtlen és megjavult. Ide és ehhöz való az igaz böjt, mellyel a szentek is böjteltenek. Erre néztek, mert jól tudták, hogy a keresztyéni élet e világba nem egyéb, hanem csak gyötrelem és örökké való viaskodás. Jób 7. Ekképpen szól Szent Pál is 2. Korinth. 12. Mikor erőtlen vagyok, érts: test szerént, akkor vagyok erős, érts: lélek szerént. Mert az erősség erőtlenségnek általa lészen erősb. Ez okáért dicsöködem az én erőtlenségembe, hogy énbennem lakjék a Krisztus Jézusnak ereje. Hallod-é, Demeter, mit szól Szent Pál e dolog felől?
DEMETER. Jól hallom. Ha ekképpen tanítnak e mostani prédikátorok, bizony dícsírem prédikálásokat és tudományokat. Mondhatlan igen jól vetted eszedbe tanításokat. De, jó atyámfia Antal, mi oka ennek, hogy oly kevesen vannak, kik így szólnának a böjtről, mint te? Mert egynihányat hallottam immár, ki keresztyénnek mondotta magát; olyanokat is hallottam, kik igen kérkesznek vala, hogy ők az evangéliomot mindennap hallják; majd ezt is merik vala mondani, hogy ugyan jól értik: de azok nem így szólnak vala a jóllakásról, a boritalról, a keresztről és a bőjtről. Mert amint én beszédekből megértém, gyűlölik vala a bőjtet, és a józanságot majd bűnnek ítílik vala. Ezt is látám, hogy azokat, kik józanon és mértékletesen kezdnek vala élni, megcsúfolák és nevetik vala őket.
ANTAL. Jaj, jaj azoknak: nyilván higyjed, Demeter, hogy azok soha az Úristennek igíjét, a szent evangéliomot igazán nem hallották, eszekbe sem vötték. Mert az Úristennek igíje nem arra tanít, hogy mi szeressük magunkat, és hogy a testnek kévánsága szerént cselekedjünk. Mert Szent Pál nyilván azt mondja Rom. 8.: ha a testnek kévánsága szerént éltek, meghaltok. Érts: örök halállal. Hanem arra tanít, és azt adja előnkbe, hogy a münnen testünk a mi fő ellenségünk, rakva gonosz kévánsággal és igyekezettel. Ennek e gonosz ellenségnek ellene mondottunk a keresztségbe, és a mi fejedelmünknek, a mi urunk Krisztus Jézusnak magunkat ígírtük és adtuk, meg is esküdtünk, hogy a münnen testünknek ellene akarunk állani és örök ellenség gyanánt akarjuk tartani, akaratját sohasem művelni. Ugyan fogadtuk is ezt, a keresztségnek fogadásába. És Krisztus urunkkal együtt a keresztfa alá állottunk, ővéle együtt megfeszíttettünk, el is temettettünk, hogy immár a mi életünk nem test szerént való élet, melnek készen megholtunk, hanem Isten szerént, új emberek, új életbe élünk; minekokáért is e világnak ellene mondottunk és az ő fejedelmének, az ördegnek. Én édes Demeterem, ezt e drága dolgot nem hallották a kuvaszok és az ördegnek kolbászi, kik a bőjtet, azaz a józan és mértékletes életet csúfolják és megútálják. Miért hízelkednek így az ő testeknek és azok kévánságinak? Miért viselnek oly nagy gondot reá? Miért hizlalják oly igen? Hol gondolnak avagy csak egyszer a fogadásokról és eskésekről? Hol forgatják eszekbe, mely igen messze elmentek légyen a mi édes Istenünktől? Mely igen elfelejtették a kötést, melyet töttek az Istennel a keresztségbe? Mert lakodalmokba esznek, tobzódnak, duskát isznak és mindenképpen megtöltik magokat, mintha a világiakkal egy céhbe avagy társaságba volnának, mintha e világnak soha ellene nem mondottanak volna; mintha az Isten a keresztyéneket e világtól soha el nem választotta volna. Jaj, jaj e nagy vakságnak!
De evvel megjelentik, hogy nem tudják, mi legyen a Krisztus és mi legyen a keresztyén. De maga azért ugyan elsők akarnak lenni; igen kérkesznek az Úristennek evangéliomával. Mintha Krisztus urunk álmából mondotta volna ez igíket, és nem tudta volna, mit mond, mikor ezt mondta, Máté 16., Máté 8., Lukács 9.: aki meg nem tagadja magát és gyűlölvén az ő életét, fel nem veszi az ő keresztét magára és engemet nem követ: nem méltó énhozzám, az én tanítványom sem lehet. Látod-é, jó Demeter, mit mond Krisztus urunk? Látod-é, mit kéván?
DEMETER. Bezzeg nem csúfság? Bezzeg mint én hallom, másképpen kell a jámbor keresztyénnek élni, mint én az én társaságommal eddig éltem. Mi nem a kereszt alatt akartuk őtet követni, hanem lágy párnákon ülvén, nagy palackokkal, jó piros borral, jó sült kappanokkal. De amint én látom, nem oda Buda, nem!
ANTAL. Vedd eszedbe, Demeter, mit Krisztus urunk másutt mond, Máté 6.: senki két urat nem szolgálhat. Nem szolgálhattok az Istennek és e világnak. Így szól Szent Pál is, Rom. 12.: ne cselekedjetek e világnak hasonlatosságára, hanem mássá legyetek tü elméteknek megújulása által, hogy próbálni tudjátok, mi legyen Istennek a jó, a kellemetes és tekéletes akaratja, etc. Szent Pál ezt akarja mondani: Tü semmiképpen meg nem próbálhatjátok az Istennek akaratját, nem is dicsírhetitek, hanem ha tünnen magatokat megtagadjátok és elbúcsúztok e világtól. Mert a világ értelme szerént való járás: ördeg szerént való járás. Mert e világnak fiai ördegnek fiainak neveztetnek az írásba, Lukács 16. Ide való immár a Szent Pál mondása Tit. 2. Holott minket arra int, hogy eltagadjuk az istentelen életet és evilági kévánságokat és hogy ne cselekedjünk a testnek eszessége szerént, hogy az ő kévánságát megművelnétök. Rom. 13. cap. Így szól Szent János is, 1. János 2.: fiacskáim, ne szeressétek e világot, se azt, ami e világba vagyon; mert minden, valami e világba vagyon, tudniillik mint a testnek, a szömeknek gyönyörkedése és a gazdagság miatt való felfuvalkodás nem Istentől való.
DEMETER. Talám e mondások, kiket mind Szent Pálból, s mind Szent Jánosból előszámláltál, nem minket néznek, hanem a szerzeteseket, kik elbúcsúztak e világtól?
ANTAL. Vedd eszedbe magadat jó Demeter és ne hárítsad e mondásokat egyébre valakire: mert az Isten néked, ha keresztyénnek vallod magadat, mondotta mindezeket. A szent apostolok az ő írásokat a keresztyéneknek közenséggel írták. Valaki ezokáért keresztyén akar lenni, ez elbúcsózzék e világtól: mert nincsen annak immár része együtt e világgal. Így szól Krisztus urunk az apostoloknak, János 15.: Nem e világból valók vagytok, mert én kiválasztattalak e világból és helyheztettelek tüteket, hogy elmenvén, sok gyümölcset hozzatok. Csodaképpen vagyon kedig e mostani ondok időbe a keresztyéneknek dolga. Mert nagy bátorságba járván, azt vélik és azt tartják, hogy mindkét vállakon terhet viselhetnek, azaz, hogy mind Istennek, mind ördegnek s mind e világnak szolgálhatnak, mely nyilván lehetetlen dolog. Mert az Isten nem duplás szűvet, hanem ép szűvet kéván. A duplás kedig meg nem maradhat őelőtte, mint Szent János is szól azok felől 1. János 4. Evilágiak ezokáért is evilágiakat beszélnek; e világ is meghallgatja őket. Tü kedig, én szerelmes fiacskáim, Istentől valók vagytok és meggyőztétek az Antikrisztust. Mert aki tübennetek vagyon, nagyobb annál, mely evilágba vagyon. Afféle kétfelé sántálló keresztyéneknek nyilván még végre azt mondják, mely írva vagyon Apokalipszis 3. Tudom a te cseleködeted, hogy sem hideg, sem hév nem vagy; vajha hideg avagy hév volnál! Miért kedig, hogy sem hideg, sem hév nem vagy, hanem csak meleg, kivetlek és kipöklek én szájamból.
Eszedbe vedd azokáért atyámfia, Demeter magadat, és jól meglásd, mint éled e világba életedet, mint elegyülsz e világiakkal, kik nem ismerik az Istent; mint enyhíted a te testednek gonosz indulatját. Mert ha azt nem enyhíted, hanem borral és minden felöttevalósággal meghízlalod és gyöngéltetöd, nyilván higyjed, hogy úgy hordoz, hogy soha a mennyországnak kapuját meg nem találhatod. Mert jól hallottad tovafel, hogy a test és az egész emberi természet megromlott és mindenkor gonoszra siet. Mikor ez okáért mindent eleget kapott: akkor szabadon száguld, mint a délceg ló. Akkor, én édes atyámfia, Demeter, a lélek megnyomoroszik, nem bírhat, nem cseleködhetik, hanem teljességgel megerőtlenül és meghal. Így szól Szent Pál is Rom. 6. cap.: a bűnnek zsoldja a halál. Látod-é, hogy a bűn által támad a halál?
DEMETER. Én édes Antalom, ezelőtt való időbe, mikor együtt voltunk, gyakorta megcsúfoltalak és mind azt véltem, hogy igen antal a fejed! De kérlek, megbocsáss. Ennek utána nyilván nagyobbnak böcsüllek, és nem Antal pajtársom, hanem Antal uram lészen neved nálam. Mert látom, hogy igen nagyra mentél immár. Bezzeg bolondul cseleködtem én, hogy eddig e ledérség után jártam a pokol társaság közett.
ANTAL. Jó atyámfia, Demeter, szinte azon bolondságba ejtett vala engemet is az ördeg. De hála legyen az Úristennek, ki engemet az ő szent igíje által megvilágosított. Azért ezt ő Istenségének és a mostani jámbor prédikátoroknak köszönöm.
DEMETER. Mint én beszédedből értem, ondok állatnak kell a bűnnek lenni az Úristennek előtte. Jó volna ezokáért, jó Antal uram, megérteni embernek, honnan támadjon főképpen ez ondok állat.
ANTAL. A bűn főképpen a tobzódásból és felöttevalóságból, mint egy kútfőből támad, és egyik bűn a másikat követi, és a sok bűnök egymásból függnek, mint a láncba egymásból a szömek; soha egy bűn sincs egyedől, miképpen sok példákból a Szentírásba megláthatni. Exo. 32. Ott a Szentírás ezt mondja az Izrael fiai felől, hogy mikor immár az Istentől elszakadtak volna, és leültek volna, hogy tobzódnának és jóllaknának: mindjárást felköltek, hogy tombolnának és játszódnának. Nézzedsze, mint származik egyik rútság a másikból. De nem kell igen messzünnen példát keresni avagy hozni. Látjuk mindennap szömünk előtt, mint vakítja meg az embereket a részegség és a tobzódás; mint vesztik el amiatt mind lelkeket, mind testeket, mind tisztességeket s mind marhájokat, mint majd jobban meghallod. De mindazáltal a sok duska italnak, a sok regélésnek nincsen semmi vége, el sem hagyják, míg bőven, ugyan bőven reájok hozzák az Istennek haragját, ki elveszti a földet és tűzzel megolvasztja, mint régente az özenvízzel elvesztötte ugyanezen bűnekért. Mert Krisztus urunk, Máté 24., Lukács 17. ezt mondotta, hogy az utolsó idő hasonlatos lészen az özenvíz előtt való időhöz. Mert akkor is öttek, ittak, tobzódtak, mindenképpen építettek és plántáltak; házasodtak csak testi kévánságból s nem az Úristennek rendelésének módja szerént etc. Mivelhogy ezokáért mostan is szinte ezen bűneket látjuk, bőven kedig, annyéra, hogy sokképpen meghaladja e mostani idő amazt: mit remélhetsz, mit várhatsz, hanem csak azon büntetést, amellyel régente büntette az első világot. Nagyobbakat is annál! 2 Pet. 3. Ebbe nyilván egyéb nem lészen. Mert ama régi Isten, a Jézus Krisztus, ki öröktől fogva való Isten, Heb. 13., ő mondotta ezeket Lukács 21. etc.
DEMETER. Mely rettenetes bűn legyen a részegség és tobzódás, megjelentéd énnékem beszéddel. De kérlek: vagyon-é valahol az írásba példa róla?
ANTAL. Ugyanezent mutatják mind a Szentírás, mind egyéb pogán írások is külemb-külembféle példákba. Az igaz pátriárkát, Noét a részegség egy órába felfedezé, kit annakelőtte hatszáz esztendő nem művelhetett, mikor bort nem ivék. Gen. 6. A részegség megcsalá ama jámbor Lót pátriárkát és ondok bűnbe ejté, kit annakelőtte Sodoma minden gonoszságával sok esztendeig meg nem csalhata. Nemde, a bor viveté nagy Alexandert erre, hogy az ő szerelmes barátját, Clitust megölnéje, melyért annakelőtte kész volt volna életét is elveszteni. Ez rettenetes dolog kedig, hogy az, ki e széles világot meggyőzte és meghajtotta vala, a bortól meggyőzetteték. Ugyanazért mondja a Darius király komornikja 3. Ezd. 3. hogy egy állatba erős állat a bor. Ugyanezért mondja Izaiás cap. 5.: jaj tünéktek, kik boritalba hősek vagytok!
DEMETER. Nám, a bor Istennek teremtett állatja! Hiszem az Istennek minden teremtett állati jók: miért hogy tahát oly igen nagy gonoszság a borital?
ANTAL. Jól mondod: a bor Istennek teremtett állatja. De az emberek oly igen visszafordultak, hogy az Istennek legtöbb teremtett állatjával mentől gonoszban élnek. Nem szidalmazta ezokáért senki, sem kárhoztatja a boritalt; hanem a borral való szertelen életet, azt kárhoztatom. Mert azt kárhoztatja a szentírás. A bor kedig az Istennek bölcsesége által teremtetett, orvosságul a testnek, hogy a testet táplálja. A bor is megműveli, mikor őtet az ember mértékletesen és nem torkoson issza. Miképpen Szent Pál is tanítja Timóteust 1. Timót. 5.: hogy a víztől magát megtartóztassa és alkolmason bort igyék az ő erőtlen gyomráért és gyakran való betegségéért. A felötte való kedig tiszta méreg és halál, ccd. 31. cap. Ez okáért nem az Istennek teremtett állatjába vagyon a gonoszság, avagy a bűn, hanem avval való gonoszul életbe vagyon, a telhetetlen- és elégtelenségbe. A nap azért nem gonosz, hogy sokan a pogánok közett azt imádják és bálvánt csinálnak belőle. Az arany azért nem gonosz, hogy sokan lopók és orvok lesznek miatta és sokan felakasztatnak. A mezői virág azért nem méreg, hogy a pók mérget szí belőle. A tisztáknak minden állat tiszta és minden állat olyanná lészen, aminémű az, ki véle él. A fertelmeseknek semmi nincsen tiszta, mint Szent Pál szól Tit. 1.
DEMETER. Hála legyen az örök Úristennek, hogy e mai szent vasárnapon hozzád találkoztam. Tudom, hogy a társaság eddig tízszer is megkeresett; ők nyilván most a boron vannak, ott dézselnek. De miért hogy immár hallottam a te édes beszédedből, mely igen iszonyóságos gonoszság legyen a részegség és tobzódás, bizony én a borra nem megyek. Hanem hazamegyek és lefekszem. Holnap az Isten akaratjából felkelek és veled a prédikációra megyek. A prédikáció után ismét hozzád megyek ha meg nem bántatnál véle, és tanulnék tőled. Mert nyilván eszembe vöttem, hogy a Szentlélek Úristen szól ki belőled.
ANTAL. Úgy, úgy, szerető atyámfia Demeter. Jó útba vagy immár. Igen könyörögj az Úristennek, hogy az ő szent lelkével látogasson meg, hogy az ő szent igazságát megérthessed. Én kedig örülek annak, hogy annyéra fogott rajtad az Úristennek beszéde. E héten mindennap jőjj hozzám, és jobban adom elődbe az Úristennek ajándékából, mely igen nagy gonoszság légyen a részegség és tobzódás és minemű károk származzanak belőle. Most az Úristen tartson meg, jó atyámfia Demeter, és erősítsen az ő Szentlelkével az újonnan megismert igazságba.
DEMETER. Amen. Az Úristen fizesse kegyelmednek, szerető Antal uram, és tartsa meg kegyelmedet minden jóba. Ajánlom szolgálatomat kegyelmednek.
Hogy a tobzódás és a részegség az embernek lelkét elvesztvén, testét is elveszti és külemb-külembféle betegségeknek és időtlen halálnak oka.
ANTAL. Isten adjon jónapot, atyámfia Demeter. Ott valál-é a prédikáción?
DEMETER. Isten fogadja kegyelmednek, jó Antal uram. Azt kérdi kegyelmed, ha a prédikáción voltam? Hogynem voltam volna? Csak alég győzém várni, hogy megvirradjon, hogy odamenjek.
ANTAL. No, mint tetszék?
DEMETER. Kinek nem tetszenék a jámbor prédikátornak tanítása? Hanem annak, ki nem akarna idvezülni.
ANTAL. Méltán szidalmazzák a barátok és az egyéb képmutatók e prédikátorokat?
DEMETER. Nyilván méltatlan. De szegények nem értik, miképpen hogy én is ezelőtt sem hallottam, sem értettem. De hadd járjanak: megtalálják a vermet, ahova sietnek. Kérlek tégedet, jó Antal uram, tégy eleget ígíretednek. Mert tudod, hogy tegnap megígírted, hogy ma is tanítasz.
ANTAL. Örömest megművelem. Legyen az Úristennek hála, megszenteltük tegnap a vasárnapot az Úristennek beszédivel; ma is ezt műveljük hétfőn. Jer, atyámfia Demeter, üljük mind ezt e hetet az Úrnak: nám, az Izrael fiai is háromszor minden esztendőben felmentek Jeruzsálembe és egy egész hétig mind ottmaradtak, és az Úrnak innepet szenteltek; úgy mentek azután haza. Mi is azt műveljük: gyűljünk minden nap a prédikáció után egybe és szóljunk az Úristennek igíje felől. És kiváltképpen szóljunk e mostani időnek gonoszságiról, főképpen a tobzódásról és a részegségről, hogy e rettenetes gonoszságoktól meg tudjuk magunkat oltalmazni.
DEMETER. Én édes Antal uram, soha kedvesb dolgot nem adhatsz előmbe. Kérlek ezokáért, kezdj hozzá, és mondd meg énnékem, micsoda több kárt teszen a tobzódás és a részegség. Mert tegnap nagy bölcsen megmondád miképpen megöli a részegség az embernek lelkét és mely igen nagy lelki nyomorúságba ejti az embert.
ANTAL. Higyjed, jó atyámfia Demeter, hogy a tobzódás és a részegség az embernek lelkét elvesztvén, testét is elveszti, és külemb-külembféle betegségeknek, időtlen halálnak is oka. Bizonyába mondom, hogy ha Isten nem volna is, sem bűn, sem büntetés, sem örök kárhozat, mégis meg kellene az embernek magát kémélleni, hogy annyéra borral meg ne terhelnéje magát. Mert e nyilvánvaló dolog, hogy a tobzódással és a részegséggel az egész természet megrontatik. Abból jő a nyavalyás és időtlen vénség; abból jő a főnek eszeveszése és szédelgése; abból lesznek a könnyező és pecsenyés szömek; a büdes lehelletek és fekete fogak; a fájó és nem emésztő gyomor, a reszkető kezek, a vízkórság, a köszvény minden testébe, a kólika és bélnek poklossága, az olajjal származó és túros lábak, rövideden: minden betegségek a fölötte való ételből és italból származnak. Mert miképpen hogy a mértékletes élet a mentől jobbik orvosság, mint a tudós emberek és mindnyájan az orvosdoktorok mondják: azonképpen a tobzódás legártalmasb dolog, mely megrontja a természetet és az embernek életét megrövidíti. Honnan vagyon az, hogy mikor most egy hatvanesztendős embert látunk, hogy úgy törődött, úgy fonnyadott meg, mintha egy holnapig az akasztófán függött volna, nincsen semmi erője, teljességgel meggörbedett? Lá, mely cinterem színű vagy te, jó atyámfia Demeter, mely igen ráncos az orcád, ugyan discantot írhatnának reá! Lá, mint esett be mind a két szömed, maga alélt vagy huszonkét esztendős ember: vajon honnét vagyon ez? Nemde innét vagyon, hogy ifjúságtokba mindennek az ő természetit a nagy tobzódással megtörte és megfojtotta? Mert tekints csak a korcsma- avagy egyéb lakodalomnak házához, lásd meg csak, mit művelnek az emberek: nám úgy isznak, mintha átokkal parancsolták volna nekiek: meg kell halniok.
DEMETER. Nyilván igen igazat beszélesz. Én nyilván mind erőmet, s mind egészségemet elvesztém e hitván tobzódás miatt. Szánja az élő Úristen. De jó Antal uram, vannak azért most is szép vénemberek.
ANTAL. Valahol egy magabíró szép vénembert látsz, kérdd meg tőle, miképpen jutott olyan nemes vénséghöz? Nyilván azt feleli, hogy alkolmas munkával és mértékletes étellel-itallal jutott ahhoz, nem tobzódással. Most kedig csak étel- és italba, és jóllakásba vagyon minden mesterség, és minden igyekezet, elannyéra, hogy az embereknek zúg a fülek belé, hogy könnyez a szömek, hogy dedereg az ajakok és hogy teljességgel elbolondulnak. Bezzeg nyavalyaságos emberek ezek, kik ez ondok szertelenségbe estenek. Mert nyilván nyavalyás dolog ez, és annak, aki eszébe veheti, elég rettenetes, hogy efféle részegeseknek nincsen nagyobb ellenségek, mint tulajdon őmagok. Mert ők magok magokat megölik. Ha egyéb volna valaki, ki őket meg akarnája ölni, vaj mint kergetnéjék azt? Talám sok országokat megjárnák azért. Ezt kedig, az ő főellenségét, a bort, és az önnen testét nem gyűlölik, nem kergetik, nem büntetik, hanem még hízelkednek néki, untalan töltik és terölgetik. Ó, nagy bolondság!
DEMETER. Én is vallom, hogy ennél nagyobb bolondság nincsen.
ANTAL. Nyilván hiszem, hogy efféliekbe tíz közett sem hal egy meg igaz és természet szerént való halállal. Mert ha igaz meg nem halnak akkor, mikor részegek és mikor a bortól megdühödtek: azért ugyan a természetet megrontották, elvesztették és a borral készen benyelték a pókot, mellyel meg kell halniok. Mikor azután meghalnak, nem külemb, mintha fegyverrel ölték volna meg magokat: mint adhatnak számot az Isten előtt?
Így szól a Jézus Sirák is, cap. 38.: mindenféle étekkel meg ne töltsd magadat, mohón se egyél, mert a mohóság betegséget nemz és a megelégedhetetlen tobzódó sokféle fájdalmat szenved.
Innen vagyon ama közmondás is, hogy többen halnak az ivegbe és kupába, hogy nem mint a folyóvízbe. Item: többet öl meg a Bakhus, hogy nem a Mars.
Ide való a Salamon király mondása is, Proverb. 23. cap. Kinél vagyon a jaj? Kinél vagyon a bánat? Kinél a versengések? Kinél a panaszolkodások? Kinél az ok nélkül való sebek? Kinél a pecsenyés szömek? Mondom, azoknál, akik a korcsomán hevernek, és azoknál, kik duskát isznak. Ne nézd a bornak verességét, és hogy a pohárba olyan szépen fénlik; könnyen megyen bé, de végre megmar, mint a kégyó és mérge meghat, mint a jáspiskégyóé. A te szömeid nézik az idegen asszonyállatot és a te szűved visszafordultakot beszél. És olyan lész, mint az, aki a tenger közepibe aluszik. És ezt mondod: megütöttek engemet, de nem fájt; megvertenek, de nem érzettem. Nézzedsze, mennyi sok nyavalyáját számlálja elő bölcs Salamon a részegségnek!
DEMETER. Minden ember erről bizonságot veszen, hogy így vagyon, amint te beszélesz. Mi oka ez okáért ennek, hogy meg nem jobbulunk és más ember kárán nem tanulunk?
ANTAL. Az ördeg ennek oka. Mert ez megvakítja az embereket és a bűn által megfogja és meg is kötelezi őket, úgyannyéra, hogy teljességgel ő szolgái lesznek, meg sem szabadulhatnak tőle. Mert látjuk, hogy sokan vannak, kik úgy isznak, hogy ugyan megreszket a lélek testekbe, és testek felfuvalkodik és csak meg nem szakadnak belé. Ezt kedig vitézségnek tartják. Itt sokan vitézséget nyernek, kik azelőtt soha semmi ellenséggel szömbe nem voltak; és úgy haragosznak a borra, hogy az ellen minden vitézségeket meg akarják mutatni. Vajon szegények mit nyernek véle?
DEMETER. Nem sokat ugyan.
ANTAL. Nyilván nem sokat. Mert nem sok idő múlva egyiket itt hajigálja a grádicson alá, a másikot amott: és akik az ütközetbe vitézül víttanak és ellenségöket meggyőzték: azok a bortól meggyőzettetnek nagy szégyenséggel. Mikor immár a bortól megbolondultak, egy igen kicsin okból összevesznek és egymást húzzák, vonsszák, vagdolják, nem külemben mint a fene és kegyetlen vadállatok, elannyéra, hogy egynihánszor ugyanott, ahelyen halva marad bennek, kiknek lelkek egyenesen megyen a mennyországon túl, ama kis faluba, kinek Perdut neve. Ingyen sem említem a több károkat, hogy egyníhányan csonkák-bonkák és bénák lesznek miatta és koldulásra jutnak; de nem csak őmagok, hanem mind feleségek s mind gyermekek. Ugyan néked is, atyámfia Demeter, elég marha marada atyádtól: de hol vagyon immár? Lá, mely igen rongyos vagy! Tizenkét macska alég foghatna egy egeret dolmányodba.
DEMETER. Mind oda vagyon. De mit tehetek nékie? Szűvem szerént bánom. Rút élet ugyan, amint most beszédedből eszembe vészem, a részegeseknek életek.
ANTAL. De hogy nem rút? Gyakran ez is történik, hogy a borital után megszalad a nyelvek és olyant pottyantnak ki, hogy mind magokat s mind egyebeket, vélek egyetembe, nagy nyavalyába és keserűségbe hoznak. És olyant csácsognak olykor, kit józan korába nagy kénzással sem vallottak volna meg. Mert a borban szertelenség vagyon, semmit rejtekbe és titkon nem hágy, hanem az önnen gonoszságát is megjelenti a boros, kérkeszik és dicsökedik is véle. Ebből támadott ama közbeszéd: hogy a részegök, a bolondok és a gyermecskék öremest igazat mondnak.
Nagy kár ez okáért és nagy veszedelem támad a részegségből, mint immár meghallottad. Hol még az egyéb rútság, hogy a részögek a disznókkal egy társaságba vannak, sárba hevernek, az önnen nadrágokat megtöltik és a fogokon mint a kányák, általfocskandanak etc. jaj ondokság, jaj rútság! Ha emberek volnának: tahát az emberi természetet és annak nemes voltát meg kellene kímílleniek, holott az ember az Isten szömélyére teremtetett légyen. De ők mégis kérkednek, mivelhogy keresztyének és Isten fiai. Maga nincs annyi értelem bennek, mennyi egy ünőben, avagy szamárba vagyon.
Mert ezt jól látjuk, hogy ez oktalan állatok, mikor eleget ittak, elhagyják és ismét a gazda házához térnek; de e teremtett állatoknak szidalmazói és megvesztegetői többet isznak szomjúság és szükség nélkül, hogy nem mint szomjúságokba. És ekképpen több bort veszítnek el, hogynem mint szükség volna. Azután csodálkozunk mindnyájan, honnan legyen ez, hogy oly szűk a bor, hogy oly drága. És nem vesszük eszünkbe, hogy efféle tobzódással hatszor több bor kél el, hogy mint a szükség kévánnája.
Kérlek, mint felelnek az utolsó napon, mikor a bor, minden teremtett állatokkal ott lészen és vádolja őket ebből, hogy szidalmasképpen éltenek véle s mind a több teremtett állatokkal? Mert jól látjuk, hogy sokan, mikor részegek, medve természetűek, nékik disznó természetűek, némelyek kedig eb természetűek, és teljességgel ördegekké lesznek, hogy a jámbor, józan és szelíd erkölcsű ember inkább kévánna a farkasokkal együtt lakni, hogynem mint effélékkel.
Efféle csapók nem sok idő múlva, miért hogy a nagy tobzódással természeteket megrontották és a nagy itallal egészségeket elvesztették, előkullagnak, és ha megtekinted őket: tahát orcájok felpuffadott, mint egy felfútt hólyag. És rövid lehellet miatt fúnak, mint a vidrák. Az idétlen halált szömek előtt látják, mert megfojtatnak. Mikor immár hertelen megholtak: mint a férgek örülnek a testnek, így örvendeznek az ördegök a léleknek. Mert megvakultak a nagy tobzódásnak miatta, és megbolondultak. Ez okáért penitenciát sem tarthatnak. Mert gyakran így esik az embernek halála, amint annakelőtte volt élete. Az okáért közbeszédbe szokták mondani: aki jól aránz, jól is lő az. Etc.
Igen panaszolkodnak az emberek most arról, hogy e mostani időbe keveset élnek az emberek. De ki bűne, hogy oly szertelen mind étellel s mind itallal torkoskodnak? Hogy egy esztendőbe több bort vesztnek el, hogynem a mi atyáink öt avagy hat esztendőbe? Semmiképpen nem győzi a természet megemészteni.
DEMETER. Vaj ki vak és visszafordult e világ, mint én látom. De jó Antal uram, ha szinte ezeket megbeszéled evilági emberek előtt is, nem fog semmit rajtok.
ANTAL. Hadd járjon. Lássuk, ki bánja meg? Bátor káros bánkódjék. Leszen még az idő, hogy bőrekkel fizetnek, noha most minden tanítást megútálnak és megcsúfolnak.
DEMETER. Ám járjanak. De hála legyen az Istennek, ki engemet megszabadított e sok rútságból. Isten tartsa meg kegyelmedet, jó Antal uram.
ANTAL. Véled egyetembe, jó atyámfia, Demeter.
Hogy nem csak a lélek és a test vész el a részegség és a tobzódás miatt: hanem mind a jó hírnév, mind a jó erkölcs s mind a szemérmesség, etc.
DEMETER. Isten adjon jónapot, szerető Antal uram! Megbocsássa kegyelmed, majd késtem egy keveset, hogynem szinte a prédikációnak elejére jutottam.
ANTAL. Én azt hiszem, hogy ez estve a gonosz társasághoz találkoztál volt, és azokkal dőzsöltél, és azért volt nehéz a fejed, hogy ma fel nem kelhették. Nem így vala az elmúlt két nap a beszéd köztünk!
DEMETER. Azt nem műveltem, nyilván higyjed, Antal uram. Mert e gonoszságnak véget vetettem. Vaj ki jól jut a tegnapi beszéd eszembe, hogy azt mondád, hogy a részegesek megvakulnak és megbolondulnak, hogy penitenciát nem tarthatnak és nem imádkozhatnak: hogy ittam volna tahát a gonosz társasággal?
ANTAL. Miért késtél tahát, hogy idején fel nem jöttél?
DEMETER. Igazán megmondom, jó Antal uram. Íme azóta fogva, hogy az Úristen adta, hogy szömbe löttem veled, és hogy értettem oly drága dolgokat tőled, mely igen rettenetes gonoszság légyen a részegség: oly igen irtózom a boritaltól! Ez okáért is e két nap csak egyszer-egyszer öttem ebédet. Reggel kedig, hogy felköltem, oly igen jól voltam, oly igen könnyű, hogy én magam is csodálkoztam. Annakelőtte való időkbe, mikor a gonosz társasággal estve duskát ittam, reggel oly igen gonoszul voltam, és a fejem olyan volt, mint egy fabot. Most kedig, Úristennek hála, oly igen könnyen voltam, mintha új ember volnék. Annak előtte sem estve, sem reggel nem jutott az imádság eszembe: most kedig szűvem szerént imádkozhatom. És ez ennek oka, hogy ma is idején fel nem jöttem: mert felkelvén, mindjárást térdre esém, és miért hogy oly nagy buzgósággal imádkozám, elvétettem volt a harangszót. De jó Antal uram, azt mondád tegnap, hogy ezt ez egész hetet szenteljük és üljük az Úristennek: kérlek ezokáért, meg ne bántassál véle, számláld előttem a több károkat, kik lesznek a részegségből.
ANTAL. Dícsírtessék az Úristen örökkön örökké, ki adta ezt az ő Szentlelke által a te szűvedbe, hogy engödnél az ő szent igazságának. Kérem az ő szent felségét, az ő szent fiának, a mi urunk Krisztus Jézusnak általa, hogy erősítsen tégedet az ő megismert igazságába, és tartson tiszta, józan és szent életbe, amen. Én kedig örömest mindenkor minden jóra tanítlak. Vedd eszedbe ez okáért jó atyámfia Demeter, hogy nemcsak a lélek és a test elvész részegség és a tobzódás miatt: hanem mind a jó hírnév, mind a jó erkölcs, s mind a szemérmesség, etc.
A pogánoknak írásiba olvassuk, hogy a filozófusok, maga azok pogánok voltak, és csak a természet okosságának intését követték, ezt végezték: hogy nem alkolmas, sem illik, hogy egy jámbor ember felötte való borral megterhelje magát és megrészegüljön. És efféléket ők minden tisztségtől megfosztották, soha semmi tisztességet reájok nem bíztak. Mert jól látták, hogy abba, aki részeges, semmi szemérem nincsen, minden ok nélkül szól, ingyen sem gondolkodott a dologról, melyet végezni kell, sem elejét, sem közepit, sem végét meg nem forgatta, de mégis neki kákog. És amit egy tikmonysült előtt megmondott, arról ingyen sem emlékezik, mert a bortól megveszett a feje, eltompult az elméje; nincsen semmi válogatás avagy ítílet fejébe. Mit mondjunk: csak egy darab hús, s két szöme, tőke és törzsök. Ha ez okáért a setétségnek fiai, a pogánok, kik Istent nem ismerték, hanem csak a természet okosságának intése után éltek, ezt művelték, hogy a részegesre tisztességes tisztet reá nem bíztak: mennyével inkább nékünk kellene azt művelnünk, kik avval kérkeszünk, hogy a világosságnak és Istennek fiai vagyunk?
DEMETER. Mint én eszembe vehettem, igen jámborok voltak a pogán bölcsek. Kevés héja, hogy azokat el nem haladták, kik most igen kérkesznek, hogy keresztyének volánának.
ANTAL. Ugyan elhaladták. Mert mit művelnek most az emberek, mind nemes, mind városbeli s mind falubeli: mindnyájan, mondom, mit művelnek? Sokkal külemben cselekednek, mint a pogánok! Mert ha valami tisztre fejedelmet választani kell: ottan a nemes uraim ezt mondják: „Jer, válasszuk ezt, mert igen jó nyájas ember.” Ha kérdik: „Miből tudjátok?” Ottan ezt felelik: „Mert minap odamentünk vala házához: bezzeg ember módra tarta. Királi módra főzetett vala, úgy hordatá a bort, mint a vizet, elannyéra, hogy éjfélikoron mentünk volt haza. Bezzeg a társaság közett nékik nem jó tötték volt fel az okulárt, mert a sárba estenek egynéhányan.” Nézzedsze, jó atyámfia Demeter, ezt mondják immár az uraim nyájasságnak. Nyilván a pogánok, mint Cicero, Zeno, Socrates etc. soha nem dicsírtek volna afféle nyájaskodó fejedelmet, sem annak, sem a többinek nyájaskodását.
DEMETER. Mely igen jól tudod a nemeseknek szokását. Én szolgáltam őket: igaz így beszélnek, mint kegyelmed mondja.
ANTAL. Nemcsak a nemes uraim művelik ezt, hanem szinte azonképpen vagyon a városbelieknek is dolgok. Mert ha együtt vannak a választott emberek, jelesen a borháznál (mert ott kell előszer mind bírót s mind polgárt tenni) ismét mondják: „No, kit tegyünk bíróvá, polgárrá, etc.?” Ha mégis valamely józan köztek vagyon, kinek még lángaz az Istennek Szentlelke valami keveset szűvébe, az ezt mondja: „Jó uraim! Jertek, tegyük ezt bíróvá, polgárrá, etc., mert jámbor ember, igazságszerető, jó esze is vagyon. Nem felötte haragos, nem akaratos, józan; gondviselő; gyakorta jár az egyházhoz és mindenkor házánál találják, etc.”
DEMETER. Vajon mit felel a többi e jótanácsra?
ANTAL. Mit felelnének? Megnevetik és megcsúfolják, mondván: „Kuc Lovrente, bezzeg szépen találja. Eb volna, ki azt bíróvá, avagy polgárrá tennéje, mert soha egy pohár borát sem láttuk. Oztán felötte igen eszes, soha senkihöz nem megyen, senkivel nem nyájaskodik, olyan mint a passer solitarius etc. De inkább ezt tegyük bíróvá. Mert ez jó ember, nyájas ember. Soha nem maradhat házánál, mindéltig barátihoz megyen. Tegnap is azt értötte volt, hogy együtt vagyunk; odajöve hozzánk, maga immár vacsorált volt otthon, és majd tíz óráig mind velünk mulata. De még hazamenet is soha el nem bocsát vala, hanem bevűn házához, liktáriomot hozata, jó piros bort hozzája, úgy ereszte haza. Ma reggel ugyan ráncos vala az orcája és bojtos a feje beléje, mikor a piacra jöve. Ezt tegyük ez okáért bíróvá.”
DEMETER. Vajon mit ítíltek volna afféle ember felől a pogánok, kikről ezelőtt emlékezél?
ANTAL. Nyilván efféle csapókat soha nem dicsírtek volna a pogánok, soha semmi tisztességes tisztet reá nem bíztak volna.
DEMETER. Mit művelnek tahát a falubeliek?
ANTAL. Ugyanezekenképpen vagyon a falubelieknek is dolgok. Azok ha lelkipásztort kell választani: előszer egybegyűlnek, és mikor jóllaktak immár, hogy a sok kolbásznak bűze, a fokhagyma és a bornak szaga általverte fejeket, akkor elkezdik nagy móddal a plebános választást. „Jó komáim, kit válasszunk plébánossá?” Ha oly vagyon közettek, kinek valaha szűvébe fért az igazság, az ezt mondja: „Jó uraim! Minap itt a szomszéd faluban valék, és történék reggel odajönnöm. Igaz, hogy harangoznak vala. Bemenék én is a templomba, tahát nagy csendesség vala a templomba, maga sok jámbor vala benne. Kevés idő múlva elkezde a plébános nagy szép lassan egy lelki éneket és az egész község mind mondá véle, oly igen szép egyenesen, mintha csak egy ember mondanája. Mert mint értém, megtanította volt őket annakelőtte reája. Azután felméne a prédikációszékre, bezzeg szépen prédikála, oly dolgokat hallék ott tőle, kiket soha annak előtte nem hallottam. Jó volna ezokáért, hogy azt hoznójók ide, avagy más jámbort, ki olyan volna, mint az.”
DEMETER. Fogadja-é a többi ezt a jó intést és jótanácsot?
ANTAL. Patvart fogadják. Inkább ellene állván, megcsúfolják. Minap ideki egy faluba mentem vala, tahát szinte az én gazdámhoz gyűltek volt, ott kezdék ezt e dolgot. De rútság, mint pirongatnak vala egy jámbort, ki olyan jó tanácsot ád vala nékik.
DEMETER. Kérlek, mit mondának?
ANTAL. Nám mondám: csúfolják vala, ezt mondván: „Jó, bátor. Igen tudod te. Mi is ismerjük azt a papot, kit te beszélesz. Minap mi is betértünk vala ott egy kevesen az egyházba: tahát szinte akkor prédikál. Nagy dolgokat művele a bírákon. Nagy keménséggel ezt mondá, hogy az Isten haragja vagyon fejeken, és hogy az Isten a poklot készítötte efféléknek, ha meg nem térnek. Oly haragos szömmel néz vala, mintha reggel mind tormát ött volna és ecetet ivott volna reája. Maga nemigen nagy bűnt töttek volt. Csakhogy nem büntették volt meg az ifjakat, kik éjjel tizenkét óráig valami fonóháznál a leányokkal tomboltak volt és egyéb aprólékot műveltek volt, etc. Ki hozna ilyen papot ide?”
DEMETER. De kérlek tégedet, micsoda tanácsot adnak vala ők?
ANTAL. Ők ezt mondák. „E napokba mi is mentünk vala egy szomszéd faluba, és ott a torba jól lakozánk. Tahát tisztes jámbor volt a plébános, szép fodorhajú, víg. Nem volt egy is köztünk, kire hat avagy hét pohár bort nem köszönt volna. Végre csaknem táncra költ vala a dolog. Házához is vűn azután bennünk: még a pincébe is bévitt vala. Vala még egy hordó borocskája; talám volt hetven csaphely benne. Mert nem kímíli az övét! Úgy tarta, úgy, hogy alég láttunk volt hazamenni. Ezt hozzuk ez okáért: mert ez nem szid, sem dorgál minket: mert alég prédikál vagy háromszor esztendeig, etc.”
DEMETER. Ugyanez tanácsot követték-e?
ANTAL. Ugyancsak ebbe marada a dolog. Mert elmenének a bolondok, és ismét nagyobb bolondot hozának közikbe, mint őmagok valának. Immár egy bolond vezérli a másikat és mindnyájan együtt az ördegnek kürtőibe esnek, etc.
Ezt soha még a pogánok sem művelték volna. Mert hallottad tovafel, hogy ők afféléket minden tisztességes tisztből kivettették és úgy tartották, mint tisztessége veszetteket. Még most is Olaszországba azt művelik az olaszok, hogy ha valaki őközülek megrészegül, annak azután soha nem szabad egy tanácsba is bemenni. Csak mi keresztyének bolondultunk annyéra meg, hogy a tobzódást és a részegséget tisztességnek tartjuk. Maga jól tudjuk, jól halljuk, hogy a Szentlélek jajt mond azoknak, Izaiás 5. cap.
Ezt műveli ezokáért az Úristen rajtunk, és így ver meg minket ez ondoksággal. Mert minékünk adta az igazságot, ezt támasztotta előnkbe, hogy aszerént éljünk. Miért hogy kedig mi az igazságot a hamisságba rekesztjük, mint Szent Pál, Rom. 1. cap. mondja: az Isten azt engedi, hogy efféle ondokságba és rútságba essünk, hogy azt tartsuk tisztességnek, azt szeressük, kit még a vak pogánok is gyűlöltek és szidalmaztak. Ott állunk, látjuk a részeget, mosolgunk neki, és hallgatunk: maga keservesen kellene sírnunk. Mert a mi felebarátunknak, kit látunk, megöli az ördeg a bor által mind testét s mind lelkét. Mert Szent Pál szárazon ezeket kirekeszti mennyországból és az örök életből, Efez. 5. 1. Korinth. 6.
DEMETER. Láss dolgot, mely igen vak e világ: mert ebbe semmit nem vészen eszébe. Ezt jól látjuk mindenfelől, mint isznak az emberek duskát; mint köszönik el a bort; mint tölti egyik a másikat; maga ugyanavval a cselekedettel egyik megöli a másikat, mind testbe s mind lélekbe, mint beszédedből immár megértöttem. De honnan leszen ez?
ANTAL. Az Úristennek haragjából. Mert ez az Úristennek haragjának nagy ostora, mivelhogy őnéki háládatlanok vagyunk, és tettetésképpen kérkeszünk az ő nevével és keresztyéneknek híjuk magunkat. Azért ostoroz bűnt bűnnel, ondokságot ondoksággal, és oly setétségbe hágy esnünk, hogy kevésb világosság vagyon bennünk, hogynem mint Ciceróba, Socratesbe, avagy egyéb pogánokba, és mind hitünkkel, szentírásunkkal, bölcseségünkkel oda nem érhettünk, hová a pogánok értek az ő természet szerént való okosságokkal.
DEMETER. Bezzeg nagy visszafordultság és nagy vakság vagyon most a keresztyéneknél, hogy azt nem tudják, sem ismerik bűnnek lenni, ami bűn, kit maguk a pogánok is ismertek, hogy bűn és gonoszság.
ANTAL. Bezzeg nagy vakság vagyon. Mert miért hogy a pogánok tudták, hogy minden emberség és tisztesség elvész efféle disznó élet miatt: ezért a rómabeliek, mint Valerius írja, megtiltották a bort az ifjúságtól és az asszonyállatoktól.
DEMETER. Vajon miért?
ANTAL. Bezzeg azért, hogy az asszonyállatok és az ifjak efféle szertelenség miatt vaddá és szemérmetlenné ne lennének, hanem jámborságba és tisztaságba maradnának. Mert nyilvánvaló dolog ez, hogy a borba semmi szemérmesség nincsen. És valamit a boros meg mer gondolni, azt meg is meri művelni, akár férfiú s akár asszonyállat legyen; főképpen ha asszonyállat leend. És a Bakhus után mindenkor a másik grádics a szemérmetlenség. És valamely asszonyállat a bort kezdi szeretni, annál minden jóság, jámborság, tisztaság, etc. meghal. Azok helyébe kedig jő minden fajtalanság. Mert valahol Ceres és Bakhus öszvegyűl: odajő a Vénus is a menyeközére. Mennyi sok kurvát, paráznát, csácsogót, ondoklót etc. teszen a bor! Sokan az asszonyállatok közül a bor miatt csácsogni kezdnek, nyakokat felemelik, téstova szömlélnek, etc., kik józan korukba nagy emberséggel, tisztességgel és csendességgel veszteg ültek volna és nagy ajándokért egy férfiúval bátran nem szóltak volna. Nemheába mondja ezért Salomon, Proverb. 23.: akkor a te szömeid, úgymond, idegen asszonyállatok után néznek és a te szűved visszafordultakat beszél, etc.
Vajha e dologba csak oly jámborok lennének, mint a pogánok, kik ezt e gonoszságot igen gyűlölték. Mert így szól Vergilius felőle: „Nox et amor vinumquae nil moderabile suadent.” Azaz, az éj, a bor, a szerelem semmi alkolmatost avagy mértékletest nem tanácsolnak.
Mit beszéljek sokat: aki józan s jámbor, az jól látja a rútságot és az undokságot, kit művelnek a részegesek. Mert azoknál semmi nincs, hanem csak undok beszéd. Mert oly vagyon, ki akkor az önnen gonoszságát, latorságát és külemb-külembféle fajtalanságát beszéli, kit józan korába sok pénzért sem művelne. Vagyon ismét heábavaló terécselés, és mit mondjunk? Minden lakásnak mind kezdete, mind vége ondokság. Egyik köszöni a másikra a bort nagy kupával; a másik (tisztességgel mondva) alfelével fogadja. Egyik elkezdi a kábálkodást, és olyant hazud, hogy csaknem meghajolnak a gerendák beléje. Egyik kérkeszik marhájával: maga szalmazsákon hál mind feleségestől, gyermekestől. A másik dicsökedik gazdagságával, nagy házával, maga ha tekinted, tahát alól üres, felyül nincsen semmi benne. Harmadik oly igen tudós, oly igen magyaráz – maga tiszta kába és bolond. Vagyon oly bennek, ki még szeméremtestét sem fedezi be. Úgy iszik egynehány bennek, hogy még az ebeknek is elég jut bennek. Rövideden: effélék megszüntek az emberségtől, elannyéra, hogy az ebek megutálják őket és a legyek megcsúfolják.
DEMETER. Jaj, Úristen, sok ideig éltem ez ondokságos életbe! De jó Antal uram, a te beszédedből eszembe vöttem magamat és amint annak előtte szerettem ezt az életet, oly igen gyűlölöm immár.
ANTAL. Istennek hála. Isten adjon jó éjet.
DEMETER. Amen.
Hogy nemcsak a lélek, a test, a jó hírnév, a jó erkölcs és szemérmesség vész el a tobzódás és a részegség miatt, hanem elvész a marha is, és az emberek elszegényednek miatta, kuldusságra és egyéb nyavalyákra jutnak.
DEMETER. Isten adjon jónapot, szerető Antal uram!
ANTAL. Isten fogadja, atyámfia, Demeter.
DEMETER. Jó Antal uram, fogadásunk vagyon, hogy mind ez egész hetet meg akarjuk illeni: hallottam kedig immár tőled, hogy ez az innepnek igaz szentelése, hogy ember azon a napon az Úristennek igéjét tanulja és hallgassa. Kérlek ez okáért, szerető Antal uram, hogy ne restelljed ilyen goromba legént oktatni és tanítani. Nyilván a pokolból kihozál: segéts ez okáért, hogy mehessek a keresztyénekkel mennyországba.
ANTAL. Öremest művelem, jó atyámfia, Demeter: nemcsak azért, hogy régi pajtársom vagy, hanem főképpen az Úristennek parancsolatjáért. Mert az Isten azt parancsolja, hogy felebarátunkat oktassuk és intsük. Ha enged intésünknek és penitenciára tér: tahát megnyertük felebarátunkat. Kicsiny nyereségnek véled-é immár azt?
DEMETER. Bizonyába nagy nyereség ez.
ANTAL. Hogyne volna nagy! Látod-é, Demeter: mikor az emberi nemzet az Ádám atyánknak és az Éva anyánknak vétkekért mind testestől s mind lelkestől az ördegnek rabságába esett volna: onnan ki nem szabadulhatnak vala semmiképpen. Mert ha szinte e világnak minden gazdagsága övék volt volna is, de mindazáltal sem válthatták volna meg magokat. Csak az Isten az ő nagy irgalmasságából találá a váltságnak módját: mert ő adá az egyetlen egy fiát miéröttünk, és azáltal megválta minket, kik mind ez világ gazdagságával sem változhattunk volna meg. Veszed-é eszedbe Demeter, mely drága dolog az Úristennek egy embert megnyerni?
DEMETER. Igaz ezért kérlek, jó Antal uram, hogy ne legyen nehéz, hogy immár sokszor hozzád jövök.
ANTAL. De mi nehéz? Nagy gyönyörűségem vagyon benne. Illettük immár és megszenteltük e hétnek három napját: szenteljük meg immár a negyediket, azaz a szeredát. Négy dologról szóljunk kedig e mai napon.
Hogy az emberek a részegség és tobzódás miatt marhájokat elvesztik és elszegényednek; kuldusságra és egyéb nyavalyákra jutnak.
2. Hogy a duska itallal az emberek szomjúságokat meg nem oltják, hanem avval inkább gerjesztik.
3. Hogy a bor az ítíletet meghamisítja, az okosságot megvakítja és a hamisságot igazságnak mondja.
4. Hogy a részegségből és tobzódásból jő mind háborúság, s mind nyughatatlanság.
DEMETER. Szólj, jó Antal uram, az elsőről.
ANTAL. Nagy panaszolkodás vagyon mindenütt a mostani időről, mivelhogy szükség vagyon és minden drága. És így vagyon. Mert szükség és drágaság vagyon. De vajon honnan vagyon ez? Ki imerre, ki amarra vet. De igazán mondom, nem kellene senkire vetnünk, hanem csak a nagy torkosságra és a nagy tobzódásra: mert a sok lakásnak nincsen vége. Ahol kedig untalan sokat költnek: ott sokat kell keresni ismét helyébe. Miért kedig hogy minden ember sokat és szertelen költ, mind kicsin s mind nagy, mind fírfiú s mind asszonyállat: nem lehet, hogy semmibe olcsóság legyen. Mert a gyermecskéket még idején szoktatják a borra, még a bölcsőbe azt adják innya, mert félnek, ha felnevelkednek, nem tanulhatják meg azt innya. Ez okáért idején hozzá kezdnek.
Nem csoda, hogy a zsidók és a törökök oly igen gazdagok. Mert munkálkosznak azok és amellett mértékletesen élnek. De minálunk minden ember hivolkodni akar, és amellett ugyan jóllakni és a borba ugyan feredni. Erre kedig költség kell. Ezek mellett minden nap új ékesség támad mindenféle ruházatba, mind fírfiúnál, s mind asszonyállatnál. Főképpen az asszonyállatoknál és a sok frakturának és sokféle öltezetnek csinálásának nincsen vége. Evvel kedig egyik ugyan űzi a másikat: a pór a városbélit, a városbéli a nemest, a nemes a zászlósurat, etc. Soholt semmi szertartás nincsen. Ennyit sem kereshetnek minden munkájokkal is az emberek, mennyit ruházatjokra és ételekre s italokra elköltnek. Mert a magamutatásnak nincsen sem módja, sem vége. Akinek száz forint ára marhája vagyon, az úgy terengeti magát, mintha ezer forint ára volna. Ha valahová a menyeközébe vagy egyéb lakodalomba mégy, nagy dolog, mint cifrázták meg magokat az asszonyállatok: kiki mind a másiknál nagyobb, tekintetesb és szebb akar lenni. Ezelőtt való időkbe egy asszonyember sarut ötvenkét pénzen vesznek vala; most kedig hatvan pénzen. Immár nem jó az országbeli bőr hozzája, hanem idegen országból kell bőrt hozzája hozni. Ezelőtt való időkbe egy jeles menyeközébe alég láttál két selemruhát; de most minden tölcsérgyártóné selemruhába mórál. A sok gyűrőket, boglárokat, kapcsokat, kösöntyűket etc. ki számlálhatja meg? Bezzeg efféle szertelenségre pénz kell.
DEMETER. Jól látom, Antal uram, hogy kiváltképpen az asszonynépek efféle cifrálásra és heába való költségre igyeköznek. De nyilván a férfiak is nagy szertelenségbe élnek, mind ruházatjokba, mind ételbe s mind italba.
ANTAL. Úgy vagyon. Mert ezelőtt való időkbe polgár uram eljárhat vala a fekete báránybőrrel bélelt hacukákba nagy urak előtt is; de most szégyennek tartja, ha hátsubába megyen oda is: ha távol látod, hogy nyest subájába előballag, királyi kancelláriusnak véled, maga közel sincs hozzája. Ha a műves legényeket tekinted: tahát mindenik felvarrotta a rókafarkat a nyakára, mert szégyenli ott viselni az engedelmes báránynak bőrét. Immár teljességgel elfelejtették a régi posztókat, melyekbe a mi atyáink nagy igyügyűséggel és tisztességgel ölteztenek. Mind új posztók vannak, ki gránát, ki félskárlát, ki egész skárlát, ki zsálya, etc., tudja veszél. Egy egész holnapig csak a neveket sem tanulhatnám meg. Minden hitván nyílfoltozó most abba öltözik. Nem szólok most a nemes rendről, mely teljességgel a mértéktelenségnek célját meghágta mind öltözetbe, s mind ételbe-italba. Mert a bokorból támadott látja a nagyságosnak fénességét: mindjárást ő is arra igyeközik. Mindent keres, mindent elad, mindent nyúz, csakhamar talál okot, hogy a szegénytől elhajthassa a csörszökröt. Hazud aláfel, marta varjú, csakhogy ő is Dorottyával estve skárlátba és hajtott nyusztsüvegébe mehessen a komaságra avagy a menyeközére. Maga ha házához megy, ott semmit nem találsz, hanem a hálóháznak nagy hitvánul tapasztott falát, egy macskát a hideg tűzhelyen.
Ha a lakodalomba az étkeket nézed, tahát a sok bors miá feketék, és a sok sáfrán miatt ugyan veresek; ott költik a bort, mint a vizet, etc. Efféle szertelenséghöz bezzeg pénz kell és költség. Nem csoda ez okáért jó atyámfia Demeter, hogy oly igen elszegényednek az emberek e mostani időbe. Mert ezelőtt a mi atyáink, mind nemes, mind közember, mértékletességben éltek, akkor pénzek elég volt, marhájok bőven. Akkor raktak nagy várakat, nagy palotákat, jó házokat. Most a fiak e nagy szertelenség miatt még a fedelét sem foldozhatják rajta.
DEMETER. Bizony, nagy szemérem ez!
ANTAL. Nemcsak szemérem, hanem ugyan nagy szégyen, bűn is. Hogy ez így legyen, hogy a részegségből, tobzódásból és szertelenségből szegénység etc. támadjon, megmondja a bölcs Salomon király is, Proverb. 21. Aki gyönyörkedik a jó lakásba, szűkölkedik; és aki szereti a bort és feles étket, soha meg nem gazdagodik. Ismét Proverb. 23.: ne légy a részegesek közett, se a torkosok közett, mert a részegesek és a torkosok elszegényednek és a tunyák szakadozott ruhába járnak. Jézus Sirák 19.: Eltávoztasd a tobzódást és ne szoktasd magadat a tobzódásra, hogy ne essél a kuldusságnak veszedelmébe, mikor elhagy tégedet az erszény és kénszeríttetel az uzsorásoktól kölcsön venned. A részeges munkás meg nem gazdagul, és aki a keveset sem kímíli, naponként megfogyatkozik.
DEMETER. Én édes Antal uram, szólj immár a másik dologról is.
ANTAL. Melyik lőn a másik dolog?
DEMETER. Ez: hogy az emberek a duska itallal szomjúságokat meg nem oltják, hanem hogy avval inkább gerjesztik.
ANTAL. Úgy vagyon. Mert amihöz valakinek szereteti vagyon, és amibe gyakorolja magát, és amit megszok, az a szokás végre természetté válik benne. Olyan az emberi természet is: ha megszokta a boritalt, ez a szokásból untalan kéván innya, és mentől inkább iszik, annál inkább szomjúhozik. Eképpen bünteti meg az Úristen a részegeseket, hogy természetek megfordul és az ital tulajdonságát elhagyja. Mert ez volna az italnak tulajdonsága, hogy a szomjúságot megoltaná. De a részegességbe nem műveli azt: hanem inkább gerjeszti őket. Mint látjuk, hogy az oltatlan mész inkább ég, mennyével inkább töltnek vizet reá. Így szól Salamon is Sap. 11. és 16. cap.: hogy az ember azon dolog által büntettetik meg, mely által vétkezett. Nyilván drága mondás ez. Látjuk kedig nyilván, hogy a részegeseken betölti az Úristen ezt e mondást. Mert estve torkig megtöltik magokat. Igen reggel felkelvén, ismét a borra sietnek és napestig csak ez dolgok. És nem veszik eszekbe az Úristennek ítíletit és haragját.
Izaiás próféta cap. 5. jajt kiált azokra. Mi légyen ez a jaj, megmondja Krisztus urunk Lukács 16.: holott azt mondja, hogy az elkárhozott gazdag pokolba, nagy kénba és nagy szomjúságba vagyon.
Így szól Izaiás is cap. 5. Ezért holtak az ő nemesi éhhel meg. Miért? Hogy tobzódtak, részegeskedtek, sípoltak és doboltak, vigadtak, duskát ittak és az Úrnak cselekedetét nem vették eszekbe. Ezért művelte az Úristen ezt rajtok, hogy éhséggel ölette meg őket.
Nagy kénban vannak ezokáért az ördegnek mártírozni, a részegesek, még e világon is. Mi lészen kedig e világ után? Jaj azoknak.
DEMETER. Mi legyen ez a mártíromság, ha valaki tudja, jó Antal uram, bizony én is tudom. Nem heába vagyok oly beteges, oly arculvágott, oly rongyos. De Úristennek hála, ki engemet kisegített belőle a te jó beszéded és tanításod által. De kérlek, jó Antal uram, szólj immár a harmadik dologról is.
ANTAL. Melyik vala a harmadik?
DEMETER. Hogy a bor az ítíletet meghamisítja, az okosságot megvakítja és hogy a hamisságot igazságnak mondja.
ANTAL. Úgy vagyon. Nyilvánvaló dolog ez, hogy a részegből és tobzódásból az okosságnak ítíletinek minden élessége megtompul és az elmének minden ereje elvész. Onnét követközik azután merészség, vakmerő bátorság, hamis ítílet. Erről szól Salomon Eccl. 10. Jaj tenéked föld, melynek gyermek királya vagyon, melynek fejedelmi reggel esznek. Az Isten fenyegötvén, az írásba gyakorta ezt mondja: hogy a népeket, az ő bűnöket efféle észveszett fejedelmekkel akarja megbüntetni. Így szól Izaiás 3. Adok őnékik gyermekeket fejedelmül és gyermecskék uralkodnak rajtok. Jaj az Istentől szakadtaknak, mert gonoszok és megfizetnek nekik az ő érdemek szerént. Gyermekek az én népemnek nyúzói és asszonyállatok uralkodnak rajtok. Itt Ézsaiásnál a gyermekeken értsed a gyermekeszű fejedelmeket, kik testi gyönyörűség és tobzódás miatt elbolondultak, kik mint a gyermekek jeles gondviselésekre nem alkolmasok, hanem kábák, etc. Így vagyon megírva Jób 34. Az Isten a népnek bűneiért képmutatót ád fejedelmül. Képmutatónak nevezi itt az írás azt, aki viseli ugyan a fejedelemnek szömélyét, de ésszel gyermek, mert a bor kitolta fejéből mind az okosságot, s mind az észt. Olyan fejedelmet mond, hogy vet a népre, a népnek bűneiért.
Ez ilyen részeges és tobzódó fejedelmek és bírák, miért hogy ez ételbe és italba mind reggel s mind estve foglalatosok, elfelejtik a szegény népnek nyavalyáját, gondjukat se viselik, pereket elhalasztják és vontatják esztendőről esztendőre. És miért hogy ők az tobzódásba foglalatosok, másnak engedik tiszteket, hogy ítíljenek és törvént tegyenek. Akinek vagyon osztán, az keni meg az ítílőmestereknek markokat; és kinek értéke vagyon reá, hogy többet adhat: annak jobban foly pere. De aki nem adhat, annak nincsen helye a törvénybe, nincs annak bizonsága, elveszti az okáért a pert. Honnan következik kedig ez a szegény emberre? Innen, hogy az igaz pásztor, az igaz úr nem jámbor, nem vigyáz, nem gondol a szegény ember nyomorúságával, hanem eszik, iszik, tobzódik, marta ördeg; és minden gondviselést a tiszttartókra hárít. A tiszttartók kedig nem gondolnak a szegény ember nyomorúságával, nem fáj őnékik, mert a jobbágy nem övé; hanem marasztják szegényeket, elejtik külemb-külemb fortéllal, bírságolják, ijesztik, vadásszák az ajándokokat; meg sem szünnek, míg erszényeket meg nem töltik. Az úrnak őmagának is kell, az is ró, vonszon, nyúz, kóborl. Ha tekinted, tahát a szegénynek csak mezítelen teste, gyermeke és felesége marad, egyéb semmi. Jaj e visszafordultságnak!
Mindezek ellen szól Salomon Eccl. 10.: Jaj tenéked föld, melynek gyermek királya vagyon, melynek fejedelmi reggel esznek. Bódog vagy te föld, melynek nemes királya vagyon etc. Itt, ahol Salomon a nemes királt emlegeti, érts azt a királt, aki nemcsak nemzetsége szerént nemes, hanem ki jóságával és jámborságával nemes. Mert ez az igaz nemesség. Ezért is ő maga Salomon imádkozik 3. Reg. 3. és ezt mondja: Én uram-Istenem, adj te szolgádnak engedelmes szűvet, hogy ítílhesse a te népedet. Ugyan ez okáért is bódognak mondja a földet, Eccl. 10. Kinek királya nemes, jóságos, bölcs és eszes, és kinek fejedelmi, azaz tanácsi alkolmas időben esznek, nem testi gyönyörűségre és tobzódásra, hanem testeknek szükségekre, és táplálására. Így szól Salomon tovább Proverb. 31. Ó Lámuel, ne adj a királyoknak, mondom, ne adj a királyoknak bort, se a fejedelmeknek erős italt inniok, hogy iván el ne feledkezzenek a törvényről és el ne fordítsák a nyomorultaknak igyét.
Lássad ezokáért, ha illik a fejedelmeknek, nemeseknek, bíráknak etc. tobzódni és szüntelen lakásba forgani? Nyilván nem. Mert ezek mindnyájan itt e földen az Úristennek heltartói. Illik ezokáért, hogy józanok, tisztességbe élők és a jóságnak szeretői legyenek. Hogy mindenkor készek legyenek, mind éjjel s mind nappal az ő alattak valóknak igyeket tiszta ésszel és jó tanáccsal forgatni és szegényeket kártól megmenteni. Micsoda a nemes ember, ha e jóságok benne nem találtatnak? Goromba pór, nem nemes, noha e nevet viseli, hogy nemes. Igaz mint a pispek a biblia nélkül nem pispek, hanem reves tőke, mint a Szent Miklós faképe. Nem használ a név semmit a jóságos férfiú nélkül. Sok pórt találhatni, kiknek vajda nevek vagyon, de azért nem nemesek, sem vajdák. Titulus sine re.
DEMETER. Én édes Antal uram, amint én hallom, nemcsak ez a nemesség, hogy valaki nyest-subába öltezzék és a festett lóra felhágjon és móráljon, hanem más dolog kell hozzá. De vaj ki kevesen vannak, kik ezt értik.
ANTAL. Így vagyon, kevesen értik. De ki bűne, hogy nem értik? Érthetnéjék: de nem akarják érteni. Mert a tudós emberek őköztek semmi böcsületbe nincsenek; ők semmit nem tanultak gyermekkorokba; most sem taníttatják fiakat; egy skólára sem viselnek semmi gondot. Mikor fiok ennyit tanulhat, hogy egy levélkét tud magyarázni, elég azután. Maga ezt is nyavalyásul tudja, hogy egynihányszor szövétneket magyaráz szőnyeg helyébe. Azután mindjárást lóra ültetik hosszú sarkantyúval, lakásról lakásra megyen, eszik, iszik, tobzódik; ezt sem említi, ha vagyon-e Isten avagy nincsen; vagyon-e tisztesség, nincsen-é? Ezenközbe meghal az atyja; a fiú kiűzi az anyát a házból. Törvényt kellene tenni a jobbágyoknak? Tehát ennyét tud hozzá, mint a bagoly a páternosterhöz. Nem tudja, ha vagyon-e dekrétum, avagy nincs? Azonközbe a nagy tobzódás miatt elvész a gyomra, megcsomószik a nyaka, meggörbed a háta, megtekenősül a hasa és megtántorodik a lába. Ha látod távol, nem tudod megítílni: ha törzsök, vagy ember? E következik a tobzódásból, ez a gyönyörűséges boritalnak gyümölcse.
DEMETER. Hadd el ezt, jó Antal uram. Ne szólj! Mert ha valaki a nemesek közül ezt hallaná: vaj mint haragodnék érötte. Talám a székbe idézne érötte.
ANTAL. Hadd haragodjék csak, hadd idézzen! Majd mind elidézik őket az Úristen elejbe. Ott nagyobb harag lészen és nem használ ott a patvaria.
DEMETER. Kicsoda mondja ott a szentenciát?
ANTAL. A Jézus Nazarénus, aki mindent tud és mindent lát.
DEMETER. Képzed-é, micsoda szentenciát mondd akkor?
ANTAL. Megjölentette a Szentlélek. Mert ezt mondja Szent Pál által 1. Korinth. 6.: tudjuk nyilván, hogy ezek (ideszámlálja a részegeseket is) a mennyországot nem veszik avagy nem bírják.
DEMETER. Bezzeg rettenetes szentencia ez! De kérlek, szólj immár rövideden a negyedik dologról is.
ANTAL. Melyik vala a negyedik dolog?
DEMETER. Hogy a részegségből és tobzódásból jő mind a háborúság s mind a nyughatatlanság.
ANTAL. Úgy vagyon. Mert mikor az emberek megrészegülnek, ottan bátorok, ottan mindent mernek művelni. Oly vagyon, ki józan korába oly szelíd, mint a bárány; ha ihatik, tehát olyan, mintha mind az egész héten puskaport ött volna. Forog; kap mindenfelé; itt is öszvevész, amott is háborúságot támaszt, mert megvadult a boritaltól és a bor eldúlta fejét. Így szól Salomon is, Proverb. 20.: a bor gennyetté teszi az embert és az erős ital vaddá. Valaki ezekbe gyönyörkedik, soha bölcs nem lészen. Item proverb. 23.: Kinél vagyon a jaj? Kinél vagyon a bánat? Kinél a versengések? Kinél a panaszolkodások? Kinél az ok nélkül való sebek? Kinél a pecsenyés szömek? Nem de azoknál, kik duskát isznak. Ne nézd a bornak verességét, és hogy a pohárba oly szépen fénlik. Könnyen megyen ugyan be, de végre megmar, mint a kégyó, és mérge meghat, mint a jáspiskégyóé. A te szömeid nézik az idegen asszonyállatot és a te szűved visszafordultakat beszél etc.
DEMETER. A te beszéded, jó Antal uram, mindenbe igaz, mert én bizonságot vöttem róla. Ezokáért is mindéltig e pofámon kell viselnem a Bakhus címerét, mint ím látod. De nem gondolok immár véle. Ez elég énnekem, hogy az Úristen az ő Szentlelkével a te jó tanításid által kisegített belőle. Őnéki legyen hála. Az Úristen tartson meg, jó Antal uram.
ANTAL. Téged is, jó atyámfia Demeter.
Hogy a részegségből és tobzódásból jő az Úristennek megutálása, az ő jótétéről való elfeledközés és az ő cselökedetinek nem böcsülése.
ANTAL. Talám csak keveset aludtál az éjjel, hogy ilyen reggel feljöttél?
DEMETER. Nemigen sokat aludtam.
ANTAL. Miért? Talám valami bántásod vagyon valakitől?
DEMETER. Ezelőtt való időkbe, mikor még a gonosz részeges társaság közett valék, éjjel oly igen nehezen aludtam, hogyha ugyan megráztak volna is, azért ugyan fel nem serkentem volna. De most oly édesden aloszom éjjel, miért hogy csak egyszer eszem napjába, hogy semmi édesb és nyugodalmasb nem lehet; de igen hamar felserkenek. Ma kedig, miért hogy csötertek és vásár vagyon, igen reggel kezdének az utcán marhát a piacra hozók. Ebbe serkenék fel.
ANTAL. Nekem is kellene ugyan valamit a vásáron vennem. De szóljunk előszer valamit a mi szokásunk szerént az iszonyóságos gonoszságról, a részegségről és tobzódásról. Mivelhogy a részegség és tobzódás oka az Úristen megutálásának, az ő jótétéről való elfeledésének, és az ő cselekedetinek meg nem böcsülésének.
DEMETER. Mint én eszembe vészem, a részegség elveszti az embert mind Isten előtt s mind e világ előtt.
ANTAL. E nyilvánvaló dolog. Mert valahol tobzódnak az emberek, esznek és isznak, ott elfelejtik mind az Istent, s mind az ő jótétét. Az ő kezeinek cselekedetiről sem emlékeznek. Így szól Izaiás cap. 5.: az ő lakodalmokba hegedő, lant, dob, síp és bor vagyon, de az Úrnak dolgát nem látják és az ő kezének cselekedetit nem tekintik. Ezt mindnyájan látjuk, hogy vagyon: hogy a részegesek sem az időt, sem jegyüket, sem az Úrnak valamely cselekedetét eszekbe nem veszik, hanem itton isznak, mint Noé idejébe. Nem gondolnak az Úristennek haragjával, sem a próféták fenyegetésivel, csak a boritalba vagyon minden gondok: mintha ők a borért teremtöttek volna és nem a bor őéröttek.
Erről a vakságról sokszor panaszolkodik az Úristen a prófétáknál.
Izaiás 28.: ezek is a bortól, úgymond, megbolondultak és az erős italtól tántorognak. Mert mind a papok, mind a próféták megbolondultanak az erős italtól, elmerültenek a borba és tántorognak az erős italtól. Bolondok a prófétálásba és tévelygők az ítíletbe.
Psal. 28.: ad őnékik, úgymond, az ő cselekedetek és életek szerént; füzet őnékik az ő érdemek szerént, mert eszekbe nem veszik az Úrnak dolgát, az ő kezeinek cselekedetével sem gondolnak: ezokáért elteröttetnek és meg nem építtetnek, etc.
Így int Szent Pál is, Rom. 12.: hogy az igéről gondot viseljünk, Efez. 5.
Ezenképpen Krisztus urunk is, Lukács 21. Ott int Krisztus urunk, hogy látván a jögyeket kikről szólt vala, felemeljük a mi fejönket és eszünkbe vegyük, micsoda időbe vagyunk, hogy immár az Úrnak napja elközelgett.
Mikor a józan ember távol nézi a részegeseket és a tombolókat, sokat lát ott és sokat vehet eszébe, kikről a részegesek ingyen sem gondolkodnak. Azonképpen aki az Úristennek cseleködetit nézi, miképpen az idő az írásnak mondása szerint elfolydogál: az sokat veszen eszébe és sok titkos dolgoknak megértésére jut. Ezt kedig kévánja az Úristen tőlünk, hogy józanságba éljünk és eszünkbe vegyük, miképpen bírja ő e világot, mely igen csodálatosok legyenek az ő cseleködeti, mert ebből támad az őbenne való bizodalom, támad a félelem és sokféle jó.
Így szól Szent Dávid Psal. 77.: én megemléközem az Úrnak cselekedetiről, a te régi csodatételidről és azokat megbeszélem.
Item Psal. 144.: Gondolkodom ezelőtt való időkről és elmélkedem minden te téteményidről és a te kezeidnek cselekedetiről beszélek.
DEMETER. Mint én hallom, a szenteknek elmélkedések csak efféle dolgokról volt, kiket az Úristen az ő hatalmasságával az ő bölcsessége által e világba eleitől fogva cseleködett.
ANTAL. Nyilván csak ebbe, még mostan is. De akik a tobzódásba és a testi gyönyörűségbe bemerültek és csak az életnek keresésébe foglalatosok, sem az Istenről, sem az ő csodatételiről meg nem emléköznek, hanem csak az önnen hasokról, mely is ő istenek. Ahol kedig az ő kéncsük vagyon, ott vagyon az ő szűvek is.
Hogy efféle megutálásba és vakságba ne esnének a keresztyének és teljességgel Isteneket el ne felejtenéjék: ezért szerzötte az Úristen a keresztet. És külemb-külembféle nyomorúságával gyötri őket, hogy a kereszt által eszekbe vegyék magukat, hogy e világhoz teljességgel ne ragaszkodjanak. Mert az agádám hamar elfelejti az Istent és minden gyönyörűséggel csak evilághoz ragaszkodik. És ha az Úristen csak jóval volna minekünk, hamar tiszta gonoszokká lennénk. Így szól Mózes az Izrael fiairól Deut. 32. Jákob az Úrnak része; őrezé azt, mint az ő szömének fényét. Magas földre vivé őket, hogy a földnek gyümölcsét ennéjék. A kőszálból mézet ada enniek és olajt a kemén kőből, vajat a tehenekből és tejet a juhokból, etc. De mi következék? Mikor kedig meghízék és megelégedék, ellenem rugódozék. Elhagyá az Istent, ki őtet terömtötte vala és semminek ítílé az ő megszabadításának kőszikláját. Erről intötte vala még azelőtt az Izrael fiait, Deut. 8., ezt mondván: meglásd, hogy el ne felödkezzél a te uradról Istenedről, evvel, hogy meg nem őriznéd az ő parancsolatit, az ő törvényit és ítíletit, melyeket én teneked parancsolok; hogy mikor eszel és megelégedel, etc., a te szűved fel ne fuvalkodjék és el ne felejtözzél a te uradról Istenedről.
DEMETER. Úristen! Mint én hallom, jobb embernek külemb-külemb nyavalyába lenni, hogy nem mint testi bátorságba és minden elégségbe!
ANTAL. Nyilván jobb. Mert a nyavalyába emléközik az Isten felől, de a jószerencsébe elfelejti az Istent. Még csak felebarátjáról sem emléközik. Rövideden: teljességgel visszafordult az régi Ádámnak természete és az Úristennek terömtett állatival nem tud úgy élni, mint kellene, hanem gonoszul él véle. A terömtett állat ezt látván, ő sem cselekedik úgy véle, amint az Úristen teremtötte, hanem mind vissza. Így nem használ szomjúknak a bor, az írástudóknak a tudomány, a pénz a gazdagnak: mert ugyanezek által megbolondulnak. Rövideden: egy terömtett állat sem szolgál az istentelennek, hanem csak gonoszra és veszedelemre, mert minden erejét megtagadja és megvonja tőlek. Amit kellene melegíteni, azt meghidegíti. Aminek meg kellene gazdagítani, ugyanazon megszegényít. Az okát kedig megmondja Szent Dávid. Mert azt mondja, hogy az Isten a visszafordultaknak viszontag ellene fordul. Mikor az Úristen kedig nem kegyelmes mihozzánk: minden teremtett állatok meggyűlölnek minket.
DEMETER. Honnan vagyon ez, hogy a terömtett állatok nem javokra vannak azoknak, kik méltatlan élnek azokkal? Nám, hallottam Szent Pálból, hogy minden terömtett állat igen jó?
ANTAL. Úgy vagyon. Szent Pál mondása, 1. Timót 4. De vedd eszedbe, jó Demeter: a vétek nincsen a terömtett állatba, hanem mibennünk, kik természet szerént gonoszak vagyunk. Innen lészen ez, hogy az Úristen teremtett állatja, aki jó őmagába, minekünk gonoszra lészen. Mert amineműek mi magunk vagyunk, olyanak mind a körülünk való állatok is. Mert a vaknak még az előtte való világosság is setétség. Mint a póknak az édes méz méreg. Ezenképpen a tisztátalanoknak semmi nem tiszta. De a tisztáknak minden tiszta, mint Szent Pál szól Tit. 1.
Miért hogy ez okáért az Istennek ismerete az örök élet, János 17. és a mi igazságunk és dicsőségünk Sap. 15., Izaiás 53., Jerem. 91. Korinth 1., könnyen megérthetni, mely iszonyúságos gonoszság legyen a részegség és a tobzódás, mely az Úristennek ismeretit elveszti az emberekbe és hasonlatossá teszi őket az oktalan állatokhoz. Valaki kedig lelki szömeivel ezt e nyavalyát meglátja, ez tudja ismerni, micsoda legyen, mely ondok dolog legyen. Vigasságnak tetszik ugyan a részegség, de nyilván mind testi, s mind lelki méreggel elegyes, mely után egyéb nem követközhetik, hanem csak lelki fájdalom és keserű bú. Ha ez okáért az emberek nem akarnának józanon élni az ő testeknek egészségéért: e rettenetes lelki kínért is el kellene távoztatniok azt. És hogy tiszta szűből gondolkodhatnának az Úristennek csodálatos cselekedetiről.
DEMETER. Ah, jó Antal uram, könnyű minékünk immár erről szólnunk, Úristennek legyen hála, de az ördeg igen keményen megkötezi az embereket, mikor az ő hálójába békeríti: hogy sem látnak, sem hallanak, és azt vélik, hogy e világba jobb élet ne legyen, mint ez ondokságos élet.
ANTAL. Úgy vagyon. De az emberek nem hiszik, hogy legyen ördeg. De akinek szöme vagyon, az jól hiszi, hogy vagyon, noha az ördeget szömével nem látja. Mert az istenteleneknek cselekedetibe ugyan formára megmutatja magát. Jó Demeter atyámfia, igen reggel légy itt, akkor szóljunk e dologról, mert ma a vásárra is kell mennem, miért hogy csötertek vagyon.
DEMETER. Köszönöm, tiszta szűből minden énhozzám való jóakaratodat. Isten tartson meg.
ANTAL. Véled egyetembe, jó atyámfia Demeter.
Hogy a részegségből és tobzódásból feledékenség és bolondság támad. És hogy az ember csúffá és teljességgel esztelenné lészen miatta.
DEMETER. Isten adjon jónapot, jó Antal uram!
ANTAL. Isten adjon neked is, jó atyámfia Demeter. Talám az én tegnapi ígíretemről emlékeztél, azért jöttél oly igen idején fel?
DEMETER. Bezzeg arról. Mert tudod, mint vagyon a közbeszédbe: adós fizet. A te tegnapi ígíreted ez okáért adóssággá lött: tartozol tehát megfizetni.
ANTAL. Úgy vagyon. Örömest is megművelem. Mert tudom, hogy tartozom véle. Isten hírível kezdjünk hozzá.
DEMETER. Hány dologról szólsz ma?
ANTAL. Három dologról.
1. Hogy a részegségből és tobzódásból feledékenség és bolondság támad. És hogy az ember csúffá és teljességgel esztelenné leszen miatta.
2. Hogy a részegségből testi bátorság és isteni félelem nélkül való élet támad.
3. Hogy a részegség minden rendtartás nélkül való életnek, minden hivolkodásnak, tunyaságnak, vakmerőségnek, paráznaságnak és minden gonoszra való indulatnak oka.
DEMETER. Ah, Úristen, azt tudám én, hogy ez elmúlt napokban mind elbeszéletted a sok rútságokat, kik támadnak ez iszonyóságos gonoszságból, a részegségből és a tobzódásból. De amint én hallom: majd a nagyja maradott volna hátra. Kérlek, jó Antal uram, szólj szokásod szerént bővebben felőle.
ANTAL. Az Úristennek akaratjából megművelem. A részegség meghomályosítja az embernek elméjét, eltompítja az értelemnek minden erejét: hátra is rúg minden jótanácsot és minden jóravaló igyekezetet megbánt, miképpen arról nyilvánvaló bizonságot vehetünk. Mert hol olcsóbbak a bolondok, mint a korcsomaháznál? Aki józan és betér a korcsomaházhoz, csoda dolgot lát ott. Nyilván ott eszébe veheti, hogy több ész vagyon egy ökörbe, hogy nem mint egy részeg emberbe. Mert az ökör a vízbe eleget iszik és mindjárást hazatér. A borháznál kedig úgy isznak az emberek, hogy megvakulnak belé, annyéra, hogy eltekintvén egy ludat, egy súlyaknak vélé etc. És gyakran leszen, hogy a részegség hátán viseli a büntetést: mert ez az Úristennek ítílete, hogy bűnt bűnnel büntet. A részegség őmagába nagy bűn: ezt e bűnt ismét több bűnökkel bünteti, tudniillik esztelenséggel, bolondsággal, ez életnek rövid voltával, jószágnak és tisztességnek elvesztésével etc. És noha az emberek mindezeket e nagy károkat látják: de mindezáltal nem gondolnak semmit véle. Bezzeg nagy bolondság ez!
DEMETER. Nyilván utánad vallom, hogy nagy bolondság: mert kárommal is megtanultam.
ANTAL. Egy pogán bölcs vala, Anakharsis nevű. Ezt megkérdék, mit kellene embernek tenni, hogy megutálná a részegséget? Felelé ez és mondá: hogy az ember igen jól megnézze a részegeseknek ondokságos életeket. De most nem használ az embereknél, akármint lássák ez ondokságos életet, mert megszokták immár és az a szokás természetté lött bennek. Ez okáért nem hagyhatják a nagy boritalt. A borital után kedig mindjárást elvész eszek: ott nincs azután tanács, ott nincs okoskodás, tudomány, etc. hanem zűrzavar. Egyik elkezdi és énekel, a másik sír, a harmadik mindkét kezével hársol, a negyedik pénzt számlál, maga egy sincs erszényébe; az ötödik nagyon magyaráz, maga egy betűt sem tanult soha. Hatodik kérkedik vitézségével, maga soha egy ellenséget nem látott. Hetedik nagyon kacag; ha kérded, nem tudja miért? Nyolcadik félenhajtván a nyakát ott aluszik. Ki győzi mind előszámlálni? Ugyan jól mondotta egy bölcs fírfiú mikor kérdették volna tőle, minek mondanája a korcsomaházat? A korcsomaház, úgymond, nem egyéb, hanem sok észveszettnek és bolondnak ketrece. És nyilván nem egyéb: mert akinek szöme vagyon, az jól látja, hogy így vagyon. Ez okáért is Szent Ágoston és Krizosztómus nevezik a részegséget minden gonoszságnak anyjának és szabadakarati bolondságnak. Így szól Salomon is, Proverb. 20.: hogy a bor megcsúfolókat tészen. Mert ezt látjuk, hogy a borosok minden embert meggugolnak és megcsúfolnak. Viszontag, őket is megcsúfolják. Csúfolja őket az Isten, az angyalok és minden teremtett állatok. Még az ebek is meghugyozzák őket, mikor a falhoz támaszkodtak avagy a ganéra dőltek.
DEMETER. Még ondokb dolgot mondhatnék én erről, de irtózom tőle. Kérlek ez okáért, szólj immár a másik dologról, akit megígírtél.
ANTAL. Melyik az?
DEMETER. Hogy a részegségből testi bátorság és isteni félelem nélkül való élet támad.
ANTAL. Úgy vagyon. Hallottad odafel, jó Demeter, hogy a részegség megcsúfolókat csinál és bolondokat szerez. Ahol kedig bolondság és vakság vagyon, ott nem félik az Úristent, sem gondolnak az ő parancsolatjával, hanem élnek minden testi szabadságba, mint ama részeg szolga Máté 24.: ki iszik vala a részegesekkel és az ő ura hazajöttére nem vigyáz vala és jutalmát vevé a képmutatókkal együtt. Maga az Úr meghagyta mindeniknek, hogy olajt szerezvén elkészítsük lámpásunkat és vigyázzunk, hogy mikor ő zörgetend, mindjárást megnyissuk neki az ajtót. Így szól Krisztus urunk, Lukács 21. cap.: meglássátok, hogy a ti szűvetek meg ne nehezíttessék felettevaló étellel és itallal és az életről való szorgalmatossággal, hogy az a nap hertelen el ne lepjen. Ez intéssel semmit nem gondolnak az emberek, hanem menten mennek az ő gonosz szokásokba; esznek és isznak és természeteket felötte való teröhhel megterhelik. És ekképpen elveszi a tobzódás szűvnek erejét: és olyanok lesznek az emberek, mint azok, kik a tenger közepibe alusznak, mint Salomon és Hoseás próféta mondják. Így szól Salomon, Proverb 7.: jobb sírni embernek, hogynem mint nevetni. Mert a bánkódás által megjobbul a szűv. A bölcsnek szűve a gyászlásnak házába vagyon, de a bolondé a korcsomaházába.
DEMETER. Mondhatod ezt a prófétákkal egyetembe: de a régi Ádám a mi testünknek kévánsága mindéltig ellene mond és ellene igyekezik.
ANTAL. Úgy vagyon. Mert e nagy visszafordultság vagyon a mi természetünkbe, hogy igen örül a nevetségnek, a vigasságnak, a jóllakásnak etc., és igen nehezen hagyja magát erről elvonni és abba vet minden gyönyörűséget. De az Úristen ennek módját találta. Mert a kereszttel megnyomta a régi Ádámot és megelegyíti a jószerencsét gonosszal, a vigasságot bánattal, a jó egészséget betegséggel etc., hogy megalázza magát és az Úristenről gondolkodjék. Mert így szól Izaiás cap. 28.: csak a késértet tanít az ígíre való gondviselésre. Mert miképpen az akaratos és kedvére nőtt gyermeket az atyja semmiképpen jó és tisztességes dolgokra nem hozhatja, hanemha a vessző alá veti és ugyan keményen megfojtogatja: szinte így vagyon az Úristennek is a régi Ádámmal dolga. Azt semmiképpen lelki értelemre és szűv szerént való engedelemre nem hozhatja, hanem a nyavalya és a kereszt által. Valaki olvassa a bíráknak és a királyoknak könyveit, az jól látja, mit műveltek az Izrael fiai, mikor békességek és jószerencséjek volt: mint hagyták el az Úristent és mint kullagtak az bálványok után. De mihelt az Úristen külemb-külemb nyavalyával megfosztá őket: azonnal megtértek és könyörgettek az Úristennek.
DEMETER. Minden embernek így vagyon dolga, mint az Izrael fiainak. Mert mihelt érezzük a jószerencsét, ottan elhisszük magunkat és az Isten felől semmit nem gondolkodunk. Jobb ez okáért, hogy az Úristen kereszttel és mindenféle nyomorúsággal gyöterjen, hogynem mint őróla elfeledkezzünk. De kérlek, jó Antal uram, szólj immár a harmadik dologról is, akit megígírtél.
ANTAL. Melyik az?
DEMETER. Hogy a részegség minden rendtartás nélkül való életnek, minden hivolkodásnak, vakmerőségnek, paráznaságnak és minden gonoszra való indulásnak oka.
ANTAL. Úgy vagyon. Vedd eszedbe: Szent Pál ezt mondja, Efez. 5.: ne részegüljetek meg borral, melyből szertelen élet következik. Hogy ez igaz legyen, mindennap látjuk a részegökbe, mely igen szertartás nélkül legyen az ő életek, mint hivolkodjanak, mely merészek, mely vakmerő botorok legyenek, mely szemérmetlenek, mind beszédekbe s mind cseleködetekbe, mely tisztátalanok és mindenféle fertelmességbe részesek legyenek. Mert a felette való étel és ital megöli az emberbe a bírót, kinek az egész testet minden tagjaival igazgatni kellene. Mikor kedig egy országba avagy egy városba bíró avagy fejedelem nincs, ott minden rendtartás nélkül való dolog vagyon. Szinte így vagyon az embernek is dolga. Mikor a bor megfojtotta őbenne az okosságot minden ő erejével: nincs azután az emberbe semmi, ki őtet vezérelhetnéje; hanem az ember bujdosik, mint az oktalan állat és minden ondoksággal megfertézteti magát.
DEMETER. Mint én hallom, jó Antal uram, eddig én az ünőkkel egy céhbe voltam a részegesekkel egyetembe.
ANTAL. Jó atyámfia Demeter, arról semmi kétséged ne legyen. Mert miképpen az ünők hivolkodnak és minden rendtartás nélkül való életbe élnek: igaz azonképpen élnek a részegesek is. Mert a tobzódás tunyává teszi az embert. Így cselekesznek a részegek: megtekintik a mívet, de nem nyúlnak hozzá, mert nem kell, mint a holt ebnek a csontrágás. Elébb-elébb ballagnak, mint a falon való árnyék. Elhagyják ottan feleségüket és a tűzhelyen a mezítelen gyermecskéket. A marhát kedig kihordják lassan-lassan a házból, mindaddig, míg semmi meg nem marad benne. Mikor azután a szükség meg kezdi őket gyötreni (mert nincsen immár mit a borra vinni), a kapálást meg nem tanulták, a kuldulást kedig szégyenlik: mi következik azután?
DEMETER. Lopás, avagy tolvajlás.
ANTAL. Ha igaz nem lopnak, avagy tolvajolnak, de azért ugyan egyéb latorságra vetik magokat: vagy drabanttá lesznek és életeket két forintért eladják. Ha kedig egy faluba mennek, ott hallanál parancsolást a szegény pór házánál: valamit erővel el nem vihetnek, avagy meg nem emészthetnek, azt ellopják és elenyésztik. Ha kedig ütközetre kelnek, tehát ott állnak, mint a törzsekek. Mert azelőtt a bor eldúlta fejeket, megötte szűveket és megfőzte inokat, nem vihatnak, mert nincsen szűvek, sem erejek. Nincsen annakfelette istenek; nincsen angyalok is; hanem az ördeg ott szekdécsel a pázsiton előttek, úgy lesi lelküket. Azonközbe puff, úgy ütik agyon, hogy mindjárást ledőlnek az ebeknek. Hopp haja, mint vötték hasznát az ő tobzódó életeknek!
DEMETER. Én édes Antal uram, én azt mondom, hogy nincsen jobb, hogy az ember az ő hivatalja szerént vigyázzon és dolgot tegyen, és azután egyék és igyék, nem gyönyörűségre, hanem szükségre, hogy testét avval táplálja.
ANTAL. Úgy, úgy, atyámfia Demeter. Mert mikor az ember dolgozik, úgy ehetik, úgy esik jóízűen. Nem hallottad-e valaha a nemesektől és az egyéb hivolkodóktól, mint panaszolkodnak, akármely jó étel legyen előttek, mondván: Kár, hogy nem ehetem e jó étekbe, tudja veszél, mi lelt, hogy nem kell ennem etc.
DEMETER. Gyakorta hallottam. De látod-é, nem tudtam akkor az okát, miért nem ehetnek.
ANTAL. Az az oka, kit mondottam: miért hogy semmi munkát nem tesznek: nem éheznek. Az éhség kedig az igen jó szakács: mert az éh gyomornak a legalábbvaló kenyér is mézes pogácsa. És úgy örül a víznek, mint a bornak.
DEMETER. Én édes Antal uram, illettük immár a pénteket is. Én igen köszenem kegyelmednek, hogy oly igen nagy szorgalmatossággal és szeretettel tanítasz: ha Isten éltet, bizony meg akarom kegyelmednek hálálni. Kérem kedig az Istent, hogy ő fizesse meg kegyelmednek. Holnap immár szombat vagyon: eljőjjek-e holnap is?
ANTAL. Valamit veled műveltem: nem én dolgom, hanem az Istené. Eljőjj kedig holnap is, hogy az egész hetet szentelhessük az Úrnak.
DEMETER. Amen. Isten tartson meg.
ANTAL. Téged is.
ANTAL. Hahá, jó atyámfia Demeter, te vagy-é?
DEMETER. Bezzeg én vagyok! Isten adjon jónapot.
ANTAL. Fogadj Isten, jó atyámfia Demeter. Mint ölteztél?
DEMETER. Bezzeg én is reámvöttem dolmányomat: mit mondanál hozzá? Úgy tetszik, hogy én sem vagyok immár kaka legény.
ANTAL. Látom, hogy új dolmányod vagyon. Osztán nem tudom, mi dolog, nem olyan cinterem-színű vagy, mint minap, mikor hozzám találkoztál vala, hanem ugyan piros szabású vagy! De kérlek, mondd meg énnekem, hol vötted ez új dolmánt?
DEMETER. Te adtad énnékem, én édes Antal uram.
ANTAL. Nem voltam e héten részeg, nyilván higyjed, hogy ne emlékeznék róla: ha én adtam volna a dolmánt tenéked?
DEMETER. Még mostan is azt mondom, hogy te adtad énnékem. Mert én ezelőtt oly igen részeges lator valék, szinte mint az én társaságom, a több latrok. Valami kedig jutott apámtól, anyámtól, azt mind megittam. Valamit azután kereshettem, azt is mind megittam, elannyéra, hogy mezítelen maradtam vala teljeséggel, mint az elmúlt napokba láttad. Nagy nehezen tartottam vala kedig útiköltségre három forintot, hogy ide hazajöhessek véle. Ez e három forint bizony nem tartott volna három napig, mind elkölt volna. De a kegyelmes Atyaúristen az ő nagy irgalmasságából művelé ezt, hogy szömbe juttata veled. Mert mihelt az Úristennek igéjét és jóra való oktatásodat kezdém tőled hallanom: ottan az Úristen az ő Szentlelkét adá hozzá, hogy foga rajtam. Azutánfogva csak egyszer öttem napjába és egy pénz ára borral megértem. Íme, három forintból megruháztam magamat, mint ím látod. Egészségem is vagyon, Úristennek hála. Így adtad énnékem, én édes Antal uram, mind ruhámat s mind egészségemet, kit az Úristen tenéked mind itt, evilágon, s mind a másvilágon megfizessen.
ANTAL. Úristennek hála, hogy ez ondokságos életből megszabadultál. De még több ondokság vagyon hátra, mely a részegségből és tobzódásból származik.
DEMETER. Több? Nám, minden ondokságnak kútfeje volt a részegség. Kérlek, számláld elő a több ondokságokat is.
ANTAL. Megművelem rövideden. Mert szombat vagyon ma, a barbélyhoz is el kell mennünk. Támad ez okáért a részegségből és tobzódásból:
1. Mindenféle hitságos beszéd, harag, káromlás, bálványimádás és külemb-külembféle békételenség és harcolás.
2. Öldeklés, lopás, botránkoztatás és külemb-külembféle gonosz példa.
DEMETER. Én édes Antal uram, hiszem, hogy nemigen nagy kár, ha ember szinte valami beszédbe vétkezik; mert közbeszéddel is szoktuk mondani, hogy nemigen nagy dolog: mert nem kell vámot adni tőle etc.
ANTAL. Mit beszélesz? Jól tetszik, hogy nem hallottad, mit mond Krisztus Urunk Máté 12.: mert ott ezt mondja, hogy az embernek számot kell adni az utolsó ítíletbe minden hitságos és haszontalan igíről, melyet mondottak az emberek. Avagy ezt e mondást kicsin avagy gyenge mondásnak véled-é?
DEMETER. Megbocsássa kegyelmed: csak egy történetből esék ezt mondanom. De hallom immár, hogy a hitságos beszéd nagy és ondok dolog az Isten előtt.
ANTAL. Bezzeg nagy dolog. Hová maradnak tahát a részegesek, kik ennyi hiába való dolgot csácsognak? Ez okáért inti Szent Pál a keresztyéneket, ezt mondván Efez. 4.: semmi heábavaló csácsogás szájatokból ki ne menjen, hanem ami megjobbulásra hasznos, aki szükséges etc. Így szól Efez. 5. részébe is, ezt mondván: legyetek ezokáért Istennek követői, mint szerelmes fiak, és járjatok szeretetbe, azonképpen mint Krisztus is szeret minket és adta magát miéröttünk ajándékul és áldozatul az Istennek jó illatozó illatra. Paráznaság kedig, és semmiféle tisztátalanság, avagy telhetetlenség ingyen se neveztessék tüközöttetek, miképpen illik a szentekhöz. Éktelenség is, avagy bolond beszéd, avagy csúfság, kik nem illenek. De inkább hálaadás. Mert ezt tudjátok, hogy egy paráználkodónak is, avagy tisztátalannak avagy telhetetlennek, ki bálványoknak imádója, nincsen öröksége a Krisztusnak és az Istennek országába. Ebbe e Szent Pál tükerébe, jól megláthatjuk, ha keresztyének vagyunk, avagy nem? Mert az igaz keresztyéneknek ez természetek: hogy örömest szólnak Krisztus felől. Akik kedig evilágiak, öremest evilág felől szólnak, mint a részegek és tobzódók, kik nem egyebet, hanem csak hitságos dolgot beszélnek. És így ismerik őket az önnen beszédekből mint a madarakat az ő szavakból.
DEMETER. Mi jó egyéb a részegségből?
ANTAL. Harag és öszveveszés. Mert mivelhogy a részegek megbolondulnak, mint tovafel meghallók, nem értnek semmi emberséget, hanem minden kicsin dolgon ottan meggerjednek, ottan öszvevesznek; még csak azért is készek üstökbe menni társokkal, ha a pohárból mind meg nem isszák a bort. Rút és ondok szitokkal szidják egymást, hogyha valamelyik jámbor meghallja, megborzad a haja belé. Vagyon akkor oly bennek, ki minden ok nélkül haragra indul, morog őmagába mint az eb: maga senki nem nyúlt hozzá, senki nem bántotta. Mert miképpen a víz elindítja a malmot és a sarkantyú a lovat: így indítja a bor a természetet minden vakmerőségre és felgyújtja az emberbe a gonoszra való indulatot. Annak felötte vaddá és békételenné teszi, hogy senki véle öszve nem fér. Ha valamely jámbor, ki józan, történet szerént melléje ül: inkább látna egy ördeget mellette, hogynem mint azt a józan embert. Ha kedig megszólítja, és megfeddi valamiről, mindjárást megbolondul, mind ő, mind a több részegesek, ugyan megdühösznek beléje és mindjárást kitaszigálják az ajtón. Amint meg vagyon írva Sap. 2. cap. És mint lőn Jeremiásnak is dolga, Jerem. 18.
DEMETER. Meghigyjed, jó Antal uram, hogyha közikbe mennél és ezt a drágalátos dolgokat megbeszélnéd előttek, kiket ez napokba énelőttem beszélettél: annyéra koposztanának, hogy oly sima lenne a fejed, mint egy tök!
ANTAL. Tudom, jó atyámfia Demeter, micsoda lélek hordozza őket. Tudom annak természetét is: mert az Istennek fia, a mi urunk Jézus Krisztus megjelentötte. Mert azt mondja, hogy hazug és gyolkos. Miért kedig hogy e gonosz lélek hordozza őket, nem örömest szorulok egy házba vélek.
DEMETER. Netalántán ha valaki hozzájok adná magát, és lassan-lassan kezdene e drágalátos dolgokról beszéleni, ők is eszekbe vennéjék magokat.
ANTAL. Semmiképpen nem művelnéjék. Ezért mondja a Krisztus urunk Máté 7.: ne adjátok a szentségest az ebeknek és a gyöngyöket ne vessétek a disznóknak: netalántán reátok rohannának és megszaggatnának. Veszed-é eszedbe, mit mond itt az Istenfia?
DEMETER. Vaj, ki jól! Nemheába mondám tovafel, hogy kopasztanáják a fejedet. De kérlek, jó Antal uram, végezd el a több gonoszságokat is, kik a részegségből támadnak.
ANTAL. Kicsoda számlálhatná el e sok ondokságokat? Inkább elszámlálnám a fejeden való hajszálakat.
DEMETER. Bezzeg meg lehetne azt is: mert a részeges ebevérek annyéra megligetelék ez elmúlt esztendőkbe, hogy ugyan kevés vagyon a fejemen benne.
ANTAL. Nem szabad szitkozódni, Demeter. No, ottan mégis szóljunk ez ondokság felől. Mondám tovafel, hogy a részegségből jön öldeklés, lopás, botránkoztatás és külemb-külembféle gonosz példa. Erről nem szükség, hogy sokat szóljunk. Mert mindennap látjuk szömünkkel, hogy ez így vagyon. Mert az emberöldeklés soholt nem esik, hanem főképpen a bor mellett, mikor az emberek a bor miatt megbolondultak. Ott látsz hagyigálást, ütést, vágást, harapást etc. Aki kedig józan és látja a részegeseket, az jól veheti eszébe micsoda lélek hordozza a részegeseket.
DEMETER. Talán azt a lelket mondod, kiről tovafel emlékezél?
ANTAL. Bezzeg azt! Akinek tulajdonsága hazugság és öldeklés. Mikor kedig a részegek marhájokat elköltötték, megszokták az italt, ez okáért nem hagyhatják el. De miérthogy magoknak nincsen mit a korcsomára vigyenek, más emberéhöz kezdnek; azt avagy hazugsággal megcsalják, avagy lopással elviszik; meg sem szünnek, mig a cinkos az istránggal megtartóztatja őket.
Rettenetes dolog kedig a gonosz példa, melyet adnak a több embereknek botránkoztatására. Mert mikor az ifjak látják a részegesektől, hogy így isznak és tombolnak, ők is mindjárást hozzákezdnek mint a majmok. Mert azt vélik, hogy ugyan így kell lenni. És ők is így isznak, mint az öregök. Ekképpen száll azután ez iszonyóságos gonoszság egyikről a másikra, hogy végre közélet lészen belőle, és senki sem bűnnek, se gonoszságnak nem ítíli, hanem szép és nyájas életnek. Jaj e világnak e gonoszságért.
DEMETER. Adná az Úristen, én édes Antal uram, hogy e széles világ megértenéje oly formán, mint te érted e nagy bűnnek, a részegségnek és tobzódásnak nagy voltát. Bizony, jobb életbe volna e világ, mind lélek szerént, s mind test szerént. Én igen köszönöm tekegyelmednek, hogy az igazságnak útjára hoztál a te jó oktatásod és tanításod által. Immár józanon akarok élni az Úristennek kegyelméből, és imádkozom szüntelen.
ANTAL. Hála legyen az Úristennek, mert ő művelte ezt az ő nagy kegyelmességéből, hogy Szentlelket adott az én oktatásom- és tanításomhoz. Mert ha ezt nem művelte volna, nem fogott volna rajtad sem pirongatás, sem oktatás, sem tanítás. Azt műveld immár, jó atyámfia Demeter: józanon élj, imádkozzál, ne űzd ki a Szentlelket szűvedből. Valahol hallod, hogy az Úristennek igéjét prédikálják: oda siess, azt hallgassad. Ne gondolj véle, hogy egynihány tömlő avagy képmutató az Úristennek igéjét káromolja. Ezt nyilván higyjed, hogy az Úristennek tiszta igazsága, mely által minden ember üdvezül, akinek üdvezülni kell. Nyilván higyjed, e tudomány kívül senki nem üdvezülhet.
DEMETER. Nyilván értöttem, hogy ez e tudomány az Úristentől vagyon és bizonyos vagyok immár szűvembe. De igen kévánnám, ugyan igen kévánnám hallani tőled a megigazulásnak módját: és miképpen kell az Úristennek vacsorájával élni? Mert hallom, hogy igen vetekednek egyníhányan ezekről.
ANTAL. Megszenteltük ez egész hetet az Úristennek; elégedjél meg most véle. Másszor, ha az Úristen megtart, ugyan bőven tanítlak arról.
DEMETER. Az Úristen tartson meg és adja az ő szent országát tenéked.
ANTAL. Amen. Adja néked is.
FINIS
Kolozsvárba nyomtatott Heltai Gáspár és
György Hoffgreff által, 1552. esztendőbe.