MELYEKET EZÓPUSBÓL ÉS EGYEBÜNNEN EGYBEGYŰJTÖTT ÉS ÖSZVESZÖRZETT
A FABULÁKNAK ÉRTELMÉVEL EGYETEMBEN,
HELTAI GÁSPÁR
Cum S.R.M.H, Privilegio, etc.
Kolozsvárott, 1566.
Szerető uraim és szerelmes atyámfiai, ím gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé szerzöttem, és utána vetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: és vélem, hogy ha valaki e fabulákat jó szűvvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külemb-külemb szép és hasznos tanulságok vannak benne.
De noha ides és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony nemigen kicsiny és alávaló) és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza és gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ez okáért semmit nem mondok, hanem ezt: hogyha az én munkám nekik nem tetszik, ottan üljenek le és csináljanak jobbat. Én bizony nem irigylem.
Ha ez okáért én is úgy járok, mint a szegény ember, fiával és szamárával járt volt, nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vén ember hozzávötte volna az ő gyermek fiát és elejbe vötte volna az ő egyetlen egy szamárát, hogy a városba hajtaná eladni, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek és megneveték a szegény vén embert, mondván: Bezzeg bolond ageb ez. Lám mint hajtja előtte a szamárt: nem tud az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültetni, mely nehezen járhat: ő maga is csak alig ballaghatik.
Hallván azt a szegény ember, felülteté a gyermeket a szamárra és ő maga utána ballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: Bezzeg bolond vén ember ez, mert csak alig ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültette fel reája: maga a gyermek könnyebb volna és könnyebben járhatna, hogynem ő maga.
Hallván ezt a szegény vén ember, ismeg megmásolja tanácsát és leszállítá a gyermeket és ő maga üle fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek, mondának: Micsoda hitvány kegyetlen vén ember ez: ím ő maga felült a szamárra és utána kell gyalogolni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket.
A vén ember hallván e beszédöket megharagvék, és felvoná a gyermeket és háta megé ültette azt a szamárra és elindula a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: Micsoda bolond és kegyetlen vén ember ez? Lám, a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljön reá: ez pedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vén ember, és bolond.
Hallván azt a szegény vén ember, mondá: E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék: és megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat nyújta által, és monda a fiának: Jer, vigyük el: netalán e mód tetszik nekik. És ketten vinni kezdék a rudon a szamárt.
Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdének és mondának: Ó bolond vén ember mind fiastól, ím mint viszik a szamárt, ki látott soha olyan dolgot? Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen elhordozná őket a szamár, de látod-é mint bolondultanak meg mindketten.
Hallván ezt a szegény vén ember, igen megbúsula, és monda a fiának: Ördeg győzi ezeknek kedvekre cseleködni. Ha imezt műveljük, nem jó: ha amazt műveljük, az sem jó; ha imígy cseleköszünk, nem tetszik nekik; ha amúgy cseleköszünk, az sem jó; sem eképpen, sem amaképpen nem jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tőle. És beveték oda a vízbe és meghala a szegény szamár a vízben. És ekképpen a szegény vén ember az ő fiacskájával pénz nélkül és szamár nélkül hazatére.
Ha ez okáért énfelőlem és az én munkám felől így kezdnek ítílni, nincs mit tönnem: el kell azt is tűrnem; miért hogy tudom és bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik semmit: de mindazáltal nem szinte olyan kába leszek, mint a szegény vén ember, hogy munkámat eféle harapásokért és mérges ítíletekért a tűzbe vessem, avagy a vízbe hányjam: vaj nem. Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiismeretből cseleköszem: és aféle irigy lángó irigyöknek mondom: Dicatis meliora.
De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám és kik jó hasznot vesznek belőle; miért hogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem, melyeket megspéköltem és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal és közbeszédökkel.
Ajánlom magamat a jámboroknak minden munkáimmal egyetemben, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.
Kolozsvárott.
Heltai Gáspár etc.