4. fabula

Az ebről és juhról

Egy komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe, és a feleledbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék neki. A szegény juh meg tagadá, mivelhogy semmivel nem volna adós neki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midőn a komondor begyűtötte volna a tanúkat, beállata előszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván monda a bírónak: Jó Bíró uram: ez állat igen bűnes állat, én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsön adott neki, sőt szömemmel láttam. Másodszor a kányát beállatta: az is úgy valla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyűt beállata, az kedig megszólítván a juhot monda: Te bűnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós légy vele. Ez okáért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallomások szerént, mivelhogy a juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lőn mit tenni, hanem elmenvén, elnyiratta gyapjúját és azt eladván, egy kenyeret vőn rajta és adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél és a nyavalyás juh mezítelen lévén hideggel meghala.

ÉRTELME

E fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok lévén nem tudják ügyeket forgatni, sem magokat megoltalmazni, mind törvényben, s mind törvény kívül. Minek okáért szegények mindenha bűnösek és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizony nem használ, hogy ezt mondják: Nem országunknak törvénye, nem városunknak szokása. Jaj és örökkévaló jaj következik utána.




Hátra Kezdőlap Előre