Egy farkas lőn nagy kénlódásban, mert egy darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat ígére, ha valaki volna, ki megmentenéje tőle. Talála egy darura és monda annak: Kérlek, ne hagyj. Hosszú nyakod vagyon, kérlek ne hagyj, te beérhetsz és kiveheted torkomból a darab csontot. A daru benyúla a farkasnak torkába az ő hosszú nyakával és kivoná a darab csontot belőle. És midőn az ígéretet megkérné a farkastól, felele a farkas és monda: Nem tudom, mit kévánsz. Bezzeg háládatlan vagy, mert szájamban vala a nyakad. Nem tudod-é, mely igen hegyes fogaim legyenek; nyilván köszenet volna benne, hogy el nem haraptam fejedet. Ám lásd, ha jól nem cseleködtem veled? Ezt kedig nem gondolván eljössz és nem tudom, micsoda jutalmot kévánsz? Ezt meghallván a daru, megpirula és elméne.
E fabula ezt jelenti, hogy minden, aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnok embert elkerülje és vele ne társolkodjék. Sem jámborságod, sem szolgálatod, sem jótéted nem használ őnála és semminek becsüli. Az ő természeti az, hogy a jót mindenkoron gonosszal füzeti meg. Azért igazán szokták ezt mondani: jótétel helyébe mást ne várj.