Egy háziegér útra indula és az úton előtalála egy mezői egeret. És köszöne a háziegérnek és behívá az ő házacskájába és jól kezdé ott tartani makkal, dióval, árpával etc. annakutána békével elbocsátá őtet. Midőn a háziegér dolgát elvégezte volna, betérvén a mezői egérhöz, elhívá azt vendégségbe házához. És hazajutván bevivé egy pincébe, ahol mindenféle eleség vala és monda: Ides barátom, vígan lakjál, egyél, ím látod, hogy minden elég vagyon. Efféle jó eleséggel lakom én mindenkor. Monda a mezői egér: Bezzeg jól vagyon dolgod. Mikoron legjobb lakásba volnának, eljuta a kólcsár és zörgéssel megkezdé az ajtót nyitogatni. Megijedvén az egerek elkezdének futni. A háziegér befutamék az ő szokott lyikába, de a mezői egér nem tudván semmi lyikot, ide s tova kezde futni és csak alég szaladhata el. Midőn a kólcsár elment volna és az ajtót beszegözte volna, eljöve a háziegér és előhívá a mezői egeret és monda: Mit bánkódol e kevés futásért? Lám, megijedtél. Légy vígan. Egyél a jó eledelbe. Felele az: Ámbátor tied legyen a jó eledel és nagy uraság. Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem. Én azt akarnám, hogy otthon volnék. Ott noha nincsen külem-külembféle drága eledelem, de békességesen élek és minden rettegés nélkül vagyok. Félelem nélkül eszem a keveset, ami énnékem vagyon; senki nem háborgat, sem kerget. Te kedig mindenkor rettegsz, mindenkoron félelmes szűved vagyon, ím a háznak minden szurdékában egérfogó vagyon; a sok macskának nincsen száma, ki imide, ki amoda kerget. Nyughatatlan dolog a te dolgod. Ez okáér elbúcsúzom tőled etc.
Erre int e fabula, hogy minden ember megelégedjék avval, amit az Isten az ő jóvoltából adott néki és nagy kazdagságra ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett vagyon félelem, szorgalmatosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek, bizony őnekik is sokaktól félniök kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomban élő, úgy, ha istenfélő leend etc.