Egyszer egy nagy csiga kérköszik vala az ő kevélységében, mivelhogy ő félelem nélkül volna, miért hogy jó és erős háza volna, melyet senki meg nem bonthatna. Azonközben nékiröpüle egy kesselő és megkapá a csigát és elkezdé vinni. Látván azt egy varjú, hozzáröpüle és mondá a kesselőnek: Bezzeg jó ragadományt kaptál, de nem használsz vele, hanem ha megtörhetnéd, úgy jól lakhatnál véle. Nehezen lehet kedig tetőled, mert igen kemény a csigának a háza. De tanácsot tudnék adni, hogy könnyen megtörhetnéd. Monda a kesselő: Adj tanácsot és megosztom a ragadományt veled. Monda a varjú: Ihol vagyon egy kőszál: egyenesen igen felmenj az égbe és onnét bocsásd alá a csigát és mikoron a kőszálra esik, ottan eltörik és úgy ehetjük meg. Felröpüle ez okáért a kesselő az égbe és alábocsátá a csigát a kősziklára és midőn a héja megromlott volna, hozzákapá a varjú és felcsapá méglen a kesselő az égből alászálla.
A csigán ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel, marhával, jószággal etc. szeretett, tehát ne fuvalkodjál fel és el ne hidd magadat: mert e világi dücsőség nem állandó. Az Isten gyűlöli a kevélyeket és ellenek áll, mint Szent Péter mondja. Ha valaki elhiszi magát, és nagynak véli magát: ottan nagyobb és hatalmasb támad ő nálánál: ez is nem mehet szűzen el, mert noha dücsőséges és hatalmas azért sok ravasz varjú vagyon, mely ottan megcsalhatja. Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát és sok dúsok Magyarországban. Kiki mint tartson Istentől és jó lelkiismerettel hivataljába eljárjon és magát ajánlja az ő szentséges gondjaviselésének: ottan nem árthat néki sem ravaszság, sem álnakság.