Egy szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy szattinnal és hogy törelgötné annak a hátát, és hogy felszeknék mellette a kutya és kelletné magát. Annak felötte hogy az ura a tányérról enni adna és jól tartaná. És magában gondolkodván a szamár, monda: Ha az úr oly igen szereti ezt az apró marhát, mely igen tisztátalan, csak a kevés szekdécseléséért és hízelködéséért és mind az egész házi nép kedveli; mivel inkább tégedet kezd szeretni, ha te is így hízelködel néki és hozzája törled magadot; holott te szép állat légy, nagy, kinek szép hosszú fülei vadnak; és sok dologra vagyok jó, a szattin kedig semmire nem jó, hanem csak hogy balhát szerezzen és bűzt tegyen a házba. Látván azonközben, hogy az ura bejöve az udvarba: ottan elejbe kezde futni és ordítással kezde hízelködni és reája szökellvén, a két első lábával meg kezdé őtet tapogatni és azokat a vállaira vetni és szájával az urának a szakállát bekenni és benyálazni és lábaival az urát szorítani, annyéra, hogy kiáltani kezde és szolgáit elhínyi, hogy megszabadítanák őtet a szamártól. Eljövének ez okáért hertelen minden szolgái és a szamárra támadván, megverik vala szörnyűképpen, pálcával, kővel és mindennel, ami kezekbe akada. És minekutána jól megdereckölték volna, elvonák őtet az istállóba és a jászolhoz kötezék, holott csak alég állhat vala a lábán, a nagy verésnek miatta.
Azt mondják közbeszéddel: a gebét nem illeti a hintószekér. Tehát minden megelégödjék az ő hivataljával és tovább ne nyúljon, se kévánkozék, mint az Isten az ő szent és bölcs rendeléséből elrendölte. Mert az Istennek akaratjának módja vagyon. Bár ne kévánjad te, azért az Isten megismér tégedet: ha tetszesz néki, és nagyobb tisztre avagy tisztességre méltó vagy, megtalál. Ne vesd magadat oda, mert mihelt temagad megkévánod, ottan nem méltó vagy reája: azért ha odatolod magadat, nyilván úgy kezdesz járni, mint a nagy szamár. Mátyás király, Mátyás kovács, mindenik Mátyás; azért külembség vagyon a két Mátyás közett: a tiszt megpróbálja az embert. Magistratus virum monstrat.