Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék. Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle. És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra. Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret. Az egér monda az oroszlánnak. Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám: ellened nem akartunk vétni szánszándékkal és semmivel nem akartunk megbántani. Kérlek, megbocsásd vétkeinket, mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc. Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez? Egy szegény és nyavalyás féreg. Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? Csak szömérem dolog volna. Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom. Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle. Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe. És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá, miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna. Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt. És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda: Ne félj, légy jó reménységben, eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál. Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz. És megrágá a köteleknek a csomójokat és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.
Senki el ne higyje magát az ő uraságában, nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot, nem kell az okáért mindjárást megnyúzni. Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben: ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől és meg ne utáljad a szegény nyavalyást: hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá. Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény, ugyan nagy és igen szükséges dologban szolgálhat és használhat tenéked.