Előszer a békák minden szorgalmatosság nélkül és félelem nélkül laknak vala a tavokban: mert senki nem kergeté sem üldözé őket. E jó állapatban elhívék magokat és kevélységbe esvén ezen egybe férének, hogy királyt kérnének magoknak a Jupiter istentől. Egybegyűlvén ez okáért a békák, erősen és egyenlőképpen kezdének kiáltani Jupiterhöz, hogy királyt adna nekik, mert semmiképpen király nélkül nem lehetnének. A Jupiter látván bolondságokat, igen kezdé őket nevetni. Ismeg kiáltani kezdének egyenlő szóval: Jupiter, Jupiter, ugyan királyt kévánunk, ugyan királyt adj minékünk, mert nem akarunk anélkül lenni. Elméne Jupiter és könyörüle rajtok és királyt ada nékik. Mert egy nagy, régi reves tőkét vete le az égből a tóba, hogy az lenne a békáknak királya. Midőn a tőke az égből aláesnék a tóba, nagyon hoppana a vízbe: és a békák igen megijedének a vízben és a fenékre alászállának. Egy kis idő múlva, egyik a békák közül kezde a fejét a vízből feltolni, hogy láthatná, minémű királt adott volna nékik Jupiter. Mikoron látta volna, hogy csak egy reves tőke volna, egybehívá mind a több békákat, hogy eljőnének szerencséltötni a királyt. Nagy félelemmel ez okáért eljövén megszerencséltötik vala a királyt. És mikoron eszekbe vennék, hogy élet nélkül és egy reves tőke volna, meg kezdék utálni és csúfolni őtet. Végre ugyan reá kaporcskálván hátára ülének. Ismeg egyenlő tanácsból Jupiterhöz kiáltának, hogy más királyt adna nékik. Jupiter meg engede kévánságoknak és meghallgatá könyörgéseket és királyt külde nékik, a nagy és veres orrú isztrágot. Ez hogy közikbe juta, alá-fel kezde mórálni és a békák közül a nagyját és kövérjét kezdé az orrával vágni és megenni. Látván azt a békák bánkódni kezdének és háládatlanságokról és bolondságokról panaszolkodni. És midőn Jupiterhöz kezdenének kiáltani a királynak kegyetlenségéért és ismét változást kévánnának, monda Jupiter: Mikoron királyért könyörgenétek énnékem, én nem akarék királyt adni tünéktek. Midőn külemben nem akarnátok, adék egy jámbor, együgyű és engedelmes királyt tünéktek: tü kedig megutáljátok azt és megcsúfoljátok. Annakutána szüntelen való kiáltástokra adtam a mostanit, ki eleven és elég gyors. Azt is immár eluntátok és ismeg mást kévántok: kicsoda győzne tünéktek kedvetek szerént királyt válogatni? Azért ugyan ez a tü királytok. Ha engödtek néki jó, ha nem, bőretökkel füzettek etc.
E fabula inti az embereket, hogy ki-ki mind jó néven vegye Istentől azt a nyugodalmot, mellyel az Isten őtet megszerette. Nem mindenha jó, ami jónak tetszik minékünk. Jól mondják közbeszéddel: aki veszni akar, elhigyje magát. Aki nem tud avval tűrni és megelégödni, amit az Isten adott néki, és feljebb akar hágni és gőgesködni, azt az Isten az ő igaz ítíletiből meg tudja büntötni, hogy ahol keszeg után nyúl, ugyanottan kégyót kap. Sokoknak nem jó a jámbor, együgyű és csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani. Mert olyant ád helyébe, ki nem csak a gyapjút elnyíri, hanem a bőreket is levonssza és a ciberét bor janánt méreti: Istennek igaz ítíleti ez.