Midőn a héja igen kergötné a galambokat, egybegyülvén a galambok, tanácsot tartának, mit kellene művelniök a héja ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen választanák az ölyvöt oltalmul, mondván: Szép madár az ölyv és igen gyors, és sokkal erősb a héjánál: ez megoltalmazhat minket. Az ölyv örömest felvevé az oltalomnak tisztit. De mindjárást okot kerese és vádolni kezdé szegény galambokat, mint kik nem jól cseleködtenek volna evvel, hogy megvádolták volna és gonosz nevet költöttenek volna a héjához. És a büntötésnek neve alatt megkezdé fogni a galambokat és egyiket a másik után megenni.
E fabula inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes szűvvel és tűréssel elszenvedjék és békételenségökben ne keressenek se tanácsot, se segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál: mert affélék sem Istennel sem ördeggel nem gondolnak, hanem csak arra áll minden gondolatjok, müvel hogy kárt tehessenek. Főképpen a szegény község tanóljon e fabulából, hogy a fejedelmekben ne válogassanak, hogy minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni, avagy elváltoztatni, hanem tűrjenek és várjanak Istentől, mert az Isten bölcs, tudja ő, mint kell lenni. Nem siet ő, sem késik etc.