A Juhok és Farkasok erősen hadakozának egymással és egyik rész sem engede a másiknak. Sokan valának kedig a juhok, kiknek sok segítségök is vala. Mert mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a komondorok. És annyéra lőn a dolog, hogy minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a győzedelem. A farkasok ez okáért elküldének követöket a bárányokhoz, hogy békességet szörzenének. A békösség és frigy lőn köztek, megerősíttötvén ez okkal, hogy mindenik rész tuszul adná a legjobb barátit. Az együgyű juhok ez okáért túszul odaadák a komondorokat, az ő őrizőit; és a farkasok adának a juhoknak az ő farkaskölyköket. És ekképpen megkonfirmáltaték és megerősítteték a frigy közettek. Kevés idő múlva a farkaskölykök sivalkodni és ordítani kezdének. Ezt hallván a farkasok, megindulának és egybegyűlének, mintha a szegény juhok erőszakot művelnének a farkaskölyköken. És a Juhokhoz jővén erősen feddödének azokkal, vádolván őket, hogy megszegték volna a frigyet a farkaskölyköken; és reájok rohanván, megszaggatták őket kegyetlenül. És nem lőn ki melléjek támadna: mert őmagok a jó komondorokat kézbe adták vala és nem lőn, ki megvína és tusakodnék éröttek.
E fabula erre int, hogy ki-ki mind eszes legyen és álnakságtól megoltalmazza magát. És az ő emberi társaságában meg segítse oltalmazni az egyenességet: mert addig még az egyenesség vagyon vala mely társoság avagy nemzetség közett, addig az ellenség nemigen árthat és kárt nem tehet. De mihelt az egyenetlenség férkőzhetik be, ottan kész a kár, és a veszedelem. Kiváltképpen, mikoron az emberek háládatlanok és a jeles előttek járó embereknek munkájokat nem becsülik és nem kedvelik: hanem megvetik és megutálják őket és minden apró dolgokat művelnek rajtok. De mi tanóljunk eszet és bölcsességet e fabulából, hogy az Istentől adott fejedelmünket, és egyéb Istentől elrendelt gyámolunkat meg ne utáljuk, meg se vessük, hanem megbecsüljük és drágának tartsuk. Mert azoknak árnyéka alatt lehet nyugodalmunk.