42. fabula

A kezekről, lábakról és hasról

Egyszer az emberi testnek tagjai egybe tanácskozának a has ellen mondván: ím a gonosz has mit cseleköszik. Mind éltig veszteg vagyon és hivolkodik, soha nem teszen dolgot: hanem mindenkoron jóllakik, Mi, több tagok, nem győzzük őtet mindenha megtölteni. Ennek okáért megszününk és tovább nem dolgozunk és nem szolgálunk néki. E végezés után veszteg lőnek a tagok, és nem adának enni a hasnak. Mikoron a has böjtelni kezde, ottan nem kezde zsírt és erőt adni a tagoknak, és mindjárást megkezdének lankodni, és megerőtlenedni: ottan mondának a tagok egymásnak: Gonosz tanácsra vitt minket a pokol irigység, ím ezt végezők, hogy ne adnánk enni a hasnak; és nem a hasnak töttünk kárt, hanem minenmagunknak, annyéra, hogy csak alég vagyunk belé. Ha ez okáért el nem akarunk veszni, tehát jertek el, és szolgáljunk és enni adjunk a hasnak.

ÉRTELME

E fabula erre int, hogy ki-ki mind az ő hivataljában megmaradjon és abban az ő tiszti szerént cseleködjék és minden rendbeli embernek szolgáljon, mint az Isten e világon az emberi társoságot az ő rendibe elosztotta. Ez okáért hivatalodban híven eljárj és légy csendes. Egy rendbeli emberekre se irigyködjél. Mert az Isten az ő szent bölcsessége szerént ekképpen akarta az emberi társoságot rendökbe befoglalni: ha tenéked munkálkodnod kell, és munkáddal mást segítened: meg ne háborodjál érötte, és szűved ne legyen békételen miatta. Mert Istennek akaratja ez. Ha kilemben akarta volna, megtalált volna tégedet is, és más hivatalba és rendbe helyheztethetett volna tégedet. De nem akarta. Tehát vedd jónéven tőle, és légy békösséges. De ezt mondod te: Jól bizony más embernek uralkodni és hivolkodni, azonközben énnékem az orromon foly alá a veréték, és feltörik a tenerem a nagy munka miatt etc. Bezzeg ez így jár, és az Isten úgy akarta. Mert ezt hagyta az apádnak. De ne gondoljad, hogy más ember az ő hivataljában munka nélkül legyen. Mindennek vagyon az ő bibije. Te munkálkozol és munkádból adod az adót fejedelmednek, pásztorodot megsegíted etc. De ha azoknak nyughatatlansága és szorgalmatossága terajtad volna csak egy napig, bezzeg igen hamar elunnád.




Hátra Kezdőlap Előre