A madarak gyűlést hirdetének. És mindnyájan egybegyűlének ősszel. Látta azt egy madarász és szerszámait készítvén ő is a gyűlés felé kezde tartani. És midőn a madarakhoz ment volna, kezdé az ő lépes vesszeit ott a madarak mellett a fáknak ágaira felrakogatni és a fák alá ülvén sivölteni kezde és külemb-külemb módon fincolni. Mondának a madarak egymásnak: Bezzeg jámbor ember ez. Jertek, menjünk melléje a fákra. Hallgassuk meg az ő sípolását. Minékünk tisztességünkre műveli. Lám ugyan sír belé, oly igen ájtatos. Maga a madarásznak pecsenés vala a szöme és abból könyvez vala. És mikoron immár elindulnának a madarak nagy sereggel a sípszóra, monda az egyik vén madár. Álljatok meg: ne menjetek. Mert bizonyával nem jól jártok. Mert még az apámtól hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és minden nemzetünknek halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az ő táncára vehet, bizony annak kitépi a szárnyát és behorposztja a fejét. Úgy vagyon, igen könyvez, de nem szeretetből műveli: hanem azon sír és bánkódik, hogy kévánsága szerént nem mellyeszthet bennünk. Ez okáért fogadjatok szót, ha mindnyájan nem akartok forgani a nyásba. Eszekbe vövék magokat a madarak és hátra maradának. Látván ezt a madarász, felszedé lépét és elpironkodék onnég.
E fabula erre int, hogy ne higyj mindennek. Szépen szólnak az emberek és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak helyébe. Régi bölcs mondás: Qui facile credit, facile decipitur. Ha arra vihetnek, hogy hinni kezdesz az emberek beszédeknek, készen megcsalatkoztál. Okkal halljad ez okáért és vedd be felebarátodnak beszédit.
Emellett ezt is jelenti e fabula, mely igen drága dolog legyen a jó és eszes tanács; és hogy senki a véneknek tanácsát meg ne vesse és hogy egy eszes embernek tanácsával egy egész község magát megoltalmazhatja a veszedelemtől és megmeneködik. Miképpen erről sok példákat adhatnánk elő.