Egy szamár az úton járván, talála egy oroszlánra és az oroszlán előtt hánni és dicsírni kezdé magát. És. monda az oroszlánnak: Jere velem a hegy tetejére és ott megmutatom tenéked, mint féljenek tőlem mind a mezői vadak. Mosologni kezde az oroszlán és monda: Ottan menjünk fel. Midőn az okáért felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé álla a szamár és nagyon kezde szamár módra ordítani. Mikoron azt hallották volna a rókák és nyulak, igen kezdének menni és futni. Monda a szamár az oroszlánnak: Látod-é mint ijedtek meg mindnyájan ezek és mint futnak el? Monda az oroszlán: Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak, mert oly rettenetes szavad vagyon, hogy azt meghallván ennenmagam is elfutottam volna, ha nem tudtam volna azelőtt, hogy szamár légy. De müvelhogy tudtam, kicsoda légy, nem gondolok ordításoddal.
E fabulával a bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott, ne gondoljon a gennyedt és apró embereknek zúgódásával és rágalmazásával. Te azt műveljed, ami jó és tisztességes, és hivatalodban híven és Isteni félelemmel járj, ne gondolj avval, hogy az emberek jó cseleködetid vissza magyarázzák. Midőn őreájok kerül a szer, hogy valami tisztben a közenséges társaságnak szolgáljanak és hasznot tegyenek, ottan tetszik kicsodák, és hogy semmi haszonra valók, noha sokat tudnak kérködni és csácsogni etc. Innég támadott a közmondás: Hadd hazudjon varga Bereck, azért ugyan jó talpat szab. Ismeg, Generosi equi non curant latratus canum. Az úton eljár a jó ló, keveset gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való a szamár hogy ordítson: ám ordítson etc.