A kesselő vendégséget hirdete az apró madarak között, müvelhogy születésének napját illeni akarná. Az apró madarak nagy örömmel elmenének a vendégségbe. És midőn mindnyájan begyűltenek volna: a kesselő bezárá az ajtót és fogdosni kezde őket és mellyeszteni, és egyenként megenni. Így lakának szegények a vendégségben.
E fabula inti a szegényeket és az alárenden valókat, hogy az ő hivataljokban megmaradjanak, feljebbvaló rendre ne igyeközzenek hágni. És hogy megelégödjenek avval, amit az Isten az ő jó voltából nékik ád, noha nemigen sok az. Ne társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem egybevalók. Hamar megváltoznak a nagyurak és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért mondották a régiek: Nem jó az urakkal cseresznyét enni, mert ha elfogy, ottan a magokat kezdik homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest: találsz sót, tormát etc. elégödjél meg véle. Salomon is azt mondja: Hogy jobb tenéked egy darab száraz kenyered, igazsággal és csendes lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az ő nagy sok pipéres tál étke.