Egy idés oroszlán eluná magát és bemenvén a barlangba beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletnék vadászni menni, hanem ugyan helyében eleget ehetnék. Eljövének ez okáért a több vadak, hogy meglátogatnák az ő királyokat, mert meghallották vala, hogy beteg volna. És midőn egyenként bementenek volna hozzája a barlangba, mind megfogá őket, megfojtá és megövé. Végre eljövének a rókák is, és megállának a barlang előtt és úgy néznek vala be. Monda az oroszlán: Mi dolog? Miért nem akartok bejönni? Felele az egyik róka: Öremest bemennénk, de félünk. Monda az oroszlán: Miért? Felele a róka: Azért, hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna. Ez okáért légy csak ott benn, mi kedig itt kinn akarunk megmaradni.
E fabula erre tanít, hogy bölcsek és eszesek legyünk és a más ember kárán és veszedelmén eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük. Ez kedig könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok leszünk és nem minden rendbeli emberekkel egybe cimborálkodunk. Mert minden ember ember: de nem minden ember jámbor. Az emberek igen bélelve vadnak, rakván tettetettséggel és képmutatással és ugyan természetek szerént igen hazugok. Sokat hallj ez okáért és sokat láss, de keveset higyj és beszélj, ha azt akarod, hogy meg ne csaljanak.