Három gyermekdid kos áll vala az út mellett, játszodozván egymással. Azonközben juta egy agg kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok nevetni és csúfolni. Hök mint fut az aglemus, bezzeg erősen rázza a ködment. Talám mind elhugyozta magát, oly igen fél: ó szégyen agg vigyor. Felele az agg kos: Vaj bolondok, ha tudnátok, ki előtt futok én, bizony tü is elmennétek. Mondának: Jól tudjuk, hogy farkas előtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni; de minap látánk egyet: bolondság attól félni: lám sem szarva, sem körme. Hosszú ugyan a farka, de kinek mit árthat avval? Minékünk jó ködmenünk és szarvaink vadnak. Ha eljő, úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nem jót etc. És midőn ekképpen még kérködnének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok, megijedének, elfutamának, ki imide, ki amoda. És a farkas egyenként megfogá őket és megfojtá és megövé őket, de az agg kos megmeneködék.
E fabula ezt jelenti, mely igen veszedelmes legyen a vén és eszes embernek tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor és nagy sokat tulajdonít magának, de ha reá jut annak utána, úgy vészen bizonyságot magáról, hogy semmi volt az ő dolga, és heábavaló minden kérködsége. Nagy bolondság azt magának tulajdonítani, ami nincsen. Továbbá erre is int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg, és meggyőzetik az ember, akit ő semminek vélt, és mindenképpen megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva és körme: vagyon igen hegyes foga, kemény nyaka, és igen bátor szüve. Ez okáért tarts ellenségedtől, és noha együgyű, de, Et formica suam habet iram.