65. fabula

A macskáról és rókáról

A róka úton járván, elére egy macskát. Annak köszenvén monda: El hova, el hova jó húgom? Felele a macska: Ez úton elő ballagok. Monda a róka: Mi dolgos vagy? Micsoda tudománt és mesterséget tudsz? Felele a macska: Nem tudok semmit, hanem valami szekést avagy hágást tudok. Monda a róka: ó nyavalyás húgom, bizony nem lész nyomos, ha egyebet nem tudsz. Elég kevés mesterség ez. Én kedig százat tudok, ugyan jeleseket. Mindenikkel szabadon eléltethetném magamat, és mindenik olyan, hogy megszabadíthatnám magamat avval a veszedelemből. Monda a macska: Bódog vagy tehát, és jól vagyon dolgod, bezzeg nyomos lész te. De amott nemigen jó dolgot látok, jó róka uram. Monda a róka: Mit látsz jó húgom? Monda a macska: Egy lovagot látok a hegyoldalon feljőni, és úgy tetszik, hogy két agár futos előtte. A fűben is látok valami fejeket, nem tudom vizsláé, paracskóé, avagy micsoda. Monda a róka: Jaj húgom. Mely igen bolond vagy. Igen félékeny vagy, és abból tündöklik a szömed, és úgy tetszik tenéked, mintha agarokat és embereket látnál. Nincsen semmi. És ha szinte eljőnének, mit tehetnének minékünk? Ne légy szorgalmatos. Monda a macska: Valamint tetszik tenéked, azt nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek. Mert jól tudom, hogy ezek közett egy sem barátom énnékem. Midőn egymással ekképpen beszélenének, megláták az agarok a macskát és a rókát, és hertelen kezdének reájok futni. És megijedvén a róka, monda a macskának: Pokol hoza ide. Egy csöppet sem örülek az ő idejövésekért. No jó húgom, fussunk el, mert idő. Azonközben elkérközének az agarok, és a lovag igen kezde kürtelni. Monda a macska: Micsoda szó ez? Mit akar a kíntornálással? Felele a róka: Vaj ki hitván vizsla táncra kürtel; bár szaladj, ha szaladhatsz. És a macska láta ott egy magas fát, és arra nagy hamarsággal felhága. De az ebek elérni kezdék a rókát és té s tova kezde csavarogni az ebek előtt, és kiáltani kezde a macska: Fráter róka, hó, hó, fráter róka, vedd elő a száz tudományokból vagy egyiket, mert szinte ideje. Ha elő nem vészed, nyilván nem lész nyomos, mert igen messze még a csere. Igen félek, hogy el nem érheted. És az agarok megkapák a rókát és igen megszaggaták a bőrét és végre megfojták. És monda a macska a fáról: Jaj szegény róka. Mely igen keveset használtanak tenéked a nagy sok mesterségek. Ó szegény, csak az egyetlen egy fára való hágást megtanoltad volna. Bizony többet használtál volna véle, hogynem mint a százzal.

ÉRTELME

E fabula arra int, hogy az ember alázatos legyen és a kevélységtől megoltalmazza magát. És noha az Úristen őtet meglátogatta külön-külenféle ajándékokkal, értelemmel, jó ésszel, okossággal, bölcsességgel etc. de azért el ne higyje magát, és kérködségbe ne essék, és felebarátját őhozzája képest meg ne utálja. Mert az okosság és emberi bölcsesség nem elég hozzá, hogy az ember megmaradjon, és a veszedelmet elkörülhesse, az Istennek kegyelmessége nélkül. Mert az Isten gyűlöli az istenteleneket, kik okosságokban bízván elhiszik magokat, és mint a szentírás mondja, azoknak ellenek áll. És ugyan megfogja őket az ő bölcsességes tanácsokban, és nagy okoskodásokban, hogy ugyanabban megakadnak és elvesznek. Mint a légy, hogy megakad a pókhálóban, és abban meghal, és ki nem mehet belőle. Akármely igen okos és bölcs légy, ne essél kövélységbe, ne hánd magadat és ne kérködjél etc. Hanem alázd meg magadat és féljed az Úristent és őtet kérjed, hogy ő legyen veled, ő vezéreljen és megoltalmazzon. És becsüljed az ő szent igéjét és abból megtanoljad az ő ismeretit és bízzál őbenne. Ekképpen megmaradhatsz. Mert ő leszen veled, ő leszen tüzes kőfal környüled, és az ő angyali tábort járnak környüled, és mindenképpen megmeneködel. Ez a legjobb tudomány, és a legnagyobb mesterség. Ha ezt megtudjuk, tehát bátor kérködjünk. Mint az Isten ő magában mondja: A bölcs ne kérködjék az ő bölcsessége miatt, se az erős az ő erőssége miatt, hanem abban kérködjék az ember, ha engemet megismér.




Hátra Kezdőlap Előre