Egy rókáról, farkasról és oroszlánról

Egy farkas igen éh lévén erővel vén egy ludat a rókától, melyet viszi vala az ő fiainak. A róka igen könyörge a farkasnak, hogy adná meg a ludat, mert az ő fiai meg fognak halni éhségnek miatta. Monda a farkas: Co tova, te bakszar, ne zúgolódjál. Mert nyilván megszakad a subád. Elméne a róka bánkódván. Sok idő múlva egyszer a róka a víz mellett talála egy retket, tehát még eleven. Midőn a róka azt megötte volna, és csak a farka volna hátra, reá talála a farkas. És midőn látta volna a farka darabot, monda: Jó atyámfia róka, adj énnékem azt a darab halat. Monda a róka: Bátor, ám vidd el. És a farkas megevé a darab halat. És monda a rókának: Bezzeg jóízű lőn. Ó kár, hogy nincsen több. Monda a róka: Ezekben ugyan eleget foghatunk, mert igen jó halász vagyok én. Ezt is én fogtam vala. Monda a farkas: Taníts engemet is. Felele a róka: Örömest. Menj be ez okáért a faluba: ott közel a végéhöz egy csapó lakik, annak a fala alatt áll egy nagy kosár, melyben a gyapjút szokta a patakban megmosni. Lopd el azt, és hozd ide. Ezennel annyi halat fogunk, hogy elcsodálkozol belé. Elméne a farkas és ellopá a kosárt, és a patak mellé a rókához hozá. A róka vén egy füzet, és gúzst tekere belőle, és monda a farkasnak: Jere, állj be a vízbe. És a farkas beálla a vízbe. És a róka a gúzzsal erősen megköté a kosárt a farkasnak a farkához, és monda a farkasnak: No immár indulj által a vízen és hátra ne tekénts, mert megijednének a halak és elmennének. Én hátul megtartom a kosárt és farkammal kétfelől néki kergötem a halakat. De erősen vonjad és ne gondolj véle, ha nehéz, mert annyival több leszen a hal. Vonni kezde a farkas a kosárt, és a róka turbokolni kezde a farkával, és egyik lábával tartja vala a kosárt, a másikkal köveket szedegöt vala a kosárba. Mikoron immár félig volna a kosár kövekkel, monda a farkas: Igen nehez immár a kosár. Csak alég bírom. Talám megérjük véle. Monda a róka: Hallgass veszteg. Mind elűzed a halakat. Erősen voná ez okáért a farkas a kosárt. Mikoron kedig mind megtöltötte volna kövekkel, monda a farkas. Elég, Istenért, immár ingyen sem mozdíthatom. Majd kiszakad a farkam. Monda a róka: Hátra ne tekénts, mert mind kifutnak a halak. Én bemegyek a faluba és egy dézsát lopok, és kiszedek a halakból: könnyebb leszen annak utána a kosár. Midőn kedig a faluba ment volna, megszólítá a pórokat, mondván: Mit állatok itt. Nem tudjátok-é, mit csinál mostan a lator farkas. Annak előtte való időkben mind elhordotta bárántokat, burjútokat és mennyi nagy kárt tött a disznó-csordában. Avval meg nem elégöszik, hanem amoda ment a patakba, és ott halász, és még a halakat is el akarja vinni. Felrohanának mindnyájan azt hallván, és pálcákat, dorongokat és karókat ragadván a patakra kezdének futni. Íme tehát ott áll a farkas a kosárhoz kötve. A pórok beszekkelvén a vízbe, verni kezdék erősen a farkast, de nem mozdíthatja vala a kosárt. A nagy verésben addig huzalkodék, hogy oda szakada a farka, és kurtán szalada el. Mikoron elszaladott volna, a falu ellenében egy halomra felmászkála betegen a nagy verés miatt. És keservesen nézni kezde a falura, és monda: Ó, ki sok jó pecsenyét hordottam el tekörnyüled. Mely igen jól laktam bárányokkal, borjúkkal és disznókkal. Ki ördeg vitt erre, ó bolond ageb, hogy halásszá légy. Lám minden őseid és szüleid a rossz vizsla halászás nélkül tudtanak elélni, te kedig immár eszesbé tötted magadat azoknál és immár encsenbencsét kévántál. Vé, ageb, halat! Vé, hol ördögben farkad? Úgy kell finnyás agebnek. No lator róka, megcsaltál ugyan, de el nem mégy véle. Bizonnyal kitöltém bosszúmat rajtad. Az időben megbetegült vala a vadaknak királya, az oroszlán és hasfájás miatt igen gyötrődik vala, hozzája mennek vala ez okáért mind a vadak, hogy királyokat meglátogatnák. Azok közett méne hozzája a kurta farkas is, és megkérdé őtet a király: Jó farkas, nem tudsz-é valami orvosságot a hasfájás ellen? Monda a farkas: Tudok igen jót. Itt a mezőban nem messze egy kevér róka vagyon, igen járt róka, ravasz és igen kevély. Mikoron az ide jő, hívasd be tanácsodba és vond le a bőrt róla, és köttesd a hasadra: ottan elmúlik minden fájdalmad. Csak erre kérlek kedig jó király uram, hogy mikoron levonszod a bőrt a rókáról, hogy úgy vonjad le, hogy meg ne haljon beléje, hanem elevenen megmaradhasson. A róka kedig lyukat vájt vala kezel az oroszlánnak barlangjához. Ez okáért mind meghallgatá a farkasnak beszédit, mint tanítja vala az oroszlánt az orvosságra. Mikoron ez okáért a farkas elment volna az oroszlán elől, elméne a róka, és egy sárba heverék, és fokhagymát evék és az oroszlánnak barlangja elejbe méne és köszene a királnak. Monda az oroszlán: Jöszte, jó rókám, hadd apoljalak meg, mert igen szeretlek. Felele a róka: meg ne bánjad, felséges király, hogy oda nem mehetek. Mert emberséget értek és jól tudom, mint kelljen a királyok elejbe menni. Én kedig most tisztátalan vagyok, és igen büdes a szájam. Mert fokhagymát öttem. És ím látja felséged, mint estem a sárba. Embertelen dolog volna, ha mostan közel mennék felségedhöz. Monda az oroszlán: Hol jártál, hogy a sárba estél? Felele: Igen messze földről jöttem. Mert midőn meghallottam volna, hogy felséged megbetegült, ottan sok földeket eljártam, hogy felségödnek orvosságot kérdhötnék, és úgy jöttem igen fáradva, és hogy a pallón által menék, szédelegni kezde a fejem, és úgy esém a sárba. Monda az oroszlán: Jámbor vagy. Micsoda az orvosság? Felele a róka: Nincsen ég alatt jobb, mint az új farkasbőrt melegen a hasra kötni. Vagyon kedig egy farkas itt nem messze, azt kurta farkasnak híjják. Mert nem jó helyre ment volt, tehát ott kellett zálagba a farkát hadni. Azt elhívassa felséged és hidd be azt valami titokra: annak utána fogd meg és vond le a bőrt róla szépen, hogy meg ne haljon, és a fején és lábain meghadjad a bőrt. Úgy kössed a meleg bőrt a hasodra, és fejemre mondom, mindjárást megvigaszol. Monda az oroszlán: Menjél, küldj valakit érötte, hogy mindjárást eljöjjen. Minekutána érötte mentenek volna, a róka ellenébe egy meredökre felméne és onnég várja vala a véget. Midőn a farkas eljött volna, monda az oroszlán néki: Jöjj ide, valami titkot mondok. Mikoron a farkas oda tartotta volna a fülét, megkapá az oroszlán a farkast és levoná a bőrét, de a fején és a négy lábán meghadja és monda: Eredj el, mert azt mondják, hogy igen gonosz vagy és latorságodért kellett tenéked farkadot zálagban hadni. Légy jámbor, mert még a többit is levonszom. Mihelyt a farkas kijöve a barlangból az oroszlán elől, ottan a sebes testére kezdének sietni a legyek és darázsok, és mardasni és csípni kezdék a testét. Futni kezde szegény és a meredek alá jöve, ahol a róka áll vala. És a róka kiáltani kezde: Hallád-é? Hallád-é? Kicsoda vagy? Csoda dolgos vagy. Mely igen hév vagyon most, mégis bélelt süveged és kesztyéd vagyon, nem kérdek tetőled tanácsot. Talám doktor vagy, hogy birétomot töttél fel és kösztyűt viselsz. Eredj el immár ageb: úgy tetszik, hogy megfüzetéd a lúd árát. És a szegény farkas elpironkodék onnég.