Egy farkasról és egy éh komondorról

Egy kazdag embernek vala egy nagy nyája. Amellett vala egy igen nagy és jeles komondora, mely a juhokat megoltalmazza vala a farkasok ellen. De a gazdag ember fesvénségéből igen hitvánul tartja vala a komondort, hogy igen meghitvánkodék a komondor. Midőn ez okáért eképpen éheznék, hozzá méne a farkas és monda: Mint vagy barátom? Nem jól vagyon dolgod, mert igen hitván vagy: talám beteg vagy. Felele a komondor: De bizon nem volnék beteg, abból nem volna semmi nyavalyám, de egy fesvén ageb gazdát szolgálok, az nem adat ennem, csaknem halok meg éhel az agebnek marhája mellett. Monda a farkas: Hova marad a maradék étek és az egyéb hulladék a konyha mellett, ha néked nem adják? Felele: Mi patvar hulladék és maradék, nincsen ott semmi effélében. Mert igen viaszfazakú, és somfánál főző ageb. Nem sok füstet láthatni az ő konyhájánál. Az Isten eleget adott volna néki, de olyan mint a béka, mely a földben lakván, nem mer eleget benne enni. Monda a farkas: Én jó tanácsot adok tenéked. Felele a komondor: Bezzeg a jó tanács szükség volna énnékem. Monda a farkas. Én a juhok közübe megyek és elkapok egyet a jó bárányok közül és elviszem azt. Te pedig utánam jöjj nagy sebességgel, de a fél úton ledőlj és úgy tettesd, mintha az esztevérségnek miatta el nem mehetnél utánam. És meglátják azt a pásztorok és megmondják a gazdádnak, és a gazda annak utána jobban kezd tartani. Monda a komondor: Bátor, azt műveljed és jó leszen. Eljöve ez okáért másodnap a farkas és egy jó kevér báránt kapa a nyájból és elkezde futni avval. Utána a komondor, de a fél úton ledőle, mintha esztevérségnek miatta tovább nem mehetne. Hazamenvén a pásztorok megmondák a gazdának, mondván: A mi komondorunk ma megmarta volna a farkast és a kevér báránt megszabadította volna szájából, de esztevérségnek miatta nem mehete utána. Ez okáért a farkas elvivé a jó báránt. És félünk, hogy több leszen efféle. A fösvén gazda nehezen vévé a kárt és parancsolni kezde naponként, hogy enni adnának a komondornak. Egy-két hét múlva ismeg elméne a farkas hozzája és monda néki. No, mint vagy barátom? Jobban vagyon-e dolgod? Felele a komondor: Jobban. Monda a farkas: Látom, hogy jobban. Mert simább mostan a hátad, hogy mint azelőtt. De még jobban leszen dolgod, ha tanácsomat fogadod. Felele a komondor: Micsoda a tanács? Monda a farkas: Holnap is eljövek és elkapok egyet a bárányok közül és te ismeg utánam fuss és mikoron elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat és eldőlj, mintha erőtlenségnek miatta nem bírhatnál velem. És meglátják azt a pásztorok és megmondják a gazdának. És meglátod, hogy ennek utána jobban tart. Felele a komondor: Bátor, jó lészen. Eljöve ez okáért másodnap a farkas és elkapa egy igen jó báránt a nyájból. És utána futa a komondor, és mikoron elérte volna, megtaszítá a farkasnak az oldalát az orrával és ledőle, mintha erőtlenségnek miatta nem bírna vele. És mikoron a pásztorok hazamentenek volna, megbeszélék a gazdának, mondván: Ma a farkas ismeg egy báránt elkapa a nyájból, de ha a komondor jobb erőben volt volna, bizony el nem vitte volna. Mert szinte elérte vala immár, és midőn hozzá harapa, erőtlenségnek miatta nem bírhata véle. Monda a gazda a családoknak. Viseljetek gondot a komondorra, mindenha vessetek valami húst és leves kenyeret néki. És a házi nép jól kezdé tartani a komondort: és meghízék. Egyníhány hét múlva ismeg eljöve a farkas a komondorhoz és monda: No, mint vagy barátom? Monda a komondor: Jól vagyok. Monda a farkas: Látom, mert igen meghíztál. Lám mondám, hogy így leszen. Ezokáért add meg jutalmomat immár a jó tanácsért. Hadd vigyek egy jó báránt el. Felele a komondor: Vaj ne. Kétszer adtál jó tanácsot és két jó báránt vittél el érötte. Tovább ne nyúlj immár, mert megharagszunk egymással. Monda a farkas: Ne légy oly hálaadatlan. Ha egyebet nem engedsz énnékem, mégis adj valami jó tanácsot, mert igen éh vagyok. Monda a komondor: Ím jó tanácsot adok. A gazdám mellett a szomszédnak kidőlt a pincének az egyik fala, és ott jó szalannák függnek, sok jó hús és eledel vagyon ott a pincében; jó bor is vagyon ott, ha bort innyi akarsz: ott ez éjjel ugyan jó lakhatol. Estve elméne a farkas és beméne a pincébe és sok élést talála ott. És mikoron a jólakás után szomjúhozni kezdene, vén a borban is, és váltig ivék abba. Midőn a boritaltól megzajosult volna a feje, jó kedvet vén magának, a hordóra felülvén monda: Bizon mikoron estve a falukba bementem, hogy valamit kaphassak, ott hallottam, hogy a pórok a korcsomaháznál, midőn megittasultanak, ottan énekszót kezdöttenek és nagy vígan éneköltenek. Bizony én is azt művelem: ugyan vígan mondom én is az éneket. És mikoron ordítani kezdett volna, meghallák az ebek és ugatni kezdének. És mikoron feljebb kezdene énekölni, meghallák a szomszédok és mondának. Bizony erősen ordít egy farkas, ugyan kezel vagyon hozzánk. És mikoron az ordítás után mentenek volna, tehát íme a pincében vagyon. És a szomszédok rajta, és ugyan ottan megölék, mert részeg vala és nem tudna kiszaladni a pincéből.