Egy családos embernek egy nagy juhnyája vala. Amellé nevelt vala egy igen nagy komondort, mely őrzi vala a juhokat. Ez kedig miért hogy igen nagy és fene vala, elijeszti vala a farkasokat, hogy nem mernek vala a nyájhoz jönni. Ha kedig odaorozkodnak vala, a komondor mindjárást utánok futa és elérvén, megmará őket. Végre meghala a komondor. És a pásztorok igen bánkódván rajta, mondának: Meggyünk? A jó vigyázó és őröző oda vagyon. Bezzeg tízszer nagyobb vigyázásunk leszen immár. Hallván azt egy nagy kos, monda a pásztoroknak: Én igen jó tanácsot adok tünéktek, ha fogadjátok. Vonjátok le a bőrt az komondorról, és nyírjétek engemet és szarvaimat lefűrészeljétek és énreám adjátok a komondornak a bőrét és a farkasok meglátnak engemet a nyájnál és nem mérnek odajőni. Mondának a pásztorok: Jó leszen. És azt művelék. Megláták ez okáért a farkasok a kost a nagy komondor bőrében, és félének tőle: mert ugyan a komondornak vélik vala lenni. Egyníhány idő múlva eljöve egy igen éh farkas, és elragadá egyiket a bárányok közül és elfuta véle. A kos nagy hamarsággal utána, és midőn közel elérte volna a farkast, hátra tekénte és annyéra elijede a nagy komondor szabásó kostól, hogy ugyan ottan elhánná a nem jót, és igen kezde futni. Utána kedig nagy sietséggel a komondorbőrbeli kos, és nagyobban kezde ijedni, annyéra, hogy ismeg elszalasztana a gonosz büzbe. És inkább futni kezde. Ismeg a kos utána. Azonközben a bokrok közübe szalada be a farkas és a kos utána. De ottan megakada a kos a komondor bőrével a bokrokon és azok elszaggaták a komondorbőrt róla. Látván azt a farkas, ottan megismeré őtet és hozzá sietvén, monda: Mi dolog? Kicsoda vagy te? És a kos megijede és monda: ím látod, egy szegény kos vagyok. Monda a farkas: Ha egy szegény kos vagy, mire merészelted ezt rajtam művelni? Miért guggoltál oly formán? Felele a kos: Csak csúfságban műveltem. Monda a farkas: Jere utánam, megmutatom szömlátamást, ha énnékem csúfság volt avagy nem. És oda ahelyre vivé, ahol az űzéskort elhánta vala a nem jót, és megmutatá néki mondván: Micsoda ez? Nem csúfság tekörte ezt ki a belemből? Annak utána elvivé őtet a második helyre, ahol elejtötte vala a büdest, és monda néki. Minek mondanád ezt? Csúfságból esött-é? Nem kicsin ijedtségből lött ez: higyjed jó kos bátyám. Ez okáért megtanítlak, hogy másszor hátra hagyjod a csúfságot. És hozzá kapván ledőtté a szegény kost, és megfojtá és megévé.
E fabula szolgál a közembereknek, kiknek az Úr Isten nem adott ennyi ajándékokat, mint a többinek, kiket feljebb való rendre emelt. Inti ez okáért azokat, hogy bölcseknek, eszesöknek, vitézöknek, jeles férfiaknak, kiknek az Úr Isten dolgokat elővitt, és kiket felmagasztalt dolgaiba ne avassák magokat és azokkal ne társolkodjanak egybe, semmit se indítsanak ellenek. Mert akármit kezdjenek ellenek, akárminémű bátorságot mutassanak ellenek, azért ugyan végre nem vihetik. Csak tettetés dolog aféle, és valóban semmi. Ezért látod a minden üdőbeli példákból, hogy akik valamit az elrendelt fejedelmek ellen indítottanak, hogy véghöz nem vihették, hanem mint a szegény kos, úgy jártanak etc.