Egy kesselő aláröpüle nagy sebességgel egy igen magas kőszikláról és a juhnyájból ragada egy báránt, és azt elvivé. Látván azt egy holló, monda: Szép dolog ez. Mit járok én is a dögök után? Bizony én is azt művelem, amit a köselő, és minden nap jó új húst ehetem, és ugyan jól lakhatom. Nagy sebességgel ez okáért ő is a nyájra röpüle és körmeit erősen beveré egy báránnak a hátába. Futni kezde a szegény bárán és a hollót a hátán hordozni. Meglátá azt a pásztor és nagy sietséggel odafutamék és megkapá a hollót. Mert annyéra beverte vala a körmeit a báránnak a hátába, hogy soha onnég ki nem vonhatá. És minek utána megfogta volna, mind a két szárnyát elvágá és hazavivé a gyermecsköknek, hogy azok játszodoznának véle. A szomszédság látván a kurta hollót, megkérdök tőle, kicsoda és mi állat volna ő. Felelvén a holló monda: Azelőtt véleködésem és akaratom szerént kesselő valék, de most látom, hogy kurta holló vagyok.
E fabula erre tanít, hogy megmértékeljed magadat és erőd avagy tehetséged szerént kezdjed a te dolgaidat: és hagy erődnek felötte semmit ne kezdj. Ha valakit látsz, ki jeles és csodálatos dolgokat cseleköszik, ne légy te majom természetű, hogy te is mindjárást kövessed. Együld nincsen értéked hozzá, hogy tisztességödre végrevihessed. Sok saru vagyon a vargamesternél, de nem mindenik illik lábadhoz, ki kicsiny, ki nagy. Ha ezt mondod: én is ember vagyok, amaz is csak ember. Úgy vagyon: ez is Mátyás, amaz is Mátyás, de azért más a Mátyás király, más ismeg Mátyás kovács etc.