Egy rókáról és egy bakról

Egy róka és egy bak úton járnak vala egymással. És mikoron igen szomjúhoznának mindketten, találának az út mellett egy kutat. És belétekintvén a bak, monda: Frater róka, bezzeg jó volna ebből innya, de hitván pórok laknak itt e vidékben, hogy sem kankorikot, sem vedret szöröznek melléje. Meggyünk? Monda a róka: Bizony meghalunk szomjúval, ha belé nem hágunk. Monda a bak: Nem mély, amint látom. Jere, hágjunk belé. És alászökellék a bak a kútba. A róka is utána szökellék. És mikoron kévánságok szerént ugyan eleget ittanak volna, környül kezde tekinteni a bak és monda a rókának: Itt benn vagyunk ugyan, eleget is ittunk, de hogy mehetünk ki innég? Monda a róka: Könnyű dolog ez: ágaskodjál fel szép egyenesen a fal mellett, és én felhágok reád a vállodra, és onnég a fejedre, és arról annak utána kiszekellem és kezemet alányújtom és tégedet is felvonszom. Monda a bak: Bizony jó lészen. És nékitámaszkodék a falnak. A róka kedig felhága a baknak szarvaira és azokról kiugordék a kútból. És monda a baknak: Ha igen bánod, jöjj utánam. Monda a bak: Nyújtssze a kezedet. Felele a róka: Majdan kezemet nyújtom büdes agebemnek. Csak meg nem öltél az úton nagy sok poszogásoddal. Jó helyen vagy. Légy ott csak. Monda a bak: Jól adták reád a nevet, hogy ravasznak neveztenek. Egy hógyagazó és fondarló marcana latorka vagy. Felele a róka: Te egy bolond szamár vagy, kár, hogy oly szép ősz szakállod vagyon, bolond, hogy nem gondolád meg előszer, hogy ha beszeknél a kútba, miképpen ismeg kijöhetnél belőle. Légy ott csak. Jó híves helyen vagy. És otthagyá a szegény bakot a kútban.