Mikoron egy macska megéhezött volna, a kert megött megfoga egy kakast és mellyeszteni kezdé azt. És monda a kakas: Mit csinálsz? Mire műveled ezt rajtam? Lám, soha nem bántottalak, sem tégedet, sem a te nemzetségedet. Felele a macska és monda: Mit mondasz? Méltán halálnak vagy fia. Mert nyughatatlan állat vagy. Kiáltásodnak soha nincsen vége. Éjjel sem ember, sem egyéb lelkes állat nem nyughatik tőled. Felele a kakas: Minem az embereknek gonoszára művelem azt, hanem felserköntem őket, hogy vigyázzanak az orvok ellen, hogy el ne lopják marhájokat, és hogy a munkára reggel felkelhessenek, hogy jól elélhössenek. Annak utána kárhoztatni kezde őtet a macska és monda: Ocsmán és undok állat vagy és bujaságodnak nincsen vége. Nem gondolsz sem anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy a dologban, annyéra, hogy tízszer is méltó vagy halálra. Felele a kakas: Bizony evvel én vétket nem tészek. Mert hivatalomban híven eljárok és a gazdának hasznot teszek: mert ekképpen sokat tojnak a tyúkok és igen megszaporodnak. Monda a macska: No, a te disputálásodnak nincsen vége. Eleget felelsz és okokat adsz, de avval nem tölik be a gyomrom: én kedig nem akarok ma böjtelni. Ez okáért megmellyesztlek és megészlek. És ottan megövé.
E fabula azt jelenti meg, minemű természetűek legyenek a gonoszságosok: hogyha valami ártalmasságos dolgot végözhetnek szűvekben valaki ellen, soha nem tudják azt megváltoztatni. És semmit használ őnálok, sem Istennek emléközeti, sem Istennek igéje, sem ígéret, sem fenyegötés, sem mennyország, sem pokol, sem semmi. Akármit mondasz és prédikálasz a farkasnak: ő mindéltig csak báránt mond. Ez okáért megójad magadat afféle gonoszságosoktól.