Egy róka beméne egy csűres kertbe, hogy valamit fogna ennyivalót. Midőn meglátták volna az ebek, utána kezdének futni és erősen kergötni. Felkapa ez okáért egy szederjbokorra, hogy azon felvonná magát és a sevényen általszökellhetnék. De mikoron a szederj bokorhoz kapott volna, a bokornak tevisei mind bemenének kezébe és erősen megsérték, és megsebesíték a kezét, és megtekéntvén a kezét monda: Hamis gonosz állat vagy, mert segétségért kaptam hozzád, de te viszontag megsértötted és megsebesítötted a kezemet. Nem jámborság tetőled. Felele a szederj: Hallod-é, jól ismerlek ki légy. Miért kapál hozzám? Félek vala tőled, mert vélem vala, hogy úgy kapsz hozzám, mint minap a szomszédnak gúnárához. Lám, az sem vétett vala tenéked semmit, azért hozzákapál, megfogád és kegyetlen megöléd. Ez okáért vedd jó néven ezt tőlem és másszor senkihöz ne kapj.
E fabula erre int, hogy az ember igen jól meglássa, kihöz folyamik tanácsért és oltalomért. Mert gyakorta lészen, hogy oly helyre siet az ember tanácsért, és oly embernél keres oltalmat, honnég annak utána bántás, kár, nyavalya érközik. Mert aki őmagában mérges és gonosz, hogyhogy adhatna az másnak jó tanácsot? Hogyhogy oltalmazhatna az valakit? A gonosz és ártalmas természetű, gonosznál egyebet soha nem tud cseleködni. Ez okáért meg ne közesülj az istentelenekkel, hanem távoztasd el az ő barátságokat etc.