Egy embernek egy bálványa vala, kit feltött vala az ő házába és nagyon szolgalmas vala annak tiszteletiben. És minekutána nagy ájtatossággal könyörgett volna néki, hogy jó szerencsét adna néki, és előmentet dolgaiban, semmit nem használa véle, hanem napról napra szegényebb leszen vala. Végre eluná az ember a sok hejába való szolgálatot, és megbúsulván, megkapá lábánál fogva a bálvánt és a fejével a falhoz kezde azt ütni, mondván: Bizony hejába nem szolgállak. És midőn keményen a falhoz ütötte volna, meghasada és letörék a feje. És ottan egy gira arany kiesék belőle. És az ember felszedegöté azt mondván: Ó visszafordult te gonosz állat. Mely igen ájitatoson szolgállak tégödet és kívántam, hogy segítségül lönnél szegénségemben, és jó szerencsét szörzenél énnékem, de soha nem segítél semmivel, hanem mind magadnak koporítottad az aranyat. Mostan kedig, hogy berontottam agyadat, ím elég aranyat adtál, és minden szegénségemből kisegítöttél.
E fabula ezt jelenti, hogy a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának. Mert oly igen megátalkodtanak és megkeményedtenek a gonoszok az ő gonoszságokba, hogy hízelködéssel, ködvezéssel, jó cseleködéssel soha semmi hasznokat nem veheted. Ez okáért szükséges ha azt akarod, hogy valami jót és hasznos dolgot cseleködjenek, hogy jó som pálca és bot legyen kezedben, és avval bírjad gonosz keménségöket. Azért mondották a régiek: Malo nodo, malus querendus est cunneus: A gonosz göcses fát ha meg akarod hasítani, tehát sulyok és vas ék kell hozzá. Item Nux, asinus, mulier, familia, non faciunt fructum nisi vapulent. A diúfa, szamár, gonosz asszonyember és házinép nem teremt gyümölcset veretlen.