82. fabula

Az egerökről és macskáról

Egy macska eszébe vévé, hogy egy házban sok egerek volnának. Bebújék ezokáért abba a házba és sokat foga meg az egerökben, és egymás után megövé azokat. A több egerök azt eszekbe vévén, egybegyűlének és tanácsot tartának egymással, mit kellene művelniek, hogy a macskától megmeneködnének, hogy magvok ne szakadna miatta. És azt végezék, hogy tovább egy egér se laknék alatt a házban, hanem ott fenn a házhéján lennének és laknának, ahova a macska nem mehetne. Megérté a macska az egereknek tanácsát és igen kerese módot hozzá, hogy ő is felférkőzhetnék a házhéjára. Mikoron kedig fel nem férkeszhetnék, felfüggeszté magát a házban az utolsó két lábával egy fa szegre a falon és úgy tetteté magát, mintha megholt volna és úgy lesé ott az egereket. Mikoron kedig az egereknek az egyike alájött volna és a padláson meglátná ott függeni a macskát, mondá: Vajon micsoda függ ott a szegen? Talám valami fuót függesztöttenek oda. No, vagy fuó, avagy nem. De bizon innég alá nem megyek. Vajha a nyaka környül fojtották volna a kötelet és azon függnél a szegről alá. Légy ott csak, hejába leselködel etc.

ÉRTELME

E fabula megírja az eszes embernek dolgát. A bolond ember nem tudja magát eszébe venni, akármint megcsalják őtet. De aki eszes, tehát ha azt egyszer valaki megcsal, annak soha nem hiszen többszer, akármely igen szép szót adjon a csalárd néki. Nagy nyavalya ez az emberekben, hogy gyakorta esztelenbek az oktalan állatoknál. Mert ahol a szamár egyszer elesik, oda soha többszer nem hajthatod. De az ember hiszen a csalárdnak. Efféle kábaság énbennem is vagyon, noha gyakorta nagy bút és kárt vallottam.




Hátra Kezdőlap Előre