86. fabula

Egy férfiúról és annak két feleségéről

Vala egy férfiú, kinek felesége, kit igen megunt vala, télben meghala, kinek halálán a férfiú igen örüle. És mikoron a tavasz elkezdene érközni, tanácsot kezde kérdözni barátitól, kit volna jó házastársul választani és venni magának. Egyik barátja ezt mondja vala néki: Szerető barátom, ha meg akarsz házasodni, tehát igen ifjat ne végy, hanem olyant, ki a te idődhöz hasonló. Mert te is immár koros szabásó vagy, és lisztes immár a fejed. Ha ifjat vész, az ottan kezd ész hajaidat megutálni és nagy nyomorúságukban és bánatokban kezdesz miatta lenni. Tied leszen a bárány, akárkicsoda volt a kos. Másik barátjához menvén, attól is tanácsot kezde kérdeni. Az ekképpen szóla néki: Szerető barátom. Koros asszonyállatot ne végy. Tudod-e, mint untad vala a másikat, mely jó szerencsédre meghala. Ha korost vész, az bírt az elébbeli urával, és amint avval bánt, szinte azonképpen veled is akar cseleködni. Soha nem győzed kedvét keresni. Ha bejő a házba, morog veled. Ha kimegyen, posszogással vészen búcsút tőled. Ez okáért végy ifjat: azt kezedre taníthatod és gyönyörűséges leszen véle lakásod etc. Elbúsula a férfiú a két tanács miatt és monda: Meggyek? Elveszett eszem ezeknek tanácsok miatt. No tudom, mit művelek. És elméne és két feleséget vén magának. Egy korost, és egy igen ifjat. Mikoron immár együtt laknának, mindenik a feleségek közül hízelködni kezde férjének. De a férfiú inkább kezde szeretetit megmutatni a szép menyecskéhöz, hogynem a koroshoz: melyen a koros igen bánkódni kezde. De álnakságot gondola és elméne a férfiú mellé és hozzá kezde magát törleni, és nagy szeretetet hozzá mutatni. És miért hogy untalan fejébe néz vala, gondola ő magában: Bizony az én férjemet énhozzám hasonlóvá teszem; és midőn a térdén alonnék a férje, ki kezdé lassan-lassan a fekete hajakat tépni, mondván: énnékem is ész a fejem, de ez ezennel hozzám hasonlatos lészen, mert bizony mind kitépem a feketéket. Látván azt a menyecske, gondolni kezde: Bizony ebből jó nem követközik, mert az uram meglátja a tükörben, hogy teljességgel ősz haja vagyon, és ottan meg kezd tégödet, miért hogy igen ifjú vagy, utálni, és a vén vigyorhoz ragaszkodik: ottan nem jól leszen dolgod. És elméne, és hizölködni kezde a férjének. És midőn a térdén alonnék, mind kitépe néki az ősz hajokat, annyéra, hogy a feje megkapaszula és sima lőn, mint egy vakart tök. És mikoron kijött volna a házból, megláták őtet a szomszédok és mondának: Mi ördög lelte a szomszédot? Ím mint fénlik a taréja. Azelőtt fürtes Gálnak vala neve, de immár Kopasz Gálnak híják. Agebül járt.

ÉRTELME

E fabula megjedzi és megcsúfolja a vén embereket, kik eszeket hátra hadván, és természetöknek fogyatkozását nem mértékölvén, magagondolatlanul testi gyönyörűségöket és kévánságokat követik és vénkorokban megházasulnak. Ezek nagyobb bolondságot nem cseleködhetnek, és kárt nagyobbat magoknak soha nem tehetnek. Mert ha aggot vészen az ember, mi haszon jő abból? Nemhogy szolgálna néki, hanem szükségesb volna, hogy ő maga szolgálna annak. Aminémű erkölcset hozott az előlbeli urától, azt soha el nem hadja. Ez is nagy nyavalya. Ha ifjat vészen: a sem illik egybe, mert a tehén és borjúhús nem fő meg egyaránt. Onnég lészen, hogy övé leszen a bárány, de más volt a kos.




Hátra Kezdőlap Előre