A gyermekdid rákot látta az ő atyja, hogy a vízbe mind visszamenne és igen megháborodék rajta. És megszólítá a fiát mondván: Jó fiam. Ne járj oly formán, mert rút vagy véle. Elő járj, mint az egyéb lelkes állatok. Felele a fiú az atyjának, a nagy ráknak: Vallom, ides apám, hogy a fiú tartozik az atyjának engödni, és annak példáját követni. De miért hogy rákot soha nem láttam, ki elő járt volna, hanem csak hátra, ez okáért a mi nemzetünknek példáját követtem eddig. De ha te, ides apám, jó és szép példát adsz énnékem és előttem elől mégy, én is igyeközem példádat követnem. Mikoron az öreg rák jó példát igyeköznék adni az ő fiának, és elől akarna menni, igen lassan kezde ballagni, miért hogy nem szokta volna. Monda a fia: Ha a halászok kergötni kezdenek, igen hamar elérnek és megfognak, ha így kezdesz ballagni. Felele az atyja: Más módon megyek akkor. Kérde a fia: Mint mégy akkoron? És monda az atyja: Így. És gyorsan hátra méne. Monda a fia: Ides apám, ha ez a járás hasznosb, tehát csak emellett maradok meg. Ám valaki elő akar menni, menjen.
Előszer e fabula ezt jelenti, hogy nehez a természetből vött szokást megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és az ő életének módját tisztességgel elrendölte, ha így jár és cseleköszik, jól vagyon és igen illik hozzája. De ha finnyáskodik, és az elrendelt útból kihág, ottan kitör belőle, és kimutatja magát a kövélység, mely igen szidalmas. Annak utána e fabula arra inti az embert, hogy ha mást akar megfedni és igazgatni, tahát előszer őmaga köbelébe nézzen és megismerje magát, ha afféle vétökben részes, melyről mást meg akar feddni. Mert nem illik külemben.