Négy egyarányú szép szarvas öker vala egy társaságban és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre és semmi fene vad nem mere reájok támadni, miért hogy igen egyenlő akaratúak valának és egyik a másik mellett támad vala. Az erős oroszlán egyníhányszor feléjek kezde menni és noha igen éh volna, azért látván az egyenességet köztek, nem mere hozzájok kezdeni. Végre álnokságot gondola és az egyik ökerhez menvén, monda neki: Tudod-e mint vagyon dolgod? A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból. Ez okáért megójjad magadat tőlek. Az öker meghívé az oroszlán beszédét és kétséges kezde társaihoz lenni és idegenséget hozzájok mutatni. Ezenképpen mene az oroszlán mind a többihöz, és áltatván egybeveszté őket. Mihelyt ez okáért idegenek löttenek volna egymáshoz: ottan eljöve az oroszlán és az egyiket magának levent megkezdé, és lemará azt, és megövé. Annak utána mind a többet is. Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, monda az: Ó te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket. Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe, bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk. De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk, hogy álnakságos hízelkedő beszédöknek ne higyjen és a régi barátságot és társágot minden apró véleködésért meg ne vesse. Mert ha mi a mi barátságunkban és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala: bezzeg ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk, de ez a mi bolondságunknak jutalma.
E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban. Mert addig méglen az emberek, kik egy társaságban vadnak, egyenlő akaratúak és egyik szereti a másikat, igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne, avagy ártana nékik. De ha kétségösek lesznek egymáshoz és kezdik egymást gyűlölni: ottan odaveszett minden dolgok. Ez okáért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát.