93 fabula

A fenyifáról és galaganyáról

Egy igen szép egyenes és magas fenyűfa álla egy galagonya tevis mellett. És az megutálván a galagonya tevisét, monda: Bezzeg sűrő bojtos tevises bokor vagy és igen alacson: ugyan nem vagy méltó, hogy együtt mellettem állj. Mert én szép egyenes és magas vagyok, annyéra, hogy tetejem a fellegöket feléri. Nagy böcsületben is vagyok, mert engemet a hajókban kezép aránt felállatnak és az árbósz fát csinálnak belőlem és énhozzám kötik a vitorlákat és nagy becsületben vagyok. De te kicsoda vagy? Ott állasz, mint egy méhkaptár, alacsony és minden ember megutál. Ez okáért nem vagy énhozzám hasanló. Felele a galaganya tevis: Igazat mondasz. Szép vagy és én igen hitván termetű vagyok. Sem vagyok hozzád hasonlatos. De mit tehetek róla, holott a természet így, és olyan termettel látogatott meg. Mostan, úgy vagyon, igen fenn vagy véle, és teljességgel megutáltál engemet és a dücsőség mind neked áll, de ha kevés idő múlva eljő a favágó és megkezd kerengeni és éles fejszével tevedet kocogtatni és a földre leejteni és szép ágaidat lenyesni, vaj mint akarnád, ha te is olyan bokor tevis volnál. Mert engemet nem bánt senki, de tégedet nagy gyönyörűséggel levágnak. Mit használ ez okáért teneked a te kérködséged?

ÉRTELME

E fabula inti azokat, kiket az Isten meglátogatott külemb-külembféle szép ajándékokkal, hogy az ő ajándékok miatt el ne higyjék magokat és meg ne utálják a szegény együgyűeket. Mert az Isten gyűlöli a kevélyeket: abból leszen az, hogy gyakorta elesnek és nagy szégyent vallnak. Az együgyűek kedig megmaradnak etc.




Hátra Kezdőlap Előre