95 fabula

Egy lúdról és arany ludmonyról

Egy családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának. A többi közett vala egy, mely minden nap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni kezde, honnég jönnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okáért, hogy a lúd belől rakva volna arannyal, és nem győzi vala várni, hogy minden nap egyet-egyet tojnék, hanem megtekeré a lúdnak a nyakát és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind belőle. És íme semmit nem talála benne, így vesze el a hasznos lúd tőle, az ő nagy kévánságának általa.

ÉRTELME

E fabula feddi meg a telhetetlenséget és a sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza őket, hanem azoknak kövüle olyanokra űznek, és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nekik nem engödett. Ennek okáért az Istennek ítíletiből az esik rajtok, nem hogy többet nyerhetnének az ő telhetetlenségöknek kévánságok szerént, hanem azt is elvesztik, ami nálok vagyon. Ez okáért ne légy telhetetlen.




Hátra Kezdőlap Előre