99. fabula

Egy nemes emberről és az ördögről

Egy kegyetlen és szegényekre éhezett nemes ember vala, ki igen kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat, mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb-külemb színek alatt való sarcoltatásokkal és bírságokkal, annyéra, hogy teljességgel megnyomorodtanak vala a szegény jobbágyok az ő kegyetlensége miatt. Ez egyszer a mezőre lovon kimenvén, meglátá a szegény jobbágyokat, hogy magoknak egy keveset szántanak, morogván ő magában monda: latrok az én szolgáim, egy sem jár el benne, amibe bocsátom őket. Kedveznek e pesti póroknak. Maga meghattam, hogy hét éjszaka énnékem szántsanak, kapáljanak, arassanak, kaszáljanak. Szinte elég, ha a pestiek szombaton délután és vasárnapon magoknak szántnak, kapálnak, aratnak, kaszálnak, ó, hogy nincsen egy jó hispánom, kire bízhatnám a dolgot, hogy ugyan valóban hajtaná a pestieket a mindennapi dologra. Ugyan jól megfüzetnék neki, ha olyant kaphatnék. Azonközben elejbe kezde jönni lovon egy emberszabásó, veres nagy agyarú, hasított süvegben és egy igen széles galléros mente vagyon rajta. Nagy a szöme, és azokra bartoson alávonta a süveget. Megkérdé azt a nemes ember: hova megy? Felele az: Szolgálatot keresni megyek. Monda a nemes ember: Honnég való vagy és kicsoda vagy? Mert énnekem kellene olyan szolga. Felele az: Én vagyok a pokolbeli ördeg. Ha ez okáért kell szolgálatom, meglátod, hogy híven szolgállak. Monda a nemes ember: Légy hispánom, hogy gyöterhessem e pesti pórokat, mert nem találok igaz szolgát. Mindnyájan kímílik a pesti pórokat. Monda az ördeg: No hadd reám. Sok idétől fogva forgattam efféle tisztben, meglátod, hogy esztendeig elég marhád leszen. Monda a nemes ember: Mit adjak teneked esztendeig a te hívséges szolgálatodért? Felele az ördeg: Semmit ne adj. Hanem esztendő múlva, amit a jobbágyok ingyen és jó szűvekből ajánlanak énnekem, a legyen jutalmam és bérem. Monda a nemes ember őmagában: No jó szolga leszen ez: ez ingyen szolgál énnekem. Ám a pórok, ha ajánlonak valamit neki avagy nem, mit gondolok én vele, csak ő szolgáljon énnekem híven. És monda az ördögnek: Ámbátor úgy legyen: az legyen béred. És midőn a nemes az új hispánt ajánlotta volna a jobbágyoknak, ottan hozzájok kezde a szegény jobbágyokhoz és igen kegyetlenül bánik vala velek. És naponként új-új fortélyokat talála ellenek. Megfogá a szegény jobbágyoktól a borárolást. Az önnen szőlővizeket elvevé tőlek négy-négy forintért és rajtok árola három-három pénzért pintet. És midőn vízzel elegyítvén megvesztötte volna a bort, reájok veté és házonként osztogatta azt nekik füzetésre. Hazajővén ugyan tanisztrával hozza vala a pénzt az urának. Annak utána elméne és az özvegy asszonyokkal égetett bort égettete a bor söpréből, és azt is a szegény jobbágyoknak osztogatá drága pénzért. Mennye faggyú esik vala, mind ökerből, mind juhból, azt is mind az úrnak foglaltata és az özvegy asszonyokkal györtyát csináltata belőle és azokat a jobbágyokra osztogata. Kerteket is kapáltata a jobbágyokkal és annak utána mind a hagymát, s mind a petrosolyomat a jobbágyokra vette. És midőn annak a pénzét felszedte volna, ugyan süveggel vivé be nemes asszonyának, mondván: Ihol tisztelendő asszonyom: kegyelmed vegye jó néven. Kegyelmed más ruhákat vegyen. Mert kegyelmed nemes asszony. Nem illik kegyelmedhöz a braszlai köntes és szoknya, hanem tabit legyen és ugyan szép tafota inneplő ruha legyen szép virágos kamoka, ötszer való bársonyos peremmel. A fedél ne legyen fejér, hanem sárga veres, alakos és slógos. Kezed legyen rakva villamó szép aranyas gyűrőkkel. Inged csinadoff és legvékomb gallér gyolcsból. La minemű sarud vagyon, fekete széles mint egy sulyok. Szép karmazsin bőrből csináltat vegyenek, vereset, vékont, rakva szép körek hegyes szegekkel. Ne hadd magadat asszonyom. Mert ekképpen nem csak uram teként gyönyörűségesképpen kegyelmedre, hanem még a szomszédságbeli nemes uraim is. Hadd csak hadd, még uramat is felruházom és felékösítem. És azonközben megjuta a nemes ember, mikoron a hispán elment volna és monda az asszon az urának: Bezzeg jámbor hispánra találtál, ím ugyan süveggel hordja be a pénzt. Onnég is teremti a pénzt minekünk, honnég mi soha nem tudtunk volna várni. Bezzeg be kell menned a városba vásárlani. Mert én immár egyszer kiöltözem e jászruhákból. Én is ugyan megmutatom, hogy nemes asszony vagyok. Egyníhány nap múlva ismeg eljöve az hispán és hoza egy turba pénzt és monda: Ihol a bor ára, majd elég pénz esik. Ezennel elérköznek szép gyermek lovokkal és kevér ökrökkel: ezeket patvarkodásból vöttem a jobbágyokon: mert megbírságoltam őket. A gyermek lovak közül válassz ki a jovát, és oszd el a kazdagokra a jobbágyok közül, hogy neveljék és kiteleljék őket. Ha megmaradnak, vedd őket udvarodba. Ha kedig meghalnak, avagy a farkas megeszen bennek, mindenikért végy tizenhat forintot rajtok és ezt mondjad: hogy nem jól bántanak velek és hogy éhel ölték meg őket, és meg nem őrezték. Az kövér ökröket behajtasd a városba: azok kész pénzek, a hitvánokat vágasd meg vélek és a húst osztogasd reájok, a bőrekből bocskorokat metéltess és nyolc-nyolc pénzen osztogasd nekik. Ím elettünk a böjt, hozass sós halat, vizát, pontyot, veszett herenget, azt is vesd reájok: azon is szép pénzt nyerhetünk. Mikoron a gabonát megaratják, megdézsmálom előszer: annak utána az ötödét kiveszem; annak utána a földvámot, a bejövő köveket is lehányatom velek; asztal búzát is veszek rajtok. Emellett kántor ludat, kappant és tyúkot veszek rajtok, szent Balázs malacát meg kell adniok, méglen szent György a bárányokkal elérközik. A nyomást is az erdővel egyetemben tilalomban: csak oda tekintsen a csörc, bizony behajtom. Meglátod, ezennel megkazdagítlak, te kedig ugyan úr módra öltezel és szép ékösen felruházd magadat. Bár a szomszéd zászlós úr legyen, te semmiből ne engedj neki etc. A nemes ember örüle neki és monda szépen felruházott kopogó feleségének. Bizony jó szerencse talált evvel az hispánnal. Immár elélhetünk szép hölgyem. Bár az Isten magának tartsa a mennyországot, csak én lehessek itt e földen olyan gyönyörűségben és uraságban. Ám sokat csacsognak a prédikátorok a mennyországnak boldogsága felől, de bár övék legyen: én nem kévánkozom oda. És midőn ezek renddel mind meglennének, történnék beteljesedni az esztendőnek. És midőn a nemes ember lovon menne, és az hispán utána menne, és közelgöttenek volna egy falujához, monda az hispán az nemes embernek: Tisztelendő uram. Tudja kegyelmed, hogy az én időm betölt, és esztendőm immár elmúlt és mindeddig is semmi jutalmom nem volt. Jó volna ez okáért, ha énnékem is lenne valami füzetésem, ennyi munkámért. Mert tudja Kegyelmed, hogy jámborul szolgáltam Kegyelmed. És sok dologra tanítottam te kegyelmedet, s mind asszonyommal egyetemben, kiket tü Kegyelmed annak előtte ingyen sem tudott, avagy értett; annyéra, hogy immár kegyelmed alkolmas kazdagságban vagyon. Felele a nemes ember: Jó szolgám, jámbor vagy és jámborul cseleködtél, de jusson eszedbe, mint szegedtünk egymással, mikoron hozzám állottál ennek előtte esztendővel. Azt mondád, hogy éntőlem semmit nem kérsz: hanem ha az jobbágyok ingyen és jó akarattal neked valamit ajánlonak, hogy azt tiednek mondod és azt veszed és tartod magadnak. Mit vársz ez okáért éntőlem? Én semmivel nem tartozom teneked. Felele az hispán: Úgy vagyon, jó uram. Ottan abban maradjon. És azonközben előbb-előbb menvén, jutának a faluba. És mikoron a faluba bementenek volna, kifutamék egy ökör egy udvarból és egy ember utána, ki szídja vala az ökret, miért hogy nem hagyja magát befogni az járomba, mondván: Hök, vizslának jószága. El hova mégy? Vigyen el az ördeg. Hátranéze a nemes ember és monda: Hispán, hallod-e mit mond a pór? Neked ajánlá az ökret: tied az. Felele az: Nem engem illet, mert nem jó kedvéből ajánla nekem az ökret. Megbúsult szegény, búsultából műveli. Tovább menvén igen síra egy gyermek egy házban és az anyja rengeti vala a bölcsében. És midőn nem akarna elalonni, szídja vala a gyermeket, mondván: Vaj síró gonoszné fia. Vigyen el az ördeg, lám semmit nem tehetek miattad. Hallván azt a nemes ember, monda: Hispán, hallád-e mit monda az asszony? Neked ajánla a gyermeket. Tied ez. Felele az hispán: Vaj nem, mert nem jó akaratból ajánlja énnekem. Hanem búsultából műveli szegény. Mikoron a faluban tovább mentenek volna, vala egy ház előtt egy kis leánka. És az látván a nemes embert, megijede tőle és befutamék az udvarba az anyjához, hol az ünőt fej vala és kiáltván monda: Anyja, anyja, ihol jő a nemes ember, a mi urunk. Felele az anyja: Ördög vigye el a vérszopó kegyetlen árolót. Talám valami dögöt érzett valahol és arra jő a bírságra. Hallván azt az hispán, monda a nemes embernek: Hallod-e mit mond a szegény asszony? Felele a nemes ember: Hallom, de nem szűve szerént mondja, hanem csak pakocsából, ki tudja, miért búsult meg ebagné? Felele az hispán: Bizony nem pakocsából mondja, hanem szűve szerént ajánla tégedet énnékem. Ez okáért enyim vagy, és elviszlek. És megragadá az üstekét és ki kezdé emelíteni a nyeregből. És monda: Mit csinálsz áruló? Nem tudod-e min maradsz a dekrétum szerént, miért hogy nemes embert mersz fogni? Felele az hispán: Nem gondolok a te dekrétomoddal és ítílőmestereddel. Más dekrétoma vagyon annak, aki elejbe én viszlek, kinek én poroszlója vagyok. Monda a nemes ember: Jaj ha még csak egyszer láthatnám az szép veres karmazsin saruban kopogó nemes hölgyemet. Jaj, ha csak egyszer apolhatnám meg. Felele az hispán: Ne bánkódjál, utána vagyon társom: majd melléd hozza: együtt ültek a feredőbe, a kénköves tüzes tóba. Monda a nemes ember: Megelégödném feleségemmel egy feredő káddal: minek való egy egész tó? Felele az hispán: Minek a tó? Még az is kicsin immár. Mert ennyi sok urakat, nemeseket, kegyetleneket, hamisakat, vérszopókat, dúló-fosztókat, hordottam társaimmal bele, bizony kik még hátra vadnak a földen nemesek, minekünk nagy munkát szöreznek, mert a tót nagyobban kell ásnunk, hogy azok is beleférjenek. Miért hogy a Nagymester erősen prédikáltatja nekik a szent Evangéliomot, de mint látjuk, egyik fülén bemegyen, a másikon ki, és senki ki nem tér a mi utunkból penitenciára, noha jól tudják, hogy a hamis, kegyetlen nagy urakat és több nemeseket mind elhordottuk. Ez a jele, hogy mind a többit is a kénköves tüzes tóba kell hordanunk. Monda a nemes ember: Vaj bolondságom, mit műveltél? Ám hallám, hogy mondják vala a prédikátorok, hogy pokol vagyon és hogy az Isten megítíli a hamisságot és kegyetlenséget, de én nem hittem. Azt gondolám, hogy csak a szegény prédikátorok gondoltak volna aféle beszédöket. És monda az hispánnak: Hadd tekéntsek hátra, mert valaki jő utánunk. Monda az hispán: Bezzeg jőnek, mert ez az út soha nem üres. Monda a nemes ember: Malom taligát látok és valami emberek vadnak rajta. De undok rettenetes lovat látok, aki vonssza: lám fekete tüzes szájú és szömű sárkány. Bezzeg rettenetes taligás ül rajta. Ám két férfiú is és egy asszoni ember vagyon a taligában. Monda az hispán: Ez a társom, kitől emléközem ennek előtte. Nem ismered-e ezeket a taligában. Monda a nemes ember: Ez mindenik szomszédom vala a világban. Bezzeg sokáig pörlöttünk egymással. És megszólítván őket, mondja: Hojsz ide, hojsz. Lám egyszer vége lehetett a sok perpatvarnak. Felelnek azok: Jaj vége vagyon, szánja az Isten. Nem látod-e ki ül itt köztünk? Monda: Kicsoda? Nem ismerhetem, mert elrejtőzik előttem. Ah te vagy ides Kata asszony, én ides hölgyem? Monda az hispán: Nem csak te hölgyed volt, hanem mind ezek ketten éltek ez világban. Azért ültötték őtet közikbe a taligában. Monda a nemes ember: Bezzeg ördegi dolog ez. Felele az hispán: Ugyanis nem angyali. Monda a nemes ember: Jaj ki nagy temérdek, fekete, sűrő, lángos füstöt látok amott messze: lám az égig ér fel. Micsoda az? Felele az hispán: Ott vagyon a kegyetlen nemeseknek föredéjek. Monda a nemes ember: Jaj vesztünk, odavisz-e? Monda az hispán: Bezzeg oda. Mert a nagy mester kezdetben készítötte azt a feredőt minekünk és tünektek hamisaknak és kegyetleneknek. És monda az hispán a taligásnak: Elfáradott a karom, eluntam hordozni e kegyetlen latort. Vedd fel a taligába. És a taligába ültötte. És a taligás elrándula velek. Mikoron meg távol volnának a rettenetes tüzes füsttől, meg kezdék hallani a nagy kiáltást, ordítást, pananszolkodást, sírást, jajgatást mindazoknak, kiket feresztenek vala a kénköves tüzes tóban. És monda amaz hispános nemes ember: Uraim. Bizony nem trufa. Bizony erről e rettenetes feredőről szólt az Isten fia, mikoron az Evangéliomban azt mondotta: Vessétek ki, a külső setétségbe, ottan leszen sírás, jajgatás, és fogaknak csikorgatása. Jaj minekünk bolondoknak, hogy szót nem fogadtunk a jámbor prédikátoroknak. Ó esztelen emberek: jobb volna, ha soha nem születettünk volna. És monda az Kató asszony: Lám oly álnokok és patvarosok valátok az világban: lám mindjárást a sok perlődésben excepciót találtatok vala és haladást a pörben. Ezt e rettenetes ügyünket vegyétek apellációra, és addig, míg kérdőre megyen a dolog, talám valami módot találhattok a megszabadulásunknak. És szóla a nemes ember az hispánnak: Nagyságos urunk, kegyelmes urunk, légy kegyelmes hozzánk. Találj módot hozzá, hogy visszavihess mindörökké te szolgáid leszünk. Minden jószágunkat és marhánkat neked adjuk. Bár ugyan örökké szánta rajtunk, csak ments meg e rettenetes föredőtől. Felele az hispán: Tarde fabulare: oda vagyon ez. Elköltötek arról. Ahol jő urunk. Monda a nemes ember: Ah, ah, lám emberi szöm rettenetesb állatot nem látott soha. Lám nincsen ennyi légy a széles világban, mennyi rút és ondok szolgái vadnak ennek. Kicsoda ez? Felele az hispán: Ez a Sátán, kit Lucipernek nevezik. Ez a mi királyunk. És elejbe méne a hispán, és térdet-főt hajtván monda: Felséges uram, ihol vadnak te szolgáid. Ennél többet nem hozhatánk most, de majd többet hoznak a te felséged szolgái. A nagy Mester váltig prédikáltatja az Evangéliomot nekik: de semmit nem gondolnak vele, hanem eljárnak az ő dolgokban és erősen készülnek ide a feredébe. Monda Luciper a kegyetlen nemeseknek: Bene veneritis Domini. Jó szerencsével jámbor hív szolgáim. Igen szennyesek vagytok, de kész a feredő. És monda: Bolondul cseleködtél te hispán: miért hoztad el az asszonembert? Szép kurva volt ez, még sok hasznot tött volna ez minekünk, és sokat csalt volna cifrázásával a feredőbe. Felele az hispán. Felséges uram, megéri vele: mert sok latrai vadnak még hátra. És ugyan sok társai vadnak hátra az világban, szebbek és cifrásobbak ennél. Azok eleget ingerlenek felségödnek szolgálatjára. Sőt nem csak a nemesek közett, hanem minden városokban, holott efféle cifrázással és felségödnek szolgálatjában, majd meggyőzik még a nemeseket is. Felele a Luciper: Doborsa: Jól vagyon. No vigyétek a latrokat a föredőbe. Tü kedig kisiessetek ismeg a világba. Mert kétséges vagyok a nagy Mesternek fiához. Mert müvel hogy igen sieti a széles világban megprédikáltatni az ő Evangéliomát, félek, hogy véget teszen az világi dologban és eljő ítílni az elevenek és holtokat. Siessetek ez okáért vele, mert mikor hámlik a hárs, akkor kell őtet hántani. Hordjatok ide bőven bennek: ugyan ama kövérökben is hozzatok. Felele az hispán: Felséges Uram. Annyéra hordottuk immár őket, hogy a kevérekben és nagyságosokban nemigen sok vagyon hátra: hiszem felséged jó néven veszi az egregiusokat is elegy csepkékkel. Monda Luciper: Nem gondolok vele, csak hogy bőven hordjátok és hogy a tó megtöljék.

ÉRTELME

Ennek a fabulának sem szükség igen hosszú értelmet megjedzenünk. Mert minden ember jól veheti eszébe, hogy inti e fabula az urakat, nemes népöket és kazdagokat, hogy kegyetlenek ne legyenek a szegényekhöz és semmi törvéntelenséget ne műveljenek rajtok. Mert a szegények megkeserödnek és megbúsulnak a nyomorúságokban és fohászkodnak az Úristenhöz. És az Úristen meghallgatja fohászkodásokat és megbüntöti a kegyetleneket az ő törvéntelenségökért és nyomorgatásokért. Mert ő maga azt mondja Mózes által: Meg ne bántsátok és ne szomorítsátok az üzvegyeket és árvákat. Mert ha megbántandjátok őket: ottan kiáltnak énhozzám, és én kegyelmes Isten vagyok és hamar meghallgatom a szegényeknek kiáltását. Megverlek tüteket. A tü feleségtök özveggyé és gyermöktek árvákká lesznek. De mindez kevés volna, ha a dolog csak ebben megmaradna. De Szent Pál azt mondja: hogy egy kegyetlen ragadozának sincsen az Istennek országában része.




Hátra Kezdőlap Előre